Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-01-15 / 1. szám
“KRÓNIK A” 5-IK OLDAL 1947 január 15. RUBY ERZSÉBET ROVATA ÚJÉVI ÜZENET Megint nagyot fordult az idő kordélya de a kerekei még mindig sárba ragadva, kibillenve a rendes kerékvágásból egy helyben forognak. Se előre, se hátra, mert elől a viz, hátul a tűz, balról a gyűlölet, jobbról a bosszú állja el az utat. Pedig annyi, de annyi jószándéku ember van a világon, akik az életüknek felét odaadnák, hogy jobbá és tökéletesebbé legyen a világ. Tudom, hogy kedves olvasóim is, mind velem egyetértve akkor éreznék magukat igazán boldognak, ha azt hallanánk, hogy nem éheznek már odahaza a .szegény testvéreink, van jó meleg téli ruhájuk, elegendő fűteni valójuk. s lassan, lassan el felejtik az átélt borzalmakat. Jaj pedig de nagy a szükség otthon, egy csepp volt a tengerben a mi segítségünk. Még mindig 1400 ember étkezik az Actio Catholika ingyen népkonyháján S gondoljuk el, hogy micsoda öszszeget emészt fel ez a napi étkeztetés. Honnan és miből? A könyörületes szivü amerikai testvéreink adományaiból. Áldja is meg érte mindnyájukat a jó Isten! Most az ujesztendőben meg akarom köszönni kedves magyar testvéreimnek áldozatkészségüket, högy nem felejtkeztek meg az otthoni szenvedőkről s adtak, adtak, két kézzel adtak. Voltak olyanok is, akik a bibliai szegény asszony két fillérjéhez hasonlóan az utolsójukat is odaadták s én tudom, hogy ézzél az utolsó két fillérrel csoda történt, nagy csoda! A két fillér önmagából száz dollárt termelt ki. Hihetetlen pedig igy van. Nem hisznek Önök a csodában? Pedig megtörtént! — Látván pedig a gazdag ember, hogy a szegény ember utolsó centjeit küldte át, az árva Magyarországban nyomorgó testvéreinek, olyanoknak, akiket soha nem is' ismert. A gazdag ember gondolkozott ezen. mert az éber csősz, a lelkiismeret * parancsolta, hogy gondolkozz! És rájött a gazdag ember, hogy az irgalomnak nagyon nagy ereje van, a lelkek és szivek fölött s mindig megtalálja a pontos időt s helyet, hogy mikor cselekedj. És a gazdag ember száz dollárt adott, — amelyre két ellentétes érzés vezette. Először: hogy “csak nem maradok, a rongyos koldus megett az adakozásban?” másodszor: az irgalom parancsa, félig már kivette zsebemből a pénzt, oda kell tehát adnom, mert úgy sem lesz áldás rajta!” Nem lett volna áldás rajta, mert azzal az összeggel, ki tudja hány emberi életet mentett meg, mikor ma olyan szörnyű hatalma van a Sátánnak az Élet fölött, hogy egy dollár megmentheti a halálba indulót és az egy dollár hiánya miatt el kell pusztulnia. Mindig volt szegénység a földön. s a gazdagok elkülönítettsége még sem okozott tragédiát. De ma a mérhetetlen nyomor olyan nagy, hogy az emberi kapcsolatok törvényszerűségével az egyén nyomora, az egész világ szegénysége, — mert a leszegényedett világ egyik részecskéje a nyomorgó egyén. Nem lehet kibújni, kitérni a dolgok elől s megátkoz az a darab száraz kenyér, melyet a szemétre dobsz, mikor ma otthon egy utca szögletben az éhségtől haldoklik valaki, akit megmentett volna a kidobott száraz-kenyér. El keli mondanom egy történetet, annál is inkább, mert aki nekem ezt elmesélte, ma az amerikai magyaroknak egyik legnagyobb büszkesége, a magyar művészet kimagasló nagysága: Jávor Pál. Nem a művészetéről akarok most beszélni, sem arról az ötven darab filmről, mely világ viszonylatban is igazolja a magyar kultúrát