Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-09-15 / 9. szám
1947 szeptember 15. ‘ "KRÓNIKA" 9-IK OLDAL) ' és panaszával elmehet vhová akar, de pénzt, azt nem kap. A mi saját Quislingjeink, akiknem minden jó volt, ami orosz, ami cseh, ami szerb és minden a mi nem magyar, ezek a kvalifikált árulók, akik nem árulták., de le is szállították a szülőhazájukat,, akik nek a magyar történelem csupán elnyomatás, kulturálatlanság és feudalizmus, azok még várnak az ő Pecorájukra, aki a szemükbe megmondja majd az igazat. Elérkezik ez is, talán hamarabb, mint a hogy az nekik kellemes volna. Igenis igy történt, hiába is tagad nák. Százezer, sőt millió számra hagyták ki a magyar szavazókat a lajstromból, egyes magyar községeket egészségügyi zárlat alá vettek, hogy onnan egy szavazó sem mehetett ki, más helyeken a választási elnököt nem lehetett se- Ijol sem megtalálni, addig, amíg a jelölési határidő le nem járt, számos magyar érzelmű jelöltet mindenféle kifogással utasították visz sza és amikor ilyetén módon megszerezték a szavazatoknak alig 40 százalékos többségét, ezen a címen ráadásul még a képviselői mandátumok nagy százalékát is megkapták ajándékba. Igenis ez történt, senki sem tagadhatja, — 1927-ben és kisebb mértékben még előbb is ... Romániában, ahol Bratianu úgynevezett liberális pártja ily módon jutott többséghez. Gróf Vass Bélát pld. azért nem engedték jelölteni, mert nem igazolta,, hogy nem tulajdonosa egyerkölcstelen büntanyának, Bethlen Györgyöt azért, mert azt irta, hogy gróf, viszont Teleki Samut azért utasították vissza, mert nem irta, hogy gróf és igy a választók összetéveszthetik Teleki Samu szamosujvári zsidó korcsmárossal. És igy tovább és igy sikerült a színtiszta székely megyéik ben, magyar városokban r-egáti románokat megválasztani “képviselőknek”. Akkor a világ diplomáciája a füle botját sem mozgatta meg erre, a magyar kormányt azzal utasította vissza a genfi fórum, hogy ez Románia belügye, én, aki húsz év alatt egyszer sem szavazhattam, a többiek, kisemmizettek, próbáltunk volna csak Valamit tenni. A dologhoz hozzátartozik, hogy Maniu, amikor ő került többségre, szemhunyoritás nélkül alkalmazta, hasznát is vette a magyarok ellen az úgynevezett Mussolini-féle választási prémiumot, amely ellen keresztes hadjáratot proklamált, amíg azt ellene is használatba vették. Hjah, a hatalom őszi dere őt is megcsípte, mint a vackort. Megpuhult. * * * Trieszt mellett a felbujtogatott titoisták agyonvertek és lefejeztek egy római katolikus lelkészt, egy másik lelkész megcsonkított holttestét az országúton találták, félig holtra verték a püspökhelyettest, aki szent aktusra, bérmálásra érkezett oda és mint olvassuk, a püspököt — és nem a gyilkosokat «— már vád alá is helyezték, mert “provokált”. Ő provokált és nem gyilkosok. Szomorú csattanó történés, éppen azon a napon, amidőn hét önkinevezett, illetve Tito által kiválasztott amerikai úri ember rövid pár hetes hivatalos vendéglását után sietett újból leszögezni, hogy Jugoszláviában tökéletes a vallásszabadság. Csend van ott, miként a sírban, mondhatnék Arany Jánossal. Ellenben megkérdezhetjük a triesti olaszoktól, a krajnai szlovénektől, a hordátoktól, a bosnyákoktól: így gondoltátok-e, amikor segítettek a cseh-orosz aknamunkának, hogy az osztrák magyar monarchiát összerombolják? így gondolta Fiume, Görz, Dalmácia és hogy tovább fűzzük, igy gondolták-e Clemenceau, Lloyd George, Poincaré? Ugyan hány ember jutott nem is akasztófára, csak börtönbe politikai bűnök miatt az Osztrák Magyar Monarchiában