Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-05-15 / 5. szám
1947 május 15. “KRÓNIK A” 7-IK OLDAL Szeretnék erre vonatkozólag Mária Terézia intézkedéseiből valamit felolvasni, annyival is inkább, mert az előadó ur tegnap kitért II. József intézkedéseire, amelyekkel a jobbágyság sorsát akarta enyhíteni. Nemcsak II. József, hanem a Habsburg királyok egész sora cselekedte ezt. Mária Terézia vallásos indokolással tette, mert nem akart elkárhozni. Itt van az a lelkiismereti motívum, amely miatt végtelenül fontos, hogy ,'f az alkotmány vallásos alapon nyugodjék. II. József jól ismerte a magyar alkotmányt, mivel jellemes ember volt. a jobbágyságon feltétlenül akart segíteni, több más reformot is valósitani akart, azért nem koronáztatta meg magát, hanem rendeletekkel kormányott. Ez okozta, hogy az ország ellene volt. Halálos ágyán mindent visszavont, kivéve a jobbágyokra vonatkozókat. Méltó és igazságos tehát, hogy a Kisgazdapárt ezt a történelmi igazságot el ne felejtse." Tisztelt Képviselőtársaim: Egy ezeréves megszentelt múlttól szakítjuk el az országot. A jövő felelőssé fog tenni minket elhatározásunkért. A törvényjavaslatot a magam részéről NEM fogadom el. 1946 március 12-én. Kedden. A köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat. Tisztelt Nemzetgyűlés: Hallottuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak célja, hogy szigorú legyen, ami a javaslat szövegéből kétségkívül meg is állapítható. A magam részéről csak annak a véleménynek adok kifejezést, hogy a nagy egyhangúság mellett, amellyel a köztársasági törvény hozatott, továbbá tekintetbe véve azt, hogy az újságokban egyáltalán nem jelent meg a törvényjavaslattal ellenkező cikk, ellentmondást és ellentéteket látok ebben a szigorúságban, mert hiszen mindnyájan, akik már dolgoztunk törvény javaslatok szövegezésében vagy szociális téren, tudjuk, hogy törvény mindig csak akkor jön létre, ha valamilyen szükség indokolja. így tehát nem világos, hogy miért kell ily sok halálbüntetést és életfogytiglan tartó fegyházat kilátásba helyezni azoknak, akik az, előző törvény hozatalkor és akkor elhangzott állítások szerint — nincsenek. Indítványozom, hogy ha már ilyen szigorú törvényt alkotunk, maradjunk meg a törvényjavaslat első fogalmazása mellett. Maradjonmeg az a szövegben, hogy “jogellenes módon" nem szabad a jelenlegi alkotmány megváltoztatására törekedni. Ezt az indítványomat a következőkkel indokolom. Csak jogellenes módon való megváltoztatás eshetik a bűntett fogalma alá. Ha magát a megváltoztatást minősitjük önmagában való jogellenességnek, akkor az 1946. I. törvénycikkre rányomtuk a jogtalanság bélyegét, mert ez a törvénycikk az addig érvényes államformát változtatta meg. A másik indok az, hogy ha alkotmányos módon sem lehet a jelenleg érvényben lévő1 alkotmányhoz! nyúlni, akkor a törvényhozó testület a saját szuverenitása ellen hozott törvényt, önmagát kötötte meg. Kérem tehát, ’hogy az első paragrafus első pontjába tegyük be azt az eredeti szövegezésben volt megszorítást, hogy "jogellenes módon". 1946 julius 30. Kedd. A külügyminisztérium 1919-től 1944-ig terjedő összes okmányai az ostrom után szerencsére előkerültek. Ezek az okmányok ugyanis meggyőzhetnek minden tárgyilagos embert arról, hogy Magyarország háborús felelőssége sokkal kisebb, mint amit róla általában véve állítanak. Ez pedig kimondhatatlanul fontos, mert hiszen a béketárgyalásokon az egyes nemzetek megítélése a nemzetek magatartásán alapul. Én tehát sürgetőig kérem a kormányt, hogy habár megkésve, de jobb későn, mint soha, jelentessék meg ezeket az okmányokat és adják az illetékesek kezébe! 