Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-02-15 / 2. szám
8,IK OLDAL. VW KRÓNIKA Mi is kassaiak vágyjunk. Sohasem gondoltuk, hogy ilyen módon kell elhagynunk. Hét szobás házunk, a legmodernebbül berendezett orvosi rendelővel, közel 5000 kötetből álló könyvtárral egy csehszlovák képviselőnek jutott. Én két kisgyermekkel (másfél és négyévesek voltak) pár kézi kofferrel indultam a világnak. Férjem, mint orvos-katonatiszt, Ausztriában volt ezredével. Innsbruckban légitámadást éltünk át. Kisfiam lá~ bafejét egy bomba szétroncsolta, leányom arca a foszfortól égett öszsze. Az én jobb váltam eltört, fülem rojtosra szakadt, eszméletlenségemben értékeinket ellopták. Két hónapig feküdtünk kórházban, amikor férjem megtalált bennünket. Végül Olaszországba kerültünk ott lakó nővéremhez. Férjem anyanyelvén kívül beszél franciául, olaszul, németül. Legfőbb vágyunk kivándorolni. Talán tudnának tanácsot adni a mi ügyünkben. Válaszukat kérve, szívélyes üdvözlettel Dr. Flieg Ferencné Gardone Riviera. Villa Gemma, Provincia Brescia, Italia. (Ezt a levelet a N. Y. Magyar Orvosszövetség figyelmébe ajánljuk). * * * 1941 február 2. Kufstein, Ausztria. Mélyen tisztelt szerkesztőség: Mint menekült magyar, kérem a következő sorok közlésére: Keresem nagybátyámat. Galla Gyulát, aki 1900-1910 között költözött Amerikába Munkácsról, édesanyjával Galla Zsófiával, Ohio államba. Tisztelettel Hreblayné. született Galla Matild. Címem: Mathilde Hreblay, Kufstein, Kufsteiner Hof. Österreich, Tirol. ♦ * * ■ Bruxelles, Belgium. 1947 január 18. Tisztelt Szerkesztő Ur: Alulírott Erdélyi András, Brüxelles, 42 Rue Simonis lakos tisztelettel megrendelem a Krónikát, amelyből egy régebbi példány most került kezembe. Bátor fellépésük a magyar érdekekért megtetszett. Mint délerdélyi menekült magyar szeretném többször olvasgatni cikkeiket. Tisztelettel * * * Erdélyi András. Innsbruck, 1946 december 27. Tisztelt Szerkesztő Ur: Egy Krónika a kezünkbe került, hontalan, lerongyolódott, kifosztott magyarnak. Oly jól esett olvasni, hogy nem vagyunk egyedül, hanem az uj világban vannak pártfogóink. Nagyon kérjük szerkesztő urat, hogy egy pár lappéldányt küldjön címünkre, hogy ezzel is megerősödjünk a kitartásban. Sajnos előfizetést nem küldtünk, mert keresetünk éppen csak hogy a vegetálásra elég. Őszinte tisztelettel, Nagy Tibor, Innsbruck in Tirol Innrain 32, I. St.. Österreich. * * * Genova, 1946 december 13. Igen tisztelt Szerkesztő Ur: Hálás köszönettel nyugtázom a részemre küldött Krónika októberi számát. El sem tudom mondani, hogy milyen örömet szerzett vele. de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akiknek tovább adtam. Az ő nevükben is szépen köszönöm. Magyar köszöntéssel Német Erzsébet, , Genova, Olaszország. * * * Genova, 1946 november 17. Igen tisztelt Szerkesztő Ur: Hónapok óta itt van birtokunkban az amerikai magyar Krónika, amely augusztusban került hozzám a milánói ferences atyáktól. Számtalanszor akartam már köszönetét mondani nemcsak azért,* hogy szerény két versemet közlésre vették a “Harangokból", hanem, hogy lapjuk szép kiállításával, bátor, egyenes hangjával táplálják a magyarság lelkét odakint és nekünk it juttattak belőle szomorú, hon* tálán Szent István ünnepünkre. Kell, hogy megköszönjem Ottó trónörökös nevének felvillantatását, örülök, hogy az Ö neve alatt kapott helyet honvágytürő gondolatom. Szabad hinnünk, hogy valaki még törődik velünk. Hiszem, ha a magyar népmilliók leikéhez eljutna a királyfi hangja, hatalmas lendületet váltana ki. Én félek, hogy Magyarországon semmit sem hallanak Ottóról. Vadóc Mária. 