Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-05-15 / 5. szám

1947 május 15. “K R Ó N I K A” 11-1K OLDAL jón s hogy bűnös kezek ne herdál­hassák el. Hogy jólét legyen ismét a Kárpátok koszoruzta, Isten is egynek teremtette gazdag földön. Ne haragudjon soraimért Fő­­szerkesztő Ur! De talán nem kö­zömbös, ha pár őszinte szó eljut Önhöz ebből a pusztító, siralom­völgyhöz hasonló bűnös Közép­­európából. Magyaros üdvözlettel készséges híve Marikovszky Zoltán * * * Mélyen Tisztelt Uraim! A napokban kezembe akadt a ' Krónika” 1946. október 15-iki száma. Érdeklődéssel olvastam el elejétől végig, mert érdekelt, mit irhát egy amerikai magyar újság a világ mai helyzetéről. Örömmel olvastam abban, hogy amit talán egyetlen más magyar újság sem tud. vagy nem mer megtenni, a “Krónika” nyíltan és bátran beáll a magyar igazságért, hirdeti a magyar nép rovására elkövetett igazságtalanságokat és főleg ki­állt az én szükebb hazámért: Er­délyért is. Bizony nagyon jól esett ezt nekünk olvasnunk itt az ausz­triai táborban, ahol kb. 2000-en vagyunk hazátlan magyarok. Lel­ki felvidulás volt ez nekünk, kik már két éve vagyunk távol ha­zánktól s úgy lehet, sohasem lát­juk viszont szülőföldünket. Némi reményt öntött elcsüggedő kedé­lyünkbe, hiszen olyan sivár az életünk itt az osztrák táborokban. Sokan vagyunk itt elcsüggedő ma­gyarok, kik hazamenni nem tu­dunk, kivándorolni pedig szintén nem tudunk még (az .Isten tudja miért?), igy tétlenségben élveszve tespedünk, várjuk megváltásunkat miközben tehetetlenségünkben idegzetünk kezd felőrlődni. Nem háborús bűnösök, politikai exponensek, vagy közönséges go­nosztevők vagyunk mi, hanem egyszerű katonák, akik azért let­tünk hazátlanok, akiket azért ül­döznek otthon, mert sohasem mű< lasztottuk el hazánkat, népünket szeretni, és mert ezeknek érdeké­ben kötelességünket mindvégig hűen és becsülettel teljesítettük. Nekünk, nemzetünket az imádság szerető tényleges tiszteknek esett legjobban a “Krónika” nyílt ,és bátor kiállása, miért is kérem fo­gadják érte valamennyiünk őszin­te köszönetét. Kellerberg, 1947 január 8. Magyar testvéri üdvözlettel Antalffy Pál. Feistritz-Drau Austria \ * * * Kellerberg, 1947 április 8. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Krónika cimü 1947 február 15. száma került hozzám. Öröm volt számomra és azok számára, kik­nek a lap minden sorát felolvas­tam. Tisztelt Szerkesztő Ur! Ezt itt le Írni nem tudom, hogy mek­kora önbizalmat, hitet, reményt tudott adni lapjának egy példá­nya. Szerkesztő Ur! Lapja a messze tengeren túlról. Tihany vissz­hangja számunkra. És éljen Ottó Királyfi, kinek fejére száljon Szent István koronája. Nagy lesz Nem­zetem és erős, ha lesz királya. Kivánok Szerkesztő Urnák ma­gyar üdvözlettel erőt. egészséget a további gerinces magyar mun­kásságához. Címem: Tóth Géza ok. lev. molnár mester Feistritz, Kellerberg. D. P. láger II. 8. au. den Drau Kärntnen, Oszterreich. * * * Paul Reuter Treffling (Camp) Post: Seeboden Kärnten - Österreich, Block: 3-H. Igen tiszteik Főszerkesztő Ur! Távol szeretett hazámtól, egy karintiai D. P. táborban, a na­pokban kezembe került nagybecsű szerkesztésében megjelenő “Kró­nika” cimü magyar folyóirat 1946 december hónapban keltezett, ide tévedt száma. Nem képzelhető el mily nagy lelkesedést és reménye­ket ébresztett az itt élő, maroknyi magyarok között ez, a Szí. Istváni integer Magyar haza gondolatát oly