Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-10-15 / 10. szám

1947 október 15. "KRÓNIKA” 3-IK OLDAL, ~ times certainly are ripe, and most expedient for the survival of the English Speaking Nations. With a few more Marshalls and Churchills we could hope for the realization of such a Union, open to any and all non-English-speaking Nations on equal basis. * * * ETHNIC DEVELOPMENT AND FREE RELIGION OF AUSTRIA-HUNGARY. The free development of the numerous nationalities of former Austria-Hungary contributed to attaining the large numbers within that great Empire. Pressed by Turkish rule, Roumanians, Serbs, etc. nationalities have migrated into Hungary for centuries, where they' enjoyed freedom of religion, language, custom, etc. Even though Transylvania was given to Roumania after the first World War, for her entry on the side of the Allies, the Roumanians cannot accuse Hungary of oppression. Roumanian Senators and Congressmen of Transylvania had the right to voice tiheir opinions in the Hungarian Parliament in the Roumanian language. By Consti­tutional right, the King of Hungary, as nominal1 head and guardian of all religions, appointed the highest functionary of each religion to a seat in the House of Lords of Hungary. Injustice resulting from the peace treaties of the first World War alienated the Succession States of the Austro-Hungarian Empire. The very fact of dividing the powerful Empire of Austria-Hungary, rescflted in serving all Central Europe over on a silver platter first to Hitler and now to Soviet Russia. The only salvation for all the Da­­nubian countries: Austria, Hungary, Roumania, Czechoslovakia, Yugoslavia, also Poland and Italy, is a CENTRAL EUROPEAN FEDERATION,, within the frame work of a United States of Europe. SZEMLE CSUPÁN A MAI QUISLINGI KORMÁNYNAK, nem pedig ä magyar népnek szól Amerika és Anglia vonakodása, hogy Ma­gyarországnak az Egyesült Nem­zetekbe való felvételi kérelmét tá­mogassák. A helyzet ugyanez Ro­mánia és Bulgária esetében is, ahol szintén a yaltai demokratikus szándékokat kijátszó kényszer­­pártszövetségi módszerrel tornáz­ták be magukat a hatalomba a megszálló idegen csapatok fedeze­te alatt operáló moszkvai ügynö­kök, miniszteri székekben terpesz­kedő szovjet- alkalmazottak, szov­jet-kémek. Magyarországon ezt még meg is előzte egy éveken át dúló terror-hadjárat, amelynek az volt a célja, hogy mindenféle erő­szakos furfanggal széjjelforgá­csolja azt az abszolút parlamenti többséget, amelyet az 1945-iki vá­lasztások a nyugati orientáció pártjának juttattak. Amerika a jegyzékek egész so­rára, amelyet a román és bolgár választások, de kiváltképen a ma­gyarországi brutális beavatkozá­sok ügyében a Szovjethez intézett, csak gúnyos elutasító válaszokat kapott Akadtak hangok az itteni magyar sajtóban, amelyek utóbb már azt mondták, vezércikkeim­ként hangoztatták, hogy “Jegyzék már nem elég.” Magunk ugyan­ezen állásponton voltunk, mesz­­szebbmenő lépéseket sürgettünk. Fel kell jegyezni, hogy Hinshaw kaliforniai képviselő is segítsé­günkre jött a Kongresszusban jú­lius végén mondott beszédével, melyben sürgette, hogy többet kell tenni, mint csak jegyzékeket küldeni és aztán némán tudomá­sul venni, hogy azokat elutasítot­ták. “Hitler csatlósainak mondjuk őket, holott — úgymond Hinshaw magunk is hibásak vagyunk, hogy azokká lettek és bizonnyal megint megvetnénk őket, ha kényszerül­nének a totalitarizmus, — ezúttal annak moszkvai fajtája — olda­lán, ellenünk irányuló