Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-06-15 / 6. szám
4-IK OLDAL' 11- : n “KRÓNIK A" 1947 junius 15.: nával s ha ehhez a depresszió is járul, akkor Amerika nem fog törődhetni azzal, ami másuftt történik a világban. Gazda nélkül csinált számadás ez. Nem lesz depresszió Amerikában,, mert Amerika minden statisztikai adat bizonysága szerint ma is a világ legolcsóbb országa és emellett a legnagyobb életstandardot is nyújtja lakosainak, szemben a Szovjettel, ahol az államkapitalizmus mindenható hajcsárrendszere mellett az életszínvonal folyton csökken és szemben a szovjet páriaországaival, az érdekszféra-szolgaság országaival. Ezek az országok nem akarnak szolgák országa, szláv bolsevik gyarmat lenni. Népeik látják, hogy nem a javak egyenlőségét adja a kommunizmus, hanem a koldusság, rabszolgaság és jogtalanság egyenlőségét. Petkov bolgár ellenzéki vezért lefogatta Dimitroff bolgár miniszterelnök, a kormányblokk-listaválasztással Bulgária élére került egykori Kom intern-főtitkár és nyilván szintén orosz brigadéros. Mi lehet a sorsa a többi, látszatra meghagyott ellenzéki törpepártok vezéreinek mindenütt Európában, ha a kommunisták diktálják majd mindenütt a kormányzást? Nagy Ferenc ugyancsak megpróbálkozott, hogy megcsinálja a fából vaskarikát, a demokrácia és kommunizmus összeházasítását, lojálisán törekedett együttműködni, kiegyezni s amint már nem engedte még teljesebb mértékben kihasználni magát, amikor már éreznie kellett, hogy polgári életfelfogása torkára tették a kést s ez ellen ellenszegülni próbált, kiadták az útját, kiszorították a hazájából,, menekülésre kényszeritették a .titkos rendőrség börtönei és kinpadjai elől s most árulót, tolvajt, becstelent, sőt "fascistát“ kiáltanak utána... Kell-e ennél klasszikusabb históriai példa, világosabb tanulság, hogy demokrácia és kommunizmus között nincs összetétel, kiegyezés, alku lehetősége, kell-e ennél beszédesebb, meggyőzőbb útmutatás a világ számára? * * * Ezért mondtuk ismételten e hasábokon, hogy a nácizmus, az egyik állami mindenhatóságot hirdető itotalitarius rendszer leverése az emberiségnek a szabadságért és humanizmusért való nagy küzdelmében csakfélidőt jelent. Szeretnők, ha elmaradna a nagy véres játék második és végső része, de erre csak akkor volna kilátás, ha a Szovjet mindenünnen a szó minden értelmében kivonulna ötödik hadosztályaival egyetemben a régi szovjethatárok mögé és száz százalékig viszszatérne a litvinovi külpolitikához. Ha Hitlerhez és nácijaihoz hasonlóan a pánszlávizmus bolsevik boncai is azt hiszik, hogy fáik az égig fognak nőni, ha elvakultságukban provokációt provokációra halmoznak, elkerülhetetlenül olyan feszültségig viszik az ellentéteket, amely valamely ponton, az ellentétek hovatovább megszámlálhatatlan pontjainak egyikén robbanásra vezet. ., Ezért nem fontos, tudomásul veszi e Amerika az uj magyar bábkormányt. Hány van már belőlük a Szovjetnek a külömböző országokban? Hányszor mehet még a korsó a kútra?... Nagy Ferenc esete is tipikus München utáni helyzet érzületét erősiti a világ szaba’dság'szerető népeiben, amelyek már tudják, hogy nemcsak antifascista, de antitotaliter is kell legyen, aki hinni akar az emberiség szabadságában. Leszámolás felé érlelődnek az idők. Lehet és ismételjük, ki vánjuk, hogy békés legyen, de a Szovjet és ötödik hadosztályainak vakmerő provokációi mellett ki biztos abban, nem-e sikerül kiprovokálniok a harmadik világháborút? Egy biztos: ez a világhelyzet, a hitleri pokol e bolsevik változatban való kiujulása, amely egyaránt veszélye Amerikának, mint a világ legparanyibb országának, igy nem maradhat és nem fog maradni. Mi jelentősége van e perspektívában annak, hogy Amerika tudomásul veszi-e egy újabb bábkormány