Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-03-15 / 3. szám

s ík oldal

“KRÓNIKA"

1948 március

zájuk: “Remélem, hogy Pest méltányolni fogja ama kijelentésemet, hogy én Pestet az ország szivének tartom, de mint törvény hozó, utána nem indulok. Remélem osztoznak azon értelemben is, hogy itt csak az összes nemzet, melyet illet, fog az ország sorsa fölött intézkedni és hogy ez a nemzet elég erős és hatalmas eltiporni mindenkit. minden egyest, minden kasztot. egyes municipiumot, melynek gondolatába jöhetne ellenszegülni".

Kossuth tehát leintette az utcát attól tartva, hogy amit a pozsonyi törvényhozás a nádor közreműködésével a királytól kapott, az ucca féktelen indulata következtében elveszítheti. A pesti mozgalom azért mégsem volt teljesen hatástalan a pozsonyi diétára, mert a követek ünnepélyesen kinyilatkoz tatták, hogy még ez az országgyűlés

1. megállapítja és körülírja az uj felelős minisztérium hatáskörét

2. a Pesten tartandó uj országgá ülést képviseleti alapra fekteti

3. a közteherviselést az ország minden lakosára egyenlően kiterjeszti »

4. az urbériséget kárpótlással megszünteti

5. az ország belbékéjének és szabadságának érdekében a nemzetőrséget felállítja

6. a cenzúrát megszünteti és az az esküdtszéket felállítja.

Ne beszéljünk tehát 48-as forradalomról, mert nem Pest eszközöjte ki a 48-as vívmányokat, hanem a pozsonyi országgyűlés Kossuthtal az élén. A nemzet jo'gos kívánságait az uralkodó teljesítette. Az első felelős minisztérium megalakult, benne fontos szerepet kapott Széchenyi is. aki örömmel látta, hogy az európai események következtében lehullottak azok a válaszfalak, amelyeket a király és nemzet közé Metternich és a kamarilla emelt. Az első felelős magyar minisztérium nem az ucca söpredékéből alakult, (mint most Tildy Zoltán kormánya). hanem azokból, akik eddig is derekas munkát végeztek a nemzet érdekében, nem pedig saját vagyonosodásuk és hatalmuk felépítésében.

A díszes névsor Így alakult: Miniszterelnök, gróf Batthiány Lajos, belügyminiszter. Szemere Bertalan, király személye körüli miniszter, közös ügyek számára Ausztriával, herceg Eszterházy Pál. közmunka- és közlekedésügyi mihiszter, Gróf Széchenyi István, pénzügyminiszter Kossuth Lajos, hadügyminiszter Mészáros Lázár honvédhuszár ezredes, vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Eötvös József, földmivelés. iparügyi miniszter, . Klauzál Gábor, igazságügyminiszter. Deák Ferenc.

A névsor a nádornak végtelenül tetszett és a rendek is elfogadták. Hogy minden törvény szerint a bevett szokással történt, a legilletékesebb tanú. Deák Ferenc mond ta el:

Az ország nádora, törvényeink szerint a fejedelem és nemzet közt közbenjáró, maga mellé vévén a már kijelölt miniszterelnököt és három minisztert (Kossuth, Deák Széchenyi) fölment Ő Felségéhez,

aki a küldöttséget szeretettel fogadta. Meghívta tárgyalásra testvérét. Ferencz Károlyi főherceget, nagybátyját, Lajos főherceget és a magyar királyi udvari kancellária két tagját, akik jelenlétében a 48-as törvényeket pontról-pontra megvitatták".

"Április 10-én Ö Felsége Bécsből fényes kísérlettel Pozsonyba utazott, senki és semmi által nem kényszerítve, ami amúgy is senki szándékában és hatalmában nem volt. önként és szabad akaratából. Másnap a felterjesztett és Ö Felsége által is már elfogadott törvényeket a szokásos módon a legnagyobb ünnepélyességgel szentesítette’. (Részlet Deák Ferenc könyvéből “Magyar Közjog”, 8-ik és köv. oldalak)

A 48-iki alkotmány keresztlevelét Deák Ferenc állította ki. Szent írás és mindenkinek el kell fogadni.

ÁPRILIS 11.

