Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-15 / 1. szám
6-IK OLDAL "KRÓNIK A" 1948 január A HÁROMÉVES TERV MÖGÖTT AZ IPAR BOLSEVIZÁLÁSA VAN Slachta Margit parlamenti beszédéből. HUNGARY, THE UNWILLING BOLSHEVIK SATELLITE. Tito balkáni bolsevik főügynök “ kölcsönös’-’ fegyveres segítségi szerződést kötött a magyarországi, romániai s bulgáriai Quislingkormányzatokkal és személyesen látogatott el a fővárosokba az “ünnepélyes" aláírás céljából. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy konfliktus esetén ezeknek az országoknak a bolsevizmus és pánszláv imperializmus kettős jármát egyaránt gyűlölő, megfélemlített népei együtt harcoljanak Moszkvával a szabadság és nyugati kultúra népei ellen. Hitler után “Titler” kényszerítené a dunai népeket, hogy a tőlük oly idegen, totális téveszmékért és gyarmatiságért ontsák vérüket a harctereken. Hinshaw pasadenai képviselő mondotta júliusban a kongresszuson a magyar békeszerződést elitélő beszédében, hogy a nyugati hatalmak előbb sajnálattal, később megvetéssel kezelték azokat a kis “csatlósországokat’', amelyek Hitler oldalán kényszerültek harcolni és idejében óvni kívánt attól, hogy ismét megvetéssel kezeljék őket, ha úgy fordulnának a dolgok, hogy Sztálin oldalán kellene háborúba menniök. Kizárt dolog, hogy lennének magyar nemzeti tömegek, amelyek a bolsevizmusért akarnák vágóhidra vinni az életüket. De J. C, Sulzberger, a N. Y. Times európai tudósítója szerint már megtörtént a magyar, jugoszláv, román és bulgár hadsereg belső rendjének egymással, illetve az orosz hadsereggel való egybehangolása, koordinálása. A csehek is természetesen benne vannak ebben a kooperációban s igy a magyar nép teljesen körül van zárva. Szivében egyetlen tisztességes magyar politikus, mint maga a magyar nép sem ismerheti el a Tito-Rákosi “szerződést" a Dunavölgy e quislingesitését, Moszkva mezei hadává degradálását, amely mögött, békeállapotokra vonatkoztatva, egy dunavölgyi szovjetjobbágy-federáció kialakulásának kontúrjai rémlenek elő mind megdöbbentőbben. Nem igy képzeltük a Dunavölgy felszabadulását s nem igy képzelték az érdekelt népek sem. Meg kell bélyegeznünk a dunai szovjet-siraíomvölgyet megrögziteni akaró, nemzetáruló mesterkedéseket és emlékeztetünk Hinshaw képviselő figyelmeztetésére. Isten óvja, Amerika segítse a világpolitika háromévtizedes tévedései miatt annyit szenvedett magyar népet, nehogy ismét, — s ezúttal egy másik totalitárius hatalom óriási túlerejével támasztott — kényszerhelyzet háborús áldozata, történelmi bűnbakja legyen, amikor is John Flournoy Montgomery követ kénytelen lehet remek igazságu mostani könyve tragikus párját is megírni “Hungary, the unwilling bolshevik satellite" címmel. Elég volt a kálváriás magyar sors footballjából. Álliísák helyre a Dunavölgynek az első világháború előtti nagy politikai és gazdasági egységet, ősi nyugati kultúráját, szabadságát és virágzó prosperitását! Szakértői vélemény a magyarországi ieM»f©ítfíré! FEUDALIZMUS ÉS FÖLDREFORM. — A hároméves terv a következő három évre a bevételeket 67.1 milliárd forintban állapítja meg. Ebből a beruházásokra szánt 6.085 milliárdot, forgótőke fokozására 3 milliárdot, a nemzeti kötelezettségek teljesítésére 5 milliárdot és 100 milliót. Összesen tehát 14 milliárdot és 685 milliót. Vagyis az összes bevételeknek 22 f f-át. Ez olyan nagy megtaka-. ritást tesz szükségessé, amit még osztrák-magyar korunkban is, ami kor tehát Magyarországról