akciókban résztvenni.” Igaza van Pasadena derék kö­vetének és az amerikai demokra­tikus magyarság, mint a világ ma­gyarsága is csak háláját nyilvá­níthatja irányában. Annál fur­csább, hogy az amerikai magyar sajtó nem egy “demokratikus” orgánumában hazaárulókként ál­lították oda azokat, akik ugyan tiszta szívből kívánják, hogy Ma­gyarország megtalálja méltó he­lyét a nemzetek közösségének szervezetében, de nem helyesel­nék, ha felvennék Magyarorszá­got, amig a mostani puccs- és ter­rorrendszer van uralmon. Pedig a megtámadottak felfogása össz­hangban áll Hinshaw felfogásá­val, mert ha most felveszik Ma­gyarországot az a mostani csat­lósrendszernek úgy befelé mint ki­felé való megerősödését jelenti. Már pedig ha megmaradna a mos­tani rendszer akkor számítani kell azzal, hogy beválnak Hins­haw aggályai: esetleges háborús események megint a rossz oldalon találnák Magyarországot, csatlósa volna Sztálinnak és abban a sors­ban volna része, ami csak az inyéüt it a csatlósnak nevezett imént is a csatlósnak nevezett Magyarországnak többi közt a trianoninal is igaztalanabb uj bé­­kediktatum formájában kijutott. Nem akarunk UN tagságot a Rá­­kosiak, Dinnyések, Quislingek Magyarországának, mert nem akarjuk, hogy uralmuk megma­radjon és idővel úgy lehet, uj csat­­lósi tragédiába dönthesse az any­­nyit szenvedett, annyi igazságta­lanság Kálváriáját megjárt ma­gyar népet. * + * “ON BORROWED TIME”, kölcsönzött időn él márcsak ez a kollaboráns maffia, Dinnyés, a magyar Laval s Rákosi, a magyar Abetz korszaka, vélik sokan. Az orosz szuronyok jelenléte tartja benne a lelket, óvja még attól, hogy a magyar parlament, amely­ben a nem-marxista pártoké a többség, vagy maga a magyar nép felszámolja. Minek csökkenteni az ellenzék és az ellenzéki töme­gek hevét annak hatásával, ha a UN felvenné ezt a megszállás­­hossziglani bolsevizáló kormányt? Miért biztassa Amerika azzal, ha fémjelezné a “törvényes keretek közötti” erőszakos uralomrajutá­­sát és megerősítené pozícióját a presztizszsel és erkölcsi védelem­mel, amit a UN tagság jelentene s amit semmikép sem érdemel meg? Akik a hazaárulóknak falaz­nak, amikor hazaárulót kiabálnak a felvételt ellenzőkre, nem azután epekednek, hogy Magyarország demokratikus szabad országként kapja meg helyét a népek társa­dalmában, hanem a mai bolsevik rendszert akarják fémjeleztetni, elismertetni a népek közösségével, a mai csatlósságot akarják bebiz­tosítottalak látni. Ha rajtunk állna a csatlósok gazdáját a Szovjetet magát sem vennők fel a UN-be, mert egész rendszere szöges ellentétben van az emberi jogok azon elemi törvé­nyeivel, amelyek a UN charteré­ben vannak lefektetve és hasonló a helyzet Jugoszlávia és Lengyel­­ország esetében is. Azt akarjuk, hogy a csatlósok megbukjanak és szabaduljon fel a magyar nép az oroszok és ötödik hadosztályuk inváziója alól! S ha most ugyanazok, akik azt írták, hogy “Jegyzék nem elég!” mégis a Quislingek Magyarországának felvételét sürgetik, mi akkor is megmaradunk amellett, hogy he­lyesen teszi Amerika, amikor nem járul hozzá a felvételükhöz. Nem a Quislingek megmaradási remé­nyeit kell bátorítani, de az an­­titotaliter demokratikus tömegeket és misem hasznosabb e szempont­ból, mint ha Amerika és Anglia pellengérre állítja az Andrássy ut 60-nal, idegen segítséggel, terror­ral és választási szélhámosságok­kal uralomra jött és kormányzó rendszert azzal, hogy nem tartja méltónak a UN tagságra. Ezzel a világ és a magyar nép előtt má­ris lehetetlenné tette a