Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-15 / 1. szám
1948 január 'KRÓNIK A” 7-IK OLDAL SEGÍTSÜK AMERIKÁT! Állampolgári kötelességeink eddigi példás teljesítésén kívül moet más irányban is alkalom kínálkozik ezt megtenni. Lapunk olyan inditványnyal lép az Amerikához és elveihez meggyöződéses hűséggel viseltető olvasói elé, amelyet bizonyára lelkes készséggel tesznek magukévá. A Magyarországból beérkező lapokból régóta figyeljük azt a felülről tervszerűen irányított sajtókampányt, amely arra irányul, hogy az Egyesült Államokat, mint valami mohó uralmi tervekkel eltelt imperialista hatalmat állítsák oda óhazai testvéreink elé. Különösen a Marshall terv kapcsán se szeri se száma és se vége se hossza az ily irányú félrevezető cikkeknek. Azt a hitvány valótlanságot igyekeznek tudatosítani olvasóiknál, hogy Amerika nem, — miként Marshall külügyminiszter ismételten kijelentette, — minden ellenszolgáltatás nélkül adja a segítséget a gazdasági talpraálláshoz azoknak az országoknak, amelyeket Moszkvának nem volt módjában eltiltani tőle, hanem uralkodni akar rajtuk, be akar avatkozni belső ügyeikbe, csatlósaikká akarja tenni őket. Ebből egyetlen szó sem igaz, miként azt mindnyájan tudjuk. Ezt írjuk meg óhazai rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek személyes levélben. S írjuk meg, hogy Amerika nem akar egyebet, mint segiteni az európai országokat abban, hogy gazdaságilag megerősödve, inkább tudjanak ellentállni Moszkva és bolsevik Quisling-ügynökei nyomásának s hogy Európában fennmaradjon a szabadság, a demokrácia és szabad egyéni életrend keresztényi kuiturája. Nem Amerika, hanem a Szovjet az, aki ténylegesen beavatkozik más népek belügyeibe és csatlósaivá teszi őket. Világosítsuk fel erről óhazai hozzátartozóinkat és egyensúlyozzuk a megtévesztő propagandát, hangulatkeltést, amelyet a bolsevisták űznek Amerika ellen az óhazai lapokban és szónoklatokban, írjuk meg azt is, hogy tendenciózus valótlanság amit sokszorosan eltúlzott hamis statisztikai számokkal a munkanélküliségről, közeli depresszióról, gazdasági katasztrófáról és hasonló egyébről hazudnak, ferdítenek. Menjenek, záporozzanak az óhazába ezrével és ezrével az igazságot feltáró levelek! Amerikának, mint szülőföldünknek és népünknek egyaránt végtelenül hasznos szolgálatot teszünk vele! Ugy-e még ma megkezded ezt a levélírást, kedves honfitársunk?! * * * (Kérjük amerikai magyar demokratikus laptársainkat, hogy vegyék át e felhívást.) '--------- --:—i lO^oninta 1IÄ1 TTTPli kinek az első O. F. B. (Nagyatádi Szabó f. reform 1927) vitézi telepítések és Vass Elek féle telepítési akció földjeinél is. Az itt felsorolt földhözjuttatási törekvések, mind elrettentő példái voltak annak, hogy milyen rombolást vihet végbe egy előre nagyon gondosan előnemkészitett és anyagilag kellően meg nem alapozott földreform. A kisgazdatársak mindenesetre jót akartak, de látókörük és képzettségük kevés volt (vezetőiknek ugyanígy), a tervet keresztülvitelében siettető kommunisták pedig nagyonis képzettek és okosak voltak és jól tudták, hogy a szép csomagolásba bujtatott reform végül a kollektív rendszerhez vezet és ezzel megvalósul Sz ő orosz mintájuk. A kisgazdavezérek "nemtudása" nem mentség! Aki tudatlan, de önhitt fejjel, idegen támogatással e2t a rombolást véghez vite, az ne vádoljon előző rendszereket