Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-03-15 / 3. szám
1948 március KRÓNIR A” 7-IK OLDAL SZOCIÁLDEMOKRÁCIA ÉS RESTAURÁCIÓ. Amit már akkor látott előre mindenki, aki nem épen vak, amikor Rákosi a kisgazdapárti abszolút többség ellen viselte demokráciaellenes irtó hadjáratát és Szakasits Árpád szociáldemokrata pártja oly buzgón asszisztált neki: most sorra kerültek Szakasitsék is. A jó, bár kissé nyers angol közmondás: “Every dog has his day’’, amely szerint minden kutya életében van egy nap, amikor, finoman szólva, búcsút mond az árnyékvilágnak, járt akkoriban sokak eszében és ez a nap most elkövetkezett. Szakasitsot és a demokrácia elárulásában párttársait utolérte a nemezis. A kommunisták részéről moszkvai utasításra és más csatlósországok mintájára hónapok óta követelt egyesülés megtörténik. így jelentette be Szakasits egyik legutóbbi cikkében és hazudnánk, azt állítva, hogy fájlaljuk, amiért bekövetkezett alaposan kiérdemelt balvégzetük. Az se igazi hive a szabadságeszméknek, aki könnyet sirna Moszkvának és ügynökeinek e csatlós pártja után. Moszkva mindig igy fizet a balekjának... A szociáldemokrata párt be fog olvadni a kommunista pártba és nem kétséges, Hogy ott a másodrendű párttagság szerepére jutva rövidesen háttérbe szorulnak, elenyésznek. Mindez igazolja a kezdettől tisztán látó, tapasztalt Peyer Károlyt, akit a mai bábrendszer a távollétében megrendezett nevetséges törvényszéki tárgyaláson idegen hatalom számára való kémkedés mondva csinált vádjával nyok évi börtönre ítélt. Sikere Payemek az is, hogy a fúzió kapcsán kirekesztettek vagy pártállásuktól “visszalépettek” között olyan vezetó egyéniségei vannak a pártnak, mint Kéthly Anna, Szeder Ferenc, Miliők Sándor, Bán Antal, Szélig Imre, akik pedig ugyancsak sokáig kötötték az ebet a karóhoz a koalíciós bolsevizmus helyessége dolgában. De jobb későn otthagyni a bolsevizmus szekere tolását, a kollaboratorságot, mint soha. Ők talán még fel is támadhatnak valamelyest, ha rájönnek arra a keserves történelmi tanulságra, hogy a polgári gondolat megmentése a szociáldemokráciának is egyedüli életérdeke. Olyan korszakban melyben a kommunista egypárt-totalitarizmus ragadja magához a hatalmat, a szociáldemokráciának csak szezonnövény sorsa, kérészélete lehet. Csak a polgári gondolat és polgári demokratikus rend stabilizálása, — amelynek a legitimista restauráció az egyetlen biztos és szilárd útja, — biztosíthatja egyben a szociáldemokrácia, a Peyer Károlyok tartós politikai életét, szabadságát is. Szakasits azon ment tönkre, hogy e történelmi tényt nem ismerte fel, hanem segédkezett a polgári gondolat elpusztításában. Vájjon Peyer Károlynak és követőinek kinyílt e már egészen a szemük? szágunk állapotának vázolatába bocsátkozni. A kormányunk által képviseltetni kellő alkotmányos érdekeink nem bírnak eléggé nyomatékos befolyással a monarchia közös státus viszonyainak intézésében. Ámde hazánk állapotát legközelebbről s leglényegesebben azon viszony érdekli, melyben mi az ausztriai monarchia tartományaihoz állunk. És a viszony szövetségében látom úgy hazánk, mint az uralkodóház jövendőjének biztosítását. “Lelkem egész meggyőződésével ismétlem, amit a rendek táblája 1844-ben kimondott, hogy “a magyar alkotmányos élet teljes kifejlődése az örökös tartományok mellett lehetséges“. Majd igy folytatta Kossuth: “Senki nálamnál jobban nem örvendene itt, ha e nemzet képviselőivel szemközt egy felelős magyar parlamentaris kormány állna. Én az ilyen kormányt megyei intézményeinkkel