Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-03-15 / 3. szám
2-1K OLDAL “KRÓNIK A” 1947 március 15. a nyugati szellemiség harcának szerte az óhazában. Nem tudjuk még, mi jön azután, hogy az oroszok elvetették az angolszász jegyzékeket, de az kétségtelen, hogy a szivek harci elszántsága ezentúl még izóbban fog lobogni a Szovjet-szolgaság és a magyar életrendszerrel annyira szembenálló bolsevik államkapitalista rabszolgaság veszélyei ellen. A nagy amerikai lapok olyan hangon Írtak közvetlenül az amerikai jegyzék előtt, mintha Magyarországon már biztosra volna vehető a kommunisták teljes hatalomrajutása s Magyarországot már veszteségként le kellene írni” a demokratikus világ aktívumainak sorából. Mindezt ma mosolygó bizalommal kell tévedésnek, súlyos tévedésnek minősíteni. Magyarországon eztán kezdődik csak igazán a nemzeti küzdelem, elszánt szabadságharc, hogy most végre Amerika szolidaritásának, mentő szándékának fénysugara felcsillant a magyar balsors éjszakájában. Megbukott a sugalmazott magyar sajtó cikkeinek gúnyos fennhéjjázása, amely szerint a nyugati orientációban való bizakodás csak délibáb s Amerikának és a többi nyugatnak kisebb gondjuk is nagyobb annál, semmint azzal törődjenek, mi lesz Magyarországgal. Még C. I. Sulzberger a N. Y. Times hires külpolitikai utazó-riportere is párisi tudósításában kételkedett abbap, érdemesnek fogják-e tartani a State Departmentben, hogy a magyar ügygyei bajlódjanak és vele is szaporítsák a Szovjettel való ellentéteket, amikor “többé-kevésbbé átengedték Magyarországot az orosz érdekszférának'’. Azt is irta, hogy “Mindszenty bíboros bizonyos hívei és a többségi kisgazdapárt csoportjai utolsó chance-ért könyörögnek Magyarország számára, amely sem vallás, sem faj tekintetében nem tartozik a szlávsághoz” és kételyeit fejezte ki, hogy a könyörgések meghallgatásra találnak-e/ Ma már nem lehetnek kételyek s bármi jön is, hisszük, hogy Amerika, ha egyszer A-í| mondott, B-t is fog mondani és továbbra is pártfogásába veszi az évezredes nyugatisága szabadságaiért küzdő magyar népet. A mosd március az újra szabadságharcban álló Magyarország számára meghozta a tavasz nagy ajándékát, Amerika segítő szándékának fénylő bizonyságát. Meghozta szivünknek a reményt, hogy ez a szabadságharc minden szenvedés és áldozat dacára kiküzdi a maga diadalát, a hitleri iga után lerázza a másik totalitarizmus erőszakának bilincseit is. Hisszük, hogy az amerikai üzenet a második magyar szabadságmozgalom diadalának, az igazi végső felszabadulásnak ünnepi nyitánya. Nincs többé kényszerhelyzet, mint Hitler idején vök. A terror vasfüggönye át van törve s a magyar népen és politikusain múlik, hogy a világnézetileg hozzá oly közelálló Amerika támogatását mindvégig megtartva, megindítsák Európa keletén a népek felszabadulási vágyának azt a lavináját, amely Európa és vele a világ ősi szabad civilizációját megmenti a bolsevizmus rákfenéjétől. Hitler fajilag tartotta felsőbbrendünek a germánságot, Sztálin pedig ugyanezt a zsarnoki eszmét ápolja szivében osztályharci alapon, társadalom-gazdaságilag tartja “felsőbbrendünek” a Szovjetet és akarja számára s elvei számára megszerezni a világuralmat. A magyar ügyben kiadott amerikai jegyzék újabb adalék arra, hogy ennek a felsőbbrendüségi rögeszmének a fái sem. fognak az égig nőni s ha maga a Szovjet önként nem nyesi le őket, Amerika gondoskodni fog róla, hogy ez megtörténjék. .. * * * Megkezdődött az úgynevezett összeesküvési per főtárgyalása, noha volúakép parlamenti bizottságnak kellett volna azt kivizsgálni, legalább