Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-15 / 1. szám
2-IK OLDAL KRÓNIK A” 1948 január hezedett Magyarországra, Sigray Antal szilárdan megmaradt a nyugati alkotmányos államgondolat és a királyság eszméje alapján. Ellensége volt a parancsuralmi náci-eszmekörnek és aggodalommal, mélységes hazafiui gondok között látta a német gyarmati hódoltságra hajlamos nyilasság mindvégig való megtörését, amelyről tudjuk, hogy utóbb aztán azért, hogy végre hatalomba jusson, puccsot csinált a németek mellett, amikor a háború végkimenetele csak politikai analfabéták előtt volt még kétes és ezzel kihívta a Budapesten és vidéken történt nagy orosz pusztításokat és a békeszerződésnél Magyarország ellenségeinek azt a nyomós érvét, hogy “Magyarország" végsőkig kitartott Hitler mellett. Robert Patterson, az Associated Press budapesti tudósitója, aki a háború előtti utolsó évben és a háború első idejében Magyarországon tartózkodott, “Headquarters Budapest’’ cimü könyvében külön megemlíti Sigray rendületlen alkotmányos legitimizmusát, s a meglazult kormányzás, a nyilas éretlenség veszélyei elleni aggódó tiltakozását. Ott látta ennek jelét Sigray portájának előcsarnokában, ahol hatalmas körfelirat hirdette a bejárat bolthajtása felett: VÁRJUK A KIRÁLYT! ■» * * Sigray és a magyar legitimisták a törvényes királyt hiányolták ez időkben, aki fenntartaná az államvezetés tekintélyét, megóvná az országot a felelőtlen irányoktól és e legkritikusabb időben erős kézzel vasfegyelmet tartana... Nem volt akkor nagyobb ellensége a kótyagosságnak, nácizmusnak Magyarországon Sigraynál és társainál, hiszen a kommunisták a Ribbentrop- Molotov paktum hatása alatt úgyszólván jóindulatú semlegességben voltak Hitlerrel és magyarországi hiveivel szemben. S amikor kitört a német-orosz háború, akkor is csak azért lettek egyszerre dühös antinácik, mert Hitler megszegve a betyárbecsületet, rajtaütött a tulnagy zsákmányrészt követelő bolsevik szövetségesen. De Sigray és elvbarátai nem a világpolitikai konstellációk akkor oly hirtelen és szeszélyes változásaihoz szabták álláspontjukat: hagyományos ellenfelei maradtak minden parancs uralmi rendszernek, a parlamentarizmust elvető diktátori"‘csalhatatlanságnak’’, hűséges őrei a jogrend és demokratikus államélet, az egyéni szabadság, a történelmi Magyarország gondolatának. Hitler, amikor 1944 március 19-én legázolta Magyarországot, Gestapójával az első órákban fogatta le Sigrayt és társait. Nem volt becsülete előtte a parlamenti mentelmi jognak sem és az ausztriai Mauthausen hírhedt internáló táborába vitette ayt. Itt a legnehezebb rabmunka /kényszertáborában több uum egy u« ozeiivedcíí át a már nem ifjú politikus és csak az amerikai felszabaditó csapatok adták vissza neki is szabadságát. Otthon az orosz fosztogatás, nő-gyalázás szörnyű korszaka szakadt a jóbi szenvedésektől sújtott szegény Magyarországra és elkezdődött a koalíciós bolsevizmusnak a többségi akaratot eltipró sötét korszaka, a másik totalitárius irányzat honfoglalása, a parancsuralom ellenkező előjellel és tart ma is. Sigray nem ment ment haza, mert tisztán látta, hogy a nemzettől nyert abszolút többséggel élni nem tudók ernyedtsége, puhasága ajtót tárt a bolsevik mohóságnak, kivált amikor a legfontosabb hatalmi tárcákat s velük a fegyveres karhatalmat is átengedték a hatalomsővár bolsevizmus janicsárjai kezébe. A nemzet hatalmas többségétől kapott megbízatást és a világpolitikai missziót elejtő Tildy Zoltánnak és a nép megkérdezése nélkül muszka parancsra feltukmált köztársaságnak nem akart alattvalója lenni. Látta közeledni a lavinát, amelyet a hatalom-mentés nagy pillanatát, a demokratikus többség jogaiért a yaltai hatalmak és a világ előtti dacos erkölcsi ellenállást elmulasztó Tildy gyatrasága von maga után és távolmaradásával tüntetett a köztársaság felerőszakolása és minden antidemokratikus erőszak ellen. Nem kívánta, hogy a hitleri rabság után Sztálin, a másik diktátor és Gestapója tömlöcével is# megismerkedjék. Előkelő amerikai összeköttetései segélyével az Egyesült Államokba jött, a szabad országba, hol segíteni remélt Magyarország történelmi helyreállítása elérésében. A hitleri kínzótáborokban megromlott egészsége azonban alig engedte munkához jutni. A betegség egyre inkább elhatalmasodott szervezetén s az otthoni fájdalmas események is mélyen hatottak szivére, amely tele volt áradó melegséggel, gyengéd szeretettel az óhaza Ínséges szenvedői iránt s amikor már másképpen nem tudott segíteni, szenvedélyes buzgalommal csomagot csomag után küldött az óhazába s utolsó napjaiban, útban a vég felé is, azon sopánkodott, miért nem tud minden egyes szenvedő óhazai magyarnak legalább egy csomagot juttatni. Az emberi méltóság tisztelete, a