Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-06-15 / 6. szám
1948 junius "KRÓN1R A" 7-IK OLDAL mert ezt tartották a fogságból való szabadulás legegyszerűbb módjának. A hatóságokat meglepte a Petöfi-brigádba való tömeges jelentkezés. A felvételt újabban a Kommunista Párt hivatalos, írásbeli ajánlásához kötötték. így sem sikerült azonban megakadályozni, hogy az első ízben fronton bevetett magyar alakulatok közül egy zászlóalj zárt kötelékben, mások pedig egyenként átszökjenek a kormány csapatokhoz. Magyar, országon még mindig tart a toborzás a görög frontra. Jelentkezési állomások működnek Budapest, Pápa, Szeged, Szolnok. Debrecen és Pécs városokban... Az orosz hadsereg Magyarországot szintén fontos hadműveleti bázisul használja a görög felkelők megsegítése érdekében. Ha az UNO Balkánbizottságának módja lenne vizsgálódását Magyarországra is kiterjeszteni, meglepő dolgokat tapasztalhatna. Oroszországból a magyar jóvátétel számlájára 30 millió forint költséggel kiépített záhonyi ha. tárállomáson s a Debrecen-Szolnok-Cegléd-Kelebia vonalon gördülnek az anyaggal megrakott orosz vonatok a görög határ felé. Egy Székesfehérvár melletti repülőterén kb. 400 orosz bombavető állomásozik, amelyek közül egyes kötelékek hetenként startolnak bevetésre. A repülőtér bomba és lőszerraktárát állandóan friss szállítmányokkal töltik fel. 1947 őszén az orosz bombázók a Pápa melletti Kenjeri repülőtérről szálltak fel. Bevetés előtt a támadásra induló gépek személyzetét elkülönítették. A tél folyamán már Pápáról, a magyarországi legnagyobb orosz repülőtérről indultak a gépek. Általában azt a rendszert követik az oroszok, hogy a kötelék zömét hamis irányba startoltalak és csak útközben rádió utján adják meg az igazi célt. A frontról sérülten visszatérő orosz repülőgépeket nem a kiindulás, hanem a szegedi repülőtérre vezénylik vissza. Ha javításra szorulnak, onnan szállítják őket műhelybe. Az elesett, vagy eltűnt orosz pilóták hozzátartozóit pedig sürgősen hazaszállítják a Szovjetunióba. Nem egyszer előfordult, hogy az érdekeltek vonakodtak engedelmeskedni a kapott hazatérési parancsnak.,. Ha a fenti sorok illetékes magyar kezekbe kerülnek, bizonyára heves tiltakozást fognak kiváltani és az adatokat hamisításnak igyekeznek bélyegezni. Válaszul és a csatlós-kormány álláspontjának jellemzéséül hadd, idézzem Riesz igazságügyminisztert, aki a “Se-gitséget a görög népnek” akció vezetője és aki ily szavakkal sarkallja a hatósági propaganda apparátussal összeverbuvált népgyü léseken a tömeget az adakozásra: ‘‘Magyarország is a görögök sorsárá jutott volna, ha nem a vörös hadsereg szabadítja fel.” H. Hun. mokkái dolgozó fekete piacon kellett fedezniük. Felhányják nekik, hogy a bennszülött lakosság elől ők eszik fel a készleteket, jóllehet az Európában felhasznált élelmiszerek 50 százaléka amerikai eredetű. Kegyelemkenyéren él a bajor is az osztrák is, de mert ezt a kegye•llemkenyeret saját otthonában költheti el, a hontalan koldussal szemben vendéglátónak képzeli magát. Tény, hogy csupán a meg. szállók jelenléte miatt tűrik a D. P.-ket. Fogcsikorgatva. Közben a hivatalos és magáneredetü zaklatások olyan változatos és találékony skáláját agyalják ki, ami a D. P. mindég s mindenütt veszélyt szimatoló értelmét és idegeit is vésőkig feszíti. Csoda-e hát, ha a múlt borzalmai, a jelen zaklatásai és a jövő kilátástalansága Európának eze-A DUNAI KISÁLLAMISÁG TRAGÉDIÁI "WESTWARD HO!” Munkástoborzó bizottságok a D. P.