Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-05-15 / 5. szám
1947 május 15. “KRÓNIK A” 3-IK OLDAL. NAGY FERENC KÜLFÖLDRE UTAZOTT, RÁKOSI ÁTVETTE "AZ ÜGYEK IDEIGLENES VEZETÉSÉT”. Nagy Ferenc miniszterelnök, mint lapunk zártakor jelentik, el' hagyta Magyarországot. A hivatalos jelentés szerint “három heti szabadságra” Svájcba ment s távollétében Rákosi Mátyás kommunista vezér, helyettes miniszterelnök vezeti az ország ügyeit. Az Associated Press budapesti tudósítójának információja szerint Nagy Ferenc mindaddig külföldön marad, amíg az oroszok kivonulása meg nem történik. A drámai hir jelentősége egyelőre felmérhetetlennek látszik. Ha azt jelenti, hogy Nagy Ferenc belátta az engedékenységi politika reménytelenséget és elutazása tüntetés akar lenni a Nyugat felrázására és Amerikának a magyar demokrácia megóvása érdekében oly sürgős fokozottabb akcióira, hatalmas fordulatok várhatók a bolsevizmus örvénye szélére sodort Magyarország ügyeiben. Az idő, amig az oroszok kiürítenék Magyarországot, az osztrák béke késlekedése miatt igen hosszúnak látszik, mégis, szeretjük remélni, hogy a most következő fejlemények nem Rákosi és Quisling-társai szabadkezet nyerésének, hanem a népakarat igazi érvényesülésének érdekét fogják szolgálni. A “Krónika” kezdettől látta a kommunistákkal való komoly alku lehetetlenségét és sürgette a helyzet élére állítását, a világ lelkiismeretének felhívását és feszült érdeklődéssel várjuk, valóban ennek a célzata van-e Nagy Ferenc külföldre távozása mögött? Megírtuk azt is, hogy Magyarország, a nyugati civilizáció ősi harcosa meg kell menekedjék az orosz érdekszféra politikai és lelki jármának halálos veszélyétől és most elérkezettnek tartjuk az időt, hogy ez a Truman-doktrina legmesszebb menő alkalmazásával megtörténjék. E pillanatban nem állapítható meg teljes határozottsággal, hogy ennek érdekében nem-e lett volna helyénvalóbb, ha Nagy Ferenc nem hagyja el az országot és nem adja át vezetését Rákosi kezébe. A közeljövő eseményei erre is meg fogják adni a választ. SZEMLE AZ ÚGYNEVEZETT ÖSZSZEESKÜVÉSI PERBEN a többségében a marxista pártok bizalmi embereiből álló “népbiróság” engedve a Rákositól és Szakasitstól megrendelt népgyülési határozatok követelésének halálra ítélte Dalnoki Veress Lajos vezérezredest, Donáth Györgyöt, a Horthy-korszak utolsó napjaiban “Magyar Élet Pártja néven fennállott kormánypárt alelnökét és András Sándor vezérőrnagyot. Két vádlott életfogytiglani börtönt kapott, mig a többi kilencet egytől tizennégy évig szóló börtönre ítélték. Ez csak első főcsoportja volt a vádlottaknak, most következik Misteth Endre volt újjáépítési miniszter és a többi volt kisgazdapárti képviselő ügye s utána sorozatos perekben a “népbiróság” elé kerül a “Magyar Közösség” minden tagja. Ugyanis százával tartóztatták le őket az ország minden részében és most börtönben ülnek vizsgálati fogságot. Magas miniszteri tisztviselők, megyei vezetők, patinás régi magyar nevek viselői vannak közöttük tömegével, az öntudatos magyar értelmiség sok kiváló tagja, akiket csak az országban elterpeszkedő Quisling-uralom, az orosz megszállók fegyvereinek védelme alatti marxista honfoglalás feletti aggódásuk késztetett azokra a megbeszélésekre, tanácskozásokra, amelyeket összeesküvéssé fújt fel a marxista blokk, hogy kihasználhassa Nagy Ferenc és a Kisgazdapárt megfélemlítésére, újabb politikai zsarolásra. A tárgyalásról csak a kormány hirszervei által kiadott tudósításokat közölték a magyarországi lapok, de azokból is megállapítható, hogy tulajdonképpen nem volt kialakult, kijegecesedett programú