Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-10-15 / 10. szám
12-IK OLDAL "KRÓNIKA’ 1947 október 15. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP ESTABLISHED 1943 Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by “KRÓNIKA” Hungarian Press 307-5TH AVENUE NEW YORK 16, N. Y. SUBSCRIPTION: U. S. of AMERICA and CANADA $1.00 PER YEAR PRICE PER COPY ELŐFIZETÉSI DI]: az Egyesült Államokban és Canadában 51.00 EGY ÉVRE 10c - EGY PÉLDÁNY ARA HITLERI HANGOK OROSZORSZÁGBÓL. Megszoktuk már, hogy az orosz diplomácia, a sajtó és a rádió hangja, valahányszor az Egyesült Államokról beszél, lesüllyed a csapszékek közönségének alacsony színvonalára. Ha nem is menthető, de érthető, a Szovjet dühe és újabb durva kirohanása az Egyesült Államok elnöke és néhány befolyásos amerikai politikus ellen. Amióta a Truman doktrína és a Marshall-terv felnyitotta az alvók sokaságának szemét, azóta Stalinék minden alkalmat megragadtak, hogy a világ egyetlen igazi demokráciáját, az amerikai demokráciát befeketítsék. És a Szovjet nem válogatós az eszközökben. Vad sértésekkel illeti Truman elnököt; egyenesen Hitlerrel hasonlítja össze. A Szovjet felhagyott azzal a reménnyel, hogy Amerika népét a maga imperialista céljainak megtudja nyerni. Arra törekszik tehát, h°gy propagandája utján az Egyesült Államokat saját népe és a neki behódolt népek előtt diszkreditálja. Andrei Vishinsky, helyettes szovjet külügyi népbiztos háborúra való uszítással vádolt kilenc amerikait az Egyesült Nemzetek képviselőházában. Boris Gorbatov szovjetiró, a moszkvai Literary Gazette folyóiratban küldöncfiunak, bankhivatalnoknak, a Pendergast politikai gépezet eszközének nevezte Trumant és a müncheni káplárhoz hasonlította, Hiába tiltakozott e sértések ellen Walter Bedell Smith moszkvai nagykövetünk. Molotov azzal utasította el a tiltakozást, hogy a Szovjet kormány nem vállalhat felelősséget ezért vagy azért a cikkért, — ami a kormánytól írott állami monopol-sajtóban megjelenik. Vonatkozott ez az elutasítás a Marshall külügyminisztert érintő becsületsértésre is. Az egykori amerikai vezérkari főnököt egyszerűen Shylocknak * titulálta a Literary Gazette. Itt az ideje, hogy Amerika népe felismerje azt a veszélyt, amit az oroszokkal való együttműködés jelent. Ha egy baráti állam diplomatája és sajtója ily ocsmány hangon emlegeti az Egyesült Államok vezető államférfiait, mit várhatunk tőlük, ha egyszer komoly összetűzésre kerül a sor? Sztálin, Molotov és Vishinsky életüket köszönhetik annak, hogy Amerika vezető államférfiai nem hitleri és shylocki jellemüek. Mert ha Truman és Marshall azok lettek volna, úgy az oroszoknak adott tizenegy és fél milliárd dolláros lend-lease kölcsönt régen behajtották volna rajtuk. Amerika elérte azt a pontot, amelyen teljesen kiábrándult' az oroszokból. A következő pont már a teljes megcsömörlést fogja jelenteni. Ezt fogja követni az undorodás, a megvetés és teljes ellentét. Az 1933-ik évben néhai Roosevelt elnök kérésére a kongresszus megadta Sztálin országának a diplomáciai elismerést. Ha Sztálin a maga elvakultságában nem ismer határpkat, úgy. járhat, mint Hitler. És sorsát épp úgy meg fogja érdemelni, mint Hitler megérdemelte. * Shylock — a Velencei Kalmár cimü Shakespeare dráma egyik alakja, aki miután adósa nem tudta neki tartozását megfizetni, egyességük szerint annak testéből egy font húst követelt a bíróság előtt. Ami nem sokkal embertelenebb követelés, mint a Szovjet 60 százalékos uzsora kamatja a késedelmes magyar jóvátételi fizetésekért. az ajánlások között hamisítottak is lettek volna. A Közigazgatási Bíróság helyett most egy főleg pártemberekből álló választási bíróság dönt petíciók felett s igy Rákosinak nem lesz nehéz dolga kiirtani ezt a harcos ellenzéki pártot. Már azon töri a fejét, miként végezzen a másik ellenzéki párttal, a Barankovics-féle néppárttal, ha nem hajlandó mameluknak bejönni a koalícióba. Mert eddignem hajlandó. Tanult Nagy Ferenc esetéből. Ha a Kisgazdapártból kilépne az a nagy csoport, amely szégyenli fedezni Dinnyés árulását, esetleg megakadályozhatnák a két ellenzéki párt megszüntetését, mert velük együtt parlamenti többségük volna a nem marxista pártoknak. De a terror miatt inkább kivárják az időt a november-végi londoni külügyminiszteri konferenciáig, hátha mégis létrejön ott az osztrák béke s akkor közelségbe kerül az orosz kivonulás esedékességének dátuma. Sokan azonban azt hiszik, hogy kár halogatni a bátorságot, mert még ha lenne is osztrák béke, annak a ratifikálását is sokáig húzhatják az oroszok s azután is kétséges, hogy kimennek-e. . . Közben a Dinnyés bábkormány berendezkedik, mintha örökké akarna élni. Kiadtak egy rendeletet, amely minden sajtóterméket a tájékoztatásügyi miniszter cenzúrájától tesz függővé, a terjesztést pedig Rajk László kommunista belügyminiszter engedélyétől. A sajtószabadság e megfojtásával akarja a Quisling rendszer Magyarországa ünnepelni 184S-nak és sajtószabadságának centennáriumát. Érthető, hogy e rabkorszakban nincs akasztófahumor a magyarban a szabadság ünneplésére. De lesz még ünnep a világon. Amikor majd kimenni kényszerülnek az oroszok s Dinnyést és Quisling társait a Rákosiakkal, moszkvai ügynök-kémekkel és összes bolsevik szabadságfosztó rendeleteikkel úgy elsöpri a magyar nép öntudata, hogy hírmondójuk sem marad... 