Ami ezután történt, azért sem a király, sem pedig a magyar nemzet nem felelős. Megbukott politikusok úgy Magyarországon, mint Ausztriában, oldalági rokonok, csehek, horvátok. akik ez örömünnepből kimaradtak, megkezdték az intrikát. Batthyány és Deák hamarosan tapasztalták, hogy Bécsben nem a király az ur. A bürokrácia visszaakarta szerezni azt, amit elveszített. Kossuth azt kérdi: Kik űzik ezt a játékot, akik a királyi szó szentségét megnyirbálják, nem kiméivé azon nimbuszt, azon pietást, amelynek a királyi név körül lengeni kell? Lajos főhercegnek nem lehet törvényes befolyása magyar dolgokra, erre semmi joga nincs, nem is nádor. Gróf Hardig, Windischgraetz és Isten tudja kiknek befolyásától függnek dolgaink. Báró Jósika erdélyi kancellárnak a magyar dolgokhoz semmi törvényes szólása nem lehet".

Mikor e felháborodás egyidőre elűzte a sötétben ólálkodókat egy újabb királyi leirat igyekezett ' megnyugtatni a rendeket. A diéta lelkesen üdvözölte úgy a királyt, mint a közvetítőket és Kossuth nagy önuralomra vallva testvéri jobbot kínált a tartományok felé. ahonnan a széthúzás szele fújt. Ezt mondta Kossuth:

tyl.i ez egész percig a legtisztább hűség alapján állunk az uralkodcház irányában, amely Ausztriának is trónján ül. Ebből oly kapocs és viszony keletkezik, melynél fogva nem közös intézkedések mind addig nem kerülhetők el, mig a pragmatica sanctio kapcsa tennáll. Ha e szempontot szem elől nem tévesztjük, fel fogjuk találni a kellő tájékozást. A fejedelem többi népei is járulni fognak'a közös költségek fedezéséhez. Ide tartoznak a közös diplomácia költségei, némely katonai testületek ellátása. A közös ellátásban szükség aranylagos részt vennünk. Mi most a királyi udvartartásra megadjuk a kellő ószszeget és 15 milliónyi magyar nemzet nem fogja tűrni, hogy királya Ulászlói szegénységben tengődjék".

"Én egyszerű polgár vagyok, nekem semmi hatalmam, semmi befolyásom nem volt más, mint amely van azon igazságban, me-SORSDÖNTÖ KONFERENCIÁK.

Amikor decemberben teljes kudarccal végződött a londoni négyes külügyi konferencia az amerikai sajtó enyhe hangja dacára rámutattunk ennek beláthatatlan jelentőségű fordulat voltára. S miután Byrnes, a jelenleg semmiféle hivatalos állást be nem töltő volt külügyminiszter “Őszintén szólva'* cimü könyvéből sok mindent olvastunk, amit a hivatalos állásban levők nem rajzolhattak ki a jövő utjául, nem lepnek meg azok a határozatok, amelyeket Amerika, Anglia és Franciaország hoztak a február 23 óta Oroszország nélkül két héten át folyt uj londoni konferencián. Elhatározták a német ipari Ruhrvidéknek Németország képviselői bevonásával való ellenőrzését, Németország bevonását a Marshall-tervbe, a három nyugati zóna, — Trizonia, — szövetségi államkénti egyesítését, szövetségi kormánynyal. Az oroszok még bejöhetnek az egyezménybe, mondja, a tanácskozások befejezéséről szóló hivatalos közlemény. De az egésznek olyan jellege látszik lenni, amit Amerikában úgy fejeznek ki, hogy “take it or leave it”, fogadd el, de azzal sem törődünk, ha nem tetszik. Eddig csak a S’zovjet akcióinak volt ilyen jellege, most kétoldalúvá lett a helyzet és ez végzetszerü elkanyarodást jelenthet. A nyugati hatalmak ezentúl külön utakon járnak a Szovjet tiltakozása dacára és egyszer Németország máris óriási fokban bolsevizált orosz zónájának ügye is napirendre kerül. . .