és hány másnyelvü, más hitü lelkészt öltek meg büntetlenül abban az annyira kárhoztatott ferencjózsafi korszakban? Kikaparnák még a sírjából is azt a korszakot, mily boldogak lennének, ha csak egy részét élvezhetnék ama -korszak politikai és emberi jogainak, amelyet oly buzgón siettek tönkretenni, utólag még meg is hurcolni. Ha akkor, amikor azok a nagyhatalmak betegre győzték magukat, kissé többet hallgattak volna a saját eszükre, mint a szélhámos Masarykokra, Benesekre, Pasicsokra és Bratianukra, akkor ma nem döngetné a vörös veszély Konstantinápoly Róma és Páris kapuit, nem arról cikkeznének ma, hogy a fehér emberiség uralmának, kultúrájának a vége felé közeledik. Érdemes volt a csehekre hallgatni, ugy-e? * * * Megratifikálták a magyar békét, marad m-inden a régiben, mert az oroszok megszállva tarthatják Magyarországot és Romániát az osztrák békéig, azaz ameddig nekik tetszik. Hogy még hazugságnak is túlságosan vakmerő az, hogy erre az oroszoknak azért van szükségük csupán, hogy Ausztriát sakkban tartsák, azt egy pillantás a térképre bébizonyithatja. Sokkal könnyebb, gyorsabb és olcsóbb is Ausztriába az amúgy oly barátságos Csehországon és a Felvidék menni, mint óriási vargabetűvel Románia, illetve Magyarországon keresztül. Ezen azonban csak az ütközhetik meg, aki fáradtságot vesz magának, hogy a térképet megnézze, viszont akkor rájönne arra is, hogy Magyarország nem Balkánállam, amint azt jobb ügyhöz méltó tudatlansággal, vagy talán tudatos rosszindulattal írják állandóan, holott Trianon és Versailles arról is gondoskodtak, hogy Magyarország még határos se legyen a Balkánnal. * * * Eh, menjünk vissza a múltba. Szebbek az emlékeink. Egy évszázaddal ezelőtt, 1847-ben lehunyta a szemeit az uralkodó nagybátyja, József Nádor,, aki több mint ötven évig mint magyar ember, mint hazájának hűséges hive félévszázadnál tovább töprekedett azon, hogy az ország és annak fővárosai Pest-Buda, kiheverjék a háborúk törökdulása nyomait. Vájjon az ő nevét viseli-e még a József Tér, meg van-e még a szobra azon téren? A József Műegyetem, a magyar tudomány büszkesége, amelyet ő alapított, milyen nevet visel most, hát az Akadémiában, amelynek egyik alapítója volt, megvan-e még az arcképe, avagy minden feledésbe ment, rombadölt, mint a Lánchíd, amely Széchenyi után főképp neki köszönheti a létesítését. Unokája., a harmadik József, tábornagy idegenben bujdosik. A nagy nádorra, aki oly szerencsésen egyesítette magában a hazafit a királyhős is hü főurral, arra, akire még Kossuth is bizalommal tekintett, hiszen tudta róla, hogy mennyire ellenezte, hogy annak idején elfogadták, csak talán az ürömi plé. bánia templomban levő sírbolt és abban egy teljesen épségben megmaradt női holttest emlékeztetett, a nádor orosz nagyhercegnő nejének a sírboltja, abból az időből, amikor az orosz dinasztia még nem igyekezett saját kárára a szomszéd dinasztia életére, területeire törni. Félévszázaddal ezelőtt történt, a német császár fényes, pompás., lelkesedő ünnepléssel körülvett bu dapesti látogatása után, hogy Ferencz József tíz szobrot adományozott a magyar nemzetnek, közöttük két olyan magyar hazafiét, akik valaha dinasztiája ellen harcoltak eredményesen: Bethlen Gáborét és Bocskay Istvánét. A tiz szobor azóta idejét multa, a Verbőczyét és még ki tudja hányat KOMMENTÁR NÉLKÜL Anarchia a gyárakban. A budapesti “Magyar Nemzet” julius 20-iki számának “Nem történt semmi" cimü cikkében mondja Sz. K. gyári munkás: “A legelső és alapvető tévedésünk az volt, hogy a forradalmi átalakulás