Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-10-15 / 10. szám

1947 október 15,- “KRÓNIKA” 11-IK OLDAL “Más világ ez, megérteni is nehéz annak, aki a Duna partjáról tévedt ide.. Ritkás köd lebeg az ezüstszínű, sima víztükör fölött. Didergetően hűvös a hajnal, felülről gyöngyház fény szivárog. A sirályok fehér vi-Uantással csapnak le a vízre, a nesztelenül úszó hatalmas hajó kö­rül. Odasimulnak a parthoz, a trelleborgi kikötő partjához. A fel­kelő nap bearanyozza az egész vi­lágot — mintegy tejüvegen át — amikor végre partra szállhatunk. A parton disztingvált külsejű, polgáriruhás urak és egyszerű uni­formisba öltözött emberek kis, cso­portja várja a hajót. Megsem ér­teném a szituációt,, ha az előttem kiszállók elő nem szednék útleve­leiket és meg nem mutatnák azo­kat a bocsánatl^érőleg, majdnem szégyenkezve mosolygó uraknak. Igen, ezek a csendes, udvarias úri­emberek ugyanazt a funkciót tel­jesítik, mint az olasz határon fe­­nyegetődző, a csehszlovák hatá­ron motozásig erőszakos vámőrök. Okmányaink rövid megtekintése után udvarias mosollyal — élel­miszerjegyet nyújtanak át. Meg­lepetve bámulunk, erre sietve meg nyugtatnak: az élemiszerjegy in­kább csak formalitás. Élelmisze­rünk van, ha nem is éppen bőven, de a világpiac ingadozása beosz­tásra kényszerit. Drága áron kel­lett megfizetnünk a békét, mond­ják a svéd urak. Gyorsan végig­nézek a kikötő szép nagy meden­céin, a hatalmas darukon, amelyek érintetlenül állnak a helyükön, az élénk színekkel frissen festett kis és nagy hajókon. Ugyanakkor eszembejutnak Danzig vigasztalan romjai, Gdynia darabokra szagga­tott hullámtörői és vizbedöntött traverzei, vagy a Dunába rogyott budapesti hidak. S.zinte kiáltani szeretnék: mi is fizettünk volna ezerszer annyit, ha pénzben fizet­hettünk volna. . . Az élelmiszerjegyen szerepel: kenyér, vaj, hús,, cukor, szappan és gyertya. A mennyiség teljesen elegendő és ami a legfontosabb: biztosan beszerezhető. A cukor­adag egy évre fejenként 24 kiló, nyáron a befőzéshez soronkivül 7 kiló, a hús három kiló egy hétre, kiló, a hús hráom kiló egy hétre. Minden megmaradt jegyet bármi­kor tejre lehet beváltani! Dokk­munkások, erdőmunkások, anyák és betegek pótadagokat kapnak. FEGYELEM, PROSPERITAS... Élelmiszerjegyek nélkül is jól lehet élni, csak valamivel drágáb­ban. Luxuscikkek természetesen nem szerepelnek az élelmiszerje­gyeken, pedig kitűnő minőségben és^ nagy változatosságban kapha­tók. Ne tévedjünk, az árkülönbsé­get nem feketepiac okozza. Fekete piac nincs! Nem azért nincs, mert ellenőrök járják az üzleteket, vagy mert suyos büntetések sújtanák a spekulációt, hanem azért, mert a svédek kiegyensúlyozott, becsüle­tes, fegyelmezett emberek. Úgy a dolgozók, mint a kereskedők meg­tanulták, hogy a munkás-kereset többet ér a konjunktúrák hullám­verésénél. Hiányzik például az al­kohol és a szén, de azok a hajós-* kapitányok;* akik -Danzigból hor­danak szenet, beérik 15 százalékos polgári haszonnal. Itt korrekt üz­letmenet mellett is megvan min­den polgárembernek a mindenna­pin kívül kis tőkéje a bankban, kis- családi háza Stockholmban és udvarháza valahol a tengerparton, arra az időre, amikor a reuma kezdi szaggatni a csontokat. Az alkohol különösen csábitó Svédországban, mert — tilos. A svédek szeretik a minőségi bort meg az erős pálinkát, bírják is az alkoholt. Mégis prohibició van Svédországban. Ez annyit jelent, hogy önálló keresetük és 25 évnél idősebbek beadvánnyal fordul­hatnak a Józansági Tanácshoz, amelytől kis könyvecskét kapnak, egy-három liter alkohol vásárlásá­ra. A könyvecskékkel — bármi­lyen csodálatosan hangzik is — nem folyik üzérkedés, senki sem él vissza a