Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-03-15 / 3. szám
8-1K OLDAL. “KRÓNIK A ’ 1947 március 15. 1947 II. 4 Krónika" szerkesztősége és kiadóhivatala 307 — 5th Avenue New York 16, N. Y. Kedves Igaz Magyarok! Megrendülve és bizakodva olvastuk a Krónika decemberi szamát. Megrendülve, mert minden szava igaz, mint a "Kényszer munkán a szovjet paradicsomban’’ is. Bizakodva, mert látjuk, vannak még tisztánlátók külföldön is. Minden cikk, minden szó igaz! Ezt mi írjuk, akik 1946 szeptemberében szöktünk ki az országból, - a mi hazánkból. Mi, akiket orosz fogságból 1945 szeptemberben engedtek haza és akiknek hozzátartozói még mindig ott vannak. Aki teheti, menekül angol és amerikai zónába. Francia-, Olasz'»országba, Belgiumba, a tehetősek Svájc és Dél-Amerikába. Rengeteg magyar katonatiszt dolgozik a belgiumi szénbányákban'és szolgál a francia idegen légióban. Tu‘domásunk szerint.az ő alakulataikat vezényelték most az indokinai lázadások leverésére. Eddig eljutottunk útlevél nélkül. Nem voltunk nyilasok, de kommunisták sem akarunk lenni. Üzemi főtiszti minőségben teljesítettünk szolgálatot a Magyar Állami Érc és Szénbányászatnál. Fogságból hazajövet az igazoló bizottságok leigazoltak, utána rögtön szolgálatba állítottak. A mai uralom alat* 1 évig dolgoztunk. Bányaipari középiskolai érettségünk van. Az utolsó időkben mérnöki munkakörben dolgoztunk. Mi okleveles mérnökök akartunk lenni, de azt még eddig nem sikerült megszerezni. Beszélünk magyarul, németül, franciául. Olajfurásoknál, földalatti és külszíni felméréseknél, térképezésnél, szén és ércbányák földalatti munkálatainak :-ány:’tásánál, minden műszaki munkáitoknál vagyunk legerősebb kritikát kiálló szakemberek. Képesítő bizonyítvány, igazoló bizottsági határozat, szolgálati bizonyítvánnyal tudunk mindent hitelt-érdemlően igazolni. Minden iratunk kész a Délamerikába (Venezuela) való kivándorláshoz. Ezek az iratok 1947 április végével lejárnak és nekünk eddig el kell utaznunk. Most egy belga bányában dolgozunk, letagadtuk igazi képesítésünket is, hogy minél többet tudjunk keresni és hajójegyünket igy egyenlítsük ki. De már látjuk, hogy nem tudjuk. Amit keresünk csak a szűkös megélhetésre elegendő. Venezuelába mint olaj-mérnököt alkalmaznak, a konzul szerint. Nőtlenek vagyunk. 30 évesek, uj életet kezdhetnénk. Magyarok! Testvéreink! Segítsetek! Kölcsönt kérünk tőletek! Hajójegyet vagy annak az árát. Mi magyar becsületszavunkat adjuk, hogy azt az első negyedévbe viszszafizetjük még. ha napszámos munkát kell is vállalnunk. Adjatok 20. 30. 50 százalékos kamatra, csak adjatok. Rólatok oly sok jót hallani. Odahaza, külföldön egyaránt. Oly sokat segítettetek már. nagyon kérünk, ne hagyjatok cserben * A hajójegy árát itt nekünk dollárban kell fizetni, mert idegenek vagyunk. Higyjetek nekünk. Mi nem vagyunk szélhámosok, nem akarunk senkit becsapni, mi csak szerencsétlen időben szültett fiatal magyarok vagyunk. Nem is nekünk küldjétek azt, hanem egy belgiumi Ismerősötöknek, vagy egy hivatalnak, ami bizalmatokat élvezi. Aki vagy ami aztán kézbesíti akkor, ha mindent iratokkal bizonyítottunk. Vagy küldjétek a brüsszeli ‘Magyar-ház” vezető lelkészének. Címe: Molnár Antal főtisztelendő, Bruxelles, 43, rue Morris. Testvéreink! Mi egy rövidlejáratu