Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-01-15 / 1. szám

1948 január 'KRÓNIK A” 7-IK OLDAL SEGÍTSÜK AMERIKÁT! Állampolgári kötelességeink eddigi példás teljesítésén kívül moet más irányban is alkalom kínálkozik ezt megtenni. Lapunk olyan inditványnyal lép az Amerikához és elveihez meggyöződéses hűséggel viseltető olvasói elé, amelyet bizonyára lelkes készséggel tesznek magukévá. A Magyarországból beérkező lapokból régóta figyeljük azt a felülről tervszerűen irányított sajtókampányt, amely arra irányul, hogy az Egyesült Államokat, mint valami mohó uralmi tervekkel eltelt im­perialista hatalmat állítsák oda óhazai testvéreink elé. Különösen a Marshall terv kapcsán se szeri se száma és se vége se hossza az ily irányú félrevezető cikkeknek. Azt a hitvány valótlanságot igyekeznek tudatosítani olvasóiknál, hogy Amerika nem, — miként Marshall kü­lügyminiszter ismételten kijelentette, — minden ellenszolgáltatás nél­kül adja a segítséget a gazdasági talpraálláshoz azoknak az országok­nak, amelyeket Moszkvának nem volt módjában eltiltani tőle, hanem uralkodni akar rajtuk, be akar avatkozni belső ügyeikbe, csatlósaikká akarja tenni őket. Ebből egyetlen szó sem igaz, miként azt mindnyájan tudjuk. Ezt írjuk meg óhazai rokonainknak, barátainknak, ismerőseink­nek személyes levélben. S írjuk meg, hogy Amerika nem akar egye­bet, mint segiteni az európai országokat abban, hogy gazdaságilag megerősödve, inkább tudjanak ellentállni Moszkva és bolsevik Quis­­ling-ügynökei nyomásának s hogy Európában fennmaradjon a sza­badság, a demokrácia és szabad egyéni életrend keresztényi kuiturája. Nem Amerika, hanem a Szovjet az, aki ténylegesen beavatkozik más népek belügyeibe és csatlósaivá teszi őket. Világosítsuk fel erről óhazai hozzátartozóinkat és egyensú­lyozzuk a megtévesztő propagandát, hangulatkeltést, amelyet a bol­sevisták űznek Amerika ellen az óhazai lapokban és szónoklatokban, írjuk meg azt is, hogy tendenciózus valótlanság amit sokszorosan el­túlzott hamis statisztikai számokkal a munkanélküliségről, közeli dep­resszióról, gazdasági katasztrófáról és hasonló egyébről hazudnak, ferdítenek. Menjenek, záporozzanak az óhazába ezrével és ezrével az igazságot feltáró levelek! Amerikának, mint szülőföldünknek és né­pünknek egyaránt végtelenül hasznos szolgálatot teszünk vele! Ugy-e még ma megkezded ezt a levélírást, kedves honfitársunk?! * * * (Kérjük amerikai magyar demokratikus laptársainkat, hogy vegyék át e felhívást.) '--------- --:—i lO^oninta 1IÄ1 TTTPli kinek az első O. F. B. (Nagyatádi Szabó f. reform 1927) vitézi tele­pítések és Vass Elek féle telepí­tési akció földjeinél is. Az itt felsorolt földhözjuttatási törekvések, mind elrettentő példái voltak annak, hogy milyen rom­bolást vihet végbe egy előre na­gyon gondosan előnemkészitett és anyagilag kellően meg nem alapo­zott földreform. A kisgazdatársak mindenesetre jót akartak, de látó­körük és képzettségük kevés volt (vezetőiknek ugyanígy), a tervet keresztülvitelében siettető kom­munisták pedig nagyonis képzet­tek és okosak voltak és jól tudták, hogy a szép csomagolásba bujta­tott reform végül a kollektív rend­szerhez vezet és ezzel megvalósul Sz ő orosz mintájuk. A kisgazda­­vezérek "nemtudása" nem ment­ség! Aki tudatlan, de önhitt fejjel, idegen támogatással e2t a rom­bolást véghez vite, az ne vádoljon előző rendszereket akkor sem, ha