Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-09-15 / 9. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1947 szeptember 15. ismét a másik totalitarizmus vödréből az elsőnek csöbrébe? Nem ezért véreztek az amerikai fiuk s misem érthetőbb, minthogy Amerika nem akar nácik, nyilasok balekja lenni. Demokráciát akar a világban, nem pedig — renacifikálást. Nem a demokrácia jutott csődbe, hanem mint Hitler és Száiasi esete oly förtelmes tényekben mutatja a naci-fascizmus s miként a Szovjet Hitler élettér imperializmusát megismétlő politikája bizőnyitja, annak vörös kiadása is. * * * . , AMERIKA NÉPÉBEN a nacizmus-nyilasizmus restaurálásának segítőjét látni és ez alapon számítani segítségére, nem erkölcsös, nem keresztényi és nem magyar. Ottó trónörökös Szent István-napi szózata ellenben minden vonatkozásban, minden értelemben kiéretten, kiristályosan és államférfim nagysággal, históriai erővel az. Erkölcsös, keresztényi s magyar. S ami mindezek közös vonása: felelősségtudóan bölcs. Újból ideírjuk néhány fontos mondatát azok számára, akik nem ‘ önigazoltságuk” mániákusai, hanem a magyar feltámadás harcosai kívánnak lenni s akik önmaguk felett mondanának Ítéletet és csak becsmérlő ellenségeiket igazolnák és segítenék, ha nem szívlelnék meg azok tartalmát s nem ragadnák meg a méltó nagy alkalmat, amelyet Ottó trónörökös nyújt magyarságuk, uj életük Útmutatásául: “Uj szentistváni Magyarországunknak elsősorban mélységesen kereszténynek és szociálisnak kell lennie. Tehát engedelmesnek Isten és igazságosnak a néppel szemben. Újra testvéri közösségben kell élnie a Dunavölgy ölén szomszédnépeivel. A megbontott törvény, melyet a természet és a történelem irt elő, az utolsó évtizedekben a Dunavölgy népeire zúdított katasztrófákkal bosszulta meg magát. Gyűlölet, viszály és versengések, végül pedig idegen diktátorok uralma, — a megbontott törvény igy boszszulta meg magát. Ä faji gyűlöletet nem a szentistváni tanítás hozta, csak a tanítástól való eltérés. A szabad népakaraton nyugvó alkotmánynak — a nyu gáti szellemben értelmezett demokráciának —hazánkban a Szent Korona lehet csupán az őre. A nép jogfosztói azok voltak, akik a magyar Szent Koronát, gyökerét és biztosítékait államéletünknek, megfosztották értelmétől. A romlás folyamata elkezdődött s tudjuk milyen mélységekbe vetette az országot. Visszaadni értelmét, belső és külső ragyogását, annyit jelent, mint visszaadni a Szent Korona tagjainak, minden magyar polgárnak a szabadságot és jogbiztonságot, osztályegyen lőséget és szociális szellemet.” Véssék szivükbe, égessék lelkűkbe ezeket e fénylő igazságokat, nemzetmentő útmutatásokat, mert ez az igazi magyar feltámadás politikája. A legigazabb “fajpolitika”, amelyet egy évezred dicsősége és áldásai igazoltak. A Magyar Ut, Igazság és Élet! A külügyi szolgálat disszidensei A kiegyezés utáni boldog évtizedekben ismeretlen fogalom volt a külügyi képviselet tagjainak politikai okokból való lemondása, a kormánynyal való szembehelyezkedése, disszidálása. Az első világháború alatt sem fordult elő egyetlen ilyen eset sem. Annál inkább a második világháború folyamán és most az orosz megszállás belpolitikai erőszakától felidézett helyzetben, amely oly messzemenően hívta ki a magyar önérzet tiltakozását. A Nagy Ferenc lemondását követő köztársasági diplomáciai disz szidálással kapcsolatban illetékes külföldi helyről megkaptuk azon, a nyugati szövetségesekhez csatlakozott diplomaták névsorát, akik