Brüsszelben is volt egy konferencia, amelynek szintén históriai a jelentősége. Amerika, Anglia, Franciaország, Belgium, Holland és Luxemburg szoros katonai és gazdasági szövetkezését tárgyalták az eredmény legjobb kilátásaival és komoly a lehetőség, hogy ez a szövetkezés egy nyugateurópai blokknak és ugylehet, tágabb értelemben az európai demokratikus államok egybefogásának kiindulása lesz. Mondanunk sem kell, hogy az Európai Egyesült Államok eszméjének bármiféle megvalósítása céljaiban és eszközeiben teljesen csonka és elhibázott volna a keletsurópai rab-országok mielőbbi bevonása nélkül s természetes az is, hogy csak szabad népek szabad szövetkezéséről lehet szó. S mind ennek előreláthatólag nyomatékot fog adni az Egyesült Államok katonai garanciája, amelyet igen komolyan vesznek fontolóra Washingtonban s amely jelentőségében a Marshall tervet is túlhaladhatja. /

Döntő uj helyzetek, éles feszültségek vannak útban. Igazolódhatnak, akik szerint 1948 a végzet éve lesz. Higyjük, hogy a jó végzeté, amely meghozza a népek és emberek szabadságát, az igazi felszabadulást mindenféle kárhozatos pogány diktatórikus tévtanok dulása alól, azt a félelem nélküli életet, amely nélkül nincs igazi emberi kultúra és egészséges fejlődés és elvész az emberbecsület helyreállásának reménye.

vemből óhajtom boldogságát, mert abban találom fel a magamét is. Amit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve ezennel át is adom neked kedves öcsém és általad az egész nemzetnek'. úgy mint akinek hűségében leli szivem legfő vigasztalását és boldogságát”.

Azt a lelkesedést, amely e királyi szavak hallatára a rendekből kitört, nem lehet leírni. A dinasztia magyar földön ilyen népszerű talán csak Mária Terézia idejében volt. És mindezt Kossuth érte el.

KOSSUTH ÉS FERENC JÓZSEF.

Valószínű, hogy a jószivü V. Ferdinánd örömmel bólintgatta koronás fejét a körülötte viharzó éljenekre és saját szántából nem zavarta volna meg a boldogságot, amelyben ő és a nemzet kölcsönösen osztozott. De az osztrák politika mást akart. Amikor elült az ünneplés, titokban fellázitották a határmenti nemzetiségeket. Deák Ferenc igy panaszkodik egyik levelében: Szláv és német (osztrák) izgatok folyvást ingerük a népet. Hogy állásunk, tekintélyünk veszélyben forog, az nem érdemel most figyelmet, de veszélyben forog az ország is és könnyen megtörténhetik, hogy egy iszonyúan véres polgári háborúnak küszöbén állunk. Már Újvidék és Karlovicz táján véres

lyet Isten lelke mbe oltott. És ime. ilyenek a Gondviselés csodás utai: “Én, egyszerű polgár, néhány óráig azon helyzetben voltam, hogy e kéz döntőleg határozott az ausztriai trón sorsa fölött és most is, ha mondom e leiratra "n^n kell", polgárvér folyna e szavam után. De nem képzelhető átkosabb, undokabb bűn, mint játszani a polgárok vérével és egy nemzet nyugalmával. Én meg vagyok győződve, hogy e nemzet nagy és boldog leszen. Hiszem azt is, hogy az ausztriai trón beváltja szavát más népei irányában is s teljesedésbe jövend, mit megjósoltam. hogy a népek szeretetében találja fel legerősebb támaszát és teljesedni fog a jóslat, hogy az lesz a Habsburgház második megalapítója, aki népeinek alkotmányt adand".

Április 10-én érkezett a király fén\es kísérettel Pozsonyba, mint már Deák Ferenc leírásából is olvashattuk. E fényes kíséretben helyet foglalt a királyné és Ferencz József, az alig 18 éves főherceg. aki még akkor nem sejtette. hogy ez a Kossuth Lajos, aki ily őszintén beszélt dinasztiahűségről, egy év múlva őt, akit nem is szánták királynak, meg fogja fosztani trónjától.

Ferdinánd király másnap, április 11-én a primási palota dísztermében a nádornak személyesen adta át a kézírásával megerősített törvényeket és ezt mondta magyarul:

"Hív magyar nemzetemnek szi