létét, amely ellen külömben is elnöke “szörnyű gyalázatosság” szavakkal tiltakozott? Hány szörnyű gyalázatosságot bir el még a világbéke? Elbírta Ausztria elrablását, a Szudetákat, Prágát, de a lengyel betörést már nem bírta el. .. A történelem legnagyobb tanulsága, hogy azok, akik azt hiszik, hogy legnagyobb, leghatalmasabb alakjai lehetnek, nem tanulnak belőle semmit. S mi jelentősége van„ hogiyi Tildy Zoltán, a megválasztott Magyarország elnöke hagyta feldiktálni magára a Sviridovtól kiszemelt bábminiszterelnököt s talán el fogja rendelni a választásokat is, amelyek kivégzik saját pártjának a néptől kapott, de s a terror miatt soha nem gyakorolt hatalmát? Megvalljuk, magyar érzületünk, demokratikus hitünk azt áhította volna, hogy Tildy tagadja meg a feltukmált Dinnyés kinevezését, tagadja meg a választások elrendelését s ugyanakkor tagadja meg az elnökségről való lemondást is. Nem' ’kételkedünk afelől, hogy személyileg kockázatot is jelenthetne ez számára, de nem-e kockáztatta minden amerikai katona az életét a háborúban a szabadságért, — ahogy a hadicélok közt sűrűn hallottuk, — a kisnépek szabadságáért? Akit egy történelmi helyzet egy nép élére állít, ne csak az állás díszét, de a nemzettel és emberiséggel szemben való felelősséget is viselje. Nem szabadna, hogy a magyar államfő segédkezzék Magyarország népe szabad akaratának eltiprásában, Magyarország koldussá, bolsevikivé és szláv gyarmattá tételében. A budapesti rádió bemondta, hogy Tildy kijelentette egy beszédében, hogy nem volt puccs, minden “alkotmányos keretek között“ történt s hogy “a külföldi lapok közleményei alaptalanok’’. Nem tudjuk, igy történt-e vagy csak a bolsevik terror adja szájába e meghunyászkodó, gyászos szavakat, de Dinnyés kinevezése és Dinnyés beszéde, amelyben őszre választásokat jelentett be, — MacCormac kritikáját juttatjá eszünkbe. . . Nem szabadott volna “alkotmányos formák között” megtörténni a bolsevik hatalomátvételnek, mert ha az elnök előljár a nemzet ellentállásában, fokozta volna a Nyugat erkölcsi elkötelezettségét a messzemenő, hatékony segítségre s ezzel megrövidítette, csökkentette volna a nemzet szenvedéseit... Elszomorító a Kisgazdapárt baloldali csoportjának szégyenletes gerinctelensége is, amelylyel kizárta a pártból a tegnap még hódolattal övezett vezért, Nagy Ferencet és a köztisztelt Varga Béla házelnököt, sőt szintúgy az, hogy a magyar kormány közleménye szerint ha Nagy és Varga nem térnek vissza hatvan napon belül, elvesztik állampolgárságukat. Lehetséges, hogy ezt Tildy megengedte? Ilyen mélyre jutott erkölcsileg a Kisgazdapárt, ennyire szétbomlott benne minden lelkiismereti kötelék? Ennyire sikerült a marxisták többség-bomlasztó mefisztói müve, csak mert muszka szurony van a hátuk mögött? * * * 1944 március 19-ének minden fortéimé talán még felfokozottabban áradt szét a megriadt országban és fővárosában. A vörös Gestapo tömegével fogja le az eddig még el nem fogott antikommunistákat és hurcolja a börtönbe, ahol a magyar hazafiak beláthatatlan tömege, történelmi nevek viselői csakúgy mint magyar szivü, egyszerű polgáremberek szenvednek martiriumot hazájukért, hitükért, magyarságukért, magyar lelkűk megingathatatlanságáért. Ötezret fogtak le két nap alatt jelenti a bécsi rádió s> már nincs hely számukra a börtönökben, az iskolákat kell kiüríteni, a tanulás házait kell börtönné degradálni. Százával fogják le Amerika barátait, köztük a nácik és nyilasok számos köztudott ellenfelét, jelenti az amerikai megszállók bécsi napilapja. A hivatalokból kihajigálják a Kisgazdapárt utolsó őrszemeit is. Kővágó József Budapest kisgazdapárti polgármestere helyére marxista telepszik. Megint hajsza, embervadászat folyik a pesti uccán, ahol még ott kisért s