nem tértek haza 1946 április elsejéig, a Lildy rezsin által kitűzött végső határidőig. Inkább kiváltak a külképviseletből. A névsor nem tart igényt a teljességre, de igy is képet ad arról, mily számos tagja a magyar diplomáciának nem volt hajlandó vakon együttmenni a totális irányzatokkal és lemondani a magyar nép szabadságáról a német vagy a muszka kedvéért. A listán báró Apor Gábor, báró Bakách- Bessenyey György, Bobrik Arno, Pelényi János és Ulain Reviczky Antal követek, Walter Emil követ ségi ügyvivő, továbbá Ghyka György, Barcza György, Herteiendy Andor, Bartholdy Tivadar,, Nelky Jenő, Szabó György, Bothmer Károly, Ambró Ferenc követek, gróf Semsey Andor, ügyvivő, Vladár Emil, főkonzul, Rényey Viktor főkonzul, báró Zéyk Adél sajtóelőadó, báró Abele Egon főkonzul, Honti Ferenc konzul, Rothkugel István követségi tanácsos, Mérey György, kereskedelmi attasé, Wenhard Béla,'kereskedelmi attasé, Pallavicini Hubert gróf követségi titkár, Csopey Dénes kövc'ségi tanácsos, gróf Teleky Gyula követségi tanácsos, gróf Almássy Kálmán követségi titkár, Káilay Kristóf követségi titkár. Falta Ernő főkonzul, Bogdán Iván köv. tanácsos, Binder Károly főkonzul, Balla Borisz konzul, Papházay Ferenc köv. titkár, Eliássy István, köv.'titkár, Mező Álmos sajtó-előadó, gróf Bethlen Gábor köv. titkár, dr. Gesztessy Gyula köv. tanácsos, Czakó József köv. titkár, Hollán Sándor köv. tan. Rudnáy András köv. titkár, Vollenhoffer Károly attasé, Ujpétery Elemé;;, köv. titkár, Horváth Attila keresk. attasé, Ferdinándy Mihály kultur-attasé, Bazovszky János alkonzul, Gellért Andor sajtóelőadó neveit találjuk. Azok közül, akik a Dinnyésbábkormány szolgálata helyett az állásukról való lemondását választották, a következők nevei ismeretesek: Szegedy Maszák Aladár, Auer Pál, Gordon Ferenc, Andaházy Kasnya Béla, Rosty Forgács Ferenc, Bartók László követek, Nemestóthy Dénes, Borsódy István, Szász Sándor követségi tanácsosok. Medgyessy fökonzul, Farkas György követségi titkár, ifjabb Nagy Ferenc követségi attasé. A washingtoni követség irodaszemélyzetének több tagja szintén elutasította Dinnyés szolgálását s a többi követségek személyzete között is számosán voltak a disszidálok, neveik azonban egyelőre nem állnak rendelkezésre. A diplomáciai disszidencia történelme kapcsán illő feljegyezni azt is, hogy két egészen fiatalon bekerült u. n. köztársasági diplomata, Szabó Tamás londoni és Högye Mihály párisi követségi titkárok aktív ellenállásba mentek át az óhazai rezsimmel szemben, úgy hogy a Quislingek bele is keverték őket az összeesküvési perbe. Még 1947 márciusában disszidáltak és ezzel példát mutattak. Szereplésük későbbi elbírálásánál bátor magatartásuk mellettük fog szólni. Szempontunk ma az, hogy minden tulkorai bírálat mellőzésével úgy a régi, nagyarányú diplomata disszidencia,, mint a legújabb emigrációs csoport minden erejét megfeszítve dolgozzon azon, hogy Magyarország az orosz csatlósrezsim alól felszabaduljon s a nemzeti önhatalmuság mielőbb helyreálljon. A magatartás igazolását a majdani uj korszak s a felszabadult nemzet feladatául kell tekinteni. RUBY ERZSEBET ROVATA Régi ének, uj szöveggel. Az Atlanti Óceán massachusettsi partján, a marioni öbölben, kellemes déliszél hajtja “Swan" nevű kis vitorlánkat. Vasárnap lévén, elhatároztuk, hogy a Buzzards Bay hires fürdőhelytől nem meszszire eső még híresebb kis kápolnát megnézzük. Az évtizedek óta itt nyaraló bostoni milliomosok elődjei építették, ezt