meggyőzően és bátran hirdető folyóirat. Mivel még rég óta vá­gyam és szívügyem oly egyesület­tel, illetve egyénekkel összekötte­tésbe lépni, kiknek ugyan az a gondolat megvalósítása “a legitim magyar királyság” visszaállítása a céljuk, örömmel és lelkesedve ra­gadom meg az alkalmat és jelent­kezem harcosként, ennek a gon­dolatnak hirdetője és terjesztődé­ként. M. Kir. honvédtörzstiszt voltam és mint ilyen sebesülten kerültem ide. Politikával mint hi­vatásos katona nem foglalkozhat­tam aktiv. De gondolatban mindig hü voltam a Bécsújhelyi Mária Therézia katonai akadémiában fogadott jelszavunkhoz “Mindha­lálig hü! ’ 1929-ik évben született fiamat, hűségem demonstrálásaként, sze­gény boldogult utolsó koronás ki­rályunk fiai után “Ottó Robertde ’ kereszteltettem. Tagja voltam (megengedve) a régi Monarchia bajtársi szellemét ápoló. Wienben alakult “Alt Neustädter Bund"­­nak, annak, a németeknek Ausz­triába való bevonulásáig való fennállásáig. Hitem és meggyőző­désem, hogy a Duna Kárpátme­dencében, azaz a Szt. Istváni Nagy Magyarország területén csak akkor lesz békés megnyug­vás és az ott lakó nemzetiségek között megértés és gazdasági együttműködés, ha ott, a Szt. Ist­váni koronával megkoronázott “Legitim” király veszi át az ural­mat és hatalmat. Egyedül a ki­rályság visszaállítása emelhet gá­­tot a sarló-kalapácsos, istentelen pánszláv eszmék' keletről való elő­retörésének, a nyugati Keresztény Kultúra s Demokrácia ellen. Csak egy keresztény királyság újbóli megalakulása hozhat egy újabb ezer esztendős Szt. Istváni ma­gyar hazát és boldog életet ezen belül. ezen a drága magyar vérrel áztatott földön és ennek nyugati szomszédainak. Ez a hitem, amiért harcolni és meghalni is kész va­gyok! Mindenem elveszett, csak életem és becsületem mentettem meg. Nem -sajnálok semmit, csak szegény hazám sorsán szeretnék változást megérni. Az- fáj, hogy most Trianonnál Trianonabb bé­két kapott! A vörös cár fullajtárjai megint egy darabot hasítottak a. magyar testből. Meddig fogja ax világ ezt tűrni? Remélem felvirrad Wk RENDELJEN AZONNAL £9 Hl európai élelmiszer, cigaretta, dohányáru szeretet-csomagot, biztosítva el­veszés, dézsmálás ellen. 48 órán belül leszállítunk gyors kábelcsomagokat. ÍRJON ingyenes árjegyzékeinkért még MA! FIFTH AVE. PUBLIC SERVICE BUREAU 307 FIFTH AVE. Közjegyzői iroda NEW YORK 16, N. Y. pi még a boldogság napja szegény, sanyargatott Magyar hazánk fe­lett! Mit ér az olyan önállóság, melyen a keleti rabszolgatartók taposnák? Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Kérem a lehetőség szeerint, az igazságot hirdető "Krónikának“ 2-3 példányban való elküldését címemre, hogy azt itt és a másik táborban lakó honfitársaim között köröztethessem. Sajnos előfizetni nem tudunk, mert koldus szegé­nyek vágyunk.Talán akad valaki, aki megfizeti az előfizetési dijat! A Magyarok Istene áldja érte! Kérem egyben, ha módjában van, Öméltósága Gróf Sigray Antal Ur címét velem közölni, kit még Körmenden való szolgálatom alatt ismertem és Legitimista élharcos­ként igen becsülteem. Hazafias magyar üdvözlettel kö­szönti Reuter Pál. alezredes. * * * 1947 január 17. Magyar Testvéreim! Az, hogy Önöknek Írok, — a gondolatot az adta, hogy olvastam a lapjukat — amelynek minden sora a száműzött magyarságról, problémáiról és a segítségadásról szólt. Én, mint annyi sorsüldözött magyar sorstársam, itt idegenben segítségre szurulok. Nekem, sajnos