1947 február 15. Az alábbi levelet minden rövidítés nélkül közöljük. írójának üzenjük. hogy ezentúl lapunkból minden hónapban több példányt küldünk címére ingyen. Waterscher, 1946 december 10* Mélyen Tisztelt Uram! Nagyon kérem Önt ha kezében veszi levelem ne úgy tegye azt, mint egy más levéllel. Gondoljon arra, amit én érzek sók-sok ezer magyarnak az érzése és ezért az érzésért mindenre képesek vagyunk. Mi szeretjük a hazánkat. Én pedig szerelmese vagyok hazámnak. Lapjukat ma kaptam kézhez. Elolvastam és sírtam mint valamikor gyermek koromban. Nem hittem szemeimnek. És olvasták velem együtt nagyon sokan, kik mind azt hajtogatták ‘ végre’ VAN ISTEN. Fiatalok és öregek. Bármi volt társadalmi állása valamikor és most, mind egy emberként fordul ez uj remény sugár felé. Hazánk nyelve szólalt meg minden szavában. Érezzük, tudjuk, hogy jönni fog valami, ami tesz valamit, hogy újra élni tudjunk és ne legyen az szégyen, hogy magyar a nevünk. Kár, hogy mód nincs arra, hogy Németországban tengődő és Ausztriában vergődő magyarjaink nem olvashatják ezeket a sorokat. Újból lenne értelme életünknek Uram, valószinü Önt azt gondolja, hogy frázisok ezek a szavak, de megfog győződni arról, hogy mennyire igazam van. Rengetegen fognak írni Önnek Higyje el nekem, hogy mind a lelkét fogja Önnek adni ezért a lapért. És külön cikksorozatot nyithat a menekült magyarság életéről. Én már nem is tudom mit írjak, mondjak, hiszen itt szavak nem számítanak. Uram, én végig jártam fél Európát, ez év januárjától, sokai láttam, hallottam. Ha bármilyen segítségre van szüksége, én szívesen segítek. Olaszországban, Ausztriában, Németországban Rímeket adok ha kell, ahol várják ezt a lapot. Teljesen tönkre vagyok menve úgy testileg mint lelkileg, de ha kell, újra kimegyek az országutra és terjesztem lapjukat. Kérem vegye szószerint amit mondtam. Én Olaszországból gyalog jöttem Belgiumba, ismerem az európai életet. Börtönöktől a segitőkerekig. Soha nem ismertem a törvényt ilyen értelemben, de fekete határátlépésért egy párszor bezártak. De ez mind a múlté. Ma bányász vagyok és kenyeret keresek. Ön azt nem érezheti, amit ez a szó jelent. — Kenyér. Mindent elfelejtettem a múltból, hogy családom volt. Istenem volt, ember voltam, csak egyet soha nem tudtam elfelejteni, hogy hazám volt. Most levelemben elküldöm Önnek azt amit asztalomon tartok* Ezt őrzőm. És őriztem. És felejteni soha nem enged, (A lapunk más helyén közölt “Emlékezzünk" cimü, a trianoni országcsonkulást ábrázoló térképet küldte be Loránth testvérünk. A szerk.) Uram bocsásson meg levelemért, tudom sok munkája nem engedi, hogy minden emberrel igy, foglalkozzon, de kérem Önt, hogy lássa azt, hogy magyar szólt Önhöz, kinek kell a maga szava, kinek nem a Szakszervezet. a pénz és tudja Isten mi csoda, hanem hazája az élete. Kéerm Önt, hogy találjanak módot arra, hogy frankkal fizessünk ezért a lapért, mert itt a dollár egy kissé nehéz dió. És ha újságcikkekre, vagy egyébbre is van szükségük, Írjanak, rengeteg anyagunk lesz, abból válogathatnak. • Ismételten hálás köszönetét mondok Önnek Uram és kérem elnézését, hogy idejét igénybe vettem. Kiváló tisztelettel- Szebb jövőt!! » Címem: Loránth István. Belgium. Waterscher, Hotel Centrál (Limburg). KOMMENTÁR NÉLKÜL Legyen vége a szép asszonyok tündöklésének! A budapesti Kereskedelmi Élet, a KOKSz hetilapja “A kereskedőnek is joga van a félelemnélküli élethez" cimü cikkében a következőket írja: “Azokbhn a minisztériumokban, amelyektől az anyag irányítása — nem mondjuk kiutalása — függ. hemzsegnek a szép asszonyok. Egy asszonynak könnyebb az illetékes tényezővel megtalálni az összeköttetést és a szép asszony lehet üzletasszony is. Esetleg az illetékes tényező nem is fizet rá — vagy legalábbis igy állítják be és ezzel rágalmazzák a köztisztviselőket — a különben is kellemes kapcsolatra. Egy-egy ilyen befolyásos szép asszony után gyárak, üzemek valóságos hajszát indítanak. Elterjedt ugyanis annak a hire, hogy ezt, vagy azt az elsőrendű fontosságú cikket a gyár teljesen • jogos igényére csak ő tudja megszerezni. Legyen vége a szép asszonyok tündöklésének, mert ez a hamis fény elkápráztatja még a bíráló személyt is és kereskedőket vél látni kijárók helyett." KOMMENTÁR NÉLKÜL. Közös üzlet. Budapesti lapok irák: “A parlamentben Lévay Zoltán szabadságpárti képviselő a mozi pártmonopóliumok ügyében szólalt fel. • A budapesti moziknak csak tizenöt százaléka van a kisgazdapárt kezében, 21 százaléka a kommunista párt, 18 százaléka a szociáldemokraták, 14 százaléka a parasztpárt és 13 százaléka a szakszervezetek kezében van. A budapesti mozik statisztikája szerint gyakorlatilag a kommunista pártnak 34 százalék mozija van, miután a ’ szakszervezet kezében lévő mozikat is ide lehet számítani.’
