Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-15 / 1. szám
1948 január ‘KRÓNIK A” 5-IK OLDAL ményeinek megvalósítására bírni. 2. Az ország falvainak és városainak újjáépítését, iparunk és mezőgazdaságunk talpraállitását egymagunkban nem vagyunk képesek véghez vinni. Emellett tekintetbe kell venni azt is, hogy az ország lakossága a háború előttihez képest tekintélyesen megnövekedett. Az orosz bevonulást megelőzőleg Erdélyből és Bácskából igen sokan a csonka hazában próbáltak menekülést keresni, kik. nek lakóhelyükre való visszatérése igen sok esetben máig sem tétetett lehetővé. A felvidéki magyarság százezres tömegeinek erő szakkal történt áttelepítése pedig csak a csonka hazai nincstelenek amúgy is jelentékeny tömeget szaporította. Jelenleg — a háborús vérveszteségek és a jogtalan tömeges deportálások dacára Magyarország népsűrűsége meghaladja a 100 főt négyzetkilóméterenkint. E hatalmas tömegnek csak az 1938-as létszinvonflon való fenntartása és kenyérhez juttatása kizárólag a mezőgazdaság intenzívvé tételével és a mezőgazdasági ipar fejlesztésével érhető el. A földosztás során földhöz juttatott 600 ezernyi földmunkás és törpebirtokos sem tud addig uj földjén gyökeret ereszteni, amíg olcsó hitel révén állatokhoz, szövetkezeti keretében gépi felszereléshez nem jut. A magyar gyáripar sem tud. megfelelni a fokozott igényeknek, amíg újjáépítését, nyersanyaggal való ellátását lehetővé nem te-~ szik. Mindehhez pedig tőke kell, amit a közismerten tőkeszegény ország nem képes. elöteremteni.Ezen nem lehet az üzemek állami kézbe vételével sem segíteni, mert miként azt az államosított szénbányák példájából kiviláglik, az eredmény csak a termelési költségek emelkedésében és a produktivitás csökkenésében, mutatkozik. A tőkehiány miatt nem fogja beváltani a hozzá fűzött várakozásokat a kommunisták Hároméves terve se. A terv ugyanis belső hitelműveleteken alapszik. Már pedig a belső hitelkimerités a termelő tőke apasztásóyal-jár. Ez voltaképen a terv be nem vallott célja is: a maradék magyar magánkapitalizmus megsemmisítése, amely mellett eltörpül a kérdés, hogy a várt csillagászati és elkápráztatásra szánt látszateredménye'k széles nápfétegék tényleges jólétét emelni fogják-e. A magyar közgazdaság talpraálivásához elengedhetetlenül szűk ségéo jóvátételi kötelezettségek azonn ' és teljes megszüntetése. Az eddig jörtént beszolgáltatások, a megszállt hadsereg fenntartási költségei, a hadizsákmány címen eltulajdonított javak értéke már igy is sokszorosan öíéghaladja a Szovjet Oroszországnak fizetendő kártérítés értékét. Hiszen a forint bevezetésekor benyújtott költségvetés (1946-1947) hivatalé:? adatai szerint is az államháztartás költségeinek 45 százalékát tették ki az orosz megszállással éj a jóvátétellel kapcsolatos kiadások, ami azt jelenti, hogy csak a jelzett költségvetési évben több mint száz millió dollárnyi térhet viselt a magyar államháztartás (a forint hivatalos árfolyamán számítva a dollárt.) S ugyanakkor, amikor a The “KRÓNIKA-' is proud to present this ÄiÄI of «r Distinguished Americans who having sought the truth about HUNGARY and its people had the courage to tell it to their fellow Americans: MAJOR GENERAL HARRY HILL BANDHOLTZ soldier — author FRANGIS STUART CAMPBELL author PHILIP MARSHALL BROWN jurist, diplomat JOSEPH C. HARSCH author CARL C. HINSHAW Congressman, Pasadena (Cal.) CLARE BOOTHE LUCE author, former Congresswoman JOHN McCORMAC U. S. Correspondent JOHN FLOURNOY MONTGOMERY author — diplomat WATSON KIRKCONNEL PH. D. LLD. Professor, Me. Master University , Hamilton, Ont. Canada. C/ s Had I not been born a Hungarian Herewith I would take sides with this nation Because she is so utterly abandoned Among the peoples of the whole creation. PETŐFI "LIFE or DEATH" Magyar-.Nemzeti Bank 11 font 40 fillért számított egy dollárért (s a stabilizá.ció első hónapjaiban a fekete árfolyam sem . tért el a Nemzeti Bank jegyzésétől!) a Jóvátétel! Hivatal szakértői szerint 50-60 forintba került a magyar államnak minden egyes, az orosz jóvátételbe betudott dollár! Ilyen előfeltételek mellett nyilvánvaló, hogy a jóvátételi kötelezettségek nem egyebek az ország gazdasági rabszolga sorsban való tartásánál s eggyel több alkalom esetleges függetlenülési törekvések ellensúlyozására. Ezt a karakterét emeli ki az a körülmény is, hogy a jóvátételi terhek viselését nyolc hosszú évre .ősz.-, tották el. A magyaf nép — a szovjet pórázon járó kormánnyal ellentétben — súlyos gazdasági problémái megoldását csak az amerikai tőkének az ország újjáépítésébe való bekapcsolódásával és a tengerentúli nyersanyagok rendelkezésére bocsátásával tartja keresztülvihetoftek. Ezt a segítséget Magyarországnak — az európai újjáépítés keretében — az Egyesült Államok fel is ajánlották s csak a kommunista befolyásnak köszönhető, hogy a magyar kormány ezt a segítséget kénytelen volt elutasítani. Eme amerikai segítség nélkül — amely elsősorban nyersanyag, mezőgazdasági és szerszámgép, valamint tenyészállat és terményhitelből és csak másodsorban devizahitelből állana, — nem fog sem Magyarországon, sem Európa gazdaságilag magához térni. 3. A magyar holnap feladatai közé tartozik végül is a dunai szomszédnépekhez való viszonyunk rendezése is. A párisi “béke" megerősítette a trianoni országcsonkitást és milliós magyar tömegek kisebbségi sorsát. Nem tud addig a szomszédnépekkel való viszonyunk tisztázódni, amíg a kisebbségi magyarság életlehetősége biztosítva nincsen. A magyarság tudja, hogy sem a mai csehszlovák kommunista rezsim magyarüldözése, sem Groza és Tito szemet vakitó “magyar kímélő” politikája nem lehet tartós, amig a magyar kisebbségek problémáját a szomszédnépek valódi és hamisítatlan akaratából uralom ra jött kormányok a közvélemény általános jóváhagyása mellett az emberiesség és méltányosság elvei szerint ei nem rendezik. Felül fog-e tudni emelkedni a cseh, szlovák, román, szerb és horvát (s tegyük hozzá bizonyos mértékben amienket is,,) a nemzeti sovinizmus végzetes túlzásain és rá fog-e döbbenni arra az, igazságra, hogy mindaddig a szomszédos nagyhatalmak politikai játéka szerei maradunk, amíg ellentéteinket közös áldozattal és engedményekkel ki nem küszöböljük? Nehéz ma erre a kérdésre feleletet adni. Bár számos biztató jel e tanulságok felismerésére utal. Ezzel kapcsolatban idézzük mindenki emlékezetébe a fiorvát, szerb és bolgár nemzeti parasztpárti vezetők együtt kiadott júliusi közös manifesztumát s a szeptember hónapban az Egyesült Nemzetekhez intézett közös beadványát, amelyekhez a lengyel és román parasztpárt emigrációban élő képviselői is csatlakoztak. A magyarság örömmel üdvözölné, ha a) a duhai népek békéje érdekében a magyarság határmenti kompakt tömegei visszacsatoltatnának az anyaországhoz s a viszsza nem kerülők részére pedig kantonális autonómia formájában biztosítanák a nemzeti jellegüknek megfelelő kulturális gazdasági szabad fejlődést: b) a kisebbségi magyarság problémájának rendezése után vagy azzal párhuzamosan elengedhetetlen egy szorosabb gazdasági együttműködés organikus kiépítése, éppen a. Dunavölgyének politikai függetl&nségének_gazda-S3QT^+v4j*.oy •» ‘‘W* - - -gazdasági kollaboráció idővel c) politikai szerves együttműködéssé fejlődhet a kultúrájukban, világnézetükben és tradíciókban közös, gazdaságilag egymást kiegészítő dunai államok között. Ezzel járulna legjobban a Dunavölgye a maga részéről az Európai Egyesült Államok nagy müvéhez. * * * Mindezek a gondolatok természetesen a ma küzdelmei és kétségei köz't élő magyarban, aki még mindig a szovjetcsapatok jelenlétét és a kommunista párt terror uralmát nyögi: a holnap, vágyálmaiként fogamzanak meg s élnek. De úgy érzi, hogy ezek valóraváltásáért már meghozta a maga áldozatát és kimutatta min den terror és jogfosztás ellenére, hogy helyét és jövőjét kinek oldalán képzeli el. E gondolatok megvalósításához nem elegendő a magyarság minden ereje, hősies bátorsága s a jelen áldozatvállalása sem. Úgy érzi, hogy a szabadságjogokat ünnepélyesen deklaráló és ezeket a békeszerződések utján garantáló nyugati nagyhatalmak feladata hozzásegíteni az országot az önkényuralom és a szovjetbefolyás megszüntetéséhez s a magyar emigráció vezetőinek és közkatonáinak hivatását abban látja, hogy a világ lelkiismeretét felébresszék a magyar sorsban vállalt felelősségükre és lankadatlan küzdjenek a felelősség gyakorlati következményeinek megvalósításáért.
