Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-05-15 / 5. szám

1947 május 15. “KRÓNIK A” 3-IK OLDAL. NAGY FERENC KÜLFÖLDRE UTAZOTT, RÁKOSI ÁTVETTE "AZ ÜGYEK IDEIGLENES VEZETÉSÉT”. Nagy Ferenc miniszterelnök, mint lapunk zártakor jelentik, el' hagyta Magyarországot. A hivatalos jelentés szerint “három heti sza­badságra” Svájcba ment s távollétében Rákosi Mátyás kommunista vezér, helyettes miniszterelnök vezeti az ország ügyeit. Az Associated Press budapesti tudósítójának információja szerint Nagy Ferenc mind­addig külföldön marad, amíg az oroszok kivonulása meg nem történik. A drámai hir jelentősége egyelőre felmérhetetlennek látszik. Ha azt jelenti, hogy Nagy Ferenc belátta az engedékenységi politika re­ménytelenséget és elutazása tüntetés akar lenni a Nyugat felrázására és Amerikának a magyar demokrácia megóvása érdekében oly sürgős fokozottabb akcióira, hatalmas fordulatok várhatók a bolsevizmus ör­vénye szélére sodort Magyarország ügyeiben. Az idő, amig az oroszok kiürítenék Magyarországot, az osztrák béke késlekedése miatt igen hosszúnak látszik, mégis, szeretjük remélni, hogy a most következő fejlemények nem Rákosi és Quisling-társai szabadkezet nyerésének, hanem a népakarat igazi érvényesülésének érdekét fogják szolgálni. A “Krónika” kezdettől látta a kommunistákkal való komoly alku le­hetetlenségét és sürgette a helyzet élére állítását, a világ lelkiismere­tének felhívását és feszült érdeklődéssel várjuk, valóban ennek a cél­zata van-e Nagy Ferenc külföldre távozása mögött? Megírtuk azt is, hogy Magyarország, a nyugati civilizáció ősi harcosa meg kell menekedjék az orosz érdekszféra politikai és lelki jármának halálos veszélyétől és most elérkezettnek tartjuk az időt, hogy ez a Truman-doktrina legmesszebb menő alkalmazásával meg­történjék. E pillanatban nem állapítható meg teljes határozottsággal, hogy ennek érdekében nem-e lett volna helyénvalóbb, ha Nagy Ferenc nem hagyja el az országot és nem adja át vezetését Rákosi kezébe. A közeljövő eseményei erre is meg fogják adni a választ. SZEMLE AZ ÚGYNEVEZETT ÖSZ­­SZEESKÜVÉSI PERBEN a többségében a marxista pártok bi­zalmi embereiből álló “népbiró­­ság” engedve a Rákositól és Sza­­kasitstól megrendelt népgyülési határozatok követelésének halálra ítélte Dalnoki Veress Lajos ve­zérezredest, Donáth Györgyöt, a Horthy-korszak utolsó napjaiban “Magyar Élet Pártja néven fenn­állott kormánypárt alelnökét és András Sándor vezérőrnagyot. Két vádlott életfogytiglani bör­tönt kapott, mig a többi kilencet egytől tizennégy évig szóló bör­tönre ítélték. Ez csak első főcsoportja volt a vádlottaknak, most következik Misteth Endre volt újjáépítési miniszter és a többi volt kisgazda­­párti képviselő ügye s utána so­rozatos perekben a “népbiróság” elé kerül a “Magyar Közösség” minden tagja. Ugyanis százával tartóztatták le őket az ország minden részében és most börtön­ben ülnek vizsgálati fogságot. Magas miniszteri tisztviselők, me­gyei vezetők, patinás régi ma­gyar nevek viselői vannak közöt­tük tömegével, az öntudatos ma­gyar értelmiség sok kiváló tagja, akiket csak az országban elter­peszkedő Quisling-uralom, az orosz megszállók fegyvereinek védelme alatti marxista honfogla­lás feletti aggódásuk késztetett azokra a megbeszélésekre, tanács­kozásokra, amelyeket összeeskü­véssé fújt fel a marxista blokk, hogy kihasználhassa Nagy Fe­renc és a Kisgazdapárt megfélem­lítésére, újabb politikai zsarolásra. A tárgyalásról csak a kormány hirszervei által kiadott tudósításo­kat közölték a magyarországi la­pok, de azokból is megállapítható, hogy tulajdonképpen nem volt ki­alakult, kijegecesedett programú mozgalom, az orosz