Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-02-15 / 2. szám

1947 február 15. KRÓNIKA” 11-IK OLDAL A magyar menekültekért! A magyar menekültekért. Kaptuk a következő sorokat: Amerikai Magyar Testvéreink! A menekült magyarok most már,két esztendeje hányódnak tömeg­­szállásokon, menekülttáborokban, nyomortanyákon, sőt szigorú kon­centrációs táborokban is. (És hányán rójják még mindig az ország­utakat? Csak mély megrendüléssel beszélhetünk ezeknek a magyaroknak nyomorúságos életéről. Hányán vannak köztük, akik két éve nem lát­tak családi tűzhelyet, vetett ágyat vagy rendesen terített asztalt! Egye­temet végzett emberek kolduskonyhán állanak sort egy kis ingyenle­vesért. Nem régen még fényes életkörülmények között élt nagyrnü­­veltségü magyarok az utcán szedegetik a cigarettavégeket. Táborból táborra vándorolnak tisztességes, becsületes magyar családok utol­só ingüket eladogatva rongyosan, harisnyátlanul. Hánynak egyetlen hátizsák vagy megtömött kis párnahuzat az összes vagyona. Remény­telenségtől, nélkülözéstől vagy bánattól' eltorzult arcokkal, az élet által mélyen megalázott, szerencsétlen emberi lényekkel találkozunk min­denütt, ahol, magyarokat keresünk. A lebombázott, Ínséges európai államok semmiféle munkát, állást nem juttathatnak nekik. Nincs ország, mely polgárjogot adna nekik" Európában. Sok helyen még a tartózkodási engedélyt is megvonják tőlük. Mindenütt nagy most Európában az idegengyűlölet. (Ausztriá­ban és egyes német tartományban a lakosság egy-harmada idegenből men-ekült). Ezeknek a kisemmizett magyar testvéreinknek összefogására lelki vigasztalására, támogatására készülnek a Magyar Harangok . Azok­nak, akiknek ünnep az a pár óra, amit magyar lap olvasásánál tölthet­nek. És mi most mégis a Ti ajtótokat zörgetjük, amerikai Testvéreink. Nem kérni jöttünk! Tudjuk, hogy ma mikor annyian annyifélére kér­nek, sehol sem nézik jó szemmel a kéregetőt, bármilyen címen jönne is. Mi inkább adni szeretnénk. Adni Nektek is úgy ahogy menekült test­véreinknek adunk. Magyar Történelmet, Magyar Irodalmat, Magyar Szellemet és mindent ami Magyar. Mig azonban menekült testvéreink­nek legtöbb esetben minden ellenérték nélkül adunk, ingyen küldjük el lapunkat, Tőletek kis ellenszolgáltatást akarnánk kérni. Nem kívánunk többet, csak az előfizetési dijat (mely az amerikai viszonyokhoz képest kicsit magas, de a szegény Európában nem!), hogy legyen anyagi ala­punk, támpontunk célunk keresztülvitelére: lapunk minél szebbé, na­gyobbá tételére s a magyar menekültek szomorú sorsának felkarolá­sára. Természetesen ha Ti ezenkívül még segíteni akártok magyar testvéreitek ügyén, szeretettel fogadunk minden adományt. Hivatásunk biztosítéka annak, hogy nem nyerészkedésről, hanem segíteni akarás­ról van szó, melyhez szeretettel várjuk mindnyájatok közreműködését. Sajnáljuk, hogy első számunkat, melyben részletesen ismertettük célkitűzésűnket,, nem tudtuk eljuttatni Hozzátok. Most csak egyetlen egy mondatát ismételjük: ‘Mi nem politizálunk, vallási vitát sem foly­tatunk. felül tudjuk magunkat minden kicsinyes kérdésen, mely ellen­tétet szíthat magyar és magyar között, — mi magyarok vagyunk és csak magyarok. Lapunk pedig minden magyaré!" A tietek is tehát! ! Magyar Harangok szerkesztői és kiadói (XII. Piusz Pápa Őszentsége Segitőakciójának magyar megbízottai). Cim: Padri Francescani Ungheresi, Monze, Santmario della Madonna della Grazie, Italia. LEVELEK. * Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Két éve, hogy a menekültek szo­morú és nehéz életét élem. Idegen ország, idegen nyelv, bizonytalan jövő, aggódás az otthonmaradot­takért. mind mind megannyi ne­héz kereszt, ami egy menekült vállára nehezedik. Sokszor már úgy érzi az ember, hogy nem bírja tovább és reménytelen az egész plete. Úgy gondolja, hogy nem törődik már vele senki s egy vé­letlen folytán kölcsönbe kapott, — .a boldog Amerikában— magyar nyelven szerkesztett újság meg­győz ától. hogy igen is aggódnak, törődnek és segítik a szerencsét­len sorsra jutott magyarságot! Boldog voltam, hogy anya­nyelvemen olvashattam érdekes tartalmú cikkeket, az örökszép Petőfi verseket. Amikor kiolvas­tam a "Króniká"-t az első oldaltól az utolsóig, kiírván belőle egy-két cikket, verset, elhatároztam, hogy felkeresem Önt mélyen tisztelt Szerkesztő Ur, megkérném szé­pen, amennyiben lehetséges, úgy indíttassa meg kérem címemre nb. lapját. Menekült vagyok, pénzem nincs. Budapesten könyvkiadó­vállalatnál tisztviselő voltam. So­kat olvastam, tanultam és most is szeretnék tovább tanulni, hiszen csak 23 éves vagyok. Kérem Szerkesztő Ur tegye lehetővé, hogy néha-néha kaphassak egy­­egy magyar nyelvű könyvet, akár történelmi, szépirodalmi, vagy pe­dig Petőfi. Arany verseskötetét. Szeretném, ha kérésem meghall­gatásra találna és nem venné ké­rem rossznéven zaklatásomat. Németh Erzsébet. Cimem: Elizabeth Németh, » Genova (halié) Corso Mentant 5. (Perad faniglia farnucchi) ■ I I a ■ RENDELJEN AZONNAL Európai élelmiszer-cigaretta szerctctcsomagot; biztosítva elveszés és dézsmálás ellen. Küldjön $3.50-ct 600, vagy $5.75-öt 1000 PHILLIP MORRIS cigarettáért MAGYARORSZÁGBA 1000 cigaretta vámmentes. 