tökéletesen megegyeutethetőnek vélvén, az alkotmányos lét ezen postulatumának valósítására minden erőmet felajánlom”. Kossuth e beszédében megemlítette az adminisztrátori rendszert, a horvát artománygyülési államcsínyt és ezekkel ötnapos vita színhelyévé tette az országgyűlést. Somssich alázkodó és Kossuth feltételekhez kötött felirata helyett az országgyűlés inkább Széchenyi István indítványát szerette volna elfogadni, amely a középuton haladt. Kossuth azonban nem tágított. így tehát szavazásra került a sor, amely 4 szótöbbséggel Kossuth javaslatát fogadta el. Ha e 4 szavazatból 3 Széchenyi indítványát pártolta volna, úgy a magyar történelem 1848-ban más irányt követett volna. A főrendek azonban kivették a javaslat méregfogát, amellyel a két ház közötti árok még szélesebb. még mélyebb lett. Kossuth nyugodtan fogadta a visszautasítást, mondván, hogy a sérelmek a király elé terjeszthetők a napirend folyamán is. Széchenyi azzal akarta Kossuthot megbuktatni, hogy olyan királyi leirat szerkesztésére kéri fel az uralkodót, amely ben maga elismeri a sérelmeket és azok orvoslására ígéreteket tesz. Ezt a királyi kéziratot V. Ferdinand aláírta és Pozsonyba küldte, A február 5-iki ülésen fel is olvasták. “E királyi leirat a nemzet aggályait végkép megszüntette” mondták a honatyák és igy Kossuth elsznvedte első parlamenti vereségét. A konzervative párt győzött, mire Kossuth ezt mondta: Vessenek most már számot a győztesek. A-szavazat következtében az országgyűlésen többé béke nem lesz. Legyen tehát harc. És lesz harc az utolsó percig”. Kossuth a harc szót képletesen használta. Nem gondolt háborúra, hanem a szavak harcára. AZ ELSŐ FÜGGETLEN FELELŐS KORMÁNY. 1848 februárjában Kossuth a régihez hasonló uj indítványt terjesztett az országgyűlés elé. Merész szónoklata, amely az indítványt szorgalmazta, meggyőzte az ingadozókat. A javaslatot 13 szótöbbséggel elfogadták. Napokkal később a felsőház is elfogadta. .. Egyúttal változtatás nélkül. A párisi forradalomról még keveset tudtak Pozsonyban. Ellenben Lombardiában, Prágában. Bécsben zavargások folytak. Február végére megingott a francia trón. Az osztrák tartományokban forradalmi szelek kezdtek fújni. Metternich lemondását követelték. A bécsi bankjegyek iránt megingott a bizalom. Kossuth a rendekhez ezen javaslattal fordult: “Már az országgyűlés elején kimondtam meggyőződésemet: miként hazánk alkotmányos jövendője felöl mindaddig tökéletesen nyugodtak nem , lehetünk, valameddig felséges királyunkat minden egyéb uralkodói viszonyaiban is alkotmányos országlási formák nem környezendik. S uralkodóház iránti hü ragaszkodásom meleg érzetével jóslatot mondok: Az leszén a Habsburg-ház második alapítója, aki a birodalom kormányrendszerét alkotmányos irányban reformálandja s felséges háza trónusát hü népeinek szabadságára fektetendi rendíthetetlenül. “E szavak óta hires, bölcsességgel támogatott trónusok dőltek össze. Mi pedig 3 hónap óta gördítjük Sziszifusz kövét és az én lelkemre epesztő aggodalommal borul a mozdulatlanság fájdalma. Vérző szívvel látom, miként izzad annyi nemes erő, annyi hü tehetség egy háládatlan munkában, amely a taposó malom kínjaihoz hasonlít. Igenis, mi rajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamrájából egy sorvasztó szél fuj ránk, mely idegeinket megmerevíti. "Én hát arra szólítom fel a tekintetes karokat és rendeket, emeljük fel politikánkat a körülmények színvonalára, merítsünk erőt a dinasztia iránti hűség érzetből, merítsünk erőt a rajtunk fekvő felelősség s polgári