Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-05-15 / 5. szám

6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1947 május 15. A nyomor állandósítása. Súlyosan •hibáztatják, hogy a pártvezetöség nem 'folytatott és nem folytat olyan politikát, amely i dolgozó tömegek igényeinek megfelelő lenne és azok életszín­vonalát növelje, hanem hangzatos jelszavak és szép ígéretek mögött diktatórikus jellegű és kellően át nem gondolt rögtönzött politikát követ. A mai nyomorúságos mun­kabér és fizetés nem más, mint a nyomor stabilizálása, imit fenntartani nem lehet és ami mellett az újjáépítés komolyan nem is remélhető. Hibáztatják, hogy az ellátás kö­rül is a legszörnyübb igazságta­lanság van. Ma, amikor a párt tagja a kormánynak, a háborús terhe­ket sokkal jobban viselik a mun kások és tisztviselők, mint va­laha. A közüzemi szolgáltatások drá­gák. majdnem megfizethetetlenek, i közüzemi politika pedig rosz­­szabb. mint volt a múltban. Az adózás tekintetében is hiba, hogy a bevételeket a közvetett és nem a közvetlen adókra építi az állam. Korrupció, kétes elemek. A bürokrácia sohasem virágzott úgy, mint ma. Megemlítik a korrupciót, az álláshalmozást és az egyéb visszataszító köz­életi jelenségeket. A súlyos gazdasági bajok egy­részt szakértelem hiányának a kö­vetkezményei. Felelős és nagy szakértelmet igénylő állásokban .sok esetben töltenek be vezető tisztséget olyanok, akik ezekre az állásokra nem alkalmasak. A szocializált állami üzemek ve­­■ zetése olyanok kezében van, akik alkalmasak arra, hogy a szociali­zálás egész elvét kompromittálják. Kifejlődött egy uj burzsoázia, főleg az állami üzemekben, amely sokban túltesz a régi kapitalistá­kon. Gyanús, szennyes, sőt rovott­­multu egyének a pártok utján be­tolakodtak fontos gazdasági és politikai állásokba, külföldi kép­viseletekbe és olyan merészséggel űzik gyanús tevékenységüket, amelyek a legalkalmasabbak a demokrácia kompromittálására. A földreform panamistái. A vidéki közigazgatásra a kor­mány nem tud még irányitó befo­lyást sem gyakorolni. A földbir­tokreform végrehajtását átengedte a párt és rábízta arra az emberre, aki azelőtt a fajvéd pártokkal ko­­kettált. Földet, villát kaptak és elfo­gadtak olyanok, akiknek arra érdemük nincs. (Nemcsak Veres Péter és a többi parasztpárti vezér, de Sza­­kasits számos szociáldemokrata párti fullajtárja is. A szerk.) Súlyos hibának tartják, hogy a párt kereskedelmi és ipari téren is tevékenységet folytat, már pedig a pártnak tagdíjakból és önkéntes ■munkából kell fenntartania magát, nem pedig az általa "gründolt” vállalatok jövedelméből. Szocia­lizmust hirdetni és a kapitalista módszereket alkalmazni nem le­het, — mondja az emlékirat, —> mely súlyos hibának tartja, hogy a párt befolyása a közigazgatás terén, a rendőrségnél, a katona­ságnál csaknem teljesen meg­szűnt — a kommunisták javára. Nyilas párttagok és — keleti orientáció. Kifejezetten reakciós és fasiszta intézkedésnek tartja az internálási és rendőri jelentkezési rendszer fenntartását, mert aki bűnös, azt bíróság elé kell állítani. Hibásnak tartja a Népszava és a párt több tagjának egyoldalú külpolitikai irányát. Szinte ujjonganak, ha az angol munkáspártot — amely pe­dig testvérpártunk — valami tá­madás éri — mondják az