1946 augusztus 23. Péntek. * A kormány részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazásról szóló törvényjavaslat tárgyalást. Tisztelt Nemzetgyűlés: Miután arról van szó, hogy a kormánynak megadjuk a további felhatalmazást rendeletek kibocsájtására, éppen ezért átnézve a rendeleteket, — csak egynéhányat fogok megemlíteni annak az igazolására, hogy miért NEM LÁTOM LEHETŐNEK, hogy a felhatalmazást a magam részéről megszavazzam. Itt van a 4230-as számú rendelet a Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársaság alapszabályairól. Ez a rendelet ikertestvére a népcsere rendeletnek. A népcsere rendelet eléje vág a békeszerződésnek, úgy a rendelet eléje vág annak, hogy a nagyhatalmak mikép kívánják a dunai hajózási forgalmat megállapítani. Itt a 68000 számú rendelet, amdly a nyugdíjasokat érinti és amely kimondja, hogy a nyugdíjas özvegy férjének múltban való magatartását is meg kell vizsgálni és aszerint maradhat meg az özvegy nyugdija vagy sem. Ha e földön elkerülhetetlenek a politikai háborúk, hagyjuk legalább azokat nyugodni, akik elkerülve ezeket a viharokat, az örökkévalóságba költöztek. És ne sújtsuk családjaikat. A keresztény morál az özvegyek és árvák sanyargatását az égbe kiáltó bűnök közé sorolja. (Folytatjuk.) A MOSZKVAI FIASKÓ UTÁN. Az amerikai Szenátus külügyi bizottsága egyhangúlag elfogadta a magyar békeszerződést s ezek után már csak a Szenátus plénumának döntése van hátra az amerikai ratifikáláshoz. Sok amerikai magyar szivet megdöbbentett, hogy a külügyi bizottság ülése küszöbén illetékes magyar tényezőktől olyan nyilatkozatokat olvastunk az amerikai világlapokban, amelyek szerint “Magyarország kigyógyult az uralmi vágy minden fajtájából'’ s “Magyarország feladja, határ-reviziós igényeit, a revizionizmus halott... ’ Ugyancsak e napokban egy Amerikában vendégeskedő előkelő magyar személyiség a magyar “bűnösséget’ emlegette beszédében és megismételte az ártalmas, hamis vádat, hogy Magyarország idegen érdekekért, — Hitlerért, a nácikért! — vérzett. Amikor ilyen kivétel nélkül megrovást érdemlő sáfárkodásokat látunk az uj trianoni tragédián politikailag élősködő jelenlegi magyar rendszer uralmi megszilárdítása érdekében, — a nemzet legszentebb sorskérdésének, igazságának rovására és önző feláldozásával, akkor valóban nem csoda, hogy a Szenátus külügyi bizottságában egyetlen hang nélkül ment keresztül a szupertrianonos békeszerződés és hogy nem sok remény lehet arra, hogy a Szenátus plénuma előtt másflesz a helyzet? Fel kell készülni arra, hogy Amerika ratifikálja a második Trianont, holott a párisi békeszerződések azután, hogy az osztrák és német béke nem jött létre a moszkvai konferencián, egyáltalán nem voltak sürgősek. Amerika nyomást gyakorolhatott volna függőbentartásukkal az oroszokra annak érdekében, hogy elfogadják álláspontját, ha majd novemberben elölről kezdődik a németi és osztrák béke tárgyalása. . . A magyar népnek valóban nem sürgős az amerikai ratifikálás, hiszen az oroszok csak 90 nappal az osztrák béke ratifikálása után kötelesek elmenni Magyarországról és ki tudja létrejön e egyáltalán az osztrák és német béke? Némely jelek azt sejtetik, hogy a bolsevikiek úgy gondolkodnak, hogy jobb nekik, ha nem lesz sem német sem osztrák béke, mert