Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-03-15 / 3. szám
VOLUME IV. ÉVFOLYAM. 1947 MÁRCIUS 15. NO. 3. SZÁM. IN MEMORIAM APRILIS ELSŐ NAPJÁN negyedszázados fordulója jön el a magyar nemzet ama gyásznapjának, melyen a történelmi Nagy* magyarország eddigelé utolsó uralkodója, dicső emlékű Károly király, fején a mártirium töviskoronájával s szivében a dunavölgyi népek jobb jövőjének, békét és virágzást hozó testvériesülésének lankadatlan reménységével örökre lehunyta szemét. Közvetlen az utolsó nagy csalódás után, fájdalomtól elgyötört lélekkel távozott a földi világból, de akik ittmaradtak, tudják, hogy a nemzet uj katasztrófája nem következhetett volna be, ha a náci-nyilas mozgolódást erélyes kézzel megfékezni képes királyi tekintély viszszatérését nem hiúsítják meg ármányos kezek. A királyi tekintély együvé tartotta volna a nemzetet, a messzelátó királyi szem megóvta volna népét attól, hogy rövidlátó, műkedvelő politikusok megmételyezhessék. Hitlerrel szemben is szilárdan tudta volna megvédeni és irányítani a nemzet magasabb érdekeit e királyi köles vezetés, Károly király örökletes politikája amelynek a nemzetet nem nemzetiségek, fajok és felekezetek szerint szétbontó és gyengítő, hanem minél nagyobb és erősebb egységgé összekovácsoló szelleme meggátolta volna, hogy Magyarország könnyű prédája legyen a vesztébe rohanó német náci-őrületnek. Károly király, uralma rövid ideje alatt s az öröklött *háboru gondjai között is megmutatta, hogy a magyarságot megértő és a nép jogainak és jólétének fokozására törekvő uralkodó kíván lenni. Elhunyta negyedszázados évfordulóján megilletődött lélekkel szálljon érte az Egek Urához a magyar lelkek imája, ha már nem a bolsevik erőszaktól félemlitett óhazában, úgy itt a szabad Amerika szabad magyarjainak templomaiban és minden magyar otthonban, minden az óhaza boldogabb jövendőjéért epedő magyarnak szivében. Emlékezzünk kegyelettel, hódoló szeretettel s imádkozzunk Szent István koronájának fenkölt viselőjéért s ezzel az Ö reményeinek, nagy álmainak, utolsó áhitásainak megvalósulásáért,’ Szent István Koronája Magyarországának glóriás feltámadásáért! I AMERIKA KIÁLLÁSA A SZOVJET MAGYARORSZÁGI TERRORJA ELLEN Amennyire fájdalmas, hogy a magyar igazság nem kapta meg Amerikától azt a megértő támogatást, amely megillette volna, annyira örvendetes és felemelő, hogy a magyar szabadság ügyét nem hagyja cserben. A jegyzék, amelyet a Szovjethez intézett korszakos jelentő ségü a magyar jövendő szempontjából és hatalmas mértékben megt rősiti a nyugati orientáció híveit, szárnyakat ad harckészségüknek kitartásuknak az uralomra törő Quisling haddal, Rákosival s kisebb ségi blokkjával szemben a szabad, demokratikus történelmi Magyar ország helyreállításáért folyó nagy küzdelemben. Kovács Béla, a Kisgazdapárt Nagy Ferenc mellett legkiemel kedőbb veezérének letartóztatása az egyik főok, amely Amerikát, - és egyidejűleg Angliát is — az éles hangú jegyzék elküldésére kész tette. Megállapítja benne Washington, hogy Kovács Bélának az úgy • nevezett összeesküvéssel való összefüggésbe hozatalát épp oly alap tálán vádnak tekinti, mint azt, hogy a Szovjet ellen kémkedett volm Mi szüksége lett volna Kovácsnak összeesküdni, puccsra készülnt amikor egyik vezére a parlament abszolút többségi pártjának, hogyan konspirálhatott a demokrácia ellen, amikor a demokrácia legfőbb alap elve amúgy is az, hogy a többség akaratának kell érvényesülni? Ha erre nincs lehetőség, akkor nem Kovács Béla a puccs-ember, az erő - szak-ember, aki “veszélyezteti a demokratikus rendet”, hanem az a kisded marxista csoportosulás, amely a Szovjetnek a magyar park. mentarizmus semmibe vevéséig menő támogatását élvezi. Ennél a vádnál csupán az nevetségesebb, hogy Kovács kém kedett volna a Szovjet ellen s már azért is érthető, hogy az oroszok elutasították az amerikai jegyzéket, amely a vádak kivizsgálását ke veteli. Jól felsültek volna a kémkedési váddal, amelyet tipikus kom munista ravaszsággal szőttek meg igy, mert, hogy kémek letartózta tására módot ad a fegyverszüneti szerződés. De mi a külömbség a hitleri módszerek és az ilyen között, ha igy foszthatnak meg bárki; személyes szabadságától, igy távolithatják el azokat a politikusokat akik a magyar szovjet-tagállamot előkészítő orosz állampolgárságú Quislingek nemzetáruló, becstelen mesterkedéseinek útjában állnak? Kémekről valóban lehet beszélni ma Magyarországon, a Szovjet kémeiről és ügynökeiről, akik mint miniszterek és államtitkárok of? ülnek minden egyes minisztériumban és a legbizalmasabb ügyeket tái gyaló minisztertanácsban. . . * * * John McCormac írja Budapestről a N. Y. Timesben, hogy Ko vács személyében az ellentállásra legrátermettebb embert akarták kjlőni Nagy Ferenc oldaláról s akik ismerjük politikai szereplését, öntu datos beszédeit és cikkeit, csak .megerősíthetjük e nézetet. Az amerikai jegyzék azonban a Kovács-ügy mellett azt is ja vasolja, hogy az egész magyar politikai helyzetet együtt rendezze a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban ülő három hatalom s azt kívánja, hogy többet ily egyoldalú, önkényes beavatkozások ne forduljanak elé Valóban semmi joguk nem volt az oroszoknak beleszólni abba, hog} a magyar parlament mentelmi bizottsága zaklatást látott a kommunista vezetés alatti népügyészség Kovácsot kikérő lépésében és ezzel meg taposni a, parlamentáris demokrácia szabadságát. Hiába folyamodik a Szovjet a kémkedés koholt vádjához, kilátszik a lóláb és akinek Ma gyarországon netán kételyei lehettek a kommunisták és a Szovjet de mokratikus szólamainak maskarádé volta felől, most láthatja, hogy Sztálin ur sem jobb a Hitlerné vásznánál. De ennél is jelentősebb Ame rika hatalmas gesztusa, szivmelengetö kiállása a szabad népakarat é: parlamentarizmus a demokrácia védelmében. Beláthatatlan jelentő ségü, hogy a magyar nép megkapta az első világraszóló bizonyságom hogy az angolszász világ nem tekinti a Szovjetnek és bolsevizmusánai érdekszféra-martalékául, odadobott zsákmányrészül, miként azt az ér dekszféra-osztozkodásról elterjedt felfogás hirdette: Magyarországot nem áldozták fel végleg. Ez a tudat óriási lendületet kell adjon a magyar szabadság th r