emlékirat aláirói. Ugyancsak^ hibáztatják, hogy a pártvezetőség eltűrte, hogy a közéletben a demokrácia ellen­ségei, akik korábban nyilasok, vagy imrédysták voltak, most hogy beléptek valamelyik politi­kai pártba, kiváltották pártigazol­ványaikat és félretolták az évtize­des párttagokat. A kezdeményezés kiesett a párt kezéből, a párt ve­zetősége a tagokkal szemben nem tárja fel őszintén a bajokat, az eseményeket elködösiti és inkább az önreklámozás útjára tér. A tömegek hangulata — Tisztelt Elvtársak! — foly­tatja az emlékirat —, csodálható-e ilyen politikai vezetés mellett a tö­megek kiábrándulása, elkedvetle­­nedése és fásultsága? Ezek a je­lenségek ma már annyira aggasz­tók, hogy ha gyorsan változás nem történik, a párt olyan kicsire zsugorodik össze, amilyenné tehe­tetlenségével degradálta magát. A párttagok számának időleges emel kedése független ettől, legfeljebb azt igazolja, hogy a tömegek ki­ábrándultak a másik munkáspárt­ból. Az orosz kivonulás után.. . Felrója azután az emlékirat, hogy mig régebben a pártban min­dig szabad volt a véleménynyilvá­nítás, addig ma keservesen ta­pasztalják, hogy amelyik pártszer­vezetben élesebb kritikai megnyi­latkozás történik, ott a központ azonnal felfüggeszti a szervezet végrehajtóbizottságát. Félő, hogy ez az irány oda fog vezetni, hogy mihelyt a békeszerződés után a megszállás megszünik^nem lesz elég erőnk a demokratikus po­litikai rendszer megvédésére. Csak úgy tudjuk ezt megvédeni, ha a párt más politikai irányt kö­vet, mint amit ma kapnak a töme­gek a mai pártvezetőségtől. KOMMENTÁR NÉLKÜL. Tagadhatatlan igazság. A budapesti “Reggel” március 3-án megjelent “Három vádlott” cimü cikkében az úgynevezett összeesküvési per egyik vádlott­jának, Donáth Györgynek jellem­rajza során írja Boros László régi újságíró: ‘És hogy milyen ostobák vol­tak, mutatja az. hogy Donáth most jogfolytonosságot akar építeni ar­ra a pontra, ahol már Horthy ide­jében is hiányzott a jogfolytonos­ság alappillére.” CHURCHILL Politikai hatalmától megfosztva, de éleslátásától nem, Churchill már hónapokkal ezelőtt megjó­solta, hogy a Szovjet könyörtelen külpolitikája maga ellen fogja ha­ragítani Amerikát. Churchillnek az angol képviselőházban mon­dott beszédét itt adjuk: "Az a maroknyi ügyes ember, aki 180 millió szovjet polgárt tart hatalmában, ügyes kell hogy le­gyen abban is, hogy jobb taná­csokat szerezzen be a nyugati de­mokráciák felől. Például, nem le­het érdeke Oroszországnak, hogy az Egyesült Államokat állandóan ingerelje. Nincs még egy nép a vi­lágon, amelyet lassabban lehetne ellenséges indulatra gerjeszteni egy másik ország ellen, mint az Egyesült Államok népét és nincs ország, amelynek barátságát ne­hezebben lehetne visszanyerni, mint Amerikáét, ha egyszer elide­genítették. Az amerikai sas, a nagy, erős élescsőrü, hegyes karmu madár, fészkében mozdulatlanul ül Gro­­myko-t nap-nap után azzal a meg­bízatással küldik hogy szöges bot­­tál szurkálja, egyszer a nyakán, másszor a szárnya, majd farktollai alá. A sas csendben ül. De nagy hiba" lenne azt hinni, hogy a sas lelkében nem történik semmi. Bátorkodom ezt a baráti taná­csot adni öreg bajtársamnak, Sta­lin marsallnak. Még a mi türelmes Angliánkban is állandó haladást mutathat fel a szovjet propaganda