1948 újra kivívja még — 1848-at! MERRE AZ UT? Az amerikai napisajtó zöme forró elismerés hangján dicséri Joseph E. Rittert, St. Louis katolikus érsekét, amiért éles szavakkal adta hívei tudtára, hogy kiközösíti egyházából mindazokat, akik továbbra is szándékosan távol tartják gyermekeiket az iskolától, mert néger gyermekekkel kell egy tanteremben tanulniok. Örülünk a férfias és határozott tett számára kijutó elismerésnek, de meg kell mondanunk, hogy mindaz, amit Ritter érsek ur tett, voltakép a keresztény nyugati erkölcs önmagától értetődő, legtermészetesebb követelménye volt. Szemben a nácizmussal, amely a faji felsőbbrendűség elvakultságában megtagadja a másfajtáju emberi teremtménynek Istentől kapott, egyenlő emberi méltósága és jogai szentségét és szemben a nácizmus marxi fajtájával, ameiy ugyanezt osztályuralmi alapon cselekszi, a kereszténység elve az igazi, az emberséges, erkölcsös, sőt ha úgy tetszik, a valóban felsőbbrendü. A horogkereszt és az ötágú csillag: tévelygések, időleges elfajulások. Velük szemben minden politikai divattal dacolva kétezer év óta szilárdan áll az emberi civilizáció várfokán a Kereszt, a krisztusi emberség halhatatlan igazsága, tisztasága, isteni fenköltsége. Ritter érsek ur csak jó keresztényi kötelességét teljesítette és a keresztényi civilizáció hűséges őrharcosának mutatkozott a maga posztján. S megmutatta azt, hogy jó amerikai. Amerikát minden nációból való menekültek alapították, akik találkoztak, közös nevezőre jutottak a kereszténység hitében, erkölcsében és — ezzel tették nagygyá, hatalmassá, dicsővé Amerikát! Aki a keresztényi szellem jó követője, egyben jó amerikai és az emberi civilizáció jó munkása is. Emberi civilizáció, haladás csak jogállamban lehetséges; jogállam pedig az, amelyben nincs sem fajüldözés, sem osztályüldözés, hanem mely, mint Ottó trónörökös irta Szent Istvánnapi történelmi szózatában, “vissza adja az ország minden polgárának a szabadságot és jogbiztonságot, osztályegyenlőséget és szociális szellemet." A keresztényi államiság, a demokratikus jogállam, amelyben a kölcsönös méltányosság szellemében működnek össze a társadalmi osztályok a nemzet haladásának, nagyságának magasabb célja érdekében a amelyben a nemzet fia mindenki, aki hajlandó becsületesen A MEGSZÁLLÁS-HOSSZIGLANIAK. Moszkva taktikusabbnak látta újra Dinnyés Lajost megtenni miniszterelnökké s igy Tildy elnök őt bízta meg a “kormányalakitással.” A Kremlben azt hiszik, hogy még bolonditani tudják a világot azzal, hogy ilyen “polgári” strohmant tesznek megint a kirakatba. Rákosi és Szakasits újra “helyettes miniszterelnök’’ és a kormányban nem történt túlsók változás. A legfeltűnőbb, hogy Molnár Erik kommunista népjóléti miniszter átvette a külügyi tárcát s ezzel a külügyek intézése is kommunista kézre került. Veress Péter újjáépítési miniszterből honvédelmi miniszter lett. Egyikhez épp oly kevéssé ért, mint a másikhoz. De strómannak ő is jó lesz a katonapolitikai ügyosztály, a hírhedt “KATPOL” vezetője, Pálfi Ösztreicher “vezérőrnagy" mellett. A Pfeiffer-párt összes mandátumait meg akarja semmisittetni a választási csalások atyamestere, Rákosi Mátyás azon a címen, hogy dolgozni ez eszményi célért (és nem bírnak jelentőséggel az Imrédyesetek, mikor a fajpolitikai bajnokról kiderül, hogy “alacsonyabbrendü” nagymamája volt s — hány esetben derülhetne ki még , . . ?) az egyedüli helyes ut. Ezt kell követni Magyarországnak is. Ahogy Amerika építői találkoztak a keresztényi szellemiség demokráciájában és nagygyá, hatalmassá és szabad emberek szabad országává tették az Egyesült Államokat, úgy legyen a magyar újjáépítésben is. Nyilasvilág csak néhány hónapig volt, a bolsevik Csák Máték kora is levitézlik kéthárom kényszerű év után, —a szentistváni keresztényi államiság azonban több mint ezer esztendőn át éltette a magyart. S aki akarja a másik milleniumot is, akkor harcol valóban a magyar felemelkedésért, ha lelkében híven követi a Szent Istvántól országa lakói, a Szent Korona népei számára kijelölt keresztényi utat és soha többé nem tér le róla, sem a náci, sem a bolsevik pogányság ingoványába!
