Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-05-15 / 5. szám

i

10-IK OLDAL

"KRÓNIKA’'

1947 május \5<

ban, nyelve és kultúrája szabad élvezetében, mint ma és bizonyos, hogy ha a legitim uralkodót nem viszik Madeirába karácsonyra, ak kor a világ megtakaríthatta volna a hitiért, stb. Antonescut, Titókat, Sztójaikat, Endre Lászlókat, Szálasit, a pesti hidak romjait. Seyss In Quartot, Kvislinget, Hachat Tisot,, Auswitzot és a többi undokságát ennek a világnak, amelyek ki tudja mily gyűlöletesebb formában fognak még megismétlődni, hála annak, hogy nem ta*

nultak most sem. Talán még Pearl Harbor is.

Minden megváltozott a 25 év előtti karácsony óta. Csak egy nem. Csehország ismét kér s ezúttal kap is hadviselés nélkül 50 millió dollár hadisarcot a lekoldusitot magyar ‘elvtársaktól’ kis ráadássul amit kirabolt magyar polgáraiból és még egy pár rongyas magyar falut. Valóban, a karácsonyi szeretet jelszava ezúttal sem hatolt a hangos és habzsoló szájoEon keresztül a szivekbe.

Amerika a menekültekért

Common Cause, Inc. néven jeles amerikaiakból olyan intézmény alakult New Yorkban, a 1775 Broadway alatt, amelynek célja ruházattal és élelemmel segíteni azokat a hontalan európaiakat, akik a názismus, fascizmus és kommunizmus elől menekültek hazájukból idegen országokba.

Mrs. Wales Latham ennek a nemes egyesületnek elnöke, akihez a KRÓNIKA szerkesztője a nyugatos magyarok érdekében sikeresen fordult kérelemmel. Alant közöljük Mrs. Latham hozzánk intézett válaszát.

April 18, 1947.

Mr. Sándor Tarcz,

Editor, KRÓNIKA,

307 Fifth Avenue,

New York 16. N. Y.

Dear Mr. Tarcz:

I hope that you will forgive my long delay in answering your very interesting letter of March 29th. I was deeply impressed with the story that it carrie'd and the article in "Krónika”.

Our Bundles for Freedom Division is just beginning now to operate, and of course its purpose is to take care of the people that you have described. We would, therefore, be very happy to have a limited number of names of people who you feel are most deserving in Austria, Belgium, etcetera.

It would be extremely helpful to us if you would print in your publication some of the story about Common Cause, describing our purpose — to defend free people and free institutions both at home and abroad, and to reaffirm the great democratic principles on which this country, was founded. I do feel that many of your readers would be interested in joining Common Cause and working with us, and hope that in this way we may be doubly effective.

You may be interested to know that Common Cause is planning in the near future to issue an authoritative statement on the present conditions in Hungary, which we believe are not very well known or understood by the general public.

With gratitude for anything that you can do to bring Common Cause to the attention of your readers, and hoping that we may hear from you soon with lists of your unfortunate countrymen,

Sincerely yours,

Mrs. Wales Latham, Chairman.

Ugyanakkor nyomatékosan kérjük olvasóinkat, a Magyar Segély Akciót, az országos magyar egyesületeket, valamint a jótékony magyar egyesületeket, hogy a COMMON CAUSE amerikai intézmény példáját követve nyújtsanak segítséget a nyugatos magyaroknak. Akinek nincs módjában ruhát vagy élelmet küldeni az Ausztriában és Olaszországban sínylődő magyarok részére, mert az ily segítséget magyarországi rokonaiknak juttatják, dollárjaikkal támogassák a COMMON CAUSE munkáját.

TESTVÉR A TESTVÉRHEZ Özvegy Pázmándy Dénesné,

.Vöröskeresztes nővér, akit a csehek Szolyváról kiutasítottak és gyermekével Hajdúböszörményben, Kölcsey ucca 10 alatt lakik, kéri, ha volna valaki, aki elhelyezné az amerikai Vöröskeresztnél és hitelezné -kihozatala költségeit.

Tóth Géza molnármester, Feistritz a. d. Drau, Kellerberg Lager, JU. 8. Kärnten, Ausztria, keresi

Kabay Gyuláné, született Füstös Mária szabónőt,és kéri a somogymegyei Nagyszakácsról és környékéről lévő magyarokat, hogy segítsék nagy nyomorában.

Fodor Károly, bácskai magyar, Neuheimat, Barak VII. 19, Braunau am Inn, O. Ő., Ausztria, haszr nált férfi ruhát kér.

Svaner Gusztávné, Gáva, Bácskai tanya, Szabolcsmegye, segélyt kér Oroszországból betegen hazatért férje és gyermekei számára.

NYUGATOSOK POSTAJA

Roma, 1947 április 22.

Via Degli Apuli, 41

Olaszországi Magyar Protestáns Misszió Tisztelt Szerkesztőség!

A húsvéti ünnepek alatt másod-izben került kezembe a Krónika, s újra, meg újra elolvasva a cikkeit úgy érzem, hogy kötelességem e néhány sort leírni, s kifejezni velük azt, amit egy szóval igy jelölhetek: köszönöm. Igen, köszönöm önöknek száz és száz magyar bajtársam és szenvedő magyar testvérem nevében, hogy bátor kiállásukkal hitet adnak egy hitevesztett nemzet fiainak. — Köszönöm, hogy annyi idegen-szellemű félrevezetés után, végre magyar hagyományokból kinőtt nemzeti-keresztény ÚTMUTATÁST kapunk. És legfőképen köszönöm, hogy az immáron negyedszáz éve testben, akaratban, gondolkodásban és politikában szétszóródott magyarság számára — s most éli a legnagyobb szétszóródottságot — Önök megvilágítják a félreérthetetlen MAGYAR EGYSÉG egyetlen modus vivendijét, melynek örök szimbóluma a: Szent Korona.