-k közt. — Mi lesz a hontalanok százezreivel? A Nap óvatosan pislog ki az egyre sűrűsödő felhők közül. Furcsa. borongó tavasz ez: alig van derűs napunk, az időnek minden pillanatban sírásra görbülhet a szája. Mégis bizakodón, kicsit muszájerősen ballagunk az Inn partjának szomorúan szemetes térségén épült fabarakkok felé. Itt, ezekben a barakkokban adminisztrálják, regisztrálják, fogadják, vigasztalják és üres kezekkel elküldik a Vasfüggönyön túli , Európa nyu. gatra kallódott gyermekeit. Minden egyes nációnak külön “Service Social.”-ja székel itt egy-egy kicsiny szobában a tehetetlenségbe lehetetlenségbe soha bele nem fáradó jóindulattal. Itt jelennek meg időnkint azok a bizottságok is, amelyek a D. P. társadalom munkabíró egyedeit le-lefölözik, két legyet ütvén egy csapásra: fedezik az országukban jelentkező munkáshiányt, másrészt a D. P. — probléma megoldásában is előrejutnak — egy verébugrással. ígéretek, ígéretek... A megoldás,, a világ lelkiismerete és a hontalanok reménykedő lelke elé odaszivárványozott egyet len radikális s egyben emberséges megoldás a zárt tömbökben való kitelepítés lenne. Már évekkel ezelőtt ezt ígérték és erre csillogtattak lehetőséget több százezres létszámra a győztes nyugati nagyhatalmak, de a délamerikai államok milliók számára Ígértek otthont, munkalehetőséget és jövőt. Ezek az ígéretek és csillogó lelehőségek azonban a tűnő évek során felszívódtak, mint a szivárvány. Regisztrálásban és biztatásban nem volt itt. de még ma sincs hiány. Az IRO — bizottságok már járják, kartotékolják, számlálják a hontalanok zilált sorait, tápot adva a D. P. — reményének szalma. lángjának:‘‘No, de most már aztán lesz valami végre!’’ És marad minden a régiben. FOSZTOGATÁSOK, ZAKLATÁSOK. Pedig a D. P.-nek már régen ég talpa alatt az európai föld. A volt szövetséges Németország romjain alakult kis, provinciális államok hatóságai kezdettől fogva rossz szemmel nézik őket. Magukkal hozott vagyonkájukat, jármüveiket már idemenekülésükkor el. szedték, majd következetes éheztetéssel -kényszeritették őket arra, hogy utolsó értékeiket is nevetségesen olcsó áron elkótyavetyéljék. Például egy aranygyűrűt, egy órát vagy egy öltözet ruhát is elkértek egy félkiló vajért vagy pár kiló kenyérlisztért. Ha a D. P. dolgozott is — márpedig Ausztriában jóformán csak a hontalanok hord. ták a maltert és téglát, építettek utat, vasutat, irtották az erdőt —mégsem kaptak soha ruha és cipőutalványt., úgy hogy ebbeli szükségletüket a csillagászati szá-Benes cseh elnök lemondott és — elfogadta a 60.000 dollár évi fizetést és a kastélyt, amelyet a kommunista puccskormány élethossziglanra bocsájt rendelkezésére. Beteg ember, úgysem él már sokáig, gondolták Moszkvában, alapjában elég jutányos volt az üzlet. Meg aztán meg is érdemli tőlük Bcnes, mert ha a puccs alkalmával, februárban nem viselkedik csendes jó fiú módjára, hát talán még meg is mozdultak volna a csehek, némely tisztjei a hadseregnek s akkor talán nemzetközileg is kiéleződhetett volna az ügy. Előbb-utóbb amúgy is menesztették volna Benest. Ez szimpla logikai következménye lett volna a bolsevizmus nyeregbeülésének. Nevének a csehek, előtti presztízse jó volt az átmenetre. Szerepét betöltötte a bolsevikek szempontjából, leléphet, nincs többé rá szükségük. Nem irta alá az-alkotmányt? De aláírta Gottwald miniszterelnöki kinevezését, holott Gottwald a parlamentarizmuson taposó állam, csinynyel ragadta magához a teljes hatalmat. És Benes voltakép már akkor elárulta a