kölcsönt- kérünk. Segítsetek rajtunk! Fedezetül magyar becsületszavunkat adjuk a visszafizetésig! Bízzatok benne! Isten segítségét kérjük szegény magyar hazánkra és minden igaz magyarra! Búcsúzóul kívánunk bányász jó szerencsét. Városi József Budavári Ferenc Címünk: Városi József, Budavári Ferenc, Waterschei (Limburg), Gordel Laan 57, Belgie. * * * Mélyen tisztelt szerkesztő ur! A véletlen folytán kézhez kapott nb. lapjának olvasása után, több sorstársam felkérésére írtam a mellékelt cikket. Amennyiben szerkesztő ur úgy találja, hogy alkalmas a megjelenésre, lapjuk szellemének megfelel és talán egy keveset használhat is az Önök által képviselt magyar gynek, úgy köszönettel és hálával venném, ha soraim napvilágot láthatnának. Magamról csak annyit, hogy nem voltam hivatásos politikus. Okleveles építészmérnök vagyok, az utóbbi 25 évben kizárólag szakmámban dolgoztam. Elnézését kérem, ha soraimmal feleslegesen zavartam volna. Csupán csak az a kérésem volna i^ég, hogy ha nincs különösebb akadálya. úgy küldesse meg címemre nb. lapját annak közlése mellett, hogy milyen összeget és milyen formában küldjék be, mert a lap külföldi előfizetési árát nem ismerem. Mély tisztelettel és- honfitársi üdvözlettel: Kocsárd Emánuel Brixen im Tale 53 Österreich, Tirol Brixen i. T., 1947 jan. 26 * * * Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Kedves Magyar Testvérem! Karácsony estéjén, csendesen ülve kicsi hoxom'ban. elvégezvén a másnapi beszédre való előkészületet, azon elmélkedtem .hogy milyen árvák is vagyunk mi, szegény magyarok. Mindenki kapott e táborban ajándékot, ki Angliából, ki Amerikából, ki Kanadából, ki Brazíliából, icsak mi, magyarok, nem kaptunk sehonnan. Meg kellett elégednünk az angol vöröskereszt szerény juttatásával, amit táborunk minden lakója egyformán megkapott. Mi ezért is hálás köszönetét mondunk és áldjuk az örökkévaló Istent. Ilyen elmélkedések közepette került kezeimhez nb. lapjuknak 194Ó október 16-iki száma. Nagy örömömre szolgált, rácáfolt elmélkedésem egész menetére, mintha ezt mondotta volna: ‘‘Nincs igazad! Látod, vannak és élnek még magyarok, akik gondolnak rátok, dolgoznak, küzdenek és imádkoznak érettetek!” Olvasni kezdtem azért, egész tartalma, világos okfejtései és bátor megállapításai a bizalom fényes bethlehemi csillagát keltették fel sok nyomorúságot átélt Di-Pi szivemben. Elhatároztam mindjárt, hogy megköszönöm azt. Most pedig, mikor az ünnepek elmúltával kevesebb lett a munkám, igyekszem valóra váltani elhatározásomat, hogy e néhány sor utján az itt élő közel kettőezer magyar nevében küldjem hálás köszönetemet azért a bátor szószólásukért, amellyel szegény magyar Hazánk ügyét felkarolni s a vele szemben .elkövetett igazságtalanságokat szóvátenni igyekeznek. Köszönetem mellé szabadjon egy-két kérést is csatolnom. Ezek között első az lenne, méltóztassék felhívni az ott élő magyarok figyelmét táborunkra, ahol kb. kettőezer magyar várja idestova kettő esztendő óta azt a boldog időt, amikor a nyugati demokrácia jegyében hazatérhetnek drága otthonaikba. Nagyon jól esne. ha valamilyen támogatásban részesülhetnénk! Sokan szivésen kimennének közülünk Amerikába, hogy öregbítsék ott a magyar munka és szorgalom közismeretben és közmegbecsülésben álló ér-Irta: Kocsárd