ellehetett mondani, hogy tejjel-mézzel folyó ország volt, is bajosan lehetett volna önkéntes alapon elérni. Fölveszi tehát a vagyonnak megdézsmálasát is. Nagyon jól tudjuk azonban egy egyszerű kis vállalkozásból is, hogy akinek van vállalata, annak nem feltétlenül van pénze. Ha pedig nincs pénze és a dézsmát le kell adni, akkor nem mondhatja az állam, hogy dobja piacra reálértékeit, mert az vagy nem lehetséges, vagy pedig, ha túlsók kerül a piacra, akkor lenyomja az árat. úgy, hogy félő, hogy a1 vállalatok ennek — részben — nem fognak túdni eleget tenni és az is félő, hogy ha nem tudnak eleget tenni, akkor az állam rájuk teszi a kezét, magához ragadja őket. Én tartok attól, hogy a hároméves tervnek ez a valószínű mellékterméke nem éppen kellemetleiLazok számára, akik a há- Y£)inev*:£5 íCiVd rgy Kccj^ítcuck el, ahogyan készítették, vagyis attól félek, hogy a hároméves tervhez kapcsolódó politikai c£lok nemcsak követik a gazdaságiakat, hanem nagyon sokszor megelőzik őket, sőt talán dominálnak velük szemben. A nem tetsző vállalatokat természetesen majd szabotázzsal fogják vádolni és sikertelenség esetén — tekintve a nép közhangulatát — majd bűnbakot keresnek. A felizgatott tömeg pedig nem fogja kutatni, hogy vájjon azoknak a vállalatoknak érdekűk volt-e a szabotázs, hanem a felizgatás irányában fogja követelni az államosítást. Éppen igy további következtetésként megállapíthatjuk nagy valószínűséggel, hogy a tervmegbizottak nemcsak a terv megvalósítása végett kerülnek a vállalatokhoz elsősorban a bankokhoz, hanem azért, hogy az igen t. baloldal uj kulcspozíciókat teremtsen macának. A hároméves terv politikai célját s természetét bizonyítja a ban-' kok államosításának erőltetése. A bankok államosítása nem fogja fokozni a jövedelmeket, hiszen az állami hitelek folyósítója már most is a Nemzeti Bank, a többi pénzintézet is állami ellenőrzés alatt van és a hiteleket a betétek arányában kívánják meg tőlük. Egyet lenegy nagybankot vesz ki az államosítási tervezet és pedig a Hitelbankot. Az eredményt az is csökkenti, hogy a nem magyar kézben lévő részvényekre a bankállamositás természetesen nem tér jedhet ki, tehát tulajdonképpen ez a szóba sem jöhető eredménnyel kecsegtető bankállamositás úgy látszik nem a végső cél. A végső cél az, hogy az államosításra tervbevett bankok által finanszirozott ipari vállalatok vonassanak az állam fenhatóságának keretébe. Az. igen t. kormány bizonyára sokszor megállapította, hogy a magyar nép a magángazdálkodás mellett nyilatkozott meg nem is egyszer. (Úgy van! Úgy van! az ellenzék soraiban.) tehát ner» akar nekimenni a népakarattal szemben a magánvagyonnak, hanem mindig a bankállamositást emeli ki, amely mögött azonban az ipari vállalatok államosítása lebeg a szemük előtt. Ha nem tévedek, — nem volt időm a legutóbbi napokban utánanézni — 274 ipari vállalatról van szó. (Úgy van! Úgy van! az ellenzék soraiban. — Pászthóry István (f): így van!) Csak körülbelül emlékszem a szám ra — tehát akkor a kormány elérte a magyar ipari élet államosítását. (Felkiáltások a függetlenségi párt és a néppárt soraiban: Úgy van! Ezt akarja! — Pászthóry István (f): HátulróLmellbe!) — Ez olyan függőséget von maga után, az állampolgárok szabadságának olyfoku megnyirbálását, az iniciativa visszahúzódását, a felelősségérzet csökkenését, a bürokráciának célért és eredményért való olyan fokú felfokozását, hogy valóban csak aggodalommal lehet ennek a tervrészletnek