akkor zavartalanul uralkodhatnak Németország orosz zónájában, bent maradhatnak Ausztriában, sőt Magyarországon és Romániában is. .. Nem tudjuk, nem-e csereberéli majd ősszel Moszkva a taktikáját, úgy hisszük azonban, ha az osztrák és német béke nem jönne létre novemberben sem, megtörténhetik, hogy a második Trianon mostani amerikai ratifikálása is sokban elveszti jelentőségét... Ha igy lesz, lehet, hogy azért, mert szükség van rá, mert a Gondviselés akarata ez a földi hatalmasoktól beígért igazi béke és világszabadság elérése érdekében. A mi szavunk kevés, parányok vagyunk, de fatalisták is. Nem gyújtunk örömtüzeket akár lesz mód az oroszokkal való megegyezésre, akár nem. Várunk nyugalommal, mert az immáron az amerikai törvényhozás mindkét házától megszavazott görögtörök segély, a Truman-doktrina első győzelmében eleven jele mutatkozik Amerika demokráciája önvédelmi ösztöne és világrendezői hivatása felébredésének s tudjuk, hogy a bolsevizmus és demokrácia között nincs maradandó egyezség lehetősége, miként nem tartotta be a másik totalitarizmus sem a godesbergit. A kettő közül az egyiknek el kell tűnnie Európa országaiból s nem a kétezeréves krisztusi szellemiség és kultúra demokráciája lesz az... Minden más — az uj Trianon mostani ratifikálása is, csak epizód a harc még előttünk álló végkifejléséhez, a demokrácia elkövetkező világgyőzelméhez képest, amely megfogja valósitani igazságait úgy a népek mai, egymás közti rabló-anarchiájával, mint az egyént a népen belül jogtalan munkagéppé sülyesztő bolsevik államkapitalizmus zsarnokságával szemben. RASSÄY A KISEBBSÉG! ERŐSZAK ELLEN Két népbirósági vádlott perében történt tanúkihallgatásától eltekintve, Rassay Károly, amióta Mauthausenból visszajött, minden nyilvános szerepléstől tartózkodott. Önkéntes hallgatását most törte meg először: előadást tartott a budapesti Magyar Amerikai Társaság rendezésében a polgárság és a demokrácia kérdéseiről. KI A POLGÁR? Rassay Károly először azt ki-, vánta meghatározni, hogy mit jelent az a szó: polgár. Feladatát — mint mondotta — megkönnyíti, hogy őt semilyen pártpolitika nem köti, függetlenül szólhat hallgatóihoz. Végigtekintve a történelmi fejlődésen, először a jogok teljességét élvező államtagokat nevezték polgároknak, később a városhoz tartozás adta meg a polgár jellegét, majd, amikor a jobbágyfelszabadítás bekövetkezett, a föld szabad birtoklása azt is jelentette, hogy a jobbágy polgárrá lett. Egészen a múlt század közepéig tehát a “polgár” megjelölés az emberek egyenlőségét fejezte ki. — Nem tudom elfogadni ■— folytatta Rassay — az újabban divatos meghatározást, mely a munkás, paraszt és értelmiség megjelöléssel, akarja mesterségesen osztályokra bontani a társadalmat. Az értelmiség fogalmának elválasztása az ipari és földművelő munkásságtól az utóbbiakra igazságtalan és bántó. A polgár fogalma összefügg a lelki műveltség gondolatával, de ennek a műveltségnek mértéke nem az iskolai bizonyítvány, hanem sokkal'inkább a józan ítélőképesség. A polgár szónak uj értelmet a marxismus adott, amikor elméleti alapon két osztályra: proletárokra és a magántulajdon elvén álló polgárokra bontotta a társadalmat. AZ ÜTKÖZŐPONT. Rassay ezután kifejtette, hogy az ipari fejlődés kezdetén a munkásság jogaiért is elsőnek az úgynevezett polgárok, a felvilágosodott humanisták szállotak harcba. A szocializmus és a polgári életfelfogás között az ütközőpont sohasem a szociális igazságra irá-