is a vádolt képviselők és Mistéth Endre, a letartóztatott újjáépítési miniszter ügyében. A Kisgazdapárt és a Szabadságpárt a parlamenti bizottság mellett volt, amint az a magyar parlamentarizmus hagyományainak megfelel, de Rákosi és Sviridov mást akar, — mint az amerikai jegyzék nyíltan kimondja: az összeesküvés ügyét kisebbségi diktatúra nyeregbe-ültetésére kihasználni. .. Bízunk abban, hogy Amerika az egész összeesküvési ügyet is ebből a szempontból ítéli meg és nem hagyja hóhérkézre juttatni azokat a magyarokat, akik a Hitler-ellenes mozgalomban is résztvettek s most az ő nyugati szellemiségének mártírjai a kommunista népbiróság előtt. S biztosra vesszük, hogy ezt már Magyarországon is igy látja egy óriási túlnyomó többség, a nemzet igazi közvéleménye, amely torkig van a Quislingek hatalmi törtetésével és nemzetellenes árulásaival, az egész elkoldusitó és bolsevizáló önkényuralommal, amely koalíciós malaclopó köpenyeg alatt akarja liferálni az országot a szovjet-vazallusság és az egyoldalú osztályuralom terror-rabsága számára. Az összeesküvés vádlottjai voltakép azért harcoltak, hogy ezt a koalíciós bolsevizmust megállítsák. Megbízható részletek nem kerülhetnek nyilvánosságra a belügyminiszteri sajtóosztály cenzúrája alatti budapesti lapokban, annyi azonban kivehető, hogy a vádlottak ma is királyságnak tekintik Magyarországot és nemzeti s történelmi alapon állva a bolsevizálódásnak akartak megálljt kiáltani, elsősorban parlamentáris többség megszerzése utján, hiszen ezért fektették a fősulyt a többségi Kisgazdapárt minél több tagjának megnyerésére. Természetes, hogy szervezkedtek a rendszer ellen, amely százezrével ütötte ki a kenyeret régi magyar tisztviselők, katonatisztek, sőt kereskedők és iparosok szájából is a “B-lista” és az úgynevezett igazolási eljárás révén, amelyben ráteritették a vizeslepedőt mindazokra, akiknek szivében nemzeti antibolsevik szellem él és helyükre ültették a szovjet-gyarmatositás kreatúráit. Veress Pétertől Révai Józsefig mind azt hirdették, hogy a bűnös” középosztályra, értelmiségre nincs többé szükség. Hát kire van szükség, ha nem azokra, akik az ezeréves Magyarország felépítésében értelmiségi munkájukkal oroszlánrészt végeztek? Mi, a legitim demokrácia harcosai megértjük a szervezkedők elkeseredését, mert a mi felfogásunkban, — s ezt hirdeti Ottó trónörökös, a Szent Korona törvényes várományosa is, — nincsenek kizárt, mellőzött osztályok, nincs, nem lehet egyoldalú osztályuralom, osztályklikk-kiváltságosság, hanem csak egy magasabb egység van, a Nemzet, amelyen belül kölcsönös méltányosságban kell megtalálniok létjogaik kielégítésének testvéri lehetőségeit az összes néprétegeknek. A Quisling blokk természetesen gazdáik példája után indulva szintén semmibe veszi az amerikai jegyzéket és azt követeli Nagy Ferenctől, hogy érje be az eddiginyolc tárca helyett csak négy kisgazdapárti miniszteri tárcával s zárja ki pártjának további ötvenegy képviselő tagját. Az amerikai sajtó azt reméli, hogy a jegyzék végre megkeményitette Nagy Ferenc “gerincét, de nem habozik megállapítani, hogy az ő “appeasement politikája” helytelen. Lapunk a legitimista demokrácia szabad külföldi orgánuma, kezdettől fogva megállapította ezt s az eddigi tragikus fejleményekben, mint Amerika jegyzékében mindazok igazolását látja, akik a történelmi magyar hagyományokhoz, a nemzeti s emberi szabadság magyar szelleméhez való visszatérésében látják a kibontakozás és feltámadás egyetlen útját. Magyarországot ezer éven a Szent Korona tartotta meg erőben, fényben, virágzásban s Amerika