kivonulás utá­ni cselekvések tervei még embrio­nális, tisztázatlan állapotban vol­tak, amikor valamily árulás foly­tán lecsapott a Magyar Közösség tagjaira a nagy pecsenyét szima­toló kommunista katonapolitikai ügyosztály vezetője. Maga a “Ma gyár Közösség” létezett már a Hitler-előtti időkben is, a háború alatt pedig Hitler-ellenes állás­pontot foglalt el. Felélesztésének oka, száz és szás letartóztatottnak egybehangzó vallomása szerint, csakis a marxista Quislingek bol­­sevizáló nemzetietlen hatalmi elő­retörése volt s miként mindig vol­tak “titkos” tűrt szabadkőműves szervezetek, úgy ebben a helyzet­ben érthető, hogy a nemzeti anti­­bolsevik irányzat emberei is “ti­tokban” keresték egymás társasá­gát, tanácskoztak, készülődtek ar­ra, hogy lehetőleg békés módon megóvják Magyarország függet­lenségét, szabadságát és népének nemzeti eszményeit és egyéni élet­rendszerét. Legkiforrottabbnak Dálnoki Veress vezérezredes lát­szott a tárgyaláson, akit a bíróság is az “összeesküvés” vezérének tekintett s még a hivatalosan ki­adott tendenciózus tudósítások sem merik titkolni a tárgyaláson a “túlzókkal”, fajpolitikai szélső­ségesekkel, fascizmusra fogéko­nyaknak látszókkal szembeni éles állásfoglalását. Az “összeesküvők” ez első cso­portjának ítélete most a Népbiró­­ságok Országos Tanácsa cimü felebbviteli fórum elé kerül, amely ben állítólag több kilátás van a bírói szakértelem és tárgyilagos­ság érvényre jutására. Volna egy üzenetünk a NOT számára: Jászi Oszkár, akit mi nem szeretünk, mert azok malmára hajtotta ß vi­zet, akik hivatásszerűen dolgoz­tak az ezeréves történelmi Ma­gyarország szétdarabolásán, de aki nagy becsben áll a mai ohazai rendszer előtt, hiszen legutóbb is a “Szabadságrcnd” legnagyobb érdemjelével tüntette ki a magyar köztársaság elnöke, — irta 1931- ben egy baloldali amerikai magyar lapban, hogy "ha nem tett volna Lenin, nem lett volna Mussolini, ha nem lett volna Kun Béla, nem lett volna Horthy.” Üzenjük a NOT biráinak: ha nem lett volna orosz nyomás a koalíció érdeké­ben s nem volna Rákosi es marxis­ta blokkjának a választási ered­ményekkel oly harsány ellentétben álló hatalmi ragadozása, haza­­liferáló betelepedése a hatalom őrhelyeire, akkor nem lett volna az ország elbosevizálásától es orosz gyarmattá sülyesztésetol fe­­lőknek ez az “összeesküvése” sem Jogtalan, antidemokratikus akció természetes, önvédelmi visszaha­tása volt. Erre gondoljanak, ha majd ítélkeznek emberek, antibol­­sevik magyar hazafiak élete felett. , * * * A MAGYARORSZAGI SZA­BADSÁGPART LAPJÁNAK A “HOLNAP’-nak beszüntetése ügyében lapunk zártáig nem jött hir, hogy a nyomdászok bojkottja megszűnt volna, noha a Kisgaz­dapárt hivatalos lapja is hangsú­lyozta azt, hogy egy lap ellen egyedül a bíróságok jogosultak eljárni, nem pedig önhatalmúlag a nyomdászok, akik éveken át szed­ték a nyilas lapokat anélkül, hogy megütköztek volna azoknak a szo­ciáldemokrata párt elleni gyilkos uszításain, sőt kiszedték Szálast hadparancsát is. Még határozot­tabb hangon foglalt állást az Uj Ember” katolikus hetilap, ellenben a Magyarországi Újságírók Szö­vetsége, a sajtó kari testületé egy Betlen Oszkár nevű változatos múltú újságíró, a kommunista pártnapilap, a "Szabad Nép zsur­nalisztikái szerkesztője indítvá­nyára azt a szégyen-határozatot hozta, hogy megérti és helyesli a nyomdai munkások határozatát, amelylyel beszüntette a Szviridov orosz megszálló tábornoktól is en­gedélyezett lap előállítását. A mai magyarországi közálla­potokra gyászosabban jellemző dolog nem is történhetett volna, mint hogy a nagy szabadság-ha­gyományú magyar újságírás kari testületé igy szekundál a kommu­nisták