a megvalósítására gondolni. Hiába volt Franciaország példája,, amelyről tudjuk, hogy a háború befejezése után nyakló nélkül államosított és most nem tud talpraállni. Az elmúlt évek alatt az eredeti 2400 tonnát kitevő aranytartalékát rész ben már kényszerült eladni és kerek számban kifejezve, csak mint-, egy 400 tonnája maradt. Mindazonáltal mi egy csodálatos, megmagyarázhatatlan pszichológia folytán, nem nézünk körül, hogy mi bizonyult már rossznak a külföldön. miért fizették meg a tandijat, hanem azért, mert külföldön valami megtörténik, nekünk is menthetetlenül utánoznánk kell ugyanazt. (Egy hang a néppárt soraiban: Minden rosszat követni szoktunk!) Ennélfogva én a magam részéről a hároméves terv ezen programpontjainak a leghatározottabban ellent kell, hogy mondjak. KOMMENTAR NÉLKÜL A sajtószabadság centennariuma. Budapestről jelentik: Az Actio Catholica hetilapjának, a csak az imént Mindszenfy bíboros hercegprímás egy levele közléséért egy hónapra betiltott “Uj Ember'’-nek 1948. évi Nagy Almanachját Rajk László kommunista ibeHicjvminiszter rendeletére elkobozták. ijí * # Budapestről jelentik: Az "ellenzéki" Balog-párthoz legközelebb álló ‘‘Szabad Száj" heti élclapot egy hónapra betiltották. • Ez', az« a .két fogalom, amellyel ma világviszonylatban foglalkoznak és a mezőgazdálkodás feudális betegségének (a nagybirtoknak) egyetlen gyógyszereként, a mai otthoni "szakemberek", csak azt a földreformot ismerik el, melynek célja a nagybirtok teljes felaprózása és "kiosztása". Érdekes, hogy már három “felszabadult” év utáni aratás volt és a termésátlagok még mindig alacsonyabbra sülyednek. Ugyanekkor nemjuí az illetékes szakemberek közül senkinek eszébe, hogy mégis csak összefüggésnek kell lenni a hirtelen átvedlett eszményien jó “kisgazdálkodás” tényével? Azt hiszem ezen már gondolkodtak olyanok is, akik a “csakazértis kiosztani" elv mellett harcoltak a múltban. Elkobozni, kiosztani, “érdemeseknek adni" stb. ezek ma divatos szavak lehetnek, de vájjon "bitang” volt-e mind, akitől elvették cs érdemesek voltak-e azok, akik megkapták a földet? Egészséges földreformra szükség van! Olyan földnélküli szakembereket, akik ezt tényleg megérdemlik. nem vitás, hogy földhöz kell juttatni, azon nagybirtok földjeiből, * amelyeken tényleg "feudális" szellem uralkodott. Hogyan tőrént mindez a gyakorlatban? Először elkobozták a földet és mivel valakinek dolgoznia kellett volna, rajta, kerestek hát, a kicövekelt “darabkákra", “érdemes" ujgazdákat, akik ugyan csak kis százalékban láttak földiszerszámot életükben, de ezzel szemben “megbizhatóak voltak”. Az “ujparasztok" emódon földhöz jutva, mostmár csak a nagy termésekre kellett várni és ezzel bebizonyítani, hogy mennyivel jobb most mint a múltban. Hazánk éven ikénti exportja cca. 8-12 millió 1. kenyérgabona, vagy ennek megfelelő lisztmennyiség volt, ezzel szemben ma minden évben segitiSégre szorul. Miért? Erre eddig könnyű volt felelni a sáska, a szárazság, árviz, gabonaszu, stb. kártételi mesékkel, de vájjon hány évig lehet ezt a város lakóival elhitetni? Vagy- kártétel és igy rossz termés azelőtt sosem volt? Ha pedig volt, mert gyakran volt, ismertünk külföldi segítséget és neis mondjam 20 dkg. fejadagot? Az észnélküli földosztás okozta termésátlag sülyedésnek pedig nincs vége, sőt ezután fog csak igazán bekövetkezni, mikor a volt nagybirtokok földjeinek "zsirja" elapad:: Ezt a szomorú termőerőleromlást alkalma volt látni minden-