kötelességünk érzetéből, nagy körülményekhez illő nagyszerű határozottságra. "Tudom én, hogy elvénhedt rendszernek mint elvénhedt embernek nehéz megválni egy hoszszu élet eszméjétől: tudom, hogy fáj darabról darabra összetörve látni, amit egy hosszú élet építhetett. De midőn az alap hibás, a dőlés fátuma kikerülhetetlen és mielőttünk. kikre a - Gondviselés egy nemzet sorsát bízta, halandó ember gyarlóságai befolyást nem gyakorolhatnak. A nép örök és öröknek kívánjuk e nép hazáját és öröknek ama dinasztia fényét, amelyet uralkodónknak ismerünk. 'A múlt kor emberei egy-két nap után sírba szállnak de a Habsburg-ház nagyreményű ivadékára Ferencz József főhercegre, ki első föllépésekor a nemzet szeretetét magáévá tette, egy fényes trónus öröksége vár, mely erejét a szabadságból meriti és amelyet ősi fényében megőrizni a bácsi politika szerencsétlen mechanizmusával bajosan lehet. “A dinasztiának tehát választani kell saját java és egyi korhadt kormányrendszernek tartogatása között. Dinasztia iránt, mely népeinek szabadságára támaszkodik, keletkezni fog mindig lelkesedés, mert szívből hü csak szabad ember lehet. Akit nyomnak, az csak szolgálni fog a mint kénytelen, de bürokráciák iránt lelkesedés nem keletkezhetik. Életet és vért adhatnak népek szeretett dinasztiájokért, de egy nyomasztó kormányrendszer politikájáért egy verébfiunak sem lesz kedve soha meghalni. Erős meggyőződésem, hogy dinasztiánk jövendője a birodalom népeinek egy szívben, egy lélekben egyesüléséhez van csatolva, "Én hát indítványomban, melyet tenni akarok, dinasztiái szempontból indulok ki és Istennek hála, hogy ezen szempont hazánk érdekével kapcsolatiban van. “Ha mi ez országgyűlésről szétoszlanánk anélkül, hogy megvinnök a népnek, mit e törvényhozástól annyi joggal és méltán vár. ki merné vállalni a felelősséget azokért, amik következhetnek? E viszonyokat tovább nem fejtegetem. hanem egyszerűen átalmegyek indítványomra, amelyet ajkaimra . a dinasztia iránti hü ragaszkodás, hazánk s a nép iránti tartozás és felelősségem érzete ad”. Kossuth ezek után előterjesztette indítványát. Nem lett belőle semmi, mert a felsőházban megbukott. Újabb indítványára, hogy a nemzet kívánalmait egyenesen a királyhoz juttassák, már nem került sor. mert március 13-áo Becsben kitört a forradalom.. Metternich megszökött és V. Ferdinánd megbízta a Bécsben tartózkodó Batthyány Lajost, az ellenzék vezérét, hogy alakítsa meg az első független felelős magyar kormányt. AZ URALKODÓ TELJESÍTI A NEMZET KÍVÁNSÁGAIT. A nádor aznap Pozsonyba utazott és másnap a felső táblán nemcsak pártolta Kossuth indítványát, hanem kérte, hogy küldöttség vigye a királyhoz Bécsbe és hajlandó volt e küldöttséget személyesen vezetni vagy. kisérni. A küldöttség 15-én érkezett az osztrák fővárosba, ahol a polgárság kitörő örömmel fogadta őket, különösen Kossuthot, akinek március 3-iki beszéde sokban hozzájárult a bécsi forradalom sikeréhez. Meg kell értenünk, hogy úgy a pesti, mint a bécsi forradalom nem a királyi-császári ház ellen irányult, hanem ama környezel iránt, amely az uralkodót elzárta a monarchia népeinek jogos kívánsága elöl. Rádió nem lévén, de cenzúra az volt, igy az uralkodó nem is vehetett tudomást az újságokból arról, mit kívánt a nép tőle. Pesten az események a pozsonyi és bécsi eseményeket szorosan követték. Petőfi "Nemzeti Dal” a márciusi ifjak 12 pontja, Táncsics kiszabadítása lázba hozta a polgárságot. Mikor Kossuth, aki március 19-én ismét Pozsonyban volt. a fővárosi küldöttséget hűvösen fogadta és igy szóh hoz-
