Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-06-15 / 6. szám

6-IK OLDAL' “KRÓNIK A” 1948 junius MAGYARORSZÁG A GÖRÖG FRONT UTÁNPÓTLÁSI OÁZISA HITELES ADATOK A TOBORZÁSRÓL. ázsiai pánszlávizmus ellen. Ezért keresett a magyarság már ezer esztendővel ezelőtt uj hitet és halturát a Nyugaton. És most a muszhavezetők —­­óceánon innen és óceánon túl — megtagadják az ezeréves Nagy­­magyarországot és száz eszten­dőre zsugorítják össze a magyar történelmet. “GYÁSZHANGULAT VAN...” A centennáris óhazai ünnep­ségek külső fénye mögött azon hart ott van a megrendítő kol dusság, amelyről az óhazai kérő levelek beszélnek. . . A Kaliforniai Messzelátónak meg kell látni és meg is kell mu­­tatni ország-világnak ezt áz igazságot. Csak egy levélből hadd idéz zek. . . A városi élet küzdelmei és nélkülözései közül hova mehe­tett máshova egy kis pihenőre a szegény ember, mint a vidéki, földnél megmaradt atvafisághoz Most azoidtan olyan gyás.z­hangulat van a földek szövetke­zetbe való tömörítése miatt, hogy oda nem lehet menni. Az egykori szabad és öntuda­tos magyar, kisgazdák tragédi­ája elkövetkezett. Besorozzák őket a muszka kolhozokba: kommunákba. Csak tetszetős nevet adnak a szervezetnek. Végtelen szerencsétlenség ez, nemcsak a gyászhangulatban le­vő magyar gazdák számára, ha­nem a városi atyafiságra és az egész magyarságra is.. . Most kell megérteni minden magyarnak a Szent Korona ta­nát! Nem száraz jogi elmélke­dés ez, hanem élet és valóság ma is ! Mis zen most a földhöz juttatott milliók, a régi kisgaz­dákkal együtt, valósággal tag­jai lehetnének a Szent Koroná­nak. Es e helyett még a szabad kisgazdákat is úgy nevezett szö­vetkezetbe tömörítik. Vissza azért —> milliók —- a Demokratikus Magyar Népki­rályság gondolatához és Nagy magyarország évezredes meg szentelt eszméjéhez! Közöttünk van ez édes reménység biztos hordozója: Ottó Őfelsége! Hivatalos nyilatkozatok szerint a magyar kormány semmiféle se­gítséget sem nyújt a görög felke­lőknek. Mindössze rokonszenvvel szemléli, hogy a “szabadságszere­tő magyar nép’ a “szabadságért harcoló görög népnek” társadalmi gyűjtés utján, pénzadományaival, cigaretta, használt ruha és gyógy­szer szeretetcsomagjaival segítsé­gére siet valamint magyarországi üdülésre hívja meg a “monar­­chofasiszta csapatok elől elmene­kült görög gyermekeket’’. Mindez nemes emberbaráti cselekedet, amelyet egy a stalini demokrácia emlőjén csüggő ifjú népi-demok­rácia kormánya nem akadályozhat meg. Eltekintve attól, hogy a kegyes pénzadományokat az állami 'pos­tatakarékpénztár folyószámlájá­nak felhasználásával kezelik és juttatják rendeltetési helyére, az ajándékokat állami szállítóeszkö­zök szállítják s a vállalatoknál és állami hivatalokban a kommunista vezetők nyomására eddig össze­gyűjtött összeg milliókra rúg fo­rintban, a görög gyermekeket pe­dig egy minap kiadott görög hi­vatalos kormánynyilatkozat sze­rint Markos felkelői kényszerítik tartózkodási helyük elhagyására, a magyar kormány hozzájárulásá­val az oroszok Magyarországot a görög front legfontosabb anyag­utánpótlási bázisává építették ki. Mig Jugoszlávia az emberanyag rendelkezésre bocsátása, szerve­zése és kiképzése terén végzi a munka oroszlánrészét. Magyar­­országnak az anyagi támogatás szervezése terén jut feladat. De beszéljenek a tények. A gyékényesi határállomáson át hetenként 3-4 anyag- és