politikai féltékenységétől sugalmazott nyomdász-önkénynek amely elvágta az egyetlen parla­mentáris ellenzéki párt egyetlen napilapjának életfonalát. A kis­gazdapárti és a katolikus lap til­takozása mindenkép örvendetes jelenség, noha azoknak tompított hangján is megérzik a Rákosiak, Rajkók terrorjának nyomása. Sza­vuk bátor alibi és elismerést érde­mel. A valóban erélyes hangú til­takozás lehetősége igy a szabad magyar amerikai sajtó kötelessé­géül maradt s a “Krónika szív­­vel-lélekkel csatlakozik a “Kato­likus Magyarok Vasárnapja” cle­velandi hetilapnak a sajtószabad­ságot ért veszedelmes hinősithe­­tetlen bolsevik sérelem és az Új­ságíró Szövetség szolgái maga­tartása elleni ünnepélyes tiltakozó deklarációjához. Ez nagy alkalom volt, amikor az amerikai magyar sajtónak (a bolsevikok kivételével) egy em­berként kellett volna felemelnie szavát, nem pedig egyszerűen nem venni tudomást az ügyről, struccpolitikát folytatni, mint né­melyek tették. Qui tacet, consen tire videtur. Aki hallgat, egyetér­teni látszik... Kár, hogy az ame­rikai magyar újságírók, köziró , szerkesztők közül sokan, akik óha­zai vonatkozásban is a sajószabad ságot a demokrácia olyan alapkel­lékének tartják, amelylyel erköl­csileg áll vagy bukik, nem tudták annyira tultenni magukat apró na­pi politikai szempontjaikon, hogy közösen adtak volna ki harsány tiltakozó nyilatkozatot a magyar sajtószabadság védelmében. Mint­ha a magyarországi ujságiró­­szervezetnek a demokráciát eláru­ló magatartása után ez mégis el mulaszthatatlan történelmi köte­lességük lett volna... * * * a vallásoktatás kő­telező VOLTÁNAK ősi tör­vényét akarja eltörölni Szent Ist­ván országában Nagy Ferenc mi­niszterelnöknek a marxistákkal kötött paktuma és Ortutay Gyula, az uj kultuszminiszter épp úgy mint Balogh István államtitkár, a Kisgazdapárt uj főtitkára, de nem kevésbbé maga Nagy Ferenc if, síkra szállnak a javaslat mellett, amelynek nyilvánvaló célja, hogy az uj generációt hozzáférhetőbbé tegye az Istentagadó, nemzettaga­dó bolsevizmus eszméi számára. Erre szolgál az állami tankönyv­­monopolium párhuzamosan napi­rendre került terve is, mert az uj tankönyvek természetesen a Szov­jetnek megfelelő szellemben, a Rá­­kosiak cenzúrája nyomán volná­nak írva. Elsősorban is csodálkozunk azon, miért kell ezeket a kérdése­ket akkor elintézni, hmikor az or­szág még megszálló bolsevik had­erő nyomása alatt áll? Miért sür­gősek ezek a vallásfalanság és nemzetietlenség kitenyésztésére utazó “reformok”, amikor ezer más súlyos életgondja van a nem­zetnek és nincs is szuverénitása teljes birtokában? Nem kétséges, hogy amig az orosz hadak és Quis lingjeik bent vannak Magyaror­szágon, egyéni kockázattal jár, ha valaki úgy dönt fiáról, hogy igenis továbbra is járatja hittanra. Rá­­kosiék és Szakasitsék, hátuk mö­gött a vörös hadsereg fegyverei­vel, minden házban a bizalmi rendszer és a gyárakban, irodák­ban az “üzemi bizottság” spicli apparátusával nyomást akarnak majd gyakorolni a szülőkre, hogy a vallásiam óra és az úgynevezett: erkölcstani óra közötti szabad vá­lasztást, az utóbbinak javára dönt­sék el, külömben számítsanak ar­ra, hogy “fascistáknak” kiáltják ki őket, sőt még talán a kenyerü­ket, állásukat is kérdésessé teszik. Hogy pedig az erkölcstani órán bolsevik erkölcsöket oltogatnának a jövő nemzedék leikébe, arról, szintúgy nem lehet kétség. Érdeke vájjon ez a Kisgazda­­pártnak, amely állítólag ma is a nemzeti és polgári gondolat alap­ján áll? Legalább is a választóktól erre kapott megbízatást. .. S nincs e igaza az “Uj Ember”-nek, amely; arra céloz, hogy a marxisták a Kisgazdapártnak a keresztényi

Next

/
Thumbnails
Contents