mozgalom, az orosz kivonulás utáni cselekvések tervei még embrionális, tisztázatlan állapotban voltak, amikor valamily árulás folytán lecsapott a Magyar Közösség tagjaira a nagy pecsenyét szimatoló kommunista katonapolitikai ügyosztály vezetője. Maga a “Ma gyár Közösség” létezett már a Hitler-előtti időkben is, a háború alatt pedig Hitler-ellenes álláspontot foglalt el. Felélesztésének oka, száz és szás letartóztatottnak egybehangzó vallomása szerint, csakis a marxista Quislingek bolsevizáló nemzetietlen hatalmi előretörése volt s miként mindig voltak “titkos” tűrt szabadkőműves szervezetek, úgy ebben a helyzetben érthető, hogy a nemzeti antibolsevik irányzat emberei is “titokban” keresték egymás társaságát, tanácskoztak, készülődtek arra, hogy lehetőleg békés módon megóvják Magyarország függetlenségét, szabadságát és népének nemzeti eszményeit és egyéni életrendszerét. Legkiforrottabbnak Dálnoki Veress vezérezredes látszott a tárgyaláson, akit a bíróság is az “összeesküvés” vezérének tekintett s még a hivatalosan kiadott tendenciózus tudósítások sem merik titkolni a tárgyaláson a “túlzókkal”, fajpolitikai szélsőségesekkel, fascizmusra fogékonyaknak látszókkal szembeni éles állásfoglalását. Az “összeesküvők” ez első csoportjának ítélete most a Népbiróságok Országos Tanácsa cimü felebbviteli fórum elé kerül, amely ben állítólag több kilátás van a bírói szakértelem és tárgyilagosság érvényre jutására. Volna egy üzenetünk a NOT számára: Jászi Oszkár, akit mi nem szeretünk, mert azok malmára hajtotta ß vizet, akik hivatásszerűen dolgoztak az ezeréves történelmi Magyarország szétdarabolásán, de aki nagy becsben áll a mai ohazai rendszer előtt, hiszen legutóbb is a “Szabadságrcnd” legnagyobb érdemjelével tüntette ki a magyar köztársaság elnöke, — irta 1931- ben egy baloldali amerikai magyar lapban, hogy "ha nem tett volna Lenin, nem lett volna Mussolini, ha nem lett volna Kun Béla, nem lett volna Horthy.” Üzenjük a NOT biráinak: ha nem lett volna orosz nyomás a koalíció érdekében s nem volna Rákosi es marxista blokkjának a választási eredményekkel oly harsány ellentétben álló hatalmi ragadozása, hazaliferáló betelepedése a hatalom őrhelyeire, akkor nem lett volna az ország elbosevizálásától es orosz gyarmattá sülyesztésetol felőknek ez az “összeesküvése” sem Jogtalan, antidemokratikus akció természetes, önvédelmi visszahatása volt. Erre gondoljanak, ha majd ítélkeznek emberek, antibolsevik magyar hazafiak élete felett. , * * * A MAGYARORSZAGI SZABADSÁGPART LAPJÁNAK A “HOLNAP’-nak beszüntetése ügyében lapunk zártáig nem jött hir, hogy a nyomdászok bojkottja megszűnt volna, noha a Kisgazdapárt hivatalos lapja is hangsúlyozta azt, hogy egy lap ellen egyedül a bíróságok jogosultak eljárni, nem pedig önhatalmúlag a nyomdászok, akik éveken át szedték a nyilas lapokat anélkül, hogy megütköztek volna azoknak a szociáldemokrata párt elleni gyilkos uszításain, sőt kiszedték Szálast hadparancsát is. Még határozottabb hangon foglalt állást az Uj Ember” katolikus hetilap, ellenben a Magyarországi Újságírók Szövetsége, a sajtó kari testületé egy Betlen Oszkár nevű változatos múltú újságíró, a kommunista pártnapilap, a "Szabad Nép zsurnalisztikái szerkesztője indítványára azt a szégyen-határozatot hozta, hogy megérti és helyesli a nyomdai munkások határozatát, amelylyel beszüntette a Szviridov orosz megszálló tábornoktól is engedélyezett lap előállítását. A mai magyarországi közállapotokra gyászosabban jellemző dolog nem is történhetett volna, mint hogy a nagy szabadság-hagyományú magyar újságírás kari testületé igy