felcbaráti segítés, a humánum volt legjellemzőbb erénye mindhalálig. * * * Sigray Antalnak nem adatott meg, hogy lássa reményei virágba-szökését, egy boldogabb, szabad Magyarország hajnalhasadását és borúval szivében szállt sírjába. A new yorki 82-ik uccai Szent István magyar katolikus egyházközség templomából vitték a sirhoz rideg, havas, napfénytelen Szilveszter-napján. Akik ott voltak a gyászszertartáson, mégis az élete példáján felbuzdult remény napsugarától meleg szívvel vettek búcsút az eszme kiváló katonájától. Magyar temetés volt, a mai magyar tragikum bánatának árnyékaival és a magyar örökkévalóság hitének fényével. Szent István koronájának örököse, a történelmi Magyarország feltámadásának reménysége, Ottó trónörökös és viharvert, menekült magyar vezetők csoportja állta körül az eltávozott bajtárs virágok garmadájával borított koporsóját. Főt. Varga Béla, a pribékek börtöne elől menekülésre kényszeritett nemzetgyűlési elnök szentelte be a drága hamvakat és ájtatos magyarok százai ajkáról zendült fel a magyar szivek zsoltáros éneke: Boldogasszony Anyánk, Mennyei Pátronánk... Lobognak a gyertyák, zug az orgona, messzi Rab-Magyar - országra haza szálló lelkek sóhaja rezdül a forró könyörgésben: ‘ Magyarországról. Izdes hazánkról, Na feledk ezzel meg Szegény magyarokról. S a szemekből az átérzés teljességének, magyar Kálváriáknak könnye buggyan... Majd Varga Béla emeli fel szavát: — Felséges Uram, gyászoló gyülekezet, kedves magyarok! — Amikor az ország alkotmányos eresztékei meglazultak, — szól bensőséges, érces hangon, — Sigray Antal tartotta magasra a nemzeti igaz eszményeit. A mauthauseni internáló táborba vitték e bátorsága miatt s ott szerzett betegségében szenvedett most mártírhalált. Magyar pap mond most itt imát ebben a templomban, amely Szent István nevét viseli . . . Magyar testvérek temetik Magyarország hősét és vértanúját, de csak ideiglenes sírba. Eljön az idő, amikor nemzeted szabad lesz és visszakér, hogy abban a földben pihenhess, amelyet annyira szerettél és amelynek boldogságát áhította szived utolsó dobbanása is. “Isten áldd meg a magyart ...” zeng most fel a Himnusz áhítata itt a hazától sok ezer mérföldnyire, a világ másik oldalán, a mérhetetlen angolszász hatalom országa egy kis zugába, magyar templomban. Előkelő amerikai gyászoló vendégek serege meghatott tiszteletben hajtja le fejét s a magyar szivek nagy fohásza a magyar balsors mélységei mélyéről száll ég felé és benne reszket a sajgó, epedő vágy: áldd meg és adj neki szabad hazát, ősi erkölcse, Szent István szelleme szerinti megváltást a -----ma gyötrelmétől, kínjától, gyalázatától, boldog megujul.'"t, üdvöt, csillagának uj fényességet... Együtt, egygyé forrva énekli, aki önként sodródott messzire honától s aki számkivetett, mert honját nem leié a letiport hazában. Együtt, egygyé forrva a királyi sarj és a pór ivadéka, keserű bus és mégis égő hittel teli magyarok, akik eljöttek a halálba hajszolt hős koporsójához, az orkán fenevadjainak áldozata hamvaihoz, hogy előtte meghajtsák a zászlót és szivükbe zárva életének, eszme-hűségének, emberi nemességének szép emlékét, tovább vigyék a nehéz küzdelmet. A szent harcot, amelynek győzelme lesz a királyváró Sigray Antal életálmának, legszebb magyar akarásainak beteljesedése, küzdelmeinek mártirságának megdicsőülése. A pécsi egyetem jogi kara nem hajlandó a címerről eltávolítani a koronát A budapesti sajtóban és a parlamentben is heves harc folyik “a reakciós, fasiszta, az ifjúság lelkét megmérgező” egyetemi tanárok s mindenekelőtt Moór Gyula, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának dékánja ellen, aki tudvalevőleg a feloszlatott Pfeiffer-párt vezető tagja volt és igen bátor beszédet mondott a par lamentben. A kommunistapárt nevében dr. Weil Emil az országgyűlésen kérte Moórnak és még NÉPSZERŰTLEN IGAZSÁGOK. Kunszery Gyula képviselő, a szellemes iró irja a “Magyar Nemzet” budapesti napilapban: Érdekes! — valahányszor roszszat lehet írni egy á'risztokratáról, az újságok rendszerint kiteszik idézőjelben a "gróf” vagy “báró" címzést. A jónál nem. Csak azt mondjuk egyszerűen: Eötvös-, Széchenyi. néhány egyetemi tanárnak azonnali eltávolítását s az egyetemek "demokratizálását.’ Weil interpellációjában elmondotta, hogy a pécsi Tudományegyetem jogi kara alkotmányellenesnek minősítette az országcimerről intézkedő kormányrendeletet s ennek következtében a pécsi egyetem megtagadta a Korona eltávolítását a cimer fölül. Hasonló állásfoglalások fordultak elő más egyetemeken is. Egy öreg bölcstől hallottuk a következő megállapítást: “Több arisztokratában volt demokrata lélek, mint amennyi demokratában lakozik arisztokrata lélek.” LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható.