voltak annak nagy hibái, mint­­ahogy voltak is! Miért kellett 1 és 2 k. holdas juttatásokat eszközöl­ni, mikor egy gazdasági cseléd­nek a legfeudálisabb uradalomban is országos előírás szerint másfél hold (2400 négyétől) volt a járan­dósága (szántott állapotban át­adva), a többi ‘‘éhbér” mellett? Tudjuk mi azt nagyon jól! Mert igy a földhözjuttatottak száma na­gyobb és ezt a számot, mint szo­ciális csodát lehetett a propagan­da-rádióba s sajtóba a külföldnek kikiáltani. A külföld pedig amúgy is nagyon rosszul volt tájékozva a mezőgazdasági viszonyokról, mely re csak kis példát említek 15 évvel ezelőttről., mikor Angol vadász­vendégeinkkel egy mezőkövesdi munkáscsoport mellett elhaladtam, ők megkérdezték tőlem, hogy “kapnak ezek az emberek valamit a munkájukért?" Én felsoroltam a járandóságukat, minden nagyítás nélkül. Erre jóhiszemű vendégeink csodálkozva vallották be, hogy ők 'úgy tudták, hogy Magyarorszá­gon az ilyen munkások "robot­ban" dolgoznak és ez nagyon szép igy, ha kapnak fizetést is. Azóta Hazánkban már megismer­tük a ‘‘robotot ’, de kérjük a hi­székeny külföldet, hogy erről is szerezzen meggyőződést. Kommunisták itt és az óhazá­ban szeretik áihirnek minősíteni, hogy az öroszok bevonulásakor ezrével hurcoltak el embereket Oroszországba!'. Mi és más la­pok már bizonyságot adtunk az esetek egyike-inásikáról. íme egy újabb levél. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Kérem bocsásson meg, hogy is­meretlenül zavarom. Véletlenség­­ből, talán valami csoda folytán a kezembe került kedves lapjának egyik példánya. Németország francia zónájában élő hontalan magyar vagyok. Hogy jobban megismerjen közlöm életem "rö­vid" történelmét. 19 éves keresz­tény fiatalember vagyok. Édes­apám és Édesanyám szegény föld-Leszegezendő az, hogy bárho­gyan is kell “osztani" vagy nem “osztani", de az idő, közvetlen a ,háború befejezése után nem volt időszerű akkor, mikor a több ter­melésre a legnagyobb szükség van Hogy pedig a nagybirtok az összes hibáival együtt a többter­­melést szolgálta, erre ime a nem­zetközi statisztika 1928-29-es ter­melési adatai: Átlagtermés, búzából kát. hold Összterületen: Dánia 18.70. Né­met 12.80. Francia 8.40. Magyar 9.30. Szerb 8.50. Román 9.80, Kis és törpe birtokokon: Dánia 14.70. Német 9.90. Francia 5.70. Magyar 5.90. Szerb 7.30. Román 5.10. Kö­zép birtokon' Dánia 22.10. Német 14.20. Francia 9.80. Magyar 10.80 Szerb 8.90. Román 5.90. Nagy­birtokon: Német 16.90. Francia 11.90. Magyar 12.90. Szerb 10.30. Román 9.20 mm. Az időszerűtlen reform tehát az éhínség főoka és csak azután az egyébb tudatlanság. Időszerű lett volna jó pár sza­bályrendelet, mellyel a nagybirto­kokat teljes szociális egyensúly­ba lehetett v?lna hozni rövid idő alatt, kevesebb megrázkódtatással és sokkal több eredménnyel. A fokozatos földosztás is csak egy teljesen jó anyagi körülmé­nyek közötti országban lehetsé­ges, amikor az uj gazdának min­den- induló segítség megadható. Láthatjuk ezt minden . olyan or­szágban, ahol a nyugati demok­rácia ésszel hajtja végre ezt a re­formot. Elismerni való, hogy Hazánk­ban az "idegen hatás" igen nagy volt, de tudjuk azt is. hogy ebben a rombolásban készségesen nyúj­tottak segitőkezet olyanok, akik ma kijelentik, hogy “mégsem igy gondolták.. Mi nyugaton élő szakemberek mindezeket előre láttuk és csak azért vagyunk itt a nyomorusá­­.'gunkban, mert nem próbáltuk meg