Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-01-15 / 1. szám
1947 január 15, "KRÓNIK A" 3-IK OLDAL. szervezkedésen dolgoznak. Azonban ma még nincsen igazi fokmérője az ország közhangulatának, vájjon az aggastyán Horthyt akarja-e vissza, benne látja-e a nemzeti szellem és nyugati civilizált élet szabadságai és jogrendje biztositására hivatott történelmi férfiút — vagy uj, ifjú friss erőkben, uj ifjú, a hagyományok nyomán való korszerűbb haladásra nagyobb biztosítékot nyújtó vezető egyéniségben? A jogfolytonosság kérdése tekintetében is tévesnek kell minősíteni a második világháboru-végi dátumot. A magyar alkotmányos jogfolytonosság nem az 1944-45-iki német náci — erőszakkal, hanem már 1918 októberének az ország történelmi egysége és önvédelmi érdekei kárára szintén külföldről diktált erőszakával szűnt meg s aki valóban a jogfolytonosságot, alkotmányosságot akarja helyreállítani, csak akkor jár el helyesen, igazságosan, ha odáig nyúl vissza a jogtalanságok jóvátételében. Ezt le kell szegezni, amikor a jogfolytonosságra történik hivatkozás, mert ez a történelmi jogfolytonosság megszakadásának igazi dátuma s a kérdés eldöntésére egyedül a nemzet hivatott. A bolsevik terror uralmának meg kell szűnnie Magyarországon és a naiv társutas politikusok korszakának is véget kell érnie amig nem késő. De amikor annak tisztázására kerül a sor, ki legyen az a tetterős férfiú, aki egy jobb, igazabb, történelmibb és egyben haladóbb jövő igéretföldjére vezesse el az 1918 októbere óta csak az egyik hinárból a másikba jutott nemzetet, egyedjjj a nemzet legyen illetékes, egyedül őt illesse a döntő szó. Horthy visszaállította a magyar királyságot király nélkül. Döntsön a magyar nép, ilyen királyságot akar-e újra, vagy — igazit, azt az ifjú és szivében az egész nemzet boldogságáért való küzdelem vágyát melengető uralkodót, akit a trón öröksége jog és igazság szerint megillet Isten és ember előtt s akit a sors, mint hatalmas tudása és képességei is a nemzeti feltámadás e legnagyobb, legdicsőbb küldetésére jelöltek ki? ÉLJEN OTTÓ KIRÁLY! Mit vészit Magyarország az uj békediktátum által Irta: KRÓNIKÁS Pár héttel azután, hogy e sorok nyomtatásban megjelennek, már az úgynevezett független Magyarország teljhatalmú megbízottai elé teszik azt a békeszerződést aláírás végett, amelyet egyébb, sokkal kevésbbé fontos kérdések megtárgyalása közben, órák, talán percek alatt kifőztek, mint igazságos, méltányos békét, mint a jövő béke biztosítékát, mint az Atlantic Charterben ünnepélyesen leszögezett nemes elveknek legjobban megfelelőt. Ne* áltassuk magunkat, Consummatum est. Elvégeztetett. Az eddig ismert elveken, feltételeken — talán — csak annyi változás lesz, hogy a csehek nem kapják meg a kért négy falut a Dunántúl, vagy talán még azt is. Ne álltassuk magunkat. A pénzügyi teher a szerződés későbbi magyarázata értelmében csak rosszabb lehet, jobb semmiesetre sem és arra nézve sincs — talán — semmi kétség, hogy azt alá is fogják írni, az úgynevezett népparlament egy pár látszat tiltakozás mellett törvénybe is fogja iktatni ezt a szörnyűséget. Részben azért Írják alá, mert a magyarság ügye nem a szívügyük, soha sem volt az,, Moszkvának, esetleg Prágának a kirendelt, fizetett ügynökei, vagy pedig megfélemlített emberek, akikből hiányzik a norvég, a holland, a jugoszláv szabadságharcosok életmegvetése. Alá fogják írni, jóvá fogják hagyni. Aki pedig úgy véli, hogy ez a béke még sem igazságos, még csak az árnyéka sem annak, hanem gonosz