helyzettel. Akit több al­kalommal nyilvános helyen mér­téktelen iváson érnek, azt meg­fosztják polgári jogaitól, vagy ál­lamköltségen elvonókúrára fog­ják. Ilyesmi egyébként itt egyál­talán nem fordul elő. A svéd pol­gár tiszteli a törvényeket és azok szerint él, nem pedig azok ellen fondorkodik. Talán ez a titka an­nak, hogy békében és boldogság­ban élnek. NINCS OSZTÁLY­ELFOGULTSÁG. Trellehorgtól Stockholmig a távolság 650 kilóméter. Az ultra­modern villanyvonal kilenc óra alatt teszi meg ezt az utat. A ko­csik belseje lélekzetelállitó a sze­gény európai jött-ment ember szá­mára. Hatalmas ablakok, valódi üvegtáblákkal, hófehér függönyök kel. Mindenütt kényelmes fotelek, ragyogó tisztaság, sehol egy eldo­bott cigarettavég vagy papírda­rab. A mosdófülkében folyóvíz, szappan és körömkefe, lánc nélkül és senki sem lopja el. A fülkében gyufás-dobozok és hamutartók és nincsenek odacsavarva a falhoz... A rohanó vonat ablakán át szé­pen gondozott, virágzó földekét látni. Mindenütt gépek., traktorok, erőteljes, nagytestű lovak. A vá­rosokban sehol egy politikai pla­kát az utcákon, egyetlen propa­ganda-feliratot nem láttam az or­szágban, pedig nemrégen volt itt választás. Az étkezőkocsiban egy kis svéd társaság befogad maga közé. A rohanó villanyvonal luxuskivitelü étkezőkocsijában együtt ülök Singrid Titititison egyetemi elő­adónővel, csak később tudom meg róla, hogy az oxfordi egyetem tiszteletbeli doktora a kulturtörté­­nelmi szakon. A második Jörnsen Olaf villanytelepi felvigyázó, elő­­munkásféle a kapcsolóteremben, azután következik Biőrnssen Carl gazdálkodó a feleségével, Stock­holmba utaznak orvosspecialistá­hoz, végül Helene Trommer, egy nyurga 16 év körüli iskolásleány­ka. Talán nem is kell mondanom, hogy mindannyian jólöltözöttek, még pedig ízlésesen, szerényen, jól öltözöttek. Meghitten, kedve­dén beszélgetnek egymással és na­gyon türelmesek velem: szemben, aki folyton kérdezősködöm, kér­déseimet' az iskolásleány fordítja le németről svéd nyelvre. Nem néznek kémnek, európai gyakorlat szerint, amikor kétszer is megJ kérdezem, hogy miféle gyár ma­radt el mellettünk és miféle anya­gokat gyártanak benne. Beszélnek a gazdálkodó feleségének beteg­ségéről, arról, hogy mit keresnek Stockholmban, azután egy uj épü­letanyagról beszélnek, amelyből a tanárnő nyaralót akar építeni. A gazdálkodó megkéri a tanárnőt, hogy ha beválik az anyag, küld­jön neki értesítést, mert ő is épít­kezni szeretne. A tanárnő meg­ígéri, hogy feltétlenül ir neki és feljegyzi a címét. Nyíltak, közvet­lenek, harátságosak, még csalc eszük, ágába sincs olyasmi, hogy ők különböző társadalmi osztá­lyokhoz tartoznak és most mégis milyen szépen elbeszélgetnek egy­mással. Őnáluk ez természetes, -ugyanígy van a többi asztaloknál is körülöttünk. Fiatalok és öregek, doktorok és munkások, szabadsá­­gos katonák és kereskedők, egy­aránt tiszták, ápoltak és jómodo­­ruak, ezért azután elfogultság nél­kül tudnak érintkezni egymással. A SVÉD MUNKÁS ÉS A POLGÁR A svéd munkás nemcsak politikai jogokban, hanem szokásaiban és anyag lehetőségeiben is az intel­ligencia mellé került. Minden nyil­vános helyiség vagy szórakozó­hely nyitva áll előtte, ezért igen rövid idő alatt megtanult mindent, amire viselkedésben és modorban szüksége van, hogy ne keltsen fel­tűnést. Az általános színvonal min den népnevelési akció nélkül is felemelkedett. Senki külsejéről nem lehet kitalálni, milyen fog­lalkozást üz vagy milyen társa­dalmi osztályhoz tartozik. Min­denkinek igényei vannak. Ruhát csak jó anyagból készítenek, cipőt csak divatos kivitelben, a lakás­ban teljes komfortnak és higiéni­ának kell lennnie, rádió minden házban és