Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-02-15 / 2. szám
1947 február 15. KRÓNIKA” 11-IK OLDAL A magyar menekültekért! A magyar menekültekért. Kaptuk a következő sorokat: Amerikai Magyar Testvéreink! A menekült magyarok most már,két esztendeje hányódnak tömegszállásokon, menekülttáborokban, nyomortanyákon, sőt szigorú koncentrációs táborokban is. (És hányán rójják még mindig az országutakat? Csak mély megrendüléssel beszélhetünk ezeknek a magyaroknak nyomorúságos életéről. Hányán vannak köztük, akik két éve nem láttak családi tűzhelyet, vetett ágyat vagy rendesen terített asztalt! Egyetemet végzett emberek kolduskonyhán állanak sort egy kis ingyenlevesért. Nem régen még fényes életkörülmények között élt nagyrnüveltségü magyarok az utcán szedegetik a cigarettavégeket. Táborból táborra vándorolnak tisztességes, becsületes magyar családok utolsó ingüket eladogatva rongyosan, harisnyátlanul. Hánynak egyetlen hátizsák vagy megtömött kis párnahuzat az összes vagyona. Reménytelenségtől, nélkülözéstől vagy bánattól' eltorzult arcokkal, az élet által mélyen megalázott, szerencsétlen emberi lényekkel találkozunk mindenütt, ahol, magyarokat keresünk. A lebombázott, Ínséges európai államok semmiféle munkát, állást nem juttathatnak nekik. Nincs ország, mely polgárjogot adna nekik" Európában. Sok helyen még a tartózkodási engedélyt is megvonják tőlük. Mindenütt nagy most Európában az idegengyűlölet. (Ausztriában és egyes német tartományban a lakosság egy-harmada idegenből men-ekült). Ezeknek a kisemmizett magyar testvéreinknek összefogására lelki vigasztalására, támogatására készülnek a Magyar Harangok . Azoknak, akiknek ünnep az a pár óra, amit magyar lap olvasásánál tölthetnek. És mi most mégis a Ti ajtótokat zörgetjük, amerikai Testvéreink. Nem kérni jöttünk! Tudjuk, hogy ma mikor annyian annyifélére kérnek, sehol sem nézik jó szemmel a kéregetőt, bármilyen címen jönne is. Mi inkább adni szeretnénk. Adni Nektek is úgy ahogy menekült testvéreinknek adunk. Magyar Történelmet, Magyar Irodalmat, Magyar Szellemet és mindent ami Magyar. Mig azonban menekült testvéreinknek legtöbb esetben minden ellenérték nélkül adunk, ingyen küldjük el lapunkat, Tőletek kis ellenszolgáltatást akarnánk kérni. Nem kívánunk többet, csak az előfizetési dijat (mely az amerikai viszonyokhoz képest kicsit magas, de a szegény Európában nem!), hogy legyen anyagi alapunk, támpontunk célunk keresztülvitelére: lapunk minél szebbé, nagyobbá tételére s a magyar menekültek szomorú sorsának felkarolására. Természetesen ha Ti ezenkívül még segíteni akártok magyar testvéreitek ügyén, szeretettel fogadunk minden adományt. Hivatásunk biztosítéka annak, hogy nem nyerészkedésről, hanem segíteni akarásról van szó, melyhez szeretettel várjuk mindnyájatok közreműködését. Sajnáljuk, hogy első számunkat, melyben részletesen ismertettük célkitűzésűnket,, nem tudtuk eljuttatni Hozzátok. Most csak egyetlen egy mondatát ismételjük: ‘Mi nem politizálunk, vallási vitát sem folytatunk. felül tudjuk magunkat minden kicsinyes kérdésen, mely ellentétet szíthat magyar és magyar között, — mi magyarok vagyunk és csak magyarok. Lapunk pedig minden magyaré!" A tietek is tehát! ! Magyar Harangok szerkesztői és kiadói (XII. Piusz Pápa Őszentsége Segitőakciójának magyar megbízottai). Cim: Padri Francescani Ungheresi, Monze, Santmario della Madonna della Grazie, Italia. LEVELEK. * Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Két éve, hogy a menekültek szomorú és nehéz életét élem. Idegen ország, idegen nyelv, bizonytalan jövő, aggódás az otthonmaradottakért. mind mind megannyi nehéz kereszt, ami egy menekült vállára nehezedik. Sokszor már úgy érzi az ember, hogy nem bírja tovább és reménytelen az egész plete. Úgy gondolja, hogy nem törődik már vele senki s egy véletlen folytán kölcsönbe kapott, — .a boldog Amerikában— magyar nyelven szerkesztett újság meggyőz ától. hogy igen is aggódnak, törődnek és segítik a szerencsétlen sorsra jutott magyarságot! Boldog voltam, hogy anyanyelvemen olvashattam érdekes tartalmú cikkeket, az örökszép Petőfi verseket. Amikor kiolvastam a "Króniká"-t az első oldaltól az utolsóig, kiírván belőle egy-két cikket, verset, elhatároztam, hogy felkeresem Önt mélyen tisztelt Szerkesztő Ur, megkérném szépen, amennyiben lehetséges, úgy indíttassa meg kérem címemre nb. lapját. Menekült vagyok, pénzem nincs. Budapesten könyvkiadóvállalatnál tisztviselő voltam. Sokat olvastam, tanultam és most is szeretnék tovább tanulni, hiszen csak 23 éves vagyok. Kérem Szerkesztő Ur tegye lehetővé, hogy néha-néha kaphassak egyegy magyar nyelvű könyvet, akár történelmi, szépirodalmi, vagy pedig Petőfi. Arany verseskötetét. Szeretném, ha kérésem meghallgatásra találna és nem venné kérem rossznéven zaklatásomat. Németh Erzsébet. Cimem: Elizabeth Németh, » Genova (halié) Corso Mentant 5. (Perad faniglia farnucchi) ■ I I a ■ RENDELJEN AZONNAL Európai élelmiszer-cigaretta szerctctcsomagot; biztosítva elveszés és dézsmálás ellen. Küldjön $3.50-ct 600, vagy $5.75-öt 1000 PHILLIP MORRIS cigarettáért MAGYARORSZÁGBA 1000 cigaretta vámmentes. 48 ÓRÁN BELÜL LESZÁLLÍTUNK gyors kábelcsomagokat BUDAPESTEN, BECSBEN, GRAZBAN. Pénzátutalás légipostán $1.90, sürgönyileg $3.60. — Kérje körleveleinket. KÜLDJÖN $8.50-et APÓ levéllel és borítékkal 10 karton (2000) P. M. cigarettáért bármely APÓ címre. FIFTH AVE. PUBLIC SERVICE BUREAU 307 FIFTH AVE. Közjegyzői iroda NEW YORK 16, N. Y. PB I I I I ■ ailRIIIBBIPIBR THE NEW YORK TIMES, WEDNESDAY, DEC. 18, 1946. No Complaints on Food Pilfering To the Editor of The N. Y. Times Regarding the recent letter on ‘ Food Parcels for Europe,’' we wish to state that since November, 1945, we have been agents of the American Express Company and are now agents of the Prince Export Company for sending food parcels abroad. It has been our experience from the very first that we have not had a single complaint of loss or pilferage, not only from France (Folytatás) Mikor hazakerültek a sorozásról. egymást átkarolva, dalolva, kurjantgatva járták be a falut, átfogva az utcát egész szélességében. A falu népe kicsodáit az utcára, csak azokat nem lehetett látni. kikre a tiszturak untáglik-ot mondottak. Büszkeséggel töltötte el keblöket a tudat, hogy őket feleskették "császár katonáinak." Ez a büszkeség egy kicsit lelohadt s fölébe kerekedett a szomorúság, mikor elkövetkezett a berukkolás ideje. És énekelték a szomorú nótát: Össze! hervad el a virág, Akkor ér a szomorúság. Leszünk ország katonái, Ferenc József hü szolgái. Egyszerre bekerültek egy nagy rideg épületbe: kaszárnya a neve. A házi ruha raktárha került, nem látják három esztendeig. A göndör hajat tövig nyírták. A ráncos, nyikorgós csizma helyett nehéz bakancsot kaptak. Nadrág, mundér. minden leritt róla. Az édes anyja sem ismert volna rá. Csak később vették sorba a kompánia suszterei, szabói s "agyusztálják" a testhez nem álló, a rá nem szabott uniformist. Úgy hat hét múlva már elég jól festett a legény. S mikor második esztendőben, szent karácsony ünnepére haza eresztették, gyönyörűséggel szemlélték a család tagjai. Megcsinosodott, megemberesedett a fiú. Hátha még csillagot is hozott haza! A káplárnak már fehér keztyü volt a. kezén. Igazi ur. Az írása is sokat javult. Kezdetben ugyan nem akart kötélnek állani a legény, eltitkolta, hogy ért a betűbut also from the much less well organized countries of central Europe. In fact, the only complaint we had to date was the recent case of a food parcel shipped to Hungary, on which the address was obliterated and for that reason the parcel was delivered to the Hungarian Red Cross. ANNE M. REH. Fifth Ave. Public Service Bureau. New York. December 13. 1946. * NOTE: New York Times neg* * *lected to publish the last sentence, viz., that sender of Worcester,, Mass, received full refund. vetéshez. De egyszer meglepték, a mint levelet irt a rózsájának.' Nosza, mindjárt befogták az altiszti iskolába. Örült is meg busult is ezen. Ha káplárságra felviszi, könnyebb a dolga. A közlegények takarítják az ő ruháját. De a fénynek árnya is volt. Könnyen megeshetett. hogy káplár ^irat még a három esztendőn túl ott marasztalták hat hétre, mig a regrutákat betanította. Hej pedig már szeretett volna repülni. Odahaza vájjon hogy folyt a gazdaság nála nélkül? Nagy sor az. ha a gazdaságból három esztendeig hiányzik két erős. munkás kéz. Megsínyli azt a gazdaság. Aztán otthon epekedve várt reá egy szép virágszál. Még mikor besorozták, eljegyezték egymást. Azóta sok leányával volt találkozása a városban, cjg hát szivében hü maradt jegyeséhez: A szülék, mig ő a császár kenyerét ette, erejökön felül nemcsak a gazdaságot tartották rendben, de még házat is építettek a fiúnak. hogy, ha haza kerül, mindjárt maga gazdája lehessen. Eleinte egy kissé szokatlan volt a gazdaság. de csakhamar beletörődött a gazda-életbe. A szántást, vetést, kaszálást és a többit nem lehet.elfeledni annak, a ki egyszer megtanulta. S hogy újra benne volt a gazdaságban, minden a maga rendjén haladt, nem sajnálja azt a két-három esztendőt. Rendet pontosságot. csinosságot tanult katonáéknál. A járása, a testtartása is más lett. Csak rá kellett nézni, azonnal tudtad: ez katona volt. S a hogy telt-múlt az idő. mind szebbé és szebbé tette a katona életet az emlékezés. Jó iskola volt. mondták az idősebbek. (Vége) Milyen volt a régi magyar katonaélet?