hódítási vágy, további bonyodalmak biztos előidézője, az régi bevált recept szerint hitlerista, fasiszta csupán, szemben az igazi demokrata csehekkel, románokkal, jugoszlávokkal szemben. A trianoni határok visszakerülnek. Ne beszéljünk arról, hogy a béke mily közvetlen elviselhetetlen anyagi terhet ró arra a szerencsétlen nemzetre, amely a legrosszabb esetben sem tett több kárt a szövetségeseknek, jóval kevesebbet — mint pld. a románok,, vagy olaszok, viszont sokkal kevesebb hálára lett volna irántuk kötelezve, mint azok. Arról sem, hogy az két állam például sokkal kevesebb háborús veszteséget szenvedett és ezúttal ne részletezzük, hogy mit vesztett Magyarország az első trianoni szerződéssel, hiszen azok köztudomásúak. Csupán arra térjünk vissza, amit Magyarország 1938-tól kezdve visszanyert és most vissza kell adjon mindent. Ugylátszrk, hogy a biblián kívül csupán a trianoni szerződés oly mü, amely nem igényel semmi korrektúrát. Lloyd George békecsináló angol miniszterelnök beismerte később, hogy félre vezették a magyar kérdés tárgyalásánál, Nicholson angol diplomata hiteles tanú a félrevezetések, hazugságok sorozatára, Clemenceau is ilyesmit mondott egy őszinteségi rohamában, Millerand francia külügyminiszter hivatalosan is elismerte, hogy a magyar határok kiigazítást igényelnek, az angol közvéleményt nem csak Rothermere lord ébresztette fel ennek tudatára, hanem előbb Newton és még egy csomó felsőházi tag és később Churchill az angol parlamentben állította szemben a német kívánságokat a magyarokéval, utóbbiakat jellemezve jogosnak. Még az idősebb Massaryk is többször beismerte ezt és az amerikai törvényhozás sohsem ratifikálta az igazságtalannak tartott trianoni békét. Mégis ennek minden betűje szent és sérhetetlen, percek alatt azzá nyilvánították, holott a többi államnál egyiknél sem maradt az és csupán egy változás van az előbbivel szemben, hiányzanak a nemzetközi garancia alá helyezett kisebbségvédelmi szerződések. — Mindent vissza kell adni, amit a magyarság elég szerényen, Hitler és Mussolini ellenzése és nem pedig pártfogása mellett, vissza szerzett. Mindent vissza. Mit veszít most a magyarság? A trianoni béke után, ha Horvátországot eredetileg is idegen országnak vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy a régi Magyarország természetes határait mindenütt elvesztette, kivéve a Dráva mentén, de még ott is a Dráván túlra hatolt az idegen határ több kisebb pontól eltekintve az úgynevezett baranyai háromszágben, a Muraközben és feljebb. 1938 után a magyarság visszanyerte természetes határait a Dráva és Muramentén, az úgynevezett Russzinszkóban, Máramaros, Ung és Beregmegyékben, továbbá az addig Romániához csatolt Máramaros, Beszterce-Naszód-Csik és Udvarhely megyékben, azután a Duna és Tiszaközén egész a Tisza betorkolásáig, továbbra is idegen uralom alatt maradt a Kárpátok hegylánca Zempléntől kezdve nyugatra Dévény-Pozsonyig, az erdélyi délkeleti és déli Kárpátok, egész Orsováig, onnan a Duna egészen a Tisza beömléséig. Mint látható a visszanyert határok földrajzilag teljesen indokoltak voltak, igen szerények is, de mindez hiába volt. A három szomszéd mindent visszakapott. Területileg a szerbektől visszakapott Bácska, Baranya,, Muraköz, kb. 12 ezer négyezer kilométert tettki, a Szlovenszkótól viszszakápott terület 10 ezer kilométert, Russzinszkóban 11 ezer kilométert, a Romániától visszakapott terület 42 ezer kilométer, azaz összesen 75 ezer kilométer jött vissza, amellyel