polgári ügyet, amikor még módjában lett volna a 38 százalékos kisebbségü kommunista párttal szemben többségi koalícióba összefogni a többi pártokat, de nem tette, meg sem kísérelte. A magyar koalíciós bolsevizmus volt párisi követe mégis azt írja róla itt Amerikában, hogy “elvhü ember volt, akinek az ellenfél részéről is tisztelet jár’’. Jár a f...t! De nem csodálkozunk az exkövet uron. Neki betegsége a túlzott lojalitás, hiszen amikor a párisi békekonferencián, sajnos, Magyarország szónoka volt Erdély ügyében, azzal kezdette beszédét: “Nem mintha Magyarországnak bármily területi igényei volnának Romániával szemben.. .” Az ex-követ ur helyében mi a hitleri kollektív felelősségi barbársággal ősi földjükről kikergetett felvidéki magyarok könnyes kálváriájára gondoltunk volna mielőtt tiszteletünket nyilvánítjuk és elvhü embernek minősítjük Benest. Ámbár: voltakép ez a kikergetés antidemokratikus és embertelen cselekedet volt s Benes valóban csak következetes maradt egyéniségéhez, amely sohasem volt igazán demokratikus és emberséges. De az ilyen elvhüségért talán mégsem jár tisztelet. Benesről egyébként a Krónika már sokszor elmondta a magyar véleményt. Legutoljára amikor a februári puccshoz statisztált. Személyileg már nem érdekes, de esetén, mint példán újólag el kell gondolkozni. Remek dolguk volt a cseheknek a monarchiában. Az állások, pozíciók elosztásánál semmikép sem volt hátrányos a hely zetük. Iparuk, kereskedelmük a monarchia nagy vámterületi adottságai miatt csudásan virágzott. Kutyabajuk nem volt, mégsem fértek a bőrükbe. Nagyravágyó vezéreik, a Benesek szétrombolták a monarchiát, hogy megcsinálják annak kicsinyített karrikaturáját, amelyben a cseh soviniszta imperializmus zsarnokoskodott a szélhámossággal hatalma alá kényszeritett nemzetiségek felett. Mi lett a sorsuk? Előbb Hitler telepedett a nyakukra, most meg Sztálin, előbb a nácizmus, aztán a bolsevizmus és most se nemzeti, se egyéni szabadság, csak csúf protektorátusi szolgaság, holnap talán már tagállami nirvána. Mit bizonyít ez? Bizonyítja, történelmileg igazolja, hogy mily bűn volt az 54 milliós monarchia nagy és áldásos dunai sziklavárának szétrombolása. A főtettes esete mindennél átütőbb, nemezisszerü bizonyíték! A dunai kisállaim rendszer ostobaságának drámai csődje mutatkozik meg az egyik nagyhatalmi járom csöbréből a másiknak vedrébe jutásban. Benes Csehszlovákiájának tragédiája ez épp úgy, mint Magyarországé és a többi dunai kisországoké. Függetlenségük 1918 óta nem volt egyéb hazug illúziónál, amelyet elfuj a nagyhatalmak ellentéteinek első forgószele. A dunai népek csak újabb összeállással, erejük egybefogásával állhatnak ellen a történelem légköri veszedelmeinek. Megbukott nemcsak a dunai kisállamiság, de az is, hogy Benesek, piszlicsár sovinista imperialista politikai szatócsok kerüljenek többnemzetiségü országok élére. Csak a dunai monarchia régi uralkodóházának elfogulatlan, igazság-osztó szelleme biztosíthatja a szabadságot, a polgári egyenjogúságot, egyenlő életlehetőséget a dunai államok minden polgára számára. Ami történt s ami most igazolódik, alapjában egyszerű tétel. A példázatbeli apa kell jusson mindenkinek eszébe, aki odaadta fiainak a vesszőköteget, hogy törjék el s csak akkor tudták eltörni, amikor szétbontotta és egyenként adta oda a vesszőket. A vesszőnyalábot ismét egybe kell kötni és ismét arra kell bízni, aki a múltban egyforma gonddal, egyforma szeretettel vigyázott minden egyes darabjának épségére!
