Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-02-15 / 2. szám

6-IK OLDAL "KRÓNIK A" 1947 február 15. A PAPA ELÍTÉLI A KISNEMZETEK BÉKÉJÉT. A magyar, olasz, finn, román és bolgár békeszerződések felett kemény bírálatot mondott a Vatikán hivatalos lapja, az Osservatore Romano. Figyelmeztette a győztes nagyhatalmakat, hogy a világ sorsának végleges intézői maguk a népek lesznek, nem pedig hivatalos okiratok. Hivatkozván az Atlantic Charter-re a lap vezércikke azt mondja, hogy a négy szabadság elvét feladták a teheráni, postdami és párisi konferenciákon és valószínűnek tartja, hogy a készülő moszkvai kül­ügyminiszteri tárgyaláson teljesen elvetik. 35,000 “CSERESZLOVÁK" VISSZALÉPETT A KITELEPÜLÉSTŐL AJÁNLOM NEKTEK, TESTVÉREIM! Egy 'kis csomagot kozott a pos­ta. Kibontom, egy imakönyv van benne. Amikor ajándékot kapunk, sohasem annak az értéke a fon­tos, hanem barátaink figyelme, ra­gaszkodásának bizonyítéka. De amikor egy imakönyv kerül a ki­bontott csomagból szemeink elé, a meghatottság jóságos szellem öleli 4t a lelkünket s csak annyit tu­dunk mondani: — óh Istenem! így voltam én Dr. Nyíri István — JMunhall, Pa. — plébános ur imakönyvével, amelyet azzal kül­dött nekem, hogy olvasgassam, hogy megvigasztalást találjak az imákban, elmélkedésekben s azu­tán a felszabadult lélek örömével énekeljek zengő énekeket a min­denkit megvigasztaló jó Istennek. Engedjétek meg kedves test­véreim, hogy ezzel a gyönyörű ki­vitelű imakönyvből vett érzései­met úgy mondjam el ahogyan át­­érzem s a pillanatnyi impressióm átadjam az igaz, őszinteséget kö­vetelő betűimnek. A könyvforgatók szokásával, találomra föllapoztam a közepén s azonnal szembetűnt a szép göm­bölyű katicabogár betűkkel, vagy ahogyan mások mondják: öreg be­tűkkel irt Aquinói szent Tamás imája: .. . hogy lelki sebeimet megmos­sad, • vakságomat megvilágositsad. Ez a szent stylszerüség,, úgy világit a mai sötétségben, mint a fáklya. A mai időkre vonatkozik, — a szomorú kétségbeesett lelkek vigasztalására. Mert beteg az egész világ teste, lelke, szenvedő felebarátaink nem tudnak 'ben­nünket megvigasztalni, amikor ők is vigasztalásra szorulnak. Ki vi­gasztalna meg bennünket? mint az irgalmas, megbocsájtó vigasztaló, gyógyító Isten! Igen, vakok voltunk, nem akar­tuk meglátni a figyelmeztető írást a falon: a felébaráti szeretet pa­rancsinak szétterjedő törvényeit, — elfordultunk a szenvedőktől, kiknek könnyeik megtört sugarán, az Isten Fia vérzik. Legjobb időben érkezett hoz­zánk father Nyíri által szerkesz­tett, kibővített, Szent Család cimü. oktató ima- és énekeskönyv. II. javított kiadása. Mert csalódtunk a világban, a rendszerekben, a mai beteg társadalomban s tehetetle­nül kell néznünk, hogy ütik arcul napról-napra a keresztény felfo­gásnak, emberi és égi önérzetét. Most arra kérem, az engemet mindig megértó testvéreimet, hogy amikor szeretetcsomagot küldenek haza hozzátartozójuknak, baráta­iknak, ne felejtsék ki belőle ezt az imakönyvet, a szükséges életmen­tő, testi eledel mellé, a szüksége­sebb lélekmentő lelki eledelt. Mintha látnám, hogy amikor re­megő ajkakkal, türelmetlen izga­lommal bontják ki a megérkezett csomagot s kezeikbe akad az Amerikából küldött magyar-nyel­vű imakönyv, elcsukló zokogással látják, hogy mi azért tudunk még segíteni szűkölködő testvéreinken, mert nem fordultunk el, a bennün­ket segitő jó Istentől. Hogy itt, a szabadság és demokrácia hazájá­ban, a vallásos családi élet tisz­tