Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-08-15 / 8. szám
2-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1948 augusztus HOL VAGY ISTVÁN KIRÁLY? A Krónika számára irta: DR. SULYOK DEZSŐ, a magyarországi Szabadságpárt menekült elnöke. Minden Amerikába érkező idegenre, aki New York kikötőjében teszi lábát partra, lenyűgöző hatással van a felhőkarcolók hatalmas városa. Manhattan szikláiba ágyazva nyúlnak az ég felé a házóriások, melyeknek emeletsoraiban minden idők legszédületesebb üzleti élete lüktet. Egy uj világ szédületes perspektívája, mely mellett minden eddigi ipari és kereskedelmi forgalom egyszerre kezdetlegesnek, szinte gyermekien egyszerűnek tűnik fel. Ez a város a jövő zenéjének első akkordja. De a városszörny hamar mellünkre nehezedik és idő kell, mig akklimatizálódni tudunk hozzá. Addig is valami ösztönösen hajt, hogy nézzük meg mellette azt az Amerikát is, amelyik a manhattani sziklákon túl alapot adott ehez a méreteiben megsemmisítő fejlődéshez. Kutatni kezdjük a forrást, ahonnan a mai amerikai élet elindult és utunk elvezet a lankás virginiai partokra. Jamestownba, ahol Captain John Smith először szállt partra, hogy állandó települést létesítsen az uj világban. Williamsburgba, az első nagyobb centrumba, Richmondba a Sí. John’s Churchbe, ahol Patrick Henry a hires “szabadságot, vagy halált" jeligét először kimondta. S ekkor, ha van bennünk történelmi érzék és meg tudjuk érteni, hogy a népek élete nem értelmetlen sorsszeszély, hanem mélyérteímü szolgálat egy-egy eszme előbbre viteléért: megérezzük, hogy a Manhattan házóriásai sohase épültek volna meg, ha Jamestown szellemét nem őrizné féltékenyen a szive mélyén minden amerikai polgár. S most látjuk tisztán és világosan, amit már otthon is láttunk. Hogy mennyire rothadt, pusztulásra való és semmitérő a mai magyar uralmi rendszer. Az a rendszer, ahol a kormányt támogató marxista pártok egyik vezető embere azt mondhatta büntetlenül a magyar múltról, hogy az nem egyéb “ezeréves szemétdombnál". Ha egy nép kormánya annyira sülyed, hogy egy ilyen kijelentést nemcsak meg nem büntet, de aki ezt mondta, annak fontos politikai szerepeket oszt ki: akkor az a kormány méltóvá teszi magát mindenek megvetésére. történelmi talajon az uj magyar jövő több fundamentuma is. Ezek a fundamentumok egymásba fonódva és egymást kiegészítve teszik majd lehetővé, hogy a világ előttünk álló ujjárendezése során kialakuljon egy, az ezeréves szentistváni múlthoz méltó magyar jövő. Az első és mindennél fontosabb ilyen fundamentum a magyar nép önmagára találása. Az az egyértelmű és meg nem ingatható magatartás, amelylyel a nép legszélesebb rétegei utálattal utasítják el maguktól a bolsevizmust és annak minden megnyilatkozási formáját. A második alapkő a jövő számára az a hősies és minden csodálatot megérdemlő harc, amit az ország legnagyobb élő fia és minden idők egyik leghatalmasabb magyarja, Mindszenty József kardinális most már magára hagyva viv a gonoszság birodalma ellen. A halált megvető bátorság, á minden alkut elutasító hősi elhatározottság az a manhattani szikla, amire a magyar jövő nagy épületét fel lehet majd épiteni. Ez az ember többet tett hazájáért, mint két nemzedék előcsahosainak egész haszontalan serege és Tiszától Bethlenen és Gömbösön át Dinnyésig kormányaink hosszú sora. A harmadik fundamentum azoknak a politikusoknak a küzdelme, akik az orosz megszállók jelenlétében, hátukban az Andrássy ut 60 terrorjával, előttük az elhurcoltatás lehetőségének pillanatonként fenyegető rémségével a lefekvők és meghunyászkodók helyett is tisztán és világosan kimondták a magyar parlamentben az üvöltő kommunista horda szemébe: az, ami ma Magyarországon van, gyalázatos rabszolgaság, a rendőrállam legelvetemültebb formája. Akik megmondták, hogy a látszólagos csend és rend nem az élet boldog csendje, hanem a halálos félelem dermedt csendje. Akik az oroszok jelenlétében kimondták, hogy a magyar nép sohasem hajlandó önként vállalni a Szamuelly Tiborok és Korvin Klein Ottók sötét rémuralmát, vagy annak uj változatát. A magyar nép szilárd