és irodalmat, hanem Jávorról, az emberséges emberről, kinek a művészete mellett egyik legnagyobb gondja az otthon hagyott szenvedőkről gondoskodni. Péznt gyűjt a számukra, kér. sürget s összeköttetéseinél fogva ebben nagy sikere is van. Újév első napján New Brunswickon voltunk egy kedveg családnál. Közöttünk volt Jávor Pál is. Ott ültünk a parlorban, a dúsan megrakott ragyogó karácsonyfa előtt. Jávor szótlanul nézte a csillogó fát s arca egyre komorabb lett, s valami fanyar, kesernyés vonás ült a szájszögletében. Egyszerre csak egy hirtelen mozdulattal, leült a szoba közepén, a padlón lévő szőnyegre és küljnböző kicsavart, elferdült torna mutatványokkal mutatja, hogy Budapesten az ostrom alatt megsebesült nyomorék kis gyermekek, hogyan vonszolják magukat az utcán. Az egyiknek mind a kétlába térdből leszakítva, ülve dobja magát előre. A másiknak a két kezefeje hiányzik, — a harmadiknak rózsás kis arcocskájából szakított ki egy darabot a bombaszilánk. És igy tovább. Elképzelhetetlen látvány az emberi hitványságról és gonoszságról. Nincs aki gondoskodjon róluk. Szüleiket elveszítették az ostrom alatt s a szomszédok löknek oda nekik egy egy darab kenyeret. Akadtak lelketlen emberek is, akik magukra vállalták a szerencsétlenek gondozását, de elküldik őket koldulni, de hát mit kapihatnak-szegénykék a többi koldustól?? Jávornak az elbeszélés alatt könnyek gyűltek a szemébe' s a vidám társaság halotti csendben ült és a mindenféle finom ételekkel megrakott asztal körül, — lelki szemeimmel éhes gyermek arcokat láttam s összeszorult a kezem, hogy a körmeim véresre karmolták csukott tenyeremet. S elhatároztam, hogy létszükségletemet redukálom, pedig nem élek fényűzéssel. De ilyen esetekben fényűzésnek nevezem, ha egy héten egyszer elmegyek a színházba s otthon éhen halnak az emberek. Tehát két hétben egyszer megyek a színházba. Drága jó asszony társaim kövessetek ezt a példát! Egy héten egyszer mondjatok le a süteményről és ha 20 dolláros ruhát akarsz venni (igaz, hogy ezért az összegért ma rongyot adnak) de azért két dollárt vegyél el a ruhára szánt összegből. És igy tovább, annyiféle dolog van a világon, hogy a két fillérből észrevétlenül dollárok lesznek. A jó Isten megáldja nemes munkájukat. Megáldotta a múltban s megáldja a jövőben is. Gratz Gusztáv Magyarország egyik legképzettebb és legnemesebb jellemű politikusa és közírója hunyt el Budapesten, dr. Gratz Gusztáv volt külügy- és pénzügyminiszter, képviselő és lapszerkesztő halálával. Gratz Gusztáv több évtizedes közéleti pályája alatt mindenkor a demokratikus szellem magas Színvonalú képviselője volt, a népjogok és a szociális haladás igaz barátja s emellett a királyság történelmi gondolatának, a nemzeti fejlődés rendjének is őszinte harcosa. Nem volt a demagog nagyhanguság embere, de elvhü férfiasságának sok ízben adta jelét, igy akkor is, amikor boldogult Károly király visszatért Magyarországra. Azonnal az uralkodó rendelkezésére bocsájtotta magát s amikor ezért, mint a királytól kinevezett Rakövszky-kormány külügyminisztere vállalnia kellett a feleősséget, felemelt fővel viselte a börtönszenvedéseket is. A náci korszakban is távoltartotta magát mindenféle tévirányzattöl és újságíró körökben feljegyzik, hogy amikor már a hitlerizmus nyomása alatt, a harmincas évek végén meg akarták szüntetni a nagytradicioju Pesti Napló napilapot, elvállalta a lap főszerkesztői