élelmiszer vonat gördül Magyarországról Jugoszlávián keresztül Görögor­szág felé. A Szob-Budapest-Kele­­bia-i műúton 1948 március 15-21 közötti héten Csehországból teher autó karavánok haladtak Jugosz­lávián át Görögország felé. A ha­talmas teherautókon Skoda-sze­­mélygépkocsik és tele lőszeres lá­dák sorakoztak. “Szeretetadomá­­nyok” Markosnak! Ettől eltekint­ve a brünni Skoda-gyár rendsze­resen szállít Magyarországon ke­resztül hadianyagot a görög front számára. Február elején 18 darab ló va­­gonos orosz uszály szállított a Krimfélszigeti Izmair-ból orosz géppuskát, golyószórót, aknave­tőt, gránátot és robbanó-anyagot a dunamenti Smederevoba és a belgrádi kikötőbe. Április elején Magyarország kénytelen volt a görög felkelők részére 60 vagon élősertést szállí­tani. Az egész küldemény a gö­rög kormánycsapatok kezére ke­rült. Ebben az időben 20 vagon magyar liszt is érkezett észak Gö­rögországba, amely véletlen foly­tán szintén a reguláris csapatok zsákmánya lett. Csodálkoztak is rajta, hogyan lehetséges a szigorú kenyér racionalizálás ellenére. hogy Magyarország elsőosztályu lisztet tud küldeni. A mag , ar kormány a lispei olajmezőről élvezett benzin meny­­nyiség jelentős hányadát kényte­len a görög partizánok rendelke­zésére bocsátani. Ezzel magya­rázható. hogy Magyarországon néhány hónapja újra korlátozták a magánautó forgalmat. Ezt a ren­delkezést nehéz lenne, mint spon­tán társadalmi akciót feltüntetni. A természetbeni adományok gyűjtése országos méreteket öl­tött Magyarországon. Körmenden, a kis nyugati városkában például a Kommunista Párt megbízottai házról-házra járva gyűjtötték a lisztet a görög partizánoknak. Mőrcius eleje óta minden két hét­ben bizonyos napon kell az élel­miszer adományokat összegyűjte­ni. Már korábban rendelet szabá­lyozta Magyarországon, hogy a téli sertésvágások alkalmával bi­zonyos mennyiségű zsírt be kell szolgáltatni. Ebből a zsir mennyi­ségből jólértesültek szerint serté­senként egy kilogram a görög fel­kelőket illetett. Eddig 850 görög gyermek érke­zett Budapestre. Figyelemre mél­tó, hogy ugyanakkor a magyar kormány lépéseket tett magyar gyermekek hollandiai üdültetése érdekében. A gyári munkások és a hadse­reg tagjai fizetésükből havi egy forintot “ajánlottak fel ’ a nyugat­­európai sztrájk mozgalmak és a görög partizánok támogatására. És hogy “az önkéntes felajánlás’’ a' kívánt eredményt el is érje. a honvédségnél például Pállfy Ös­terreicher altábornagy, hadsereg felügyelő, parancsnak *061110 írás­beli felszólításban ösztökélte az alárendelt katonai szerveket az anyagi hozzájárulás megadására. Hasonló volt a helyzet a Magyar Államvasutnál. Ma a bányászok, ipari munká­sok havi fizetésük egy százalékát, a rendőrök, honvédek és vasuta­sok havi egy forintot fizetnek akarva nem akarva az említett célokra. A segélyek megszavazása nem ment mindenütt egyforma könnyedséggel. Mig a dorogi és mecseki bányavidék munkássága kezes bárányként követte a kom­munista kezdeményezést, addig a salgótarjáni bányamunkások sztrájkkal fenyegetőztek. 