48 ÓRÁN BELÜL LESZÁLLÍTUNK gyors kábelcsomagokat BUDAPESTEN, BECSBEN, GRAZBAN. Pénzátutalás légipostán $1.90, sürgönyileg $3.60. — Kérje körleveleinket. KÜLDJÖN $8.50-et APÓ levéllel és borítékkal 10 karton (2000) P. M. cigarettáért bármely APÓ címre. FIFTH AVE. PUBLIC SERVICE BUREAU 307 FIFTH AVE. Közjegyzői iroda NEW YORK 16, N. Y. PB I I I I ■ ailRIIIBBIPIBR THE NEW YORK TIMES, WEDNESDAY, DEC. 18, 1946. No Complaints on Food Pilfering To the Editor of The N. Y. Times Regarding the recent letter on ‘ Food Parcels for Europe,’' we wish to state that since November, 1945, we have been agents of the American Express Company and are now agents of the Prince Ex­port Company for sending food parcels abroad. It has been our experience from the very first that we have not had a single complaint of loss or pilferage, not only from France (Folytatás) Mikor hazakerültek a sorozás­ról. egymást átkarolva, dalolva, kurjantgatva járták be a falut, át­fogva az utcát egész szélességé­ben. A falu népe kicsodáit az ut­cára, csak azokat nem lehetett lát­ni. kikre a tiszturak untáglik-ot mondottak. Büszkeséggel töltötte el keblöket a tudat, hogy őket fel­eskették "császár katonáinak." Ez a büszkeség egy kicsit lelohadt s fölébe kerekedett a szomorúság, mikor elkövetkezett a berukkolás ideje. És énekelték a szomorú nó­tát: Össze! hervad el a virág, Akkor ér a szomorúság. Leszünk ország katonái, Ferenc József hü szolgái. Egyszerre bekerültek egy nagy rideg épületbe: kaszárnya a neve. A házi ruha raktárha került, nem látják három esztendeig. A gön­dör hajat tövig nyírták. A ráncos, nyikorgós csizma helyett nehéz bakancsot kaptak. Nadrág, mun­dér. minden leritt róla. Az édes anyja sem ismert volna rá. Csak később vették sorba a kompánia suszterei, szabói s "agyusztálják" a testhez nem álló, a rá nem sza­bott uniformist. Úgy hat hét múl­va már elég jól festett a legény. S mikor második esztendőben, szent karácsony ünnepére haza eresztették, gyönyörűséggel szem­lélték a család tagjai. Megcsino­­sodott, megemberesedett a fiú. Hátha még csillagot is hozott ha­za! A káplárnak már fehér keztyü volt a. kezén. Igazi ur. Az írása is sokat javult. Kezdetben ugyan nem akart kötélnek állani a le­gény, eltitkolta, hogy ért a betű­but also from the much less well organized countries of central Europe. In fact, the only com­plaint we had to date was the recent case of a food parcel ship­ped to Hungary, on which the address was obliterated and for that reason the parcel was delive­red to the Hungarian Red Cross. ANNE M. REH. Fifth Ave. Public Service Bureau. New York. December 13. 1946. * NOTE: New York Times neg* * *­­lected to publish the last sentence, viz., that sender of Worcester,, Mass, received full refund. vetéshez. De egyszer meglepték, a mint levelet irt a rózsájának.' Nosza, mindjárt befogták az al­tiszti iskolába. Örült is meg busult is ezen. Ha káplárságra felviszi, könnyebb a dolga. A közlegények takarítják az ő ruháját. De a fény­nek árnya is volt. Könnyen meg­eshetett. hogy káplár ^irat még a három esztendőn túl ott marasz­talták hat hétre, mig a regrutákat betanította. Hej pedig már szeretett volna repülni. Odahaza vájjon hogy folyt a gazdaság nála nélkül? Nagy sor az. ha a gazdaságból három esztendeig hiányzik két erős. munkás kéz. Megsínyli azt a gazdaság. Aztán otthon epeked­ve várt reá egy szép virágszál. Még mikor besorozták, eljegyez­ték egymást. Azóta sok leányával volt találkozása a városban, cjg hát szivében hü maradt jegyesé­hez: A szülék, mig ő a császár ke­nyerét ette, erejökön felül nem­csak a gazdaságot tartották rend­ben, de még házat is építettek a fi­únak. hogy, ha haza kerül, mind­járt maga gazdája lehessen. Elein­te egy kissé szokatlan volt a gaz­daság. de csakhamar beletörődött a gazda-életbe. A szántást, vetést, kaszálást és a többit nem lehet.el­feledni annak, a ki egyszer meg­tanulta. S hogy újra benne volt a gazdaságban, minden a maga rendjén haladt, nem sajnálja azt a két-három esztendőt. Rendet pon­tosságot. csinosságot tanult kato­­náéknál. A járása, a testtartása is más lett. Csak rá kellett nézni, azonnal tudtad: ez katona volt. S a hogy telt-múlt az idő. mind szebbé és szebbé tette a katona életet az emlékezés. Jó iskola volt. mondták az idősebbek. (Vége) Milyen volt a régi magyar katonaélet?

Next

/
Thumbnails
Contents