Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-09-15 / 9. szám

6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1947 szeptember 15. ismét a másik totalitarizmus vöd­réből az elsőnek csöbrébe? Nem ezért véreztek az amerikai fiuk s misem érthetőbb, minthogy Ame­rika nem akar nácik, nyilasok ba­lekja lenni. Demokráciát akar a világban, nem pedig — renacifi­­kálást. Nem a demokrácia jutott csődbe, hanem mint Hitler és Szá­­iasi esete oly förtelmes tényekben mutatja a naci-fascizmus s miként a Szovjet Hitler élettér imperializ­musát megismétlő politikája biző­­nyitja, annak vörös kiadása is. * * * . , AMERIKA NÉPÉBEN a na­­cizmus-nyilasizmus restaurálásá­nak segítőjét látni és ez alapon számítani segítségére, nem erköl­csös, nem keresztényi és nem ma­gyar. Ottó trónörökös Szent Ist­­ván-napi szózata ellenben minden vonatkozásban, minden értelem­ben kiéretten, kiristályosan és ál­lamférfim nagysággal, históriai erővel az. Erkölcsös, keresztényi s magyar. S ami mindezek közös vonása: felelősségtudóan bölcs. Újból ideírjuk néhány fontos mondatát azok számára, akik nem ‘ önigazoltságuk” mániákusai, ha­nem a magyar feltámadás harco­sai kívánnak lenni s akik önma­guk felett mondanának Ítéletet és csak becsmérlő ellenségeiket iga­zolnák és segítenék, ha nem szív­lelnék meg azok tartalmát s nem ragadnák meg a méltó nagy al­kalmat, amelyet Ottó trónörökös nyújt magyarságuk, uj életük Út­mutatásául: “Uj szentistváni Magyaror­szágunknak elsősorban mélysé­gesen kereszténynek és szociá­lisnak kell lennie. Tehát enge­delmesnek Isten és igazságos­nak a néppel szemben. Újra testvéri közösségben kell élnie a Dunavölgy ölén szomszédné­peivel. A megbontott törvény, melyet a természet és a történe­lem irt elő, az utolsó évtizedek­ben a Dunavölgy népeire zúdí­tott katasztrófákkal bosszulta meg magát. Gyűlölet, viszály és versengések, végül pedig idegen diktátorok uralma, — a megbontott törvény igy bosz­­szulta meg magát. Ä faji gyű­löletet nem a szentistváni taní­tás hozta, csak a tanítástól való eltérés. A szabad népakaraton nyugvó alkotmánynak — a nyu gáti szellemben értelmezett de­mokráciának —hazánkban a Szent Korona lehet csupán az őre. A nép jogfosztói azok vol­tak, akik a magyar Szent Koro­nát, gyökerét és biztosítékait államéletünknek, megfosztották értelmétől. A romlás folyamata elkezdődött s tudjuk milyen mélységekbe vetette az orszá­got. Visszaadni értelmét, belső és külső ragyogását, annyit je­lent, mint visszaadni a Szent Korona tagjainak, minden ma­gyar polgárnak a szabadságot és jogbiztonságot, osztályegyen lőséget és szociális szellemet.” Véssék szivükbe, égessék lel­kűkbe ezeket e fénylő igazságo­kat, nemzetmentő útmutatásokat, mert ez az igazi magyar feltáma­dás politikája. A legigazabb “faj­­politika”, amelyet egy évezred di­csősége és áldásai igazoltak. A Magyar Ut, Igazság és Élet! A külügyi szolgálat disszidensei A kiegyezés utáni boldog évti­zedekben ismeretlen fogalom volt a külügyi képviselet tagjainak po­litikai okokból való lemondása, a kormánynyal való szembehelyez­­kedése, disszidálása. Az első vi­lágháború alatt sem fordult elő egyetlen ilyen eset sem. Annál in­kább a második világháború fo­lyamán és most az orosz megszál­lás belpolitikai erőszakától felidé­zett helyzetben, amely oly messze­menően hívta ki a magyar önérzet tiltakozását. A Nagy Ferenc lemondását kö­vető köztársasági diplomáciai disz szidálással kapcsolatban illetékes külföldi helyről megkaptuk azon, a nyugati szövetségesekhez csat­lakozott diplomaták