Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-10-15 / 10. szám
10'IK OLDAL’ “KRÓNIKA" 1947 október 15. CABLE ADDRESS: “VIKET” Codes: Bentley’s Complete Phrase, ABC 5 & 6 ABC 5 Improved VIRGINIA KENTUCKY TOBACCO Co. RICHMOND, VIRGINIA, 11. S. A. LEAF TOBACCO VIRGINIA, CAROLINA, GEORGIA, KENTUCKY, BURLEY, CLARKSVILLE SPRINGFIELD, and MARYLAND TOBACCOS-TKi-rfiTi' For the manufacture of Cigarettes, Smoking Tobacco, Cigars Chewing Tobacco and Snuff vontak sok babérlombot a feje köré, de ő egy babér- és olajfaerdő magvait hintette el a történelem humuszában. Két évtized munkájának vetése lassan kezdett kükéin! abban a hódolatban;, amellyel iránta az egész világ viseltetett és amely hódolat már magában hordta nemzetünk iránt a rokonszenvet. Kérdezem: egy jó békének nem feltétele-e az, hogy aki hatalmon van, aki győzött, jóakarattal viseltessék az iránt, akinek a békét diktálni módjában van? Hogyan használhattuk volna ezt az óriási örökséget: Hiszen neki olyan tekintélye volt, hogy amikor egy alkalommal Amerikában járt, a washingtoni kongresszus, az Egyesült Államok szövetségi parlamentje, hivatalosan meghívta őt, hogy az elnöki székből szóljon a képviselőkhöz és a kongresszus tagjaihoz. Utána a jelenlévők elvonultak előtte és ö kezet szorított velük. Hogyan apellálhattunk volna erre Amerikával szemben! Milyen nagyjelentőségű volt Lloyd George felszólalása az angol alsöházban 1936-ban, amikor férfiasán és nyíltan megvallotta, hogy a trianoni szerződés igazságtalan. Hozzáteszi: “Sajnálattal kell bevallanom, hogy elhatározásunk sok igazságtalanságnak lett okozója. Mac gyarország egyes részeit odaitéltük Csehszlovákiának, megdönthetetlennek vélt statisztikák alapján. Azóta azonban megjött az ellenbizonyiték: az, hogy ezek a területek csupa magyar képviselőt küldtek a cseh parlamentbe.” Mennyire indokolt lett volna erre hivatkozni lord Cecilnél, aki még szem- és fül tanúja volt ezeknek! Milyen eredménynyel apellálhattunk volna az angol külügyminiszterhez, emlékeztetvén,, hogy mit mondott az ő parlamentjükben Lloyd George 1936-ban! Vájjon megtörtént-e ennek a nagy értéknek kiaknázása? Vagy pedig az egyik genfi delegátus, aki ott térdelt a ravatalánál, felállván, felkiáltott: “Amely nemzetnek ilyen fiai vannak, azt még akkor is életben kell tartani, ha bűnösnek mondják ki!” Mit fűzhettünk volna ehhez a felkiáltáshoz, hogyan döngethettük volna a franciák lelkiismeretét,, hogy az első Trianon után ne kreáljanak egy második Trianont! * Folytathatnám ezt még tovább, de nem teszem. Csak azt akarom még mondani, hogy1 amikor a szántóvetőt elhívta az aratás ura, az utána következő munkások nem ápolták az ő vetését, betaposták a földben pihenő magvakat és nem öntözték a fiatal palántákat. Elfelejtették a szántóföldibe rejtett kincset és nem ismerték fel az atya gazdag örökségét, nem jártak áldott lába nyomában. És a csirák meghaltak, mielőtt a rögött áttörték volna. A fiatal hajtások leszáradtak, a virágrügyek lehullottak, a szántóföld bojtorjánt és tövist termelt számunkra. A kitaposott ösvényeket ellenség gázolta keresztül-kasul és a gazdag örökség érdemtelen fiák kezén elveszett. És az eljövendő győzelmes békének záloga elvétetett egy méltatlan és epigon nemzedéktől, amely mi vagyunk és amely évezredes aranyértékek helyett egynapos ólomfilléreket vetett a bíráskodás mérlegébe. A nemzet megméretett, megitéltetett és könnyűnek találtatott. T. Nemzetgyűlés! Én már másodszor élek át ilyen ülést, amelyen ez a szomorú tárgy kerül megbeszélésre. Amikor az első trianoni béke aláírására a nemzetgyűlés, illetve a kormány a meghatalmazást megadta, a kormány vezető tagjai közül senki sem Vállalta az aláírást. Akkor kikeresték a kormánynak egy szinte —■ hogy ugymondjam —névtelen tagját, akire ezt a feladatot ráháritották és aki másodmagával csendben, senkitől nem figyelve,, magányosan kiutazott Páxisba, hogy ezt a szomorú aktust elvégezze. Más a helyzet most. A mostani békekötés logikai, szerves következménye az elmúlt két évnek, amelynek csak sötét hátterét képezi az előttevaló két évtized, amely szintén szakított azzal, amit Apponyi elkezdett. Ha mi rögtön az ostrom után áldozatossággal, hozzáértéssel, lelkesedéssel és ügyszeretettel hozzákezdünk a békeelőkészitéshez, akkor az előző évek egész hibás politikája a mi ragyogó és hazánkért küzdő stílusos kilépésünknek sötét hátterét képezve javunkra íratott volna. A mostani meghatalmazott, vagy meghatalmazottak azonban nem ilyen hangtalanságban fognak kiutazni. Hatszázezer csehszlovák területre szakadt magyar kéztördelő jajveszékeléssel kiséri őket. A pozsonyi hídfő, amelyet áttettek a Duna jobbpartjára, komor tekintettel fogja őket kisérni, mert ez a tekintet egészen a Balatonig néz, várva a legközelebbi alkalmat, amikor alkalom lesz a további terjeszkedésre. A méltatlan csehszlovák követelés a belügyeinkbe való beleszólásra és Szent Koronánkkal való rendelkezésre bele fog csikorogni ebbe az utazásba. Hangtalanul fogja kisémi a meghatalmazottakat az Erdős Kárpátok néma sorsa, amely elintéztetett és hangtalan csendben magyartalanittatott, amiről nem is tárgyaltunk. A kiutazókat sírva fogják nyomon követni Erdély partiumi része, a szinmagyar Nagyvárad, Szatmár, a székelység sóhajai. Dél-Magyarország utánuk néző tekin» tete és Burgenland, tehát az egész határ, amely mögött annyi fájdalom kiséri ezt az utat. ..” * * # Itt a szónok meghatottságának könnyei közt befejezte beszédét. ' I