szekundál a kommunisták politikai féltékenységétől sugalmazott nyomdász-önkénynek amely elvágta az egyetlen parlamentáris ellenzéki párt egyetlen napilapjának életfonalát. A kisgazdapárti és a katolikus lap tiltakozása mindenkép örvendetes jelenség, noha azoknak tompított hangján is megérzik a Rákosiak, Rajkók terrorjának nyomása. Szavuk bátor alibi és elismerést érdemel. A valóban erélyes hangú tiltakozás lehetősége igy a szabad magyar amerikai sajtó kötelességéül maradt s a “Krónika szívvel-lélekkel csatlakozik a “Katolikus Magyarok Vasárnapja” clevelandi hetilapnak a sajtószabadságot ért veszedelmes hinősithetetlen bolsevik sérelem és az Újságíró Szövetség szolgái magatartása elleni ünnepélyes tiltakozó deklarációjához. Ez nagy alkalom volt, amikor az amerikai magyar sajtónak (a bolsevikok kivételével) egy emberként kellett volna felemelnie szavát, nem pedig egyszerűen nem venni tudomást az ügyről, struccpolitikát folytatni, mint némelyek tették. Qui tacet, consen tire videtur. Aki hallgat, egyetérteni látszik... Kár, hogy az amerikai magyar újságírók, köziró , szerkesztők közül sokan, akik óhazai vonatkozásban is a sajószabad ságot a demokrácia olyan alapkellékének tartják, amelylyel erkölcsileg áll vagy bukik, nem tudták annyira tultenni magukat apró napi politikai szempontjaikon, hogy közösen adtak volna ki harsány tiltakozó nyilatkozatot a magyar sajtószabadság védelmében. Mintha a magyarországi ujságirószervezetnek a demokráciát eláruló magatartása után ez mégis el mulaszthatatlan történelmi kötelességük lett volna... * * * a vallásoktatás kőtelező VOLTÁNAK ősi törvényét akarja eltörölni Szent István országában Nagy Ferenc miniszterelnöknek a marxistákkal kötött paktuma és Ortutay Gyula, az uj kultuszminiszter épp úgy mint Balogh István államtitkár, a Kisgazdapárt uj főtitkára, de nem kevésbbé maga Nagy Ferenc if, síkra szállnak a javaslat mellett, amelynek nyilvánvaló célja, hogy az uj generációt hozzáférhetőbbé tegye az Istentagadó, nemzettagadó bolsevizmus eszméi számára. Erre szolgál az állami tankönyvmonopolium párhuzamosan napirendre került terve is, mert az uj tankönyvek természetesen a Szovjetnek megfelelő szellemben, a Rákosiak cenzúrája nyomán volnának írva. Elsősorban is csodálkozunk azon, miért kell ezeket a kérdéseket akkor elintézni, hmikor az ország még megszálló bolsevik haderő nyomása alatt áll? Miért sürgősek ezek a vallásfalanság és nemzetietlenség kitenyésztésére utazó “reformok”, amikor ezer más súlyos életgondja van a nemzetnek és nincs is szuverénitása teljes birtokában? Nem kétséges, hogy amig az orosz hadak és Quis lingjeik bent vannak Magyarországon, egyéni kockázattal jár, ha valaki úgy dönt fiáról, hogy igenis továbbra is járatja hittanra. Rákosiék és Szakasitsék, hátuk mögött a vörös hadsereg fegyvereivel, minden házban a bizalmi rendszer és a gyárakban, irodákban az “üzemi bizottság” spicli apparátusával nyomást akarnak majd gyakorolni a szülőkre, hogy a vallásiam óra és az úgynevezett: erkölcstani óra közötti szabad választást, az utóbbinak javára döntsék el, külömben számítsanak arra, hogy “fascistáknak” kiáltják ki őket, sőt még talán a kenyerüket, állásukat is kérdésessé teszik. Hogy pedig az erkölcstani órán bolsevik erkölcsöket oltogatnának a jövő nemzedék leikébe, arról, szintúgy nem lehet kétség. Érdeke vájjon ez a Kisgazdapártnak, amely állítólag ma is a nemzeti és polgári gondolat alapján áll? Legalább is a választóktól erre kapott megbízatást. .. S nincs e igaza az “Uj Ember”-nek, amely; arra céloz, hogy a marxisták a Kisgazdapártnak a keresztényi