természetesen elektro­mos árammal és és dolgozik min­denki, A villamos centrálék a föld felszínén vannak nem pazaroltak milliárdokat arra, hogy föld alá rejtsék az energiaforrásokat. A mezőket s legelőket minden irány­ban magasfeszéltségü áramvezeté­kek szelik át drótszálakon és por­­cellánszigetelőkön át vezetve, mil­lió és millió lóerőket — a béke szolgálatában. Stockholm — észak Velencéje. A vonat finomivü vasbetonhida­­kon rohan át az Arsta-Viken fö­lött, azután hosszú alagút követ­kezik. Az alagút sötétje után szemkápráztató a svéd főváros csodálatos panorámája Tenger­öblökkel és kanálisokkal átszab­dalt területen hófehér háztömbök és felhőkarcolók rengetege. A Ta­nácsház gigantikus tornya mintha egyenesen a vízből emelkednek ki a királypalota látképe visszatük­röződik a tengeröből türkizkék vi­zében. A KIRÁLY A TELEFON­KÖNYVBEN. Egy teljes hetet töltöttem Stock­holmban és igyekeztem sokat em­berek között lenni, hogy megért­hessem az ő gondtalan biztonsá­gukat. Emberanyaguk nagyszerű, kisportolt, magastermetü férfiak, valóságos kékszemü óriások, a nők karcsú, szőke tündérek, gyer­mekeik egészségesek és tiszta te­jen nőnek fel. A sport, ’a fair ver­seny szent a számukra, ebben élik ki harcias ösztöneiket, ebben a békés korszakban, amely 150 év óta tart Svédország számára. Po­litikailag nem követelődznek, nem ígérgetnek, nem handabandáznak — dolgoznak. A katonaság csu­pán az államot képviseli és soha sincsenek külön céljai. Más világ ez, megérteni is nehéz annak, aki a Duna partjáról téved ide. Demokrácia: ezzel a témával kapcsolatban nem akarok ismétlé­sekbe bocsátkozni, az előttem itt járt utazókat*sem akarom idézni. Egyetlenegy élményt jegyzek fel ezzel kapcsolatban. Egyik ismerő­sömnél ülve, telefonálni szeretnék. Felnyitom a telefonkönyvet és lassan forgatom lapjait, keresem benne a szükséges számot. A. B. betű alatt megakad a szemem_a_ következőn: Bernaab Olaf, pékmester. Bernadotte Gusztáv, király. Eleinte nem tudtam elhinni; ez valóban a király telefonszáma? Fel lehet hívni akármikor és fel­hívhatja bárki? Svéd barátaim na­gyon csodálkoztak. Már hogyne volna a király telefonszáma és hogyne hívhatná fel bárki, ha fontos közlendője van. Igen, de hátva valaki rossz tréfát üz vele? Mit, rossz tréfát? Ilyesmi még so­hasem fordult elő. . . Még egy szót Stockholmról, mint á világosság városából. A Stureplanon az esti órákban káp­­ráző szemmel áll az ember a gom­­baalaku pavilion alatt, a vakító fényárban. A főutcákon mindenütt ezerszinben ragyogó neon fény­reklámok. Kávéházak és F’árok minden ablaka messze világit. Jó­val éjfélutánig „suhannak az áram­vonalas magasvasuták, a villamo­sok és az autók, a kavargó tömeg fölött villanyujságok rohanó betűi égnek és szikráznak Stockholm valóban egzotikusán érdekes tá­voli világ a számunkra és Svéd­ország a béke, a viágosság, a de­mokrácia és a jólét országa. Elek István hajóskapitány. VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalához 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. Mellékelek SÍ .00-t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA cimü képes havi­lapot egy évig az alanti címre küldeni: Név: ..............,..............................................................................................................— Utca ...........................................................—.............................................-............ Város .............................................................. Állam............................................. (Csekket, moneys ordert 'közönséges levélben, készpénzt CSAK aiánlott levélben küldjön.) , . t , ,

Next

/
Thumbnails
Contents