Lapjukat a jövőben a legszélesebb körökben örömmel terjesztem. Egyben mellékelek 1.00 dollárt, mint előfizetési dijat.

További munkájukhoz a magyarok Istenének segitö kegyelmét kérve, maradok őszinte tisztelőjük:

Dipl. Ing. Zoltán von Marikovszky de Nagytoronyá.

volt R. T. müsz. igazgató.

Mauerkichen No. 61. Innkreis

Oberösterreich

U. S. A. Zone.

1947 március 28. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur!

Nagy: esemény volt számomra a “Krónika” olvasása. Annak nyugodt magabiztos hangja, bátor szókimondása, választékos nyelve, de még a papírja is más mint a miénk. Kár, hogy oly nehéz huzzájutni. Mert mi a keleti szláv kommunizmust nem vállaló magyarok nagyon el vagyunk hagyatva. Otthon a “nyugatos” jelzővel illetnek s a ■ hazatérőből "még a levegőt is elvonják” mint az egyik hazatért rokonom írja. De itt kinn is igen nehéz a sorsunk. A kinnlevők 70% -a a középosztályhoz tartozik s ez itt kénytelen a legalsóbbrendü munkával tengetni életét, mert Ausztriában jobb munkát külföldi nem igen kaphat. Magas is bár 20 éves komoly mérnöki gyakorlattal rendelkezem — csak most sikerült egy amerikai üzemben mint lakatos elhelyezkednem. A lakásviszonyok is siralmasak. Aki nem a siralmas fabarakkokban lakik az irigyelt személy. Az élelmezés lassan az éhezés határán mozog. Normál élelmezési jegyre havonként egy személy a következő főbb élelmiszereket kaphatja: 28 deka cukor, 5 kgr. liszt, 35 deka zsiradék, 60 deka hús, 6 kgr. kenyér. Ez sokakat hazatérésre is késztetett. Mi ittmaradottak pedig a demokratikus Amerika felé fordulunk figyelő szemmel, remélve Magyarország megmentését, vagy ha ez nem sikerül, a kivándorlási lehetőségek megindulását Dél és Észak Amerika felé. Mert bár a kivándorlásról közel 2 éve folyik cikkezés, stb.„ a valóságban hermetikusan el vagyunk zárva s az uj élet kezdéséhez semmi komoly reményünk nincs.

Az ittlétet megkeseríti a köztünk levő cca 15%-ot kitevő alacsony erkölcsű, bűnös múltú magyar, kik nagyban hozzájárultak jóhirnevünk megtépázásához.

Ezen általános kép után áttérek arra, ami talán még jobban érdekli Főszerkesztő Urat, illetve királypárti lapját. A huszas évek után

Soós Attila, missziói lelkész.

a legitimizmus csupán a főúri körökre és a középosztály elenyésző töredékére korlátozódott. Oka ennek a nemzeti különállás megerősödése s félelem a cseh befolyással fűszerezett osztrák uralom visszaállításától, mely ismét a nemzetiségi kérdés felerősödését s a kissebbségek esetleges ellenünk irányítását okozhatta volna az egyen súly érdekében. Megváltozott a helyzet az összeomlás után. Különösen a középosztályból mind többen jönnek reá, hogy a szélsőséges uralmak, legyen az akár nemzeti szocialista vagy kommunista, csak pusztulást és gyűlölködést okoznak, mert mindegyik kiakarja irtani az ellenzéket. Ez aztán arra vezet, hogy a nemzet egy része felváltva állandóan gyűjtőtáborokban ül, ha történetesen nem kerül bitófára. családok, vagyonok, erkölcsök pusztulnak, gazdasági sülyedést vonva maga után. Hisz nyilvánvaló, a műveletlen felszabadult tömeg, megfelelő előkészítés nélkül csak rombolni képes s a másét elvenni. Magyarország helyzetét még súlyosbítja geográfiái fekvése, mely a szláv-germán ütközővonalba esik s igy mindkettői lehető elnyelésén fáradozik. Megnyugvást tehát csak egy távolabbi nyugati hatalomtól erélyesen támogatott királyság hozhat, mely végre megnyugvást és kiegyenlítődést is hozna a lelkekbe, tekintélyt, tekintély tiszteletet, személyi és vagyonbiztonságot, melyek nélkül nincs gazdasági fejlődés s nincs polgári jólét sem, amely pedig minden honpolgár vágya. Igen, legyen végre béke, béke és rend a múlt és jelen anarhisztikus állapotai helyett. Ma mindenki okosabb a másiknál, ha ököllel bírja nincs kor, tekintély és tudás tisztelet. Ezért jutottunk otthon is, itt kint is ennyire. Ezt ma csak egy erős nemzeti alapokon álló, pártokon felülévő, nyugatról támogatott királyság tudja megszüntetni, a tekintélyt erős kézzel helyreállítani, a munkát becsültté tenni. Igen, vágyunk a becsületes munka után, annak gyümölcsének nyugodt élvezete után. Fejlődnünk kell nyugodtan, erős pártatlan kéz alatt, hogy a pusztuló magyarságot megmentsük, hogy Felvidék, Erdély, Délvidék a miénk marad-