Szálasi bestiái barbárságának emléke. Most Moszkva magyar kopói veszedelmeztetik az emberek nyugalmát, életét s a nyilasházban, az Andrássy ut hatvanban megint teljes gőzzel működik a totalitarizmus rendőrállamának minden lélekgyötrése. Csak a szín változott, a börtön, a rabság ugyanaz, — felszabadítás, oh! ... S emlékeztek, Nagy Ferenc hány beszédben áradozott, mennyire respektálják az oroszok a magyar szuverénitást, mily szép szavakban köszönte meg ünnepségeken ünnepélyesen és — ma ő is áruló, focistának bélyegezték és “nyugatossá”, a bolsevizmus vérebei elől menekülő magyarrá kellett lennie, hogy ne kerüljön az Andrássy ut 60-ba, vagy talán még rosszabb helyre, egészen orosz kezekbe,, oda ahol Kovács Béla van, akiről az International News Service jelenti Bécsből, hogy talán már bele is halt az orosz börtön éheztetésébe, kínszenvedéseibe. .. Uccai tűzharcok, Kushina ezredes fegyverrel áll ellen az oroszoknak Bécsbe menekül sebével, Péter Gábor Gestapójának 30 detektivje megy utána Bécs orosz zónájába s ott hajszolják a határon átszökött többi menekültet is. És a magyar államfőről azt mondják be a rádión, hogy mindebből nem hisz el semmit, az országban csend és béke honol. Akár a sirkertben. . 5 Minden mai vezetőjében csalódhat a magyar nép, csak önmagában, a magyar lélek, a halhatatlan magyar öntudat vezetésében nem. A magyar lelket nem lehet megtéveszteni semmikép. A magyar lát az éjszaka sötétjében is, amely mintha leszállóban lenne az ősi Hunnia földjén. Ez a föld soha nem lesz a nemzeti önérzet sirkertje, a magyar nép gerincét jnem Toppantja össze a muszka bolsevikok cárjának ezer brigaderosa, ezer Quislingje sem, A magyar önérzet nem alszik majd az elkövetkező sötétségben sem, fényesen fog lobogni a totalitarizmus elleni második ellentállási mozgalom szakadatlan jelentkezésében, hőstetteiben. Legszebb reményünk abban a magyarságban, azoknak az elpusztíthatatlan magyaroknak az ellentállásában van, akik még 1919- ből tudják, mi a teendő, amikor külső és belső szolgaság pokla szakad reájuk. Amikor a magyar parasztságnak a megértés kérésében oly, messzire elment, naivul jóhiszemű vezére földönfutóként, kell meneküljön hazájából és sárral dobálódznak utána, akik tegnap pajtásként játszották vele a róka és a holló komédiáját, amikor a katolikus egyház felkent papja, a magyar parlament elnöke, a magyar demokrácia és szabadság ;e legjelképesebb méltóságának nemes viselője úgy kell lopja ki életét a haza határai közül idegen földre, mintha rabló vagy gyilkos volna, akkor nem kell félni, hogy a magyar elernyeszthető, beletörődés re, elfásulásra késztethető volna. Amikor Nagy Ferenceket és Varga Bélákat kivernek hónukból, mint üldözött vadakat, akkor tudja minden magyar szív, forrja minden magyar kebel, ami történik Szent István honában és tudja, mi a kötelessége. A magyar nép nem lesz gyenge és hiú és hőssé magasztosul. Szabadságára rátarti és nem tűr zsarnokságot, igazságtalanságot^ Ha nem láttatok még magyar ellentállást látni fogtok olyant, hogy belesápad a Quislingek tirannusi dölyfe és megremeg a kommunista “vasököl”! * * * Erre számítsunk, ebben bizzunk, ebben higyjünk. Uj szenvedések jönnek a szenvedésekben kifogyhatatlan magyar népre, de nem fog visszariadni tőlük, mert a célnál ott fénylik a pályabér: a szabadság. Ellentállásának heve példa lesz és kigyujtja a szabadság lángját az eltiprott többi népekben épp úgy mint azok szivében, akik segíteni tudnak és akiknek segiteniök kell a maguk érdekében is, mert közös a veszedelem és mert szabadság akkor lesz a világban, ha egyetlen frontban lolvadnak! össze, akik harcolni akarnak érte a rontás minden erőszakával, gyalázatosságával, a totalitarizmus minden kényurával és janicsárjával szemben!
