Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-10-15 / 10. szám
VOLUME IV, ÉVFOLYAM. • NEW YORK N. Y., 1947 OCTOBER 15. NO. 10. SZAM. KRÓNIKA AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY - 10c A COPY - AMERIKAI MAGYAR HAVILAP HARC AZ EURÓPAI DEMOKRATIKUS REND BÉKÉJÉÉRT! Amit a Komintern uj hadüzenetéről el kell mondani.,, Ausztria és Csehszlovákia hitleri legázolása után, Lengyelország indokolatlan megtámadása nyomán a nyugati hatalmak azzal a céllal léptek be a háborúba, hogy megvédjék az európai népek szabadságát Németország és náci-totalitarizmusa zsarnoki uralmától. Hitler sorra hajtotta élettér-imperializmusa szolgaságába a gyengébb népeket, mindenütt felállítva a Quislingek, csatlóskormányok parancsuralmi kormányát, amely átvette a nácizmus fajpolitikai és antidemokratikus rendszerét. A háború kitörésekor az egyik oldalon azon országok állottak, amelyekben demokrácia van, az egyéni élet minden szabadsága, szólás-szabadság, sajtószabadság, gyülekezési szabadság, szabad nártalaki‘ái?ok lehetősége, szabad parlamenti választások rendszere, demokratikus népképviselet. A másik oldalon állt" Németország és ' Oroszország, amelyekben ezek egyike sem volt meg. Tessék sorra venni a felsoroltakat és ellenőrizni, hogy a demokrácia ez alapkellékei közül csak egy is fennállt-e a két országban vagy hogy — fennáll-e most Szovjet-Oroszországban? Risum teneatis amici, fogjátok a hasatokat, barátaim: Szovjet- Oroszország, amely nem sietett a demokráciák segítségére Hitler ellen, hanem minden hívás dacára, Hitler háta mögé állt az 1939 augusz tus 23-iki Ribbentrop — Molotov szerződéssel és megadta neki a lehetőséget, hogy hátbatámadás veszélye nélkül indíthassa meg tizenhét kisebb ország legázolásának lavináját, — most Amerikával szemben akarja magát a demokrácia bajnokává kijátszani abban a kiáltvány'"TS'íf; amelyet nyolc más országbeli ötödik hadosztályi Quislingjei társaságában bocsájtott ki Amerika és Anglia, valamint általában mindazok ellen, akik miként nem akarták a náci fascizmust, azt sem akarják, hogy Európa országai sorra a marxi fascizmus zsákmányává szerencsétlenedjenek. Hitler-Németországban diktatórikus rendszer uralkodott, —az van Szovet-Oroszországban is. Hitler Németországa rendőrállam volt, Szovjet-Oroszország is az. Hitler-Németországban csak egy párt létezhetett és a választásokon csak arra az egy pártra lehetett szavazni, — ugyanez az eset Szovjet-Oroszországban is. Hitler Németországban nem volt se demokratikus szólásszabadság, se sajtószabadság, se gyülekezési szabadság és az emberi egyéniség teljesen alá volt rendelve az állami mindenhatóság gondolatának. Akárcsak Szovjet-Oroszországban! És most Szovjet-Oroszország és Quislingjei süvöltik Amerika, a nyugati demokrácia felé, hogy veszedelmezteti — a demokráciát! * * * A Hitleri cimboraságban, közös fegyveres erőszakkal letiport Lengyelországban, továbbá Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Albániában olyan bábkormányok vannak uralmon, amelyek a kommunista kisebbség antidemokratikus hatalmi rendszerét gyakorolják, több .országban megszálló orosz hadsereg nyomása s általában a Szovjet közvetlen vagy közvetett beavatkozása segélyével. Százak és ezrek ülnek minden országban börtönökben csak mert a Quislingek feldiktált uralma nincs innyükre. Másokat népbirósági ítélettel vagy anélkül ugyanezért kivégeztek. Nincs demokratikus szabadsága az egyénnek, de nincs a nemzeteknek sem. Amerika talpra akarja segíteni e háborútól tönkretett európai országok gazdasági életét, de a Szovjet megtiltja, hogy résztvegyenek a Marshall-tervben, megfogja a feléjük kinyúló segitőkezet. A maga “érdekszférájának” tartja ez országokat s e kifejezés semmi más mint a hitleri “élettér” fogalma még súlyosabb formában, hiszen a kommunizmus még nagyobb mértékben rabolja el az egyén gazdasági szabadságát, mint a nácizmus rendszere. “Jogom van arra, hogy baráti kormányok legyenek