1947 decembere óta Magyar­­országon önkénteseket toboroznak a görög frontra. Felállították az u. n. Petőfi-brigádot, amelynek parancsnoka Peterdy János, a hon védség aktiv ezredese lett. A je­lentkezőknek 5000 forintot ígér­tek kézpénzben, a harcok sikeres befejezése utánra pedig újabb 10 ezer forintot. Ennek nincs nagy csalogató hatása, mert senki sem garantálja, hogy az önkéntes a frontról hazatér. A toborozást ki­terjesztették a még Oroszország­ban lévő magyar hadifoglyokra is. Közülök sokan jelentkeztek, SECSÜLETBIRÓSÁG. Multhavi számunkban közöltük Marschalkó Lajos bajorországi magyar testvérünk levelét, amelyben azt javasolja, hogy minden nyu­­gatos magyarnak módot kell nyújtani arra, hogy magát tisztázhassa alaptalan vádak ellen. Magyarországon az a hivatalos álláspont, hogy mindenki, aki nyugatra menekült, náci, nyilas, “hungarista” Szálasi párti, stb. Mi, akik Amerikában élünk, már csak azért sem fogadjuk el azt az általá­nosítást, mert abból a Magyarországból jön, amely ma kommunista ura lom alatt nyög. Elleneszólnak ennek az állításnak a levelek százai, ami­ket hétröl-hétre kapunk a hantalan magyaroktól. Csak a múltbeli hely­színi ismeretek birtokában lehet valakiről megállapítani politikai múlt­ját és ezért nem tartjuk alkalmasnak Marschalkó honfitársunk javas­latát, hogy az amerikai magyarság képviselőiből összeállított bizottság döntse el, hogy ki a nyilas és ki nem. Szerintünk a legjobb és bevált próba az, amit itt Amerikában a kormány gyakorol. A törvényhozó testületnek egy vizsgáló bizottsága megidézi tanúvallomásra azokat a közéleti férfiakat, akikről általában úgy vélekednek, hogy kommu­nisták és felteszik hozzájuk a kérdést, hogy “Kommunista-e Ön?” Ha az illető kommunista, úgy azzal fogja tagadni, hogy nem válaszol a kérdésre. Ha nem kommunista, úgy sértődötten felelné, hogy nem az. Nem akadt még egy ilyen legény sem, aki beismerte volna, hogy kommunista, vagy haragosan tagadólag felelt volna erre a kérdésre. Egytől-egyik valamennyi kitérő választ adott, arra hivatkozva, hogy nem köteles felelni. Ezekről a kihallgatásokról az amerikai sajtó részletes tudósí­tásokat közöl és igy az amerikai nép tudomással bir arról, hogy kik azok a közéleti személyek, irók, művészek, általában az értelmiségi osztálybeliek, akik a kommunista párthoz tartoznak, vagy azzal ro­konszenveznek. Ajánljuk a hontalan magyaroknak is ezt az igazoló eljárási módot. A maguk hatáskörében intézzék el ezt az ügyet. Van közöttük sok katholikus és protestáns pap, akikhez a nácizmus gyanúja sem térhet. Ök viszont tudják, kik azok, akikre az igazoló bizottság vagy becsületbiróság feladata felruházható. Végső fokon azonban a Magyar Királyi Kúria fogja eldönteni, hogy igaz-e a vád, amelynek árnyéká­ban a magyar hontalanok százezrei tengetik életüket a közönyös európai országok D. P. táboraiban. (Szerény véleményünk szerint nyilasérzelmü vagy náci volt az az ember, aki azért lett nyilas, hogy magának jogtalan pozíciót vagy anyagi előnyöket szerezzen embertársának anyagi vagy erkölcsi megkárosítása, esetleg annak szabadsága, testi épsége vagy élete árán.) És ha már a becsületbiróság megalakult, vegye hatáskörébe annak az eldöntését is, hogy a jelenlegi magyar kormány állítólagos nem kommunista tagjai Tildy Zoltántól lefelé a legutolsó hatósági vezetőig szívesen, szolgalelküségből, bosszuérzettől fütve, anyagi ha­szon érdekében, nagyravágyásból, avagy más miatt szolgálnak Rá­kosinak és Rákosin keresztül Sztálinnak? Mert más dolog, ha utál­­hozva, undorral tűr el valamit az asszony, mintha ahhoz, amire kény­szerítik, riszálja a derekát. . . Tarcz Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents