Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-02-15 / 2. szám

6-1K OLDAL

“KRÓNIK A”

194S február

Most is ilyen helyzet fenyeget s attól kell tartani, hogy a második kommün összeomlása után nem a nyugati demokratikus polgári civilizáltság emberei, hanem másik szélsőség kezébe kerül a hatalom s megint negyedszázadra befellegzik minden haladó gondolat számára Magyarországon. Megint fehér terror jön és utána minden, jó értelemben vett demokratikus européer kulturszellemiség nem hét, de huszonhét sovány esztendeje, üldözött vagy alig megtűrt mivoltának éji korszaka. Fehér terror, bosszú és kontra bosszú, amibe mint tavaly a magyar katolikus püspöki kar egy kevesektől észrevett figyelmeztető nyilatkozata oly meggyőző módon és aggodalomteljesen mondotta, belepusztulhat a magyarság!

Nagy Vincze a Horthy- és Szálasi-idők s a Rákosiaktól agyonkompromittált magyar köztársasági korszak közös nagy vég-tanulságához, ahhoz, hogy a haladó polgári gondolatot csak a restauráció mentheti meg és stabilizálhatja, még mindig nem érkezett el. A Károlyiból való kiábrándultságának csak felében vonta le a konzekvenciáját. Az utolsó három évtized tanulságai után a legszilárdabb meggyőződéssel hirdetjük, hogy a jogrendet, nyugodt fejlődést, szellemi és gazdasági szabadságot, a polgári gondolat tartós érvényét csak a Szentkorona tekintélyének helyreállítása, a történelmi uralkodó trónra szállása, a királyi tekintély ahol kell keményen fékező, ahol kell segítő, de mindenkép kiegyenlítődést teremtő, egyensúlyt tartó ereje biztosíthatja. Csak ez hozhatja meg azt a konszolidációt, a nyugalmas, békés munka hosszú korszakát, amelytől, a nemzet boldogsága, jövője, megújhodása függ.

Ma egyedül a trón jogos örököse az, aki pontot tehet a múlt tévedései és kisiklásai után s aki visszavezetheti a helyes mederbe a megtépett nemzet hányatott sorsát. A köztársaság nemcsak a Dinnyés puccs és az 1947-es házfeloszlatás napjaiban bukott meg, de 1946 február elseje óta minden nap, amikor a terror kormányozhatta az országot. Nem akarjuk újra apró önérdekü terrorcsoportok garázda, nemzet-degradáló uralmát, rendet akarunk, fejlődést, felemelkedést békés munkában, a királyi tekintély jogbiztonságot és belső szilárdságot adó, pártok és csoportok feletti egyetemes vezetésének éltető napfényében. Ez nem visszafordítása az idők kerekének 1920-ra, 1938- ra vagy 1946-ra, hanem az egyetlen kiút az igazi haladás, a polgári rend és fejlődés és az uj nemzeti halhatatlanság felé. Kigyógyulás a század, — Amerika százada, a polgári szabadság, a demokrácia százada! — gyermekbetegségeiből. ..

* * *

NAGY VINCZE nincs a mi táborunkban, de ma egy a cél-mindenekelőtt: Magyarország felszabadítása a bolsevizmus és szovjetgyarmatiság jármából s e ponton közös a harcunk. S kötelességünk Nagy Vincze becsületéül felfegyeznünk azt is, hogy amikor az 1946 február elsején a parlamentben elfogadott köztársasági törvényt néhány nappal előbb a kisgazdapárti képviselők értekezletén tárgyalták, Nagyi Vincze volt az, aki javasolta, hogy halasszák el az államforma feletti döntést addigra, amikor nem lesznek többé idegen megszálló hadak az ország földjén és valóban szabad lesz a döntés. Javaslatát Tildy Zoltán akkori miniszterelnök és társainak ellenző felszólalásai után elvetették, de ez mitsem von le annak nemzeti jelentőségéből és erkölcsi értékéből.

A magyar férfiasságnak, szabadságszeretetnek s a nemzeti szu verénitás tiszteletének felejthetetlen pompás gesztusát mutatta ezzel Nagy Vincze. Érezte, hogy szörnyű történelmi ‘ szépséghiba’ a nép megkérdezése nélkül, egy idegen zsarnoki hatalomtól minden sarkában megszállt országban ez idegen hatalom és ügynökeinek szemérmetlen nyomása alatt rendelkezni a nemzeti szuverénitás egyik alapvető kérdésében: Sztálin és Rákosi Mátyás kommandójára megtagadni a Szentkoronát, Szent István hagyományát, a nemzet legszebb históriai örökségét. . .

Adassék Nagy Vinczének a nemes férfiasság számára kijáró tisztelet és köszüntsük szeretettel amerikai magyarságunk körében, amikor most élete alkonyodé korszakában küzdelmei hűséges osztályosával, hitvesével és felnőtt fiával együtt idesodorta a bolsevik rémurdlom tobzódó fortéimé. Üdvözöljük a szabad Magyarországért küzdő emigráció harcosainak sorában és nem adj u k fel a reményt, hogy találkozunk még vele a konzekvenciák teljes levonásában, abban a meggyőződésben, hogy Magyarországon az antitotaliter nemzeti és polgári gondolatot, a belső megengesztelődés, béke, rend és nyugodt haladás eszméjét csak a magyar lélekben évezredes hagyományú királyság, a restauráció viheti üdvösséges, szilárd és maradandó győzelemre.

KOMMENTÁR NÉLKÜL

A sajtószabadság centennáriuma.

Budapestről jelentik: A “Szabad Nép'’, a magyarországi kommunista párt napilapja, több cikkben is élesen támadja a katolikus egyházat. amelyet "a klerikális reakció fészkének" nevez. A kommunista újság hangsúlyozza, hogy noha valamennyi magyar egyház megjelent újévi üdvözlésre a köztársasági elnöknél, “ a Mindszenty vezetése alatt álló katolikus egyház távollétével tüntetett.” Ez az egyház, folytatja a Szabad Nép,, katolikus napilapot akar teremteni.

“Hadd Tnondjuk meg jóelőre: kár a fáradságért és erről ne is álmodjanak! Demokratikus katolikus lap ellen nem is lenne kifogásunk, annak az elszánt ellenforradami klikknek, amely nem átall a magyarság legszentebb ünnepébe beletaposni, nemzeti becsületünket megcsufolni és a magyar szabadság halhatatlan hősei helyett a Habsburgoknak és lakájaiknak kultuszt csinálni, napilapot nem adunk!”

Petőfi Sándor

A jövő hónapban szép ünnepe lesz a magyarnak. Lakjék bárhol a világon, a "demokratizált” Csonka-Magyarországon. az utódállamok keleti “demokráciájában”, a Szudéták erdeiben, osztrák vagy német D. P.campekben, ténferegjen Itália földjén, avagy éljen szabad ember módjára Amerikában vagy Canadában, lelkében kiújulnak a 48-es márciusi napok és a ködös távolból feléje tekint Petőfi Sándor.

Történetírók külön névvel ajándékozták meg hőseinket, okos államférfiainkát, de valahogyan elfeledkeztek költőinkről. Mátyás “igazságos”, Széchenyi a "legnagyobb magyar ’, Deák a haza bölcse”, de Csokonai, Berzsenyi, Kisfaludy, Kölcsey, Vörösmarty, Arany, Tompa és Petőfi nem kapott a magyar történelemben lelki nagyságot feltüntető nemesi előnevet.

Nem tudjuk holtbiztosán, hogy ezeresztendős írott történelmünk alatt és ki tudja még hány ezer vagy csak százéves eljövendő magyar nemzeti létünk idejében ki volt az első és ki lesz az utolsó nagy költő,, aki rimes sorokban nekünk a szerelemről, hazaszeretetről, szabadságról énekelt vagy énekelni fog, de azt nem lehet vitatni, hogy e három tárgyról szebben, tüzesebben sem Petőfi előtt, sem utána senki nem dalolt. A márciusi nagy napok százéves fordulóján, amikor hódolattal tisztelgünk Petőfi emléke előtt, megajándékozzuk őt a “lánglelkü költő” címével.

Fájdalmas tünet, hogy ezt a tüneményes embert, aki mint üstökös jelent meg rövid időre a magyar irodalmi égboltozaton, ebben az évben a kommunisták politikai célokból kisajátítani próbálják. Már egyszer beszennyezték Petőfi szent emlékét, amikor 1919-ben, a magyar kommunista uralom Marx, Engels, Lenin, stb. mellé osztotta be a képes postabélyeg sorozaton. Kissé furcsa volt. hogy az Istenre esküvő, hozzá fohászkodó Petőfi ilyen istentagadó társaságba került, de akkor az egész magyar történelemben nem találtak egyetlen forradalmárt sem, akinek neve és tekintélye öregbítette volna a szakálas nemzetközi forradalmárok képtárát. így tehát Petőfire esett Kun Béláék választása.

Pedig Petőfi nem volt az ő szájuk ize szerinti forradalmár s nem volt ellensége az egyéni szabadságnak. Elsősorban költő volt, akinek kedvtelése telt a rimes írásokban, később pedig foglalkozása, megélhetési lehetősége lett. Hogy a 48-es idők őt is magukkal sodorták. azon nem lehet csodálkozni, hiszen nála jóval higgadtabb és idősebb férfiakat is elsodort az ár. Mig a többiek, akik túlélték a szabadságharcot és az azt követő üldözést (Arany. Jókai, stb.) újabb müveikben szakítottak a forradalmi eszmékkel, Petőfinek ez az alkalom nem adatott meg, mert a segesvári ütközetben, Erdély védelmében életét vesztette. Itt hagyta nekünk örökségül több, mint J300 versét, amely bői az úgynevezett forradalmi versek száma a tizet sem haladja meg. Igaz, hogy ezek a versek igen paprikásak, hangjuk tulérdes, de nekünk mégis tetszenek, mert noha e versek politikai irányával nem egyezünk, Petőfi háborgó leikébe engednek bepillantást. Egyébként is a versek annak az emberöltőnek politikai gondolatvilágát tükrözik s a mai kor embere nem politikai, irányítást, hanem költészetet keres és talál a javából Petőfiben. A költő lehet szertelen. Felelősséggel csak a szakszerű politikus tartozik szavaiért.

Ostorozta népünk hibáit? Petőfitől ezt elvártuk, mert színészkorában gyalogosan barangolta be az országot és látta, milyen rossz sorsban élt a magyar, noha az ország gazdag volt. Szerette a népet, a hazát? Tessék elolvasni újból Petőfi verseit. Tisztelte a nemzet hagyományait? Istenhivő volt? Petőfi verseivel ad választ e kérdésekre.

Milyen politikai irányt követne Petőfi Sándor ma? Olvassuk el ismét verseit. A horvátok elszakadási mozgalmára irta: Fut Bécs felé, Jellasics a gyáva. A Burgenland, Szlovákia és Nagy-Románia megteremtőinek száz évvel ezelőtt ezt izente:

Te rác, te horvát, német, tót, oláhság.

Mit marjátok mindnyájan a magyart?

Majd igy folytatja:

i . S mohó étvággyal megrohantok minket.

Miként a holló a holttestre száll.

És végül*

Föl hát magyar nép, e gaz csorda ellen,

Mely birtokodra és életedre tör.

Föl egy hatalmas, egy szent háborúra.

Föl az utolsó ítéletre, föl!

A századok hiába birkozának velünk És mostan egy év ölne meg?

, Oroszlánokkal vívtunk hajdanában.

És most-e tetvek egyenek-e meg?

Nemzetközi volt-e Petőfi? Olyan kozmopolita, fellow traveler? A “Magyar Vagyok" cimü versében válaszol nekünk erre a kérdésre: Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát.

Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

Európa színpadán mi is játszottunk,

S miénk nem volt a legkisebb szerep;

Úgy rettegé a föld kirántott kardunk,

Mint a villámot éjjel a gyerek.

Aki ily forrón szerette hazáját, nemzetét, aki ily büszke volt annak történelmére, hagyományaira, az nem lehetett nemzetközi forradalmár. Ezért olvashattuk, tanulmányozhattuk Petőfi minden egyes