hevében sokszor válogatás nélkül likvidáltuk a gyár szellemi munkásait. Ha van termelési anarchia — mint azt politikusaink megállapították —, ez jórészben ennek az elhirtelenkedett likvidálásnak tulajdonítható! ... Tévedtünk abban is, amikor azt hittük, hogy az üzemi bizottságok (A marxista munkásokból alakított, ellenőri intézmény. A szék.) minden eseetben elláthatják a gyále is romboltak úgynevezett munkásöntudatból, helyette Stahnnak. emelt szobrot és orosz generálisoknak az aljas r hazaáruló tafpnyaló hízelgés. -Nem gondolnak arra, hogy a még a mostani oroszok is csak a legmélyebb -megvetéssel tudnak nézni .ezekre a hitványokra, hiszen ők Rettenetes Ivánnak, Nagy Péter cárnak, Suvorov és Kutusov cári orosz generálisoknak hódolnak és fütyülnek ezeknél a zsarnokoknál az úgynevezett osztálytudatra. Ezt a mümagyaroknak hagyják, «kik egykor a Bécsi Magyar - Ujéág még Benes magyar nyelvű lapjai hírhedt hasábjain követtek el számtalan kvalifikált hazaárulást, azután ki Moszkvában, ki pedig Amerikában igyekszik muszka kenyéradógazdája kegyeit saját erkölcsi nívójával- elérni. Utálatos, akárcsak a kolozsvári Molotovféle diszpolgárság, amelyről ennek a hirhedett, semmiben sem -válogatós politikusnak is meg lehet a lesújtó véleménye. Nem, erre még ő sem volna képes, pedig egykoron Hitlernek volt kedves barátja, ma Kolozsvár, illetve Gluj gála-polgára. Gratulálunk a polgárnak és azoknak, akik ebben semmi kivetni valót nem látnak, otthon és az amerikai, magát magyarnak nevező sajtóban. ri adminisztrációt és olykor még a szellemi alkotó. munkát is. Ma már rájöttünk árrá, hogy az üzemi bizottságok szerepének egészen másnak feli lennie. Az üzemi bizottság: bizalmi dolog s a szerepe ezért is inkább érzelmi síkon mozog. .. Kétségtelen, hogy hasznos és szükséges szerv, csak éppen gyakorlatilag nem pótolhatja-se a mérnököt, se a könyvelőt, se a gyárvezetőtt.” LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. DELEGATUS MISSIONIS VATICANE PRO HUNGARIS IN GERMANIA ET AUSTRIA Landshut, Germany, Postfach 56. Í Köszönetét mond ma a “nyugatos” magyarság a Króniká-nak- Megköszönjük, hogy segítségünkre sietett és példányait eljuttatja a németországi magyarokhoz is. Magyar együttműködésről, együttérzésről, a magyar betű, a magyar sajtó hivatásának magasztos átérzeséről tanúskodik a Krónikának ez a gesztusa. Őszinte szívvel köszönjük ezt a megértést és támogatást, amellyel nemcsak a németországi magyar családok ezreit juttatja két év után végre újra magyar betűhöz, magyar újsághoz, egészséges, őszinte, becsületes és igaz, keresztényi szellemű és demokratikus magyar sajtóhoz, de lehetővé teszi azt is, hogy a hontalan magyarok is elmondhassák a maguk mondanivalóját ezeken a hasábokon az amerikai magyarságnak. Nekünk a Krónika minden száma ünnepi szám. Ez a lap a mi lapunk is. Hisszük,1 hoogy ez a kapcsolat értékes és gyümölcsöző lesz. Hisszük, hogy ezen az újságon keresztül sokat tanulhatunk és épülhetünk majd óceánon túli testvéreink gondolataiból és példájából, ők pedig nem csak elesett és szánalomraméltóan szegény rokont, de becsületes, gerinces, nemzeti érzésű, demokratikus gondolkozásu testvért ismernek meg bennünk. Szeretnénk, ha amerikai testvéreink is megéreznék a mi ünnepünk bensőséges fényét és mától kezdve ők is úgy tekintenének mifelénk, mint amilyen őszintén vonzódó szeretettel és bizalommal gondoltunk mi egész eddigi szomorú kálváriánk során az amerikai magyarságra. Kelt Landshut, 1942 julius 14. KÓTAI ZOLTÁN, a III. Vatikáni Misszió Magyar Delegátusa,