egysége — egy nagy férfiú mártirlelke ~ egy politikus gárda nyílt kiállása a magyarság szabadságáért — olyan három vasoszlop, amire fel lehet majd építeni a jövőt. Csak egy kell még hozzá. Es ez az, amire most, Szent István ünnepén fel akarom hívni a magyarság figyelmét. Helyre kell állítanunk a magyar társadalom belső békéjét. El kell felejteni a multat és nem szabad a jelent azzal a szemmel figyelni, hogy előre eltervezzük: kit milyen halálnemmel végezzünk majd ki, ha fordul a kocka. Itt az idő, hogy azoknak, akik az elmúlt évek eszmei zűrzavarában megtévedtek, kezet nyújtsunk és megnyugtassunk mindenkit: mi nem a bosszuállás szellemét akarjuk magunkkal hazavinni. A vezetők és vezetettek, szólisták, kórussztárok és statiszták közé éles vonalat kell huzni. Aki a vonal alá esik, aki tehát csak vezetett volt, kórus, vagy statiszta, annak meg kell adni a lehetőséget, hogy priusz nélkül léphesse át az uj magyar haza küszöbét. Aki pedig vezető szerepet vitt, de közönséges bűncselekményt nem követett el, azt távol kell tartani a politikai irányítástól, de annak is biztosítani kell az emberi élet teljességét. Csak akiknek a lelkét közönséges bűncselekmény terheli, az kerüljön bírái elé. De szakbirák és politikától független eljárás elé, mert ezt kívánja a magyar társadalom békéje. Ha ezt meg tudjuk teremteni, szinte az uj honalapítók magasságáig emelkedünk majd népünk történelmében. De ha ezt elhibázzuk, ha a magyarság lelki egységét bármiféle egyéni szempont alapján megrontjuk és ezzel az egység külső megnyilvánulását és erejét is letörjük, akkor népünk átkait vonjuk fejünkre. Szó sincs róla, Magyarország ezeréves múltja, Szent István első magyar király és utódai országa sohasem volt szemétdomb. Ellenkezőleg: a népek családjának ragyogó ékessége volt mindaddig, mig az első szent király hagyományai és a Patrona Hungáriáé tisztelete uralkodtak a lelkek felett. Szemétdombbá legfeljebb akkor lettünk, amikor ezek helyébe Moszkva elvetemült csőcseléke lépett és mióta ez a csőcselék bitorolja országunk felett orosz tankokra támaszkodva a hatalmat. S amint az amerikai szellem ma is és mindörökre az első pionírok hősi küzdelméből és Washington montvernoni házának hagyományaiból meriti erőit, akként kell nekünk is ezt az uj világot szemlélve rádöbbennünk valamire. Rá kell döbbennünk, hogy homokra épit mindenki, aki egy nép jövőjét el akarja tépni annak múltjától. Intézmények keletkeznek, mások eltűnnek, az élet az életformák ezerféle variációit hozza magával, de egynek sohasem szabad bekövetkeznie: a mát a tegnaptól sohasem szabad elvágnunk, mert akkor nem lesz holnapunk. ■'«- A magyar élet, miközben egy bitorló kormány a magyar múlt gyalázásábán éli ki perverz ösztöneit az ősi magyarság ellen, már magára talált. Mig Tildy-Szakasits-Rákösi hármas figurája a három gonosz törpe táncát lejtette az ;,Wszág szolgaságba sülyedt népe előtt, megszületett az ősi Hol vagy István király? Ehez add most meg nekünk lelkedet, mely elég erős volt arra, hogy ezeréves távlatokba tekintsen és ezeréves távlatokra jelöljön ki egy nép számára jó és biztos utat! KOMMENTÁR NÉLKÜL Most egyszerre rájött. . . Páris, jun. 5. (Magyar Távirati Iroda:) Károlyi Mihály, Magyarország párisi követe Vámbéry Rusztem lemondásával kapcsolatban a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda párisi tudósítójának: .—• Vámbéry Rusztem egész életét és múltját megtagadta. Most látom,, mennyire igaza volt egy közös barátunknak, aki helyesen jegyezte meg, hogy Vámbéry a történelmi materializmusból annak csak materiális vonatkozásait tette magáévá. SZENT ISTVÁN EMLÉKVACSORA lesz augusztus 21-én, szombaton este 9 órakor a new yorki Fészek vendéglőben, 266 East 78th St. Kiváló szónokok, köztük előreláthatólag menekült politikusok is fogják méltatni Szt. István örök érvényű, nagy hagyományait. Vacsorajegy $2.25. Előjegyezhető RH. 4-0281 szám alatt, vagy Ruby Erzsébet Írónőnél, 403 East 77th Street, New York City, akihez jegymegváltások is küldhetők. Azokat is, akik nem akarnak résztvenni a vacsoráéi, szeretettel elvárják tiz óra körül.
