Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-04-15 / 4. szám
J O-IK OLDAL "KRÓNIKA" 1947 április 15. ENYÉM MINDEN... Én a szent magyar koronára vágytam A Kárpátok bércein születtem én Rég volt de a szó közel van szivemhez Most is súgom Neked, minden az enyém! Enyém a Fenyves szúró szálaival Enyém a Fenyves alatt a zöld moha Enyém a Fenyvesek alján elfödelt Édes jó anyámnak szederjes álma Minden az enyém, a mostoha sors is Az éhség és izmáim fáradt végtaga Enyém a Kárpátok minden bérce Enyém lenn az Alföld és enyém a Tisza És enyém a Tiszának minden szenvedése. Enyém minden e széles nagy világon A vándorbot is mit a kezembe adtak A jeltelen sirok is hol társaim alusznak Valahol Oroszországban. Enyém itt minden az Olasz ég alatt is Enyém a könny s a méltó fájdalom Én ma mindent enyémnek mondhatok Mert én menekült magyar vagyok Valahol Olaszországban. Károly király fenséges szava dédelgetett engem Súgva a fülembe egy édes alkonyon Tiéd a Bérc s az Alföld rónasága Az ős apák és anyáknak minden álma: Hol vagy Ottó királyfi Hogy kitárjam Feléd menekült karom Hol a hozsanna, mellyel Atyád altatott Tücskök zenéjét zengve éji álmaimba Oh, hol vagy Ottó király, magyarok magyarja? Mert én itt vagyok idegen földön nyomorultan Rodostói kínba Rákóczi helyén Hitvesem ajkáról nem hangzik már nóta És nincs az újszülöttnek párna fekhelyén. Hol vagy Ottó szivünknek bársonya Hogy kérhessünk Tőled segítséget Emigrálni szeretnénk távol hazánktól Megmenteni e két magyar gyermeket. Róma, 1947, március 3. és mimódon lehetne csoportúnkat úgy megsegíteni, hogy tagjai a szörnyű nyomorból teljesértekü emberek nívójáig újból fel tudjanak emelkedni s Délamerikában való egzisztencia teremtésére fel tudjanak készülni. Elsősorban azt kell kérnünk, hogy az útlevelek s a vízumok beszerzésére szükséges okmányokra kapjunk valamelyes pénzt, mert azok beszerzése soki utánjárást és időt igényel. Ez az összeg fejenkint 10 dollárból kikerül. Az emberek fizikai karbahelyezésére, a sürgősség sorrendjében az alábbi dolgok szükségesek: 1. Cukor,, vitamint tartalmazó édes- és húskonzervek. 2. Szappan és egyéb testápoló szerek (csecsemő csoportunkban nincsen). 3. Fehérnemű 21 férfi, 7 nő és 2 serdülő leánygyermek részére. 4. Harisnya 30 személy részére. 5. Lábbeli 21 férfi (41-től 45 számig) és 9 nő (35-től 39-ig részére). 6. Némi pénz a levelezések lebonyolítására és olcsó dohány. 7. Felsőruha és felöltő, ha nem lehetséges valamennyi férfi és nő részére, akkor lehetőség szerint. 8. A hajójegy ára a szükséges vízumokkal együtt, fejenkint 250 dollár, a leánygyermekek 14 éven felüliek, igy teljes értékben számítanak. Kérjük kedves segítő honfitársainkat, hogy ruha és lábbeli küldésénél ne a divatra, hanem a tartósságra és a használhatóságra legyenek tekintettel: mégis úgy gondoljanak reánk, 'hogy — azért más, hasonló sorsban élő és hozzájuk forduló honfitársaink miattunk meg ne rövidüljenek. Végtelenül kedves volna, ha az adományozó magyar a címét közölné a ruha zsebébe tett cédulán, hogy közülünk az, aki azt megkapja, meg is tudja köszönni neki. Végül azt is be kell jelentenünk, hogy Olaszországban, tartózkodási engedélyünk április hó végén lejár