de visszafelé. Nem hittem volna, hogy egyetlen év alatt a Szovjet oly sok kárt tudjon magának okozni, oly sok barátot tudjon ma­gától elhidegiteni az angolul be­szélő országokban, mint ahogy a tények igazolják.” Szemelvények a mai Magyar­­ország legkimagaslóbb asszonya, Slachta Margit 1946. ÉVI PARLAMENTI BESZÉDEIBŐL. Az Egyesült Államok múlt évi 79-ik kongresszusának egyik leg­kiválóbb szónoka CLARE BOOTHE LUCE, Connecticut állami congresswoman volt. A tavalyi magyar nemzetgyűlés házában is volt egy ilyen szókimondó asszony, SLACHTA MARGIT. Mig Claré Boothe Luce beszédeiről akadálytalanul vehetett tudomást Amerika népe, addig Slachta Margit parlamenti Beszédeit csak a NEMZET­­GYŰLÉSI ÉRTESITŐ-ben lehetett olvasni, ami azt jelenti, hogy a magyar nép 99 százaléka nem is tudja, hogy mit mondott Margit nővér, pártonkivüli képviselő. Az amerikai magyarság pedig csak a MAGYA­ROK VASÁRNAPJA és a KRÓNIKA hasábjairól olvashatott nagy­ritkán erről a bátor magyar asszonyról. Sikerült megszereznünk a NEMZETGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ példányaiból azokat, amelyek gyorsírói jegyzetek alapján szóról-szóra leközlik Margit nővér beszédeit. Nem mentek simán ezek a beszédek. Minden mondatát közbeszólásokkal zavarták a kommunisták és a túlzó szocialisták. Alant idézzük Slachta Margitot és ezekből az idézetekből olvasóink megállapíthatják, az 1946-ik esztendőben SLACHTA MAR­GIT volt a legbátrabb, legszókimondóbb, legmagyarabb tagja a ma­gyar nemzetgyűlésnek. 1946 január 31. Csütörtök. A nemzetgyűlés 12-ik ülése. -Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat tárgyalása: Slachta Margit, pártonkivül képviselő beszéde: Tisztelt Nemzetgyűlés: “A tegnapi felszólalók többsége megemlítette, hogy ma­gában véve a királyság vagy köztársaság nem jelent a de­mokráciával szemben ellentétet, mert lehet jó az egyik és lehet jó a másik is. Nekem is ez a meggyőződésem. Azonban a mi esetünkben nem egyszerűen arról van szó, hogy válasszunk a királyság és köztársaság között, hanem arról van szó, hogy ezeréves királyságtól megválunk és átmegyünk a másik állam­formába és pedig éppen azon a lényeges ponton fogunk el­térni a királyságtól, amelyet az előbb hangsúlyoztam, hogy a válságos alapon álló világnézettől távolabb kerülünk. Ha elolvassuk Szent István intelmeit fiához, Szent Imre herceghez, abból láthatjuk, hogy mélyen vallásos alapra volt állítva és van állítva a magyar királyság államformája. Azt mondja például: A király tündököljön minden erényben, de különösen legyen kegyes és irgalmas. Azért szerelmes fiam, reménységes magzatom, kérlek és parancsolom, hogy minden­ben a kegyesség támogassa lépteidet. Ne csak atyádfiáit és rokonaidat, a hercegeket és gazdagokat, szomszédaidat és hazádfiait vedd kegyes oltalmadba, hanem a hozzád 'külföld­ről betérő idegeneket is. Talán azt mondja valaki, hogy a Szent István intelmeinek a kormányzáshoz nincs sok közük. Nagy tévedés. Mert aki a hatalom hordozója, az lelkiismerete szerint érvényesíti azt és ha ilyen vallásos meggyőződéssel, tehát Isten iránti felelősség­gel cselekszik, akkor egészen máskép fogja azt tenni, mintha hitetlenül nem lát polgártársaiban mást,, mint egyszerűen ha­talmának eszközeit.

Next

/
Thumbnails
Contents