Amerikában sem ismerősöm, sem rokonom nincs, akihez fordulhat­nék, aki némileg segíthetne raj­tam, akit a háború kifosztott min­denéből és akinek sem megfelelő ruhája vagy cipője, sem pedig megfelelő élelme nincsen. A szó legszorosabb értelmében véve éhezünk. Hogy leírjam mi voltam és jelenleg mi vagyok, talán ér­dekli Önöket, ha már vettem ezt a merészséget, hogy írok. Vajda Istvánnak hívnak, 1921- ben születtem, róm. kath. vallásu fiőiskolát végzett tüzértiszt vol­tam, most jelenleg egy hazátlan magyar, aki nem adja meg magát a sors csapásainak, hanem mint borbély keresem meg a kenyere­met és készülök a jövőre, ha más­ként nem, hát mint borbély vagy iparos éljek meg a magam lábán és ha kivándorlók ezzel a szakmá­val legalább e pillantnyi életlehe­tőségeimet megtaláljam. Dolgozni tudok és akarok. Haza nem megyek és nem is akarok, mert az otthoni helyzetet ismerem a szüleim révén, akik vé­gig szenvedték a háborút Buda­pesten. Otthon, mint volt m. kir. hon­védtiszt semmiféle állást nem kan­hatnék és a szüleim is azt írták, hogy menjek minél messzebb, mert otthon munkanélkül élnek és csak a nyomor volna az osztályrészem. Elhatároztam, hogy kivándorlók valahová Amerikába. Legszíve­sebben az Egyesült Államokba mennék, mert ott mindenki szabad ember és ha dolgozik akkor jól megél. Sajnos azonban, hogy oda kivándorolni nem lehet, csak ak­kor, ha valakinek van ismerőse, vagy rokona, aki az első lépések­nél segitségére siet. Nekem sem ismerősöm, sem ro­konom nincs, akire támaszkodhat­nék. azért a magam erejére va­gyok utalva. Azért írok most Önöknek, ha lehetséges segitsenek rajtam, ha másként nem, adjanak közre a lapjukban egy hirdetést, hogy van egy hontalan magyar Európában, aki segítségre szorul és ha akadna valaki, aki elvállalna és kivitetne. Mindenféle munkát vállalok, akár mint borbély, vagy tanár, pin­cér. gépkocsivezető, mosogató, favágó, munkás, ujságáros, inas, stb. Természetesen, ha sikerülne kijutnom, az értem vállalt költsé­geket idővel megtéritném, vissza­fizetném vagy ledolgoznám. Ha pedig akadna valaki a jó magya­rok közül, akik megszánnának és küldenének egy kis csomagot, amivel a mai élet keserveit egy kissé megédesíthetném. Segítsük egymást, mi maradék magyarok e világ minden táján, mert olyan kevesen és olyan egye­­düliek vagyunk a nagyvilágban, mint talán egy nemzet sem itt a földünkön. Bocsánatot kérek az alkalmat­lankodásért, de a bajbajutott em­ber minden szalmaszálba bele akar kapaszkodni., ha élni akar és mégegyszer látni akarja Szent István koronáját az ősi magyar címeren. Üdvözlettel: Vajda István. Feistritz a. d. Drau. Kellenberg D. P. Lager VIII-3 Kärnten, Austria. VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalához 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. ' Mellékelek $1.00-t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA cimú képes havi­lapot egy évig az alanti címre küldeni: Név: ............................:..................................................................................................... Utca .......“....................................................................................................................... Vároc..... ...........................................................,... Állam ............................................ (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.)

Next

/
Thumbnails
Contents