Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-06-15 / 6. szám
2-IK OLDAL 1948 junius KRÓNIKA” TISZTA BORT A KUPÁBA! Immár ötödik esztendeje kopogtat a Krónika minden hónapban a magyar szív és értelem ajtaján: levelek özöne bizonyítja, hogy azok az igék, amelyek zászlajára vannak írva, visszhangra találtak ott. Ez adja meg igazoltságunk alapját és ad további erőt, lendületet a küzdelemre, amelynek célja a Szent Korona jogfolytonosságának helyreállítása és mindaz, ami ezzel együttjár, a nemzetnek igaz históriai szellemben való megújulása. Mostanában-sokfelé tapasztaljuk a szentistváni Magyarország eszméjéről való tudatos megfeledkezést, valami szégyenlős kerülését mindannak, ami a régi Nagymagyarország eszmekörével egybefügg. Halljuk a wilsoni pontok emlegetését, az Atlantic Charter halottaiból való idézését és egyebeket, de a történelmi magyar igazság fundamentumát mintha igen sokan — és nemcsak az óhazában, ahol megemlítése is ellenforradalmi bűnnek számit ma, — kirúgták volna a lábuk alól. Mintha csak jó volna nekik a harmadára nyomorított csonka-ország is, csak ők legyenek benne az urak. Feladták a nemzet ezeresztendös históriai jogait a nemzet meghatalmazása nélkül, csak úgy a saját szakállukra? Lemondtak arról, amiről a nemzet sohasem mondhat le, mert érte harcolni öröklött szent feladata, olyan hivatás, amely elől becsületének feladása nélkül sohasem vonulhat vissza? Fel kell vetni e kérdést épen ezekben az időkben, amikor némelyek úgy állítják be a dolgokat, mintha a nemzet szabadságának kiharcolása, a bolsevizmustól való felszabadulás volna az egyetlen cél. A Krónika teljes erejével folytatja a harcot Magyarország népe igazi szabadságának visszaszerzése érdekében. De ebben nem végcélt lát, hanem csak előfeltételt, kiindulási lehetőséget a helyes kerékvágásba-jutás, biztos révbejutás felé. Azt akarjuk, hogy Magyarország a királytalan időszak végzetszerü hányattatásai, kisiklásai s katasztrófái után végre eljusson a jogrendnek, békés fejlődésnek és virágzásnak ama biztonságos révébe. ahol a királyság, az uralkodóház utolsó ötven esztendejében annyi erőt, örömet és boldogságot talált s amelybe csak a királyi céltudat és történelmi tekintély képes elvezérelni. Egyben pedig akarjuk azt is, hogy a Dunavölgyben ismét együvé kerüljenek azok a területek, amelyek együtt ezt a boldog, virágzó Magyarországot jelentették. Mindez nem utópisztikus nagyotakarás, hanem a helyzet tisztánlátásán alapuló öntudatos, bátor magyar program. A látók előtt nyilvánvaló, hogy Magyarország is ki fog szabadulni Moszkva béklyóiból, amikor a világpolitikában oly fordulat jön, amely Európa ujjárendezését fogja maga után vonni. Hisszük, hogy a nagy fordulat megmozgatja a magyar nép lelkét is, akármennyire Moszkva és quisíingi pribékjei elnyomatása alatt van ma. Az uj elrendezésnek olyannak kell majd lenni, hogy megszüntesse a Dunavölgy mai fe ldaraboltságát, balkáni kisállamiságát és ezen a vonalon kell majd létrejönnie annak a nagy dunai egységnek, amely közelebb hoz a régi történelmi Magyarország adottságaihoz. Nem kell véka alá rejteni ezt a célt, amely a szentistváni magyarság legfőbb becsületcélja kell legyen, szabadságának teljes visszanyerése mellett. Különösen olyan magyar politikusok, akik az utóbbi időben sokat vétkeztek e szellemiség ellen, akik imperializmusnak bélyegezték a magyar igazságot a külömböző hivatalos pozíciók székéből és elszabotálták a párisi békekonferenciát, jól tennék, ha nemcsak megigazuló kijelentésekkel, nemcsak szóval, de lélekben is igyekeznének helyrehozni, amiben szembe kérülték a nemzettel. Hiába mondtak le balgán, léhán a nemzet igazságáról, mint a többség jogairól is, mitsem eredményezett számukra; a bolsevizmus ügynökei előtt hiába taposták porba a nemzet jussát és adták fel többségi akaratát, nem sikerült az alku, amelyről csak gerinctelen megalkuvók és avatatlan politikai műkedvelők hihették, hogy sikerülni fog. lijabb tanulság ez arra, hogy a nemzet önérzetét nem szabad feladni semmiféle idegen hatalomnak vagy eszmekörnek való dőre kedveskedésből. A Krónika fájdalmas büszkeséggel mondhatja el magáról, hogy sziklaszilárdan megállt ezen a vonalon úgy a háború alatt, mint az azt követő esztendőkben. Akiket illet a tanulság őszinte bevallása, miért nem vallják be tévedéseiket, elhajlásaikat, miért vezetik félre a nemzetet azzal, hogy kishitű, félszivü programok mellé akarják odaállítani? Elég volt a nemzet félrevezetéséből! Elég volt a kapitulációkból, lefelé- licitálásokból, amelyek