névsorát, akik nem tértek haza 1946 április else­jéig, a Lildy rezsin által kitűzött végső határidőig. Inkább kiváltak a külképviseletből. A névsor nem tart igényt a tel­jességre, de igy is képet ad arról, mily számos tagja a magyar dip­lomáciának nem volt hajlandó vakon együttmenni a totális irányzatokkal és lemondani a ma­gyar nép szabadságáról a német vagy a muszka kedvéért. A listán báró Apor Gábor, báró Bakách- Bessenyey György, Bobrik Arno, Pelényi János és Ulain Reviczky Antal követek, Walter Emil követ ségi ügyvivő, továbbá Ghyka György, Barcza György, Herte­­iendy Andor, Bartholdy Tivadar,, Nelky Jenő, Szabó György, Both­­mer Károly, Ambró Ferenc köve­tek, gróf Semsey Andor, ügyvivő, Vladár Emil, főkonzul, Rényey Viktor főkonzul, báró Zéyk Adél sajtóelőadó, báró Abele Egon fő­konzul, Honti Ferenc konzul, Rothkugel István követségi taná­csos, Mérey György, kereskedel­mi attasé, Wenhard Béla,'kereske­delmi attasé, Pallavicini Hubert gróf követségi titkár, Csopey Dé­nes kövc'ségi tanácsos, gróf Tele­­ky Gyula követségi tanácsos, gróf Almássy Kálmán követségi titkár, Káilay Kristóf követségi titkár. Falta Ernő főkonzul, Bogdán Iván köv. tanácsos, Binder Károly fő­konzul, Balla Borisz konzul, Pap­­házay Ferenc köv. titkár, Eliássy István, köv.'titkár, Mező Álmos sajtó-előadó, gróf Bethlen Gábor köv. titkár, dr. Gesztessy Gyula köv. tanácsos, Czakó József köv. titkár, Hollán Sándor köv. tan. Rudnáy András köv. titkár, Vol­­lenhoffer Károly attasé, Ujpétery Elemé;;, köv. titkár, Horváth At­tila keresk. attasé, Ferdinándy Mihály kultur-attasé, Bazovszky János alkonzul, Gellért Andor sajtóelőadó neveit találjuk. Azok közül, akik a Dinnyés­bábkormány szolgálata helyett az állásukról való lemondását válasz­tották, a következők nevei isme­retesek: Szegedy Maszák Aladár, Auer Pál, Gordon Ferenc, Andaházy Kasnya Béla, Rosty Forgács Fe­renc, Bartók László követek, Ne­­mestóthy Dénes, Borsódy István, Szász Sándor követségi tanácso­sok. Medgyessy fökonzul, Farkas György követségi titkár, ifjabb Nagy Ferenc követségi attasé. A washingtoni követség irodasze­mélyzetének több tagja szintén el­utasította Dinnyés szolgálását s a többi követségek személyzete kö­zött is számosán voltak a disszi­dálok, neveik azonban egyelőre nem állnak rendelkezésre. A diplomáciai disszidencia tör­ténelme kapcsán illő feljegyezni azt is, hogy két egészen fiatalon bekerült u. n. köztársasági dip­lomata, Szabó Tamás londoni és Högye Mihály párisi követségi titkárok aktív ellenállásba mentek át az óhazai rezsimmel szemben, úgy hogy a Quislingek bele is ke­verték őket az összeesküvési per­be. Még 1947 márciusában disszi­dáltak és ezzel példát mutattak. Szereplésük későbbi elbírálásánál bátor magatartásuk mellettük fog szólni. Szempontunk ma az, hogy min­den tulkorai bírálat mellőzésével úgy a régi, nagyarányú diplomata disszidencia,, mint a legújabb emigrációs csoport minden erejét megfeszítve dolgozzon azon, hogy Magyarország az orosz csatlós­­rezsim alól felszabaduljon s a nemzeti önhatalmuság mielőbb helyreálljon. A magatartás igazo­lását a majdani uj korszak s a fel­szabadult nemzet feladatául kell tekinteni. RUBY ERZSEBET ROVATA Régi ének, uj szöveggel. Az Atlanti Óceán massachusettsi partján, a marioni öbölben, kelle­mes déliszél hajtja “Swan" nevű kis vitorlánkat. Vasárnap lévén, elhatároztuk, hogy a Buzzards Bay hires fürdőhelytől nem mesz­­szire eső még híresebb kis kápol­nát megnézzük. Az évtizedek óta itt nyaraló bostoni milliomosok elődjei építették, ezt a kicsi, de