rendszert, úgyszólván megbuktatta, — anél­kül, hogy háborút viselt volna. Hiszen nem kétes, hogy az olyan magyarországi kormány napjai nem tarthatnak sokáig, amelyet az angolszász világ nem fogad el tisztességesnek. . . » * * * AMERIKA NEM KEZD FEGYVERES HÁBORÚT a ma­gyarországi, romániai és bulgáriai áruló kormányok összetétele mi­att, de igenis elkezdheti a “Jegy­zék nem elég! jeligéjű diplomáciai harcot a UN fórumán, a népek demokráciájának és békeszerete­­tének parlamentjéül elgondolt in­tézményben. Ez történt az eluta­sítással és gyávák s képmutatók volnánk, ha nem értenénk egyet vele vagy lepleznénk helyeslő vé­leményünket, hogy ime Hinshav képviselő intenciói és a “Jegyzék nem elég!” egykori bátor hangoz­tatóinak eredeti álláspontja szerint több is történik, mint csak re­ménytelen jegyzékváltás, papiros­hadakozás. Amerika amikor eluta­sítja a bitorló Rákosi-Dinnyés tár­saság felvételét, a demokrácia és a magyar nép érdekében jár el. Végre cselekedett, nemcsak jegy­­zékezett s köszönettel és hálával várjuk, hogy továbbmegy a cse­lekvés utján mindaddig ameddig a magyar nép demokratikus szabadságának, igazi felszabadu­lásának érdekei hiány és maradék nélkül biztosítva lesznek. Az az áruló, aki ezt kárhoztatja! ÉRDEKES “SZERKESZ­TŐI ÜZENETEK” Böngészés egy budapesti lapban. A “Reggel” című budapesti polgári lap (főszerkesztő Lázár Miklós, régi újságíró, volt képvi­selő) szeptember elsejei számában olvassuk at “Szerkesztői Üzene­tek” rovatban: Kedves egészségére! Budapest. A mohóság nem világnézetek, pár tok, felekezet és életformák sajá­tossága. Miridig voltak marodő­­rök (hullarablók) hazár dőrök (szerencsejátékosok), politikai bri gantik, gátlástalan törtetők és pa­namisták! Ismerünk egy régi ado­mát az étvágyról, sokkal tanulsá­gosabb, mint az Ön gyűlölködő és általánosító vádirata. Egyszer volt egy alaposan ‘kikoplalt talmud­­tanuló, akit a hitközség érdemes elöljárója meghívott szombatra ebédre. A talmud-tanuló odaült az asztal sárijára és elkezdett enni. Evett és evett és evett. Előbb he­gyeket rakott a tányérjára, aztán völgyeket falt ki rajta. Megszólal erre a házigazda s mondja nyájas arccal: — Édes fiam, hát maga miért nem eszik? A talmud-tanuló ránéz értetlenül: — Könyörgöm, hiszen én eszem. — Eszik? Nem barátom, ez tévedés. Maga nem eszik. Maga zabái. . . — Tanárjelölt, Pécs. Sophokles “Elektrá”-jában találja meg: “Bár mindenkit nyomban érne bosszú, ki a törvény és a jog szentségét megveti.” — T. I., Buda. Minél magasabb a hegy, annál messzibb látszik a teteje, annál jobban éri a szél, an­nál ragyogóbban süti a nap. Aki odaköltözik, legyen elkészülve a zivatarra. Ára van az életben mindennek! Azt a tágas kilátást, amit a magasság nyújt, meg kell fizetni azzal, amit a vihar okoz. De senkinek sem muszáj a hegy tetején lakni! Ha nincs jó ruhája, edzett szervezete, nyugodt lelkiis­merete, költözzék vissza a völgy­be! -— Aggódó polgár. Szekszárd, Amikor megtudjuk, hányat üt az óra, rendszerint már későn van! — Dr. Erzsébet-körut 21. A ta­pasztalat politikában és szerelem­ben egyaránt roppant sokba kerül és (mint a példák bizonyítják), nem használ semmit. — B—y, Győr. Valóban, a régi bölcsesség: “Hallgatni arany!” megbukott. Hangosnak áll a világ és a leghangosabbak markolnak a földi javakból is. Ne irigyelje pünkösdi királyságukat. K” i LAPUNK < New Yorkban a yorkvillei újság­árusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyv­­kereskedésben kapható. **r I

Next

/
Thumbnails
Contents