a kicsi, de magában kincset érő templomot. Az oltár és a szentély korlátja hófehér márvány, csipkésre mintázva, mintha keményített brüsszeli csipke lenne. Az ablakok berakott színes üveg festményei csillogó mozaikok között pompáznak. Az örökégő lámpája szív alakú tiszta arany. A félhomályban is csillogó kegytárgyakat egy Jézus szobor uralja. Kétszerte nagyobb a természetes alaknál s ólomkristály talapzaton tömör tejüvegből van készítve s1 hátul villannyal átvilágítva, mintha a levegőben lebegő naptól átvilágított bárány felhő lenne mint egykor a Színváltozásnál. Ruhájának finom vékony szegője beégetett arany. Ötvenezer dollárba került, aimi elhihető, mert egy ökölnyi nagyságú ólomkristály, 15-20 dollár. Egy dúsgazdag édesanya, a tengerbe fulladt fiának emlékére állíttatta. Az áhítatba merült lélek, csodálatos tiszta, égi inspirációkat kap a szobor láttára. Urfelmutatás alatt a mély halotti csendben a szabályos és megszokott ezüst csengetyü mellett egy szokatlan s szabálytalan hang harsogja túl a szelíd csengetést, a tenger szüntelen mormogása, suhogása, amely a templom lépcsőit nyaldossa. Az urfelmutatási imánk nak uj szöveget diktál: Én vagyok, az Erő, a Hatalom és te parányi porszem milyen elbizakodott vagy!! Egy sirály visong reptében, a templom kőcirádái közötti fészkekben éhes galambfiókák csipognak, s minden együtt idegen, de tökéletes összhang, a teremtés nagy műhelyéből. Az amerikai életben az igazi demokrácia minden vonalon megnyilvánul. De amit ebben a kis templomban láttam, mélyen aláhúzta, eddigi impressziómat. Egy idős magas ur,finom vászon ruhában lassan megy az oltár felé. a szent áldozáshoz. Claire, egy francia nevelőnő, megböki a könyökömet: — Ez egy milliárdos, Mr. Daubolday, jobbján a pilótája, mert van egynéhány magán repülőgépe — és balról a néger inasa, ugyancsak áldozáshoz járulnak. A milliomos magas, kisportolt alakján a mindig jólétben élő generációktól átvett biztonság és nyugalom. Arcának kifejezése, hangsúlyozza az amerikai patríciusok tárgyilagos, józan gondolkozását, kik nem ismerik az érzelgést, amely a sokat szenvedett lélek tulajdonsága, hogy ezzel is valamikép vigasztalja önmagát s narkotizálják dilettáns költészetükkel a szomorú valót. Nem, ennek az uranak mindig öröm a valóság, és a megunt, már közömbös jólétből menekül az Istenhez, mert tudja., hogy a nagy hídon csak önmagát viheti át a halálba, itt kell hagynia a milliókat. Megy lassan az oltár felé két szolgájával. Mikor a szentély korlátjához érnek, a két alkalmazott, hirtelen megáll, hogy tiszteletteljesen előbb re engedjék gazdájukat. De a nagy ur, a többszörös milliomos, alig észrevehető fej és kézmozdulattal, előre irányítja embereit s ő most utánuk lépkedve, harmadiknak térdel le a korláthoz. Hatalmas demonstrációja, a lélek internacionális valóságának, melyet a fizikai életben, a társadalmi beosztások hamis utjain, képtelenek vagyunk megtenni. A templom ajtón belül előbb te .jössz, a sok munkától féloldalra deformálódott szolga s azután jön a te urad! A templomból kijövet halkan megjegyeztem: •— Ezt a szép templomot és a benne látottat a milliomosról, sohasem fogom elfelejteni. Erre egy igen elegánsan öltözködött urinő magyarul szól hozzám: — Kegyed magyar? — Igen, magyar vagyok. A szeme könnyes lett: — Honvágyam van, bele pusztulok! A férjem elhozott erre a szép helyre, hogy vigasztalódjak, de nem tudok megnyugodni. Hazamenni meg nem merek, pedig módomban volna, de ismerve ma-