a szomszédos országokban”, mondja a Szovjet és a társutasok, szalonbolsevisták más-országbeli hada elfogadja mély áhítattal, holott ezt mondotta Hitler is és ez semmi egyéb mint a legbrutálisabb imperializmusnak enyhébb, ártatlanabb hangzású szavakba öltöztetése! És Amerika, amely egy akácfát sem akar Európából és Anglia, amely csak most adott szabadságot Indiának, Burmának, — a veszélyes imperialisták! Nehéz szatírát nem írni! És viharos derültséggel a hasunkat foghatnánk a szemtelenség ama minden időkre szóló világrekordjának olvastán, amit az “uj” Komintem-kiáltvány jelent, ha nem a legkomolyabb, legfontosabb kérdéseknek, az emberiség békéjének, szabadságának ördögi veszélyei mutatnák meg benne félelmetes ábrázatákat. Amerika és Anglia nem tettek úgy mint a Szovjet, nem helyezkedtek ugyanarra a cinikus álláspontra, mint Sztálin tette 1939-ben: nem gondolták azt: segítetted Hitlert, hogy elindíthassa a háborút s páholyból kívántad nézni mint marcangolja egymást halálra a két másik irányzat, a demokrácia és a! náci-fascizmus, most tehát, amikor Hitler megszegve a lengyelországi rablótárs iránti betyárbecsületet, téged is megtámadott, nézz magad utána, mint készülsz el vele; most majd mi fogjuk páholyból nézni miként gyilkolja egymást a halálba két halálos ellenségünk, a totalitarizmus két fajtája. Amerika és Anglia szövetségre léptek a Szovjettel Hitler leverésére. Amerika tizenegy billió dollár hadianyag-segítséget és tizenegy millió katonát adott oly célra, amely a szovjet-kommunizmus megmenekedését jelentette. Kihúzták a Szovjetet és bolsevizmusát a szakadékból, amelybe önmagát juttatta. S most azt mondja a Komintem-kiáltvány, hogy a Szovjet “az európai demokratikus rend helyreállításáért és megszilárdításáért lépett be a második világháborúba” és hogy ezt a célt — Amerika a nyugati demokráciák imperializmusa veszélyezteti! Valóban lehetne arról morfondírozni, nem-e az segítette alna “az európai demokratikus rend helyreállítását és megszilárdulását”, ha Amerika hagyja, hogy a náci fascizmus és a marxi fascizmus, az egyik dldalon Német és Olaszország, a másik oldalon Szovjet-Ori :zország semmisitsék meg, pusztítsák tönkre egymást, de ez i tár “késő bánat, ebgondolat”. Tény, hogy Amerika nem ezt tette, billiókat és második frontot adott Hitler megsemmisítésére és a megmentett Szovjet, a megmentett bolsevizmus most fel akarja falni a megmentőjét, gyalázza, rágalmazza és megakarja dönteni a demokrácia életrendszerét nemcsak Európában, de a kiáltványból kivehetőleg Kínában, a Pacificon és Délamerikában s természetesen végül az Egyesült Államokban is. A kiáltvány semmi egyéb mint száz százalékos bizonyító dokumentuma annak, hogy a derék és jóhiszemű Uncle Sam a Szovjetnek Hitler elleni megsegítésével eben gubát cserélt. Arcátlanabb, tudatosan képmutatóbb Írást még nem produkált a világtörténelem Hitlernek a demokráciák elleni durva és esztelen kirohanásait is beleértve. Csak a vak nem látja, hogy szinte kísértetiesen ismétlődik a náci-imperializmus telhetetlenségének esete. A kiáltvány már Franciaország és Olaszország közhatalmát is a bolsevizmus ötödik hadosztálya számára reklamálja és nem véletlen, hogy a komxntern-irodaközpontct az Olaszországhoz közelfekvő Belgrádban Tito, a legdinamikusabb fiók-vezető fővárosában állították fel... Már a keleteurópai országokról nem is beszél a Szovjet, Magyarországot és a többieket már a markában érzi, már Nyugat Európáról és Németországról, amelynek keleti felében javában szervezi már a bolsevizmust, meg Ausztriáról van szó. Nyomás alatt tartja Finnországot is, ötödig hadosztályai harcolnak Indonéziában, Kínában és szervezkednek Dél- és Észak-Amerikában s a világ minden fontos pontján. A bolsevizmus világuralma, a demokrácia megdöntése a lenini tanokban lefektetett cél. A lenini tanok szerint addig nincs, nem lehet béke a világban, amig ez a cél elérve nincs. A világbolsevizmus megvalósítása