s azt többé meg nem hoszszabbiíják. Ha addig nem sikerül kiutazni, közölték velünk,, hogy a kormányzat a Lipari szigetcsoporton levő fegyenctelepre fog internálni bennünket. Kedves “Krónika” Szerkesztősége és sok-sok ismeretlen segítő magyar! Most, hogy befejeztem helyzetünk rövid leírását, oly könnyűvé vált a lelkiismeretem, mert úgy érzem, hogy mint egykori katonáim vezetője, az utolsót is megtettem, amit tiszti esküm hü betartása megkövetel s amit ezen felül, drága hazám és nemzetem iránt mindhalálig tartó hűséges ragaszkodásom diktált. Ha dolgozni engedtek volna itt Olaszországban,, ma ez a* levél nem íródott volna meg, mert a saját munkánk erejéből akartunk kijutni. Sajnos eddig hasztalannak bizonyult minden igyekezetünk, mégis mostmár, ha a sok-sok kedves segitő magyar kéz megsegít bennünket, a Lipari csigetcsoport legyenctelepeit elkerüljük. Türelmetlenül várjuk válaszukat iaz alábbi címünkre repülő postával: A csoport megbízásából: Cím: O’Relley Béla és László András. San,iBastore, Gallicano nel Lazio, Roma, Italia. Perugia, 1947 március 4. Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Engedje meg, hogy mint régi legitimista és mint újságíró egy kéréssel forduljak ismeretlenül önhöz. Sajnos, nb. lapjának csak egyetlen egy számát láttam jó pár hónappal ezelőtt P. Mészáros római magyar plébánosnál. Az utóbbi időkben azonban Rómában járva hallottam, hogy abban megjelent Őfelségének egy nyilatkozata vagy kiáltványa a magyarsághoz. Sajnos, aki- ezt elmondta, nem tudta értelmesen megmondani a kiáltvány tartalmát. Nagyon kérem, ha lehetséges legyen olyan jó Szerkesztő Ur s küldje el nekem a kérdéses számot. S ha nem tart ezért szerénytelennek, esetleg néhány más érdekesebb számot it. (Elküldtük, a szerk.) Kedves kommunistáinkat, oroszokat és magyarokat egyaránt, j^itünően ismerem. A háború alatt az orosz fronton harcoltam, megtanultam oroszul. A megszállás alatt egy darab ideig községi tolmács voltam s közelről láttam minden aljasságukat. Később módom volt beszélni mindenféle pártállásu magyar politikussal s néhány egészen bizalmas tárgyaláson is résztvettem. Egyiken a jelenlegi miniszterelnök tolmácsa voltam. — Menekülésemig, 1945 novemberéig a magyar legitimizmus helyzetét is jól ismertem. Részt vettem a Nemzeti Összetartás Klubjának néhány ülésén is az utolsó időkben. Nemes László. Egyébként újságírói pályámat az akkor még legitimista “Magyarságnál” kezdtem. A “Magyar Nemzetnek megalapításától betiltásáig voltam belső munkatársa, eleinte Pethő Sándor haláláig a főszerkesztő titkára. Noha részt vettem az úgynevezett “fegyveres ellenállási mozgalomban” s az úgy csúfolt “felszabadulás” után azonnal igazoltak, az önkéntes száműzetést választottam s életcélomul választottam a bolsevizmus és az oroszok elleni harcot. Sajnos, egyelőre édes keveset tehetek, de azt a keveset nagyon szívesen tenném meg,, különösen a legitimista táborban. Kérésemet megismételve s Szerkesztő Ur sziVességét előre is hálásan köszönve maradok kiváló tisztelettel: Mikszáth Antal. Cim: Dott. Antonio Mikszáth, Via degli Sciri No. 1. (Casa déllé Sourucce Fillippine.) Perugio, Italia. * * * Páris, 1946 november 18. Igen tisztelt