fiz egytálbólevést azokkal, akiket nem foglalunk “mindennapi hála­­imánkba" a felszabadításért. míves családból származtak. Saj­nos ma már mindkettő halott. Apám Budapest bombázásánál vesztette életét. Aiiyámat pedig ugyancsak Budapest elfoglalása­kor egy; fosztogató orosz katona golyója ölte meg. Én a polgári is­kola elvégzése után,, mivel mindig nagy kedvet éreztem a vegyészi pálya iránt, beiratkoztam a Tech­nológiára a vegyészi szakra. Itt sikeresen elvégeztem egy gyakor­lati és két iskolai évet. Már csak egy évem volt hátra, mikor bea­vatkozott a sors az életembe. Mégpedig a "felszabaditó" vörös hadsereg képében. "Felszabadították" Budapestet! Engem pedig dacára annak, hogy még katona sem voltam, sok ezer más szerencsétlen civillel együtt elhurcoltak a Szovjet Unióba. “Hadifogság”, önök kedves ame­rikai honfitársaim, el sem tudják képzelni, hogy milyen tehetett az a két év, melyet hadifogságban töltöttem. Az éhezések, a‘ fagyos­kodások, a kínzások, horzalmasan hosszú két éve volt ez 1947 janu­árjában, mivel annyiFa le voltam gyengülve, hogy már dolgozni többé nem tudtam, “egészségesen" hazabocsájtottak. Ekkor a a ma­gasságom volt 187 cm. a testsú­lyom pedig 44 kg. El lehet képzel­ni, hogy milyen “egészséges" vol­tam. Node ez mind feledve volt. mert végre hazafelé tartottam. Haza akartam jutni, de hová ér­keztem? Lakásunk szétdulva, kira­bolva. Anyám holtan, eltemetve. Én pedig betegen a rokonok kö­­nyörületességére bízva. Rövid két heti otthontartózkodás után azu­tán a magyar G. P. U. kommunis­ta bérencei meginvitáltak az And­­ráss ut 60-ik szám alá. Két hétig naponta ütlegeltek, kínoztak és éheztettek, faggatván, hogy mi­képpen kerültem hadifogságban. Nem tudván semmit reám fogni, testben és lélekben összetöre, vég­re szabadonengedtek. Mondván “úgyis megdöglesz éhen” Hát igen ez lett volna a sorsom ha rájuk van bízva. Elhelyezkedni nem tudtam. Magyarországon tudniillik csak az dolgozhat, aki tagja a szakszervezeteknek. Ezek­nek tagja pedig csak az lehet, aki kommunista, vagy szociáldemok­rata párt tag is. Én pedig mint volt hadifogoly, még hogyha akar tam volna akkor sem léphettem be. Mi volt tehát a választásom? Vagy éhen pusztulok, vagy pedig nyugatra menekülök “uj hazát ke­resni". Ha otthon maradok, akkor vagy éhen halok, vagy koldulok, vagy elmegyek betörni. Én inkább nyugatnak indultam és megindul­tam a “vasfüggöny” felé. Sikerült is áttörnöm. De orosz golyóval a lábamban. Szerencsére súlyosabb baj nem történt, a golyót kivették. Nehéz munkát azonban most még nem tudok végezni. Itt nem leg­kellemesebb a sorsom, de legalább nem kell félnem az Andrássi ut 60 pribékjeitől. Mivel nem a háború alatt jöttem nyugatra, az I. R. O. (U.N.N.R.A.) nem vett fel tagjai közé. így német élelmezést kapok, ami nagyon kevés Németnél is dolgozom egy asztalosmühelyben. Többet éhezem, mint jól vagyok lakva. Itt francia zónába a néme­tek nagyon keveset kapnak jegy­re. Ezúton kérem azt az áldozat­kész magyar honfitársamat, aki hajlandó segiteni egy szegény ár­va és hontalan fiun. Adjon fel egy segélycsomagot a nevemre. Ki sem tudom «fejezni, hogy milyen örömet szerez vele. Egy hontalan magyar fiú. Ughy László. (Cim a szerkesztőségben!) Krause Aurél, oki. gazdatiszt, volt jószágfelügyelő. (Németország) AKIT K"FIISSIBIDUIÁSIOE” , HURCOLTAK EL I SZOVJETBE... EGY 18 ÉVES FIÚ LEVELE.

Next

/
Thumbnails
Contents