Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-09-15 / 9. szám
8-IK OLDAL. “KRÓNIK A” F. M. főorvos Pestkörnyékéről. így beszél: — Sztetoszkóp helyett ezt a lapátot kezelem. Én meg vagyok győződve, hogy nem koraszülött ez a Trónörökös szózata, hanem az események pontos mérlegelésének az eredménye. • NÉMETORSZÁGBAN. . . A salzburgi pályaudvaron három volt országgyűlési képviselővel •találkozom. Még 1945-ben telepedtek ki együtt a képviselői vonaton. Ketten egy fürészmalomban dolgoznak, a harmadik egy kertészetet vezet, most Regensburgból jönnek és Tirolba utaznak egyik társuk temetésére. Én Klágenfurtba megyek, igy Schwarzachig együtt utazunk. — Mi újság Németországban? ' — Egy-két {példányt a Krónikából Innsbruckból kaptunk. Minden magyar megmozdulás szivünk szerint való. Kár hogy eddig is nélkülöznünk kellett a központi vezetést és sem Ottóval, sem a diplomatákkal nem tudtunk érintkezést találni. A hajótörötteknél sem fontos •—- szerintünk — hogy kit melyik hullám vetett partra. Mi utazási és anyagi nehézségeink miatt tétlenségre voltunk eddig kárhoztatva, hogy «násról ne is beszéljünk. De hogy diplomatáink mire vártak eddig, ezt nem tudjuk. Elmondják, hogy Németország nagyobb lágereiben együttélő magyarságra a szózat mély benyomást gyakorolt, sőt, hogy a szomszédos lengyel, horvát, ukrán és szerb lágerekben is meleg érdeklődést keltett. A menekültek egymás mellett élvén, egymás híreit kicserélik. Tudják, hogy egy a sorsuk és egy ugyanazon a napon szűnik meg a rabságuk és ürülnek ki a lágerek., Az európai egység itt már tökéletes. És a cél is közös. Ezért a mi örömünk az övék; is. Azt is tudják, hogy Ottó trónörökös a legfixebb magyar pont a bolsevizmussal szemben. Különösen a lengyelek és horvátok szive dobbant meg a hírre,’nekik (külön közük van a Szentkoronához, de meg az évszázados fegyverbarátság és a közös sors címén is. BIZAKODÁS ÉS REMÉNY VIRÁGZIK A TRÓNÖRÖKÖS SZAVA NYOMÁN. Karinthy is a nagylágerek hazája. Itt híradója, középiskolája, temploma és néhány kulturegyesülete van a magyarságnak. Lakás és munkaalkalom hijján éhezve, rongyoskodva várják a haza felszabadulását és sorsuk jobbrafordultát. Az egyik ily láger szellemi vezetőjével, egy közbecsült vezérkari századossal beszélgetve, ezt hallom: ~ Barakról-barakra futótűzként terjedt el a felhívás hire. Mindenki azonnal olvasni akarta. Aki gombázott vagy fáért volt az erdőn, haza sietett a hírre, az asszonyok abbahagyták a főzést. A lágerlakó tömeg, bármennyi is a kulturált fő közöttük, bizonyos fokig lélekben deformálódik. A sok Felesleges János most ismét célt s kötelességet érzett és foglalkozott a magyar jövővel és benne a magáéval. Boldogan olvasták: mindenki számára van .feladat? Ezt várták! Ütött az óra, a válaszfalaknak le Jcü) omlaniok? Ök már lebontották. Félre a kicsinyes viszállyal! Régen igy gondolkoznak. A nagy parancs itt van: dolgozni- és együttdolgozni! A szivük is erre a ritmusra ver. Idegen zsarnokság ellen küzdeni? Kötelesség? Több ez náluk! Tradíció, szent hit! A keresztényi erkölcsben megújulni? Ez a világnézetük! — Ezt áhitjuk, — mondották — ezért tengődünk'burgonyán és polentán, ezért veszélyeztetjük gyermekeink és magunk egészségét, életét, ezért megyünk világgá is, még tovább nyugatra, ha kell. De úgy látszik, talán már nem kell. Ez a bizakodás és remény, nagyjelentőségű élmény fakad, virágzik mindenütt a szózat nyomán. Felemelt szívvel köszönti minden szabad hazára vágyódó magyart! A VILÁG MAGYARJAINAK VÉRSZERZÖDÉSE.» . Újra “ithon". Papírzacskóban fehér cipő. Egyetlen. A tacskón kusza betűkkel ennyi: Budáról. Egy kicsit mindig megremeg a kezem, ha ilyen budai cipót szelek fel. Most is. Kicsi, vékonyka papírcsíkot bányászok elő. Csak ennyi van, egy áldott kéztől, de nekem elég: — Megkaptuk. Hál. kösz. Fénysugár sötét helyzetünkben! * * * Itthon átnézem és összegezem jegyzeteimet. Emigráció: a politikai hajótöröttek reménytelen, boldogtalan szigete. De a magyar menekült tábor épen nem ez. Minden szenvedésük közepette is tudják, hogy az ő hazájuk nem veszett el. Éjszakánként újabb százak lépik át a határt és menekülnek. ide az orosz áldemokrata gestapo-tébolyból. Látják, hogy végre nincsenek egyedül, az ő sorsuk lassan világkérdés lesz. A globus népei türelmetlenül néznek Washington felé és epedve várják a további cselekedeteket, melyek felszabadítják Európa, az emberi kultúra bölcsője népeit a barbár rabszolgaság alól. . ,, Ottó trónörökös szózata: a magyar kül- és belpolitikai kibontakozás uj Arany Bullája, a magyar jövő uj talpköve. A világ magyarjai pedig joggal tekintik olyan vérszerződésüknek, amely elindítja rendezett, tervszerű kereszteshadjáratukat az örök magyar parancs és a legszentebb magyar sorsvállalás: a haza felszabadításának utján. Kalsdorf. bei Graz, 1947 juiius. FELSÖEÖRY K. LAJOS. KOMMENTÁR NÉLKÜL. • Szentkirályi panasza, A budapesti ‘‘Magyar Nemzej” julius 17-iki számából: "Egyik vidéki újság levelezője .felhívta a magyar posta figyelmét, hogy a "postai bélyegzőkről tüntessék él á koronát”. Egy demok-1947 szeptember 15: KRÓNIKÁS h KRÓNIKÁNAK , Irta: KRÓNIKÁS Nem tudtam aludni az éjszaka. Rósz szokásomhoz hiven lapokat olvasgattam az ágyban és egy képes lapban megdöbbenve láttam egy roszképü figurát. Azt hittem, kisértetet látok. Egy egyenruhába öltözött hájas fickót ábrázolt a kép, hasonló figurákkal körülvéve, a főaiak az ádámcsutkájától lefelé a testén véges végig teletűzdelve, mindenféle apró fémes játékszerek, amelyekről az úgynevezett nemdemokraták azt mondják, hogy azok érdemjelek. A fényképészet tökéletlensége foly 'táiT nem láthattam, hogy a nagy érdemű férfiúnak a háta is tele van-e tűzdelve a cifraságokkal egészen addig, amíg az ülőhelye következik, de bokros nagy érdemei folytán ezt valószínűnek tartom. Megdöbbentem, mondom, mert azt hittem, hogy Göring marsall nem elég ciánkálit vett be és ő parádézik az érdemrendek pazar bőségében, de azután láttam, hogy egy orosz marsall, úgynevezett demokrata, ugynezett imperialista-ellenes katona a nagy férfi. Nem tudtam aludni, utána az utálattól. Másnapra ellenmérget vettem be. Egy másik lapban barátságos társalgás, teázás közben ábrázolja egy fénykép Hlítler főhóhérját, Him,miért, Ribbentroppot, még egy pár azóta kivégzett nácihóhért és, és... Molotov akkori és mostani orosz külügyminisztert, akit nem ok nélkül neveznek a mostani pánszláv militarista imperialista kizsákmányoló rendszer igazi vezetőjének, 1940-ben teázott, amikor Anglia élethalálharcát vívta Hilerék ellen, egyedül, mert Franciaország már kidőlt, egyedül, mert Amerika még nemkészült fel. Rövjid a világ emlékezőtehetsége, rövid a világ lelkiismerete. Az angolok és amerikaiak imperialisták a háború uszítok, Molotov a békeapostol. Ismét nem tudtam elaludni az utálattól. * * * 1907 őszén, tehát éppen négy évtizede, gyönyörű, emlékezetes kegyeletes ünnepség színhelye volt az azóta Kosiieenek elkeresztelt kuruc magyar Kassa, amelynek szinmagyar népét azóta orosz, segítséggel földönfutóvá tették az úgynevezett demokrata csehek. Koporsókat fogadtak harangok zúgása között, tisztelettel meghajtott fővel, mert azokban a nagy fejedelem, II. Rákócz'y1 Ferencnek és baj társainak a földi maradványai,, voltak, amelyeket az a Ferencz JózsefMhozatott haza, hogy a szülőföldjükön nyughassanak, akinek az elődeit Rákóczy trónvesztesnek nyilvánította. Ónként, kényszer nélkül adózott igy családja egykori ellenfelének az uralkodó és ezzel elismerte ellenfele nagy emberi erényét. Nem adott semmit arra,, hogy egy hízelegni akaró áltudós a nagy fejedelem emlékét egy müvében meggyalázta, nem jutalmazta az árulködást egyetemi tanári székkel sem. A jutalom később jött, úgynevezett fehérebb időkben, amikor a virágok is fehérek voltak, később a szegfűk megvörösödtek és most vörösebbek az eredeti vörösöknél, ők képviselik állítólagos hazájukat másokkal együtt, akiknek egykoron Belgrádban a francia marsai méltón vethette oda: “Hát ennyire sülyedtek?” Igenis, ennyire sülyedtek és némi vigaszul csak az szolgálhat talán, amit a kölesdi 48-as kuruc mondott, amikor a szemére vetették, hogy olyan csúnya arcú képviselőjük van, mint Pidhler Győző. ‘‘Inkább ü visejje a mi kipünket, mint mink az ,üvét" vágta vissza. * * * Apropos, bizonyos nagykövetek. Az ötletes postás egyszer kézbesített egy levelet eegy embernek, aki felment a hivatalba és csak annyit mondott: nem jött a fiamtól Kuty abagosról levél? A levelén viszont csak annyi volt: Az Idősapámnak Köpeczen. Jól találta el a postás, mert — mint mondta — ilyen fiúnak csak ilyen apja lehet. A mai rendszerhez kitünően illenek a követei is és talán rájuk illik az a válasz is, amit egy székely ember mondott az oláh prefektusnak: Hát maguknál nincs külömb ember? De igen, volt a válasz, de azt külömb helyre küldjük. * * * Egy new yorki olasz származású főbíró, Ferdinand Pecora, ke ményen rácsapott arra a vakmerő kézre, amely óriási kárpótlást akart kihúzni egy laptól, amely kellemetlen igazságot olvasott a fejére. Az olasz főbíró, aki származását annyira nem tagadta meg, hogy élén állott annak a mozgalomnak, amely a honfitársaira szabott békét tulszigorunak vélte és azt enyhíteni akarta (pedig hol van az olasz béke szigorúsága a magyar békétől és viszont hg4 van az a kár, amit a magyarok okoztak, ha ugyan okoztak, attól a kártól, amit az olaszok okoztak Amerikának és Angliának?) mégis jobb amerikainak bizonyult, mint az ősi angol származású nyugalma zott ezredes, aki nála vélt flastromot keresni becsületére. Azt irta róla a lap, hogy Quisling. Az ezredes ur részletesen körüliíva, hogy mit is értenek a Quisling jelző alatt és félmillió dollár elégtételt ^követelt. A főbíró meg is adta neki, úgy hogy arról koldulhat haláláig. Tökéletesen igazat adott neki abban, hogy mit jelent a "Quisling” szó, olyan embernek a jellemzését, aki hazája ellenségeivel barátkozik? azokat dicséri fel, saját hazáját ócsárolja, lakóit összeveszitené egymással és igy egyengeti az utat arra,, hogy hazáját az ellenség megszállhassa. Nem okvetlenül szükséges a Quislingséghez, hogy az ellenséget bevezesse a hazájába, tökéletesen elegendő a jelző kiérdemléséhez, hogy a fentieket cselekedje. Mivel pedig — állapította meg Pecora főbíró — a panaszos ezredes hazája ellenségeit dicsérte folyton, hazája vezetőit pedig csak szidalmazta, lakosait egymás ellen uszította, rászolgál a jelzőre rarkus köztársaságiban mellőzni kell a királyság .szimbólumait. Csak az az érdekes, hogy az illető cikkírót igy hívják: “Szentkirályi’' s mint a helybeli konkurrens lap kisütötte, royalista hangzású nevét nem családi örökségképpen viseli, hanem saját maga választotta.’’