Szerkesztőség-Lapjuk ez év október 15-iki száma több példányban a párisi, ille tőleg svájci nemzethü magyar kolónia lelkében erős visszhangot keltett. Múlt hét végén Genfben az ottani diplomata disszidencia és a mai rabszolgasorsban szenvedő országba vissza nenj térő magyar diákság némely képviselője előtt a “Krónika” több cikkét felolvasták. A meginduló diszkusszió néhány megállapítását szeretném a t. Szerkesztőséggel közölni, hogy abból a jövőre nézve a következtetéseket levonhassák. Hogy a lap, mely szembenáll a mai Tildy-féle Quisfingregimemel, még sem esik a sajnos mind jobban elterjedő olcsó antiszemitizmusba — mutatja a Krónika szerkesztőségi tagjainak belső erejét mértékletes s kiegyensúlyozott világnézetét. Ehhez gratulálok. A most meginduló és az emigráció jó és felhasználható elemeit magunk köré sorozó mozgalmunk sem tűri az antiszemitizmust. Újjáépíteni csak gyűlölködés nélkül lehet. / “Túlbuzgó Királyellenes indítvány,” “Idegen fegyverek hangja mellett,” “Tizenkét akasztófa," “Háborús osztálybünÖsség,” “Erdély”, valamint a Sigray Antalról szóló megemlékezés, külön-külön mindenütt kitünően hatottak. Álltaiéban az egész szám hangja nívós, tradiciótisztelő és mégis modern s valószínűleg a jövő év elején úgy a svájci mint a franciaországi mozgalom nagyobb példányszámban fogja megrendelni szétosztás végett. Természetesen vannak hiányok is vagy kifogásolható momentumok, azonban hol található egy olyan sajtótermék, mely mindenkinek 100%-ig megfelelne. Talán csak egyetlen egy momentumot kifogásoltak úgy itt Franciaországban mint odaát Svájcban mindannyian, akik olvasták, t. i„ hogy a Krónika Szegedy Maszák köztársasági követet többizben szimpátiával emlegette. Ezt a jövőben ajánlatos volna elkerülni, az elkeseredés és a gyűlölet sajnos túl nagy itt Európában mindazok iránt, akik a mai orosz satelite regime-et képisevik és akik a nevüket odaadják egy olyan rendszer fedezésére, mely alatt ezrével deportálnak, kínoznak, üldöznek tisztességes magyar asszonyokat, papokat,, hazafiakat, stb. Egyébként általánosan kifejezett véleményként említem meg, hogy a magyarországi hírszolgálatot aján latos volna kibővíteni, rövid hírekben tükörképet adni az otthon lezajló eseményekről s azt röviden a Szent Istváni Magyarország nézőszempontjából kommentálni. Fogadja az igen tisztelt Szerkesztőség-, őszinte nagyrabecsülésem kifejezését. Dr. Thierry Iván. Care off Baráth, Hotel Charlemagne, Neuilly sur Seine, France. * * * Milano, Li február 8, 1947. Studio Filatelico Moderno F. Schandl Ferenc .Milano Galleria Matteotti, N. 37 Bis Kedves Főszerkesztő Ur! Boldog örömmel olvastam lapjukat a “Krónikát” és állok az előfizetők táborába. Megdöbbentő az a szabadság mit Önök az Egyesült Államokban élveznek. Szinte hihetetlen, hogy a földön van egy ország, ahol olyan nyíltan lehet az igaz és megtörtént eseményekről írni. Európában, különösen tekintettek a “Vas függönyön” túl, mi magyarok, erről nem is merünk álmodni. Magyarok, akik az egyik diktatúrából a másikba cseppentünk. Milyen boldogság lenne nekünk is egyszer, még egy perc is elég lenne, — abból a levegőből szívnunk, amit Önök lehelnek be. Önöknek nem kell félniük, hogy