együtt az egykor 282 ezer négyzetkilométer kiterjedésű szükebb értelemben vett Magyarország területe 161 ezer négyzetkilométerre emelkedett. Ezt veszíti el most a magyarság ismét. Lakosságban majdnem öt millió embert, közöttük legalább három millió magyart,, ráadásul még legalább 400 ezer oly más nemzetiségűt, akik teljesen a magyarsággal éreztek és igen gyakran vérbelileg is közel jöttek hozzá. Földrajzilag az uj határ azt jelenti, hogy a magyarságnak sehol sincsen természetes határa, körül van véve csupa állammal, melyek a területéből elvettek, ellenségesen éreznek vele szemben, kijárata sem a szárazföldön, sem a tengeren nincs, szomszédai tetszésük szerint fojthatják meg. Éhez még hozzájárul, hogy az ed-' dig vele igen barátságos Lengyelország és Bulgária, most szoros szövetségben vannak ellenségeivel, előbbi az uj határ folytán távolabb is került tőle, helyébe a tulhatalmas Oroszország került szomszédnak, az utóbbi pedig azt jelenti, hogy most már végig az ellenséges Dunán kell hajózni, amely azonban többé kevésbbé kikerült á nagyhatalmak hatásköréből és a magyarság hátrányára úgyszólván kizárólag orosz hatáskörbe került. A fentiek közgazdasági hátránya annái is kézenfekvőbb, mert a háborús események miatt Magyarország legjobb addigi vevői, Németország, Olaszország, amelyek nem törődtek Magyarország ipari fejlődésével s viszont mezőgazdaságával sem akartak versenyezni, tönkrementek. Ehelyett megmaradt Csehszlovákia, amely amellett, hogy mezőgazdaságilag is versenyez, főképp a volt Felvidéken, iparilag is terjeszkedni akar és nem engedi meg még a magyar ipar belföldi szükségletére sem a fejlődést, annál kevésbbé az amúgy is lecsökkent fogyasztási képességű Romániába, vagy- Jugoszláviába a kivitelt. Úgy fojthatja meg a magyar mezőgazdaságot, nagyipart, kisipart, ahogy csak akarja. Ehhez a képhez még hozzájárul, hogy most ismét, Magyarországnak egyetlen jelentékeny folyója nem halad végig egész folyásában magyar területen. (Az uj szerzemények révén a Tisza, a Dráva, Mura legalább egyik oldalán, & Szamos, a Sebes Körös, a Tisza jobbparti folyói visszakerültek) Elveszett a Ferenc csatorna, amelyen szerbek nem is engedtek másokat végighajózni, a Kis Duna, a Vág és Garam alsó folyása is, az Olt felső folyása is és ezzel az alacsonyabban fekvő területek ismét meg vannak fosztva az árvíz veszedelem elleni rendszer és védelemtől, a felsőbb részeken történő viztárolások révén eszközölhető nagyszabású öntözéstől, de azonkívül a vízi villamos erőmüvektől, vagy azok létesítésének a! lehetőségétől. Ugyancsak ezek a határok okozzák, hogy a Budapestről kiinduló vasúti fővonalak egyike sem végződik a régi helyén, kivéve a balatoni zsákvasut Tapolcánál, a legtöbbje értéktelen, nem jövedelmező zsákutca lett, számos kisebb vasútvonalat, amelyeket a határok elvágása miatt egyszerűen be kellett szüntetni. Ezt magával hozza, hogy Magyarország semmiféle tarifáhs védelmet mezőgazdasági, illetve ipari terményeire nem rendszere»' sithet és meg is fojthatják szomszédaik, akik az összes magyar közlekedési utak kulcsait a kezükben tartják, az autók korszakában ismét nagyobb fontosságra vergődött országutakét is. Közigazgatási változások. Szerbiához került ismét vissza Bácsmegye nagyobb része, Baranya és Zalamegye egy része, Csongrád kis része, a csehekhez egész Pozsony, Nyitra, Bars, Hont Gömör megyék, Komárom, Esztergom, Nórádmegyék és Zemplom nagy része, az oroszokhoz. Ung, Bereg, Ugocsa megyék túlnyomó része és Máramaros egyik