csak súlyosbították a nemzet tragédiáját. Magyarország ezer éves történelmi királyság, Szent István apostoli keresztény királyságának országa. Miért hallgatták el ezt az 1945-ös úgynevezett tiszta választásokon, amikor a királyság hívei millióinak, mondhatni úgyszólván az egész nemzetnek királypárti szervezkedését, még kevésbbé ily választási részvételét sem engedték meg? Lefeküdtek az orosz ügynökök parancsa előtt, holott a megszállóknak nem volt joguk az ország államformájába beleszólni. Muszka szuronyok jelenlétében kikiáltották a köztársaságot, pedig mindenki tudta, hogy ez csak a tanácsköztársaság és a szovjet-tagállamiság első lépcsőfoka akar lenni. S miért nem volt magyar önérzet a béke-delegációkban? Miért végeztek ki olyanokat is, akiknek kezéhez nem tapadt barbár gyilkosságok vére, olyanokat, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy a Magyarországon esett szörnyű igazságtalanságok részbeni jóvátételét akarták, de ebben nem volt szerencséjük? Mindezek ügyében a Krónika nem habozott elitélő nézetének^ kifejezést adni és az álláspontjainkat tragikus erővel igazolták az események. A "Krónika’' mint eddig, továbbra is a teljes magvar öntudat parancsai alapján áll, a magyar férfiasság hirdetője és továbbra is amellett van. hogy ki kell mondani az igazságot mindenről és mindenkiről. Az egység csak úgy ér valamit, ha igaz szentistváni magyar férfiak egysége. Ebben benne van az is, hogy az egység nemcsak egyes osztályok, hanem az egész történelmi nemzet képviselője. És programjában benne kell legyen a királyság melletti nyílt színvallás is! A színvallások előli bujkálásnak meg kell szűnnie. Döntő fordulatok felé érlelődnek az idők. A magyar nemzetnek joga van megtudnia, ki hol áll azok közül, akik vezetni akarják. Joga van tudnia, ki áll a mai csonkaságba való belenyugvás és az idegen zsarnokságtól felkényszeritett köztársasági rendszer mellett s kik azok, akik úgy a keresztényi nyugati civilizáció mint az államforma és területi kérdések történelmi hagyománya, szent nemzeti öröksége vonalán harcolnak a megújulásért, a felemelkedésért? Rendíthetetlenül állunk ezután is a Szent Korona szelleme és a szentistváni keresztényi apostoli királyság ősi fundamentumán és igaz szeretetünk, fegyvertársi ragaszkodásunk csak azoké, akik a küzdelem e nehéz és kemény korszakában nyíltan velünk marsolnak. Nem a nemzet-ellenes hibáikban továbbra is csökönyösen megrekedteké, sem pedig ama ravaszdi kiváróké, akik a győzelem beérő pillanatára tartogatják “lelkes” felcsatlakozásukat. Aki sohasem hajolt le az árba... A Nyugati Hírnök jelenti: Révai József, a “Szabad Nép’ főszerkesztője legutóbbi beszédében ismét hevesen támadta “a katolikus egyház bizonyos szárnyát’’ és mindenekelőtt a hercegpr'mást. akinek tevékenységét reakciós, nak, fasisztának, sovinisztának és szovjetellenesnek minősítette. “Az esztergomi érsek nem hajlandó a mai napig sem elmerni a köztársaságot és szóba állani a magyar köztársaság elnökével’’ — mondotta. Támadta Révai Hamvas Endre Csanádi püspököt is, * * * A budapesti kommunista párt központi közlönye a “Szabad Nép’’ írja junius 4-én: Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter bejelentette, hogy a tárgyalások a katolikus egyházzal késnek, mert Mindszenty prímás vonakodik oly dek_ laráció közzétételétől, melyben elismeri a köztársaságot és a demokrácia intézkedéseit, elsősorban a földreformot és a gazdasági államosítás megkezdését. * * * A N. Y. Times jelent,’: Mindszent,y bíboros legújabb pásztorlevele felszólítja a magyar népet, hogy ne olvassák a kormány lapjait és ne hallgassák az ugyancsak kommunista irányítás alatti magyar rádiót. * ❖ * A N. Y: Times jelenti: Rákosi Mátyás beszédet mondott á kommunista és szociáldemokrata pártok egyesülését elhatározó junius 12-iki kongresszuson és kijelentette, hog; a demokrácia ökle le fog sújtani a törvénysértőkre. Mindszenty bíboros és a Katolikus Egyház vonakodik hűségnyilatkozatot tenni. “A királypárti és Habsburg párti katolikus vezérek, — mondotta Rákosi., — külföldi reakciósok segítségével igyekeznek megdönteni Magyarország demokráciáját.” (Szótár az utóbbi jelentéshez: reakciós — demokrata, demokrácia — bolsevizmus. A szerk.) * * * A N. Y. Times junius 17-én jelenti Az egyházi iskolákat lefoglalták és államosításukat az állam megszavazta. Mindszenty bíboros kijelentette, hogy nem tárgyal a kormánynyal. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik utcákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kaoható.