tisztét, hogy a lap munkatársainak kenyerét megmentse. De természetesen a lap ezután sem tántorodott el s ezért mihamar beszüntették. A mostani korszakban Gratz semmiféle szerepet nem vállalt. Valamikor ő volt Magyarországon egyik megindítója a társadalomtudományi kutatásnak, de mindvégig ellenfele maradt minden egyoldalú osztályhaíalmi szélsőségnek ás mint meggyőződött legitimista demokrata fejezte be munkás, tiszta életét. * * * * A budapesti ^‘Magyar Nemzet” Írja: Gratz Gusztáv halála őszinte részvétet keltett a politikai- élet legkülönbözőbb köreiben, hiszen az elhunytat színes érdekes egyéniségéért még ellenfelei is megbecsülték. 1875-ben született Gölnic•bányán. Még egyetemi tanulmányai alatt az újságírás felé vitte érdeklődése. A Pester Lloyd szerkesztőségébe került, egyúttal tudósítója lett osztrák és német napilapok, folyóiratok egész sorának. Gazdag egyénisége össze tudta egyeztetni a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatói tisztségét a radikális eszmeáramlatoknak is fórumot nyújtó Huszadik Század szerkesztőségével. Ö alapította meg ezt az úttörő folyóiratot és tevékenyen résztvett a Társadalomtudományi Társaság megszervezésében is. A politikai élet aktiv szereplője 1906-ban lett, amikor országgyűlési képviselővé választották. Az első világháború alatt, 1917-ben pénzügyminiszter lett. Az 1920-as évek elején rövid ideig külügyminiszter volt, majd résztvett a legitimista mozgalomban és amikor IV. Károly kísérletet tett trónja visszaszerzésére, Gratz Gusztáv nyomban eléje utazott és csatlakozott hozzá. Az úgynevezett “királypuccs” után egyideig rabságba került. Az ezt követő időszakban kikapcsolódott a politikai életből. Legfeljebb a magyarsághoz hü német kisebbség kulturális megmozdulásaiban vett olykor komoly részt. Az 1930-as években újból képviselő lett és a Polgári Szabadság Párt tagjaként emelte fel szavát a retrográd törekvések és a zsidóság jogainak megszorítása ellen. Amikor a németek betörtek Magyarországra, őt is letartóztatták és Németországba vitték. Később néhány befolyásos német barátja kérésére ugyan kibocsátották az internálótáborból, de ausztriai kényszer-tartózkodási helyet jelöltek ki számára és nem térhetett vissza hazájába. Magyarország felszabadítása után, amint lehetett, visszatért Budapestre. Megviselten és betegen érkezett haza, de azért folyton dolgozott. Emlékiratait irta, amelyeknek befejezésében most meggátolta a halál. —> KOMMENTÁR NÉLKÜL Amivel Károlyi nem gyanúsítható. Károlyi Mihálynak a Zsolt Béla szerkesztésében Budapesten megjelenő “Haladás” cimü hetilap november 7-iki számában, a párisi konferencián való szerepléséről tett nyilatkozatából: “Közbenjárásomnak még a csehek előtt is talán azért volt némi hitele, mert engem nem gyanúsíthattak meg revizionista politikával, hiszen huszonöt esztendő alatt egy dőre revizionizmus ellen küzdöttem!” <i_ KOMMENTÁR NÉLKÜL Propaganda-távirat. A “Magyarok Világszövetsége” táviratilag felkérte a washingtoni magyar követséget a következő üzenet továbbítására: “Uj év alkalmából jókivánatainkat küldjük Magyar-Amerikának. Kérjük minden honfitársunkat egymás jószándékainak megbecsülésére. Kívánjuk, hogy ugyanaz a koalíciós szellem hassa át az amerikai magyarságot, mely romjaiból független szabad életre keltette a szenvedéseiben megtisztul Magyarországot. Magyarok Világszövetsége, Ács Tivadar, alelnök. * i1 ‘