beavatkozása elősegíti, hogy a magyarság kiharcolja magának a Hozzá való visszatérést, a nemzeti felemelkedés, boldogulás és boldogság e legigazabb, legbiztosabb lehetőségét. Budapesten, a második Trianon aláírása napján... I. MAGYAROK. A ’budapesti ’’Magyar Nemzet” jelenti február 11-én, a szuper-trianoni béke aláírását követő napon: "Mindszenty József. Magyarország biboros-hercegprimása tegnap délután könyörgést tartott a Bazilikában a békekötés aláírása pillanatában. A Bazilikában először volt kitéve a Szent Jobb. A könyörgés alatt a hercegprímás rövid beszédet is mondott. A hivek oly nagy számban jelentek meg az istentiszteleten, hogy sokszáz ember a Szent István térre kiszorult. Hangos zokogás tört fel a közönség soraiból, amikor felhangzott a “Hol vagy István király” cimü régi egyházi ének”. II. ’ “MAGYAROK” Ugyancsak február 11-én jelenti a “Magyar Nemzet": “A főváros törvényhatósági bizottsága tegnap Szakasits Árpád, helyettes miniszterelnök, a törvényhatósági bizottság elnökének elnöklésével ülést tartott. Ma megkondul a történelem órája Párisban — kezdte beszédét Szakasits. — Ez az óraütés Magyarország számára egy korszak lezárását és egy uj korszak kezdetét jelenti. — Tragikus az ut, amely idáig vezetett. Az elvesztett háború1 után — amelybe a nemzet egy töredéke, a feudális-kapitalista katonatiszti klikk sodorta bele akarata ellenére a magyar népet — a győztesek nagylelkűségétől függött, hogy ez a szerencsétlen ország egyáltalában élhet-e tovább a maga nemzeti életét, avagy egyszerűen eltörlik-e a térképről. — És hála a nagyhatalmaknak — elsősorban a Szovjetunió bölcs vezetőinek — az életet ajánlották fel, mert megkötötték velünk a függetlenségünket azzal a feltétellel, hogy Magyarország véglegesen szakit a bűnös múlttal és a demokratikus életforma törvényei szerint illeszkedik bele a szabad népek nagy családjába. Lénárt Iván a kisgazdapárt fővárosi csoportjának vezetője a párt nevében csatlakozott Szakasits Árpád elnöknek a mai nap jelentőségét méltató deklarációjához. A mai napon írják alá Párisban azt a békét, mely visszaadja nemzeti szuverenitásunkat. Ezt a háborút elveszítettük, a békét azonban meg kell nyernünk. A háborút nem mi veszítettük el, hanem annak a bűnös rendszernek a vezetői, akik belehajszolták a magyar népet a németek oldalán abba a háborúba, amelyet népünk sohasem kívánt és amelyben résztvenni nem óhajtott. A békét azonban nekünk, a demokráciának meg kell nyernünk. — Jól tudjuk, hogy nem könnyű a feladat, amire vállalkozunk, mert a 25 éven keresztül tartó mételyt, — amelytől természetesen nem maradhatott mentes a 25 év generációja — egyik napról a másikra a lelkekből kiirtani nem lehet. Éppen ezért elsősorban át kell nevelnünk ezt a generációt. ..” KOMMENTÁR NÉLKÜL. “Végleg leszámoltunk a múlttal”? Tildy Zoltán magyar közfársa-. sági elnök a budapesti “Hírlap ' (a szerkesztőbizottság elnöke Nagy Ferenc) február másodiki jelentése szerint a békediktatum aláírása alkalmából tartott nemzetközi sajtófogadáson többi közt kijelentette: “A magyar nép a békeszerződések lojális és becsületes megtartásával akarja jövendőjét kiépíteni. Az adott helyzetet hátsó gondolat nélkül vettük tudomásul és a múlt politikájával véglegesen leszámoltunk. Az a törekvésünk, hogy a szomszédos országok vezetői között a baráti együttműködést kiszélesítsük és egymás becsületes törekvéseinek elismerése után fejlődjék ki az őszinte jószomszédi viszony.” —> LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és Só-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. % »
