Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-02-15 / 2. szám

1947 február 15, "KRÓNIK A” 9-IK OLDAL emlékezzünk! Gyászba borult egek Háborgó tengerek Csillaga Mária! Hozzád fohászkodunk Feléd sóhajtozunk Szeplőtlen Szűz Anya. Süvöltő felhők közt Nyugodtan tündökölsz Tiszta, szép xsillagunk, Mig hazánk hajóját Viharok csapkodják S hozzád sir jajszavunk. Boldogasszony Anyánk, Mennyei Pátronánk, Légy velünk, légy velünk! Sok kiáltásunkra Siess oltalmunkra, Ha nem jösz, elveszünk. Nagy szived fényével Lelked békéjével Hajolj a viharra Égi trónusodból . Csillagos lakodból Tekints a magyarra! Viharon, vészen át íme fölzug hozzád Nyomorunk jajszava: Segítsd meg nemzeted, Háborgó tengerek Csillaga Mária. 1,167,500,000 forint külföldi jóvátétel! kötelezettségekre 1947-ben A magyar pénzügyminiszter nagy költségvetési beszéde. Rácz Jenő dr., Magyarország kisgazdapárti uj pénzügyminisztere december 10-én terjesztette be a magyar parlamentben az 1947. évi költségvetést. Bár a gazdasági és pénzügyi kérdésben mint külön mel­lékkormán működik a Vass Zoltán kommunista államtitkár vezetése alatti úgynevezett Legfőbb Gazdasági Tanács s noha az oroszok által elhurcolt értékekről és más az oroszok szempontjából kényes kérdé­sekről nem beszélt a pénzügyminiszter, ismertetjük beszédét, mert sok tekintetben felvilágosítással szolgált a magyar helyzetről. Örvende­tesen csendül ki beszédéből egy hang is, amely tiltakozik a koalíció '‘kísérőjelenségei” a kommunista hatalmi törtetés által előidézett s a gazdasági életet hátrányosan befolysoló politikai válságok ellen. Magyar nemzeti politika. — Úgy érezm, — kezdte beszé­dét a miniszter —, hogy ennek a pefcnek a jelentősége túlmegy a szokásos közjogi aktuson. Másfél év megfeszített munkájának ered­ménye a költségvetés. Vissza kell gondolnunk 1945 tavaszára, ami­kor a parasztok megvonták ma­guktól a falatot, hogy bevethessék a földet, hogy valamennyiünknek legyen kenyere. Gondolnunk kell a munkásság rendkívüli erőfeszí­téseire, az értelmiség elismerést érdemlő munkájára. Erőt adott a magyar népnek az a tudata, hogy ez a föld a magya­rok földje és az is marad. Ma­gyarország soha többé nem állhat idegen érdekek szolgálatában. (Taps a kisgazdapárton és a Századságpárton.) Nem kerülhet sor arra, hogy egyik -vagy másik szükebb osztály vagy csoport ke­zébe vegye a'hatalmat. (Taps.) A kisembereké a legtöbb teher. — Ez a költségvetés nem az ál­lami bürokrácia magánügye. Ez a kibontakozás útja. Ha a közpon­ti hatalom erős és az adókat be tudja hajtani, akkor nincsen szük­ség inflációra. A különböző ten­denciózus híresztelésekkel szem­ben kijelenthetem, hogy infláció egyszerűen nem lesz. Infláció csak akkor lehetne, ha meggyengülne az adóbehajtás és a gazdasági de­magógia arra tudná rábírni a kor­mányt, hogy engedményeket te­gyen, vagyis: többet akaránk fo­gyasztani, mint amennyit terme­lünk. A kereseti viszonyok még nem a legjobbak. A munkabérek­ből még mindig nem lehet az éiet­szükségleti cikkeket hiánytalanul beszerezni. A nagyobb jövedelmek száma tehát csökkent, ma jelentő­sebb jövedelem inkább a fekető­­zőknél van. A megmaradt pa­­gyobb jövedelmek és vagyonok erősebb megadóztatására hamaro­san intézkedések történnek. Mivel azonban a kisebb jövedelmű em­berek száma szaporodott, a ter­­heknek jórészét természetesen a kisjövedelmüeknek kell viselni. — Ezzel velejár, hogy mindenáron törekedjünk a kisemberek megerő­­sitésére. 84 milliárd forint veszett el a nemzeti vagyonból. — A költségvetésnek általános­ságban egyensúlyban kell lenni. A számadatokat a régi nemzeti jöve­delem figyelembevételével állítot­ták össze. Meg kellett nézni: mennyi lesz a nemzeti jövedel­münk és ez alapon kellett az adó­bevételeket előirányozrw. Magyar­­ország nemzeti jövedelme 1946 október 1-én 11.800 millió forint. Ez békeidőre átszámítva mintegy 3200 millió pengő. A nemzeti va­gyon 54 százalékát azonban a há­ború alatt elvesztettük. Nemzeti vagyonúnkból 88 milliárd forint ment veszendőbe. A mezőgazda­ság vesztesége 21 százalék. Ter­ményben 78, állatállományban 60 százalék, a gyáriparnak54, a közlekedésnek 60, lakóházaknak 18 százaléka. A bányák jóformán veszteség nélkül kerültek ki a há­borúból. Az épületkár 16, a köz­lekedési 14 milliárd forint. Leg­súlyosabban érinti a magyar gaz­dasági életet a forgótőke károso­dás, ami 21 milliárd forintot tesz ki. Ennek egynegyedrésze_ esik a mezőgazdaságra, a többi az iparra és kereskedelemre. A forgótőké­nek ez a kiesése okozza, hogy nem tudunk megfelelő összeget fordítani olyan kiadásokra, ame­lyek a nemzeti jövedelmet fokoz­nák. Békében egymilliárd pengő volt a folyószámlaösszeg, ma mindössze 200 millió forint. Az anyaghiány, a termelési kapacitás csökkenése mind hozzájárult ah­hoz, hogy nem tudjuk a megfelelő áruforgalmat most még biztosítani és ezáltal szaporítani a nemzet^ jövedelmet. Jelenleg a mezőgazda­ság közelítette meg legjobban a békeszinvonalat. A marxista zavartkehés ellen. — Békében a nemzeti jövede­lem 19 százalékát fordították köz­célokra. E költségvetés szerint a nemzeti jövedelem 29 százalékát használjuk fel. 1939-ben a nemzeti jövedelemből megmaradt 13 milli­árd pengő, most pedig megmarad 8.4 milliárd forint, vagyis a nem­zeti jövedelem 65 százaléka. A nemzeti jövedelem fokozását nem mozdítják elő tüntetések, politikai manőverek. Itt csak önfegyelem és munka segít. De van másfajta de­magógia is: vannak, akik keveslik <a közcélokra fordított összegeket. Ez a költségvetés a kétféle dema­gógia között, a középen áll. A költségvetésnél a közteherviselés

Next

/
Thumbnails
Contents