akkor sem, ha voltak annak nagy hibái, mintahogy voltak is! Miért kellett 1 és 2 k. holdas juttatásokat eszközölni, mikor egy gazdasági cselédnek a legfeudálisabb uradalomban is országos előírás szerint másfél hold (2400 négyétől) volt a járandósága (szántott állapotban átadva), a többi ‘‘éhbér” mellett? Tudjuk mi azt nagyon jól! Mert igy a földhözjuttatottak száma nagyobb és ezt a számot, mint szociális csodát lehetett a propaganda-rádióba s sajtóba a külföldnek kikiáltani. A külföld pedig amúgy is nagyon rosszul volt tájékozva a mezőgazdasági viszonyokról, mely re csak kis példát említek 15 évvel ezelőttről., mikor Angol vadászvendégeinkkel egy mezőkövesdi munkáscsoport mellett elhaladtam, ők megkérdezték tőlem, hogy “kapnak ezek az emberek valamit a munkájukért?" Én felsoroltam a járandóságukat, minden nagyítás nélkül. Erre jóhiszemű vendégeink csodálkozva vallották be, hogy ők 'úgy tudták, hogy Magyarországon az ilyen munkások "robotban" dolgoznak és ez nagyon szép igy, ha kapnak fizetést is. Azóta Hazánkban már megismertük a ‘‘robotot ’, de kérjük a hiszékeny külföldet, hogy erről is szerezzen meggyőződést. Kommunisták itt és az óhazában szeretik áihirnek minősíteni, hogy az öroszok bevonulásakor ezrével hurcoltak el embereket Oroszországba!'. Mi és más lapok már bizonyságot adtunk az esetek egyike-inásikáról. íme egy újabb levél. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Kérem bocsásson meg, hogy ismeretlenül zavarom. Véletlenségből, talán valami csoda folytán a kezembe került kedves lapjának egyik példánya. Németország francia zónájában élő hontalan magyar vagyok. Hogy jobban megismerjen közlöm életem "rövid" történelmét. 19 éves keresztény fiatalember vagyok. Édesapám és Édesanyám szegény föld-Leszegezendő az, hogy bárhogyan is kell “osztani" vagy nem “osztani", de az idő, közvetlen a ,háború befejezése után nem volt időszerű akkor, mikor a több termelésre a legnagyobb szükség van Hogy pedig a nagybirtok az összes hibáival együtt a többtermelést szolgálta, erre ime a nemzetközi statisztika 1928-29-es termelési adatai: Átlagtermés, búzából kát. hold Összterületen: Dánia 18.70. Német 12.80. Francia 8.40. Magyar 9.30. Szerb 8.50. Román 9.80, Kis és törpe birtokokon: Dánia 14.70. Német 9.90. Francia 5.70. Magyar 5.90. Szerb 7.30. Román 5.10. Közép birtokon' Dánia 22.10. Német 14.20. Francia 9.80. Magyar 10.80 Szerb 8.90. Román 5.90. Nagybirtokon: Német 16.90. Francia 11.90. Magyar 12.90. Szerb 10.30. Román 9.20 mm. Az időszerűtlen reform tehát az éhínség főoka és csak azután az egyébb tudatlanság. Időszerű lett volna jó pár szabályrendelet, mellyel a nagybirtokokat teljes szociális egyensúlyba lehetett v?lna hozni rövid idő alatt, kevesebb megrázkódtatással és sokkal több eredménnyel. A fokozatos földosztás is csak egy teljesen jó anyagi körülmények közötti országban lehetséges, amikor az uj gazdának minden- induló segítség megadható. Láthatjuk ezt minden . olyan országban, ahol a nyugati demokrácia ésszel hajtja végre ezt a reformot. Elismerni való, hogy Hazánkban az "idegen hatás" igen nagy volt, de tudjuk azt is. hogy ebben a rombolásban készségesen nyújtottak segitőkezet olyanok, akik ma kijelentik, hogy “mégsem igy gondolták.. Mi nyugaton élő szakemberek mindezeket előre láttuk és csak azért vagyunk itt a nyomorusá.'gunkban, mert