magában kincset érő templomot. Az oltár és a szentély korlátja hó­fehér márvány, csipkésre mintáz­va, mintha keményített brüsszeli csipke lenne. Az ablakok berakott színes üveg festményei csillogó mozaikok között pompáznak. Az örökégő lámpája szív alakú tiszta arany. A félhomályban is csillogó kegytárgyakat egy Jézus szobor uralja. Kétszerte nagyobb a ter­mészetes alaknál s ólomkristály talapzaton tömör tejüvegből van készítve s1 hátul villannyal átvilá­gítva, mintha a levegőben lebegő naptól átvilágított bárány felhő lenne mint egykor a Színváltozás­nál. Ruhájának finom vékony sze­gője beégetett arany. Ötvenezer dollárba került, aimi elhihető, mert egy ökölnyi nagyságú ólomkris­tály, 15-20 dollár. Egy dúsgazdag édesanya, a tengerbe fulladt fiá­nak emlékére állíttatta. Az áhí­tatba merült lélek, csodálatos tisz­ta, égi inspirációkat kap a szobor láttára. Urfelmutatás alatt a mély ha­lotti csendben a szabályos és meg­szokott ezüst csengetyü mellett egy szokatlan s szabálytalan hang harsogja túl a szelíd csengetést, a tenger szüntelen mormogása, su­hogása, amely a templom lépcsőit nyaldossa. Az urfelmutatási imánk nak uj szöveget diktál: Én vagyok, az Erő, a Hatalom és te parányi porszem milyen elbizakodott vagy!! Egy sirály visong repté­­ben, a templom kőcirádái közötti fészkekben éhes galambfiókák csi­pognak, s minden együtt idegen, de tökéletes összhang, a teremtés nagy műhelyéből. Az amerikai életben az igazi de­mokrácia minden vonalon meg­nyilvánul. De amit ebben a kis templomban láttam, mélyen alá­húzta, eddigi impressziómat. Egy idős magas ur,finom vászon ru­hában lassan megy az oltár felé. a szent áldozáshoz. Claire, egy francia nevelőnő, megböki a kö­nyökömet: — Ez egy milliárdos, Mr. Dau­­bolday, jobbján a pilótája, mert van egynéhány magán repülőgé­pe — és balról a néger inasa, ugyancsak áldozáshoz járulnak. A milliomos magas, kisportolt alakján a mindig jólétben élő ge­nerációktól átvett biztonság és nyugalom. Arcának kifejezése, hangsúlyozza az amerikai patrí­ciusok tárgyilagos, józan gondol­kozását, kik nem ismerik az érzel­­gést, amely a sokat szenvedett lélek tulajdonsága, hogy ezzel is valamikép vigasztalja önmagát s narkotizálják dilettáns költésze­tükkel a szomorú valót. Nem, en­nek az uranak mindig öröm a va­lóság, és a megunt, már közöm­bös jólétből menekül az Istenhez, mert tudja., hogy a nagy hídon csak önmagát viheti át a halálba, itt kell hagynia a milliókat. Megy lassan az oltár felé két szolgájá­val. Mikor a szentély korlátjához érnek, a két alkalmazott, hirtelen megáll, hogy tiszteletteljesen előbb re engedjék gazdájukat. De a nagy ur, a többszörös milliomos, alig észrevehető fej és kézmozdu­lattal, előre irányítja embereit s ő most utánuk lépkedve, harmadik­nak térdel le a korláthoz. Hatal­mas demonstrációja, a lélek in­­ternacionális valóságának, melyet a fizikai életben, a társadalmi be­osztások hamis utjain, képtelenek vagyunk megtenni. A templom ajtón belül előbb te .jössz, a sok munkától féloldalra deformáló­dott szolga s azután jön a te urad! A templomból kijövet halkan megjegyeztem: •— Ezt a szép templomot és a benne látottat a milliomosról, so­hasem fogom elfelejteni. Erre egy igen elegánsan öltöz­ködött urinő magyarul szól hoz­zám: — Kegyed magyar? — Igen, magyar vagyok. A szeme könnyes lett: — Honvágyam van, bele pusz­tulok! A férjem elhozott erre a szép helyre, hogy vigasztalódjak, de nem tudok megnyugodni. Ha­zamenni meg nem merek, pedig módomban volna, de ismerve ma-

Next

/
Thumbnails
Contents