Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-11-15 / 11. szám
VOLUME IV. ÉVFOLYAM. NEW YORK N. Y., 1947 NOVEMBER. NO. 11. SZÁM. AMNESZTIÁT KÉRÜNK A MAGYARORSZÁGI BÖRTÖNÖKBEN SÍNYLŐDŐ POLITIKAI FOGLYOKNAK. Nyílt levél TILDY ZOLTÁN köztársasági elnökhöz! ELNÖK UR! A magyar békeszerződésnek a négy nagyhatalom által ratifikált példányait 1947 szeptember 15-én Moszkvában letétbe helyezték. Ezzel az aktussal a magyar nemzet vissza kell nyerje szuverenitását, vagyis felségjogait. A nemzetgyűlés, a kormány, valamint az ország elnöke tehát ezentúl éppenugy kell gyakorolhassák jogaikat, mint a háború előtti magyar kormányok és államfők tették. A Budapestről ideérkezett napilapok ezt a szuverenitás visszanyerését öles betűkkel írott cikkekben ujjongva jelentették olvasóiknak. Amig a magyar nemzet felségjogait a háborús megszállás és fegyverszünet alatt a szovjet katonai hatóság megkötötte, sok olyan eset történt, amelynek áldozatai ma is gyüjtőtáborokban, fegyházakban, kinzókamrákban és siralomházakban várják a szabadulást, vagy a megváltó halált. Politikai bűnösökről, illetve foglyokról, vagy elitéltekről van szó, akinek érdekében senki ezen a nagy világon nem emelte fel szavát. Elnök Ur: Ön, mint Magyarország ezidőszerinti feje, abban a helyzetben kell legyen, hogy egy tollvonással felfüggeszthet sokezer ítéletet, szabadlábra helyezheti a szerintünk ártatlanul fogvatartott vagy elitéit emberek tízezreit anélkül, hogy a magyar nemzet biztonságát kockára tenné. Ezek a szerencsétlenek, ha visszanyerik szabadságukat, bizonyára tartózkodni fognak minden politikai ténykedéstől és meg fognak elégedni azzal, hogy csendben, feltűnés nélkül csupán a kenyérkeresetnek szenteljék minden ténykedésüket. Nem kell Önnek attól tartani, hogy az amnesztiát kapott emberek fellázadnak az Ön kormánya ellen. Ezek megtört emberek; már nem alkothatnak harcos sereget. Javarészük tüdőbajos, nyomorék, idegroncs. Az orosz és magyar kommunisták már nem is félnek tőlük. Önnek még ebben az évben van alkalma, hogy az általános amnesztiát gyakorolhassa. Hogy Uj Év után is megteheti, abban már nem vagyunk biztosak, mert lehet, hogy a Kommunista Párt megfosztja Önt ettől és egyéb jogaitól. Szovjet Oroszország elnökét sem illeti meg az amnesztia joga, ha ilyen jog egyáltalában van Oroszországban. Nem főbenjáró nyilas bünökér^ elitéltek részére kérünk kegyelmet. Szálasit és társait az Ön népbirósága már kivégezte. Hanem azok szabadságát kérjük vissza, akiket kommunista ellenes cselekedetekért, magatartásért, beszédért, vagy írásért vetettek börtönbe. Jöhet idő, amikor fordul a kocka és uj bírák fognak ülni ^ törvényszékeken és az sem lehetetlen, hogy akkor Ön is, mind vádlott fog állni a bíróság előtt. Amikor ez az idő bekövetkezik, védelmének az lesz a leghathatósabb eszköze, hogy hivatkozik erre az általunk kért és reméljük sikerrel kieszközölt általános amnesztiára. . . Az óhazai kommunista lapok hangoztatják legharsányabban, hogy a magyar nemzet visszanyerte szuverénitását: igy tehát a magyar állam feje gyakorolhatja a legszentebb államfői jogot, a megkegyelmezést. Ön, akinek Mit Tett Eddig A Hontalanokért? Ön, nyájas olvasó, amikor kezébe veszi e példányt és f tolvasta a fenti címsort, bizonyára elfordította a lapot és szórakozottan kezdte böngészni a belső oldalak cikkeit abban a reményben, hogy valamilyen más cikk olvasása el fogja terelni figyelmét a nyugatosokról. Erre mi is számítottunk s azért a KRONlk A minden oldalának aljára (amennyiben nyomdamesterünk nem felejti el) odabiggyesztjük, persze apróbb betűkből, a fenti cím sort azzal az ajánlással, hogy olvassa el figyelmesen ezt a cikket. Így tehát nem tudta lelkiismeretét , elaltatni és kénytelen végigolvasni ezt a sirámot. Mert bizony sirám ez az írás, a nyomorgó nyugatos magyarok, az élve-halottak kiáltásának vissz hangja. Nem tudjuk megérteni, hogy miért oly közönyös az ame rikai magyarság, helyesebben szólva az amerikai magyarnaj egyleti, egyházi és társadalmi vezetősége, amikor a hontalan magyarokról van szó. Tisztelettel kérdezzük a Főtisztelendő Klérust és a Nagyliszteletü Lelkészi Kart, valamint az Egyesületek és I estületck vezetőit, akik mejjtették kötetességüket a magyarországi nyoi^r enyhítése érdekében, miért nem veszik pártfogásukba a nyugatra menekült magyarokat? Hiszen ezeknek a nyugatos magva roknak javarésze mint katona harcolt a muszkacsorda ell-m. hazáját, családját, ugyanakkor a mi óha zai hozzátartozóinkat is védte. Hogy nem sikerült és hogy nem a muszkának, hanem a nyugati hatalmaknak adták meg magukat, az még nem lehet akkora bűn a mi szemünkben, hogy még létezésükről se vegyünk tudomást. Mennyivel humánusabb az amerikai kormány, amely nem adta ki ezeket a hadifoglyokat, tiszteket és közlegényeket, a magyar kormánynak, amely orosz nyomásra sokszor sürgette ii udatásukat. Marshall külügyminiszter, a volt amerikai vezérbe, i főnök, a katonatiszti jellem legszebb példáját mutatta, amikor megtagadta az oroszoknak is ilyen szándékú követelését. Nem furcsa, hogy Amerika még most is táplálja, ru házzá, barakklakással ellátja ezeket a szerencsétlen magyar testvéreinket, az o volt ellenségeit, míg mi, amerikai magyarok sem intézményesen sem egyénileg nem segítjük őket! A nyugatos magyarok nagyrésze civil. A magyar társailulom minden rétegéből levődnek össze. Van közöttük orvos, ügyied, bankár, hivatalnok, bíró, zenész, munkás, földmives, Lányász, stb. Ezek nem voltak katonák, de volt mit félteniük. Feltették feleségüket, leánygyermekeiket, anyjukat, testvéreiket, -nját életüket is, mint ahogyan mi is féltettük volna a mi kedve einket, ha a háború vihara és ez az újkori tatárjárás bennünket nem a védett Amerikában, hanem a kis Magyarországon ért volna. Olvastunk eleget arról, hogy a muszka hadak hogyan viselkedtek a magyar földön. Nem akarjuk a példákat újból idézni De tisztelettel kérdjük, hogy akár mint katonák, akár mint pel gárok, nem-e igyekeztünk volna megmenteni asszonyainkat és leányainkat az oroszok elől, ha erre módunk lett volna? Tudjak e olvasóink, hogy EGfzSZ Magyarország népe elszökött volna az orosz elől, ha lehetett volna? Nem mindenkinek sikerült a menekülés, de még igy is a kilenc milliós magyar népből egy millió futott Ausztriába, az egyetlen szomszédországba, ahová mer Lehűlhetett. A többit befogta az orosz vasgyürü, azután, elfeilie elölünk a vasfüggöny. Ausztriában, Németországban. Belgiumban, Olasza - szágban, sőt Franciaországban is rengeteg ilyen magyar él, a te hetö legnagyobb nyomorban, mindenkitől elhagyatva, senkitől nem segítve. Nem-e a mi kötelességünk rajtuk segíteni? Az Ur