Emánuel. Néhány napja kézről-kézre jár a tiroli magyarok között a “Krónika” november 15-ik száma, mint talán valaha a katakombák őskeresztényei között az Ujtestamentum bibliája. Valahonnét Karintiából hozta az egyik magyar, hogy nyílt és bátor hangjával a mármár hitüket vesztett, reményeikben csalódott, hazájukat sirató bus magyarok könnyeit felszántsa, fájdalmukat egyhitse, szivükbe reményt öntsön. Köszönjük a véletlennek ezt a tékét, amelyet itt is elismernek úgy az angolok, mint az osztrákok is. Magam is kimennék készséggel valamelyik evangélikus magyar gyülekezetbe, ahova a háború előtt sokszor kerestek magyar evangélikus lelkészeket. Szándékomat közöltem a zilletékes egyházi tényezőkkel, pkik azonbajn innen-oda utasítottak, minden pozitív ígéret nélkül. Tisztelettel kérem, méltóztassék — amennyiben lehetséges — nb. lapjukban felhívni reám a magyar evangélikusok figyelmét. Bizonyára akadnak majd, akik ismerni fogják nevemet. Nyíregyházai származású vagyok, aki egy negyedszázadon át szolgáltam Abaujszántón. Tisztelettel kérem továbbá, amennyiben nagyobb nehézségekbe nem ütköznék, nb. lapjuknak címemre történő küldését is, amit én készséggel továbbítok elolvasására itt élő magyar testvéimnek. Kérelmemet és köszönetemet megismételve, Istenünk gazdag áldását kérem kedves mindnyájukra és vagyok magyar testvéri áldó köszöntéssel: Varga László evangélikus lelkész Kellerberg, 1947 január hó 7-én. Címem: Varga László, evangélikus lelkész. Feistritz a. d. Drau. Lager Kellerberg 0-10, Kaernten. Österreich. játékát és köszöntjük mindenekelőtt a sorokból kiáradó nyílt és bátor hangot, az őszint szavakat, köszöntjük a kíméletlenül szigorú kritikát és köszöntjük végül a magyarság legősibb, koronként más és más arculattal, de mindenkor halálos öleléssel megjelenő keleti veszély mai ábrázatának fotográfiáját, a vörös szovjet bolsevista árnykép bemutatását. Nos igen, ez az surópai Continens sorskérdésének Achillessarka és ezzel áll, vagy bukik el végleg az annyit szenvedett testvértelen Many Thanks Many thanks to the goodhearted men and women who donated used clothing and shoes to 8 of the forty displaced persons (former prisoners of war). These young men who returned to Hungary,, were screened and declared to be innocent of any war crimes, fascism, or Nazism. These ycAng men, whose ages range between 20 and 25, are now living under the most trying conditions in the unheated hall of the Church of Saint Nerens and Achilles in Rome. ^They are virtually starving and freezing* to death due to lack of food and clothing, and appealed through our newspaper to the American people for immediate aid. We print below the first list of the generous people who have come to the aid of these unfortunate refugees by their gifts of used clothing. Mrs. Emil Miele, Bloomfield Ave., Iselin. N. J. Mr. Buglovsky, Blommfield Ave., Iselin, N. J. Mrs. Joseph Sedlak, Green St., Iselin, N. J. Mrs. Edward Soporowski, Wainright St., Raritan Township, N. J. Mrs. Harvey Peterson, Wainright St., Raritan, Township, N. J. John Sharkey, Demorest Ave., Avenel, N. J. Mrs. Frances Weston, 13 Madison Ave., Avenel,, N. J. Mrs. John Kerekes, Remsen Ave., Avenel, N. J. Mrs. Bertha Dietrich, Woodbridge Ave., Avenel, N. J. Egy hang a nyugatok köréből