nem próbáltuk meg fiz egytálbólevést azokkal, akiket nem foglalunk “mindennapi hálaimánkba" a felszabadításért. míves családból származtak. Sajnos ma már mindkettő halott. Apám Budapest bombázásánál vesztette életét. Aiiyámat pedig ugyancsak Budapest elfoglalásakor egy; fosztogató orosz katona golyója ölte meg. Én a polgári iskola elvégzése után,, mivel mindig nagy kedvet éreztem a vegyészi pálya iránt, beiratkoztam a Technológiára a vegyészi szakra. Itt sikeresen elvégeztem egy gyakorlati és két iskolai évet. Már csak egy évem volt hátra, mikor beavatkozott a sors az életembe. Mégpedig a "felszabaditó" vörös hadsereg képében. "Felszabadították" Budapestet! Engem pedig dacára annak, hogy még katona sem voltam, sok ezer más szerencsétlen civillel együtt elhurcoltak a Szovjet Unióba. “Hadifogság”, önök kedves amerikai honfitársaim, el sem tudják képzelni, hogy milyen tehetett az a két év, melyet hadifogságban töltöttem. Az éhezések, a‘ fagyoskodások, a kínzások, horzalmasan hosszú két éve volt ez 1947 januárjában, mivel annyiFa le voltam gyengülve, hogy már dolgozni többé nem tudtam, “egészségesen" hazabocsájtottak. Ekkor a a magasságom volt 187 cm. a testsúlyom pedig 44 kg. El lehet képzelni, hogy milyen “egészséges" voltam. Node ez mind feledve volt. mert végre hazafelé tartottam. Haza akartam jutni, de hová érkeztem? Lakásunk szétdulva, kirabolva. Anyám holtan, eltemetve. Én pedig betegen a rokonok könyörületességére bízva. Rövid két heti otthontartózkodás után azután a magyar G. P. U. kommunista bérencei meginvitáltak az Andráss ut 60-ik szám alá. Két hétig naponta ütlegeltek, kínoztak és éheztettek, faggatván, hogy miképpen kerültem hadifogságban. Nem tudván semmit reám fogni, testben és lélekben összetöre, végre szabadonengedtek. Mondván “úgyis megdöglesz éhen” Hát igen ez lett volna a sorsom ha rájuk van bízva. Elhelyezkedni nem tudtam. Magyarországon tudniillik csak az dolgozhat, aki tagja a szakszervezeteknek. Ezeknek tagja pedig csak az lehet, aki kommunista, vagy szociáldemokrata párt tag is. Én pedig mint volt hadifogoly, még hogyha akar tam volna akkor sem léphettem be. Mi volt tehát a választásom? Vagy éhen pusztulok, vagy pedig nyugatra menekülök “uj hazát keresni". Ha otthon maradok, akkor vagy éhen halok, vagy koldulok, vagy elmegyek betörni. Én inkább nyugatnak indultam és megindultam a “vasfüggöny” felé. Sikerült is áttörnöm. De orosz golyóval a lábamban. Szerencsére súlyosabb baj nem történt, a golyót kivették. Nehéz munkát azonban most még nem tudok végezni. Itt nem legkellemesebb a sorsom, de legalább nem kell félnem az Andrássi ut 60 pribékjeitől. Mivel nem a háború alatt jöttem nyugatra, az I. R. O. (U.N.N.R.A.) nem vett fel tagjai közé. így német élelmezést kapok, ami nagyon kevés Németnél is dolgozom egy asztalosmühelyben. Többet éhezem, mint jól vagyok lakva. Itt francia zónába a németek nagyon keveset kapnak jegyre. Ezúton kérem azt az áldozatkész magyar honfitársamat, aki hajlandó segiteni egy szegény árva és hontalan fiun. Adjon fel egy segélycsomagot a nevemre. Ki sem tudom «fejezni, hogy milyen örömet szerez vele. Egy hontalan magyar fiú. Ughy László. (Cim a szerkesztőségben!) Krause Aurél, oki. gazdatiszt, volt jószágfelügyelő. (Németország) AKIT K"FIISSIBIDUIÁSIOE” , HURCOLTAK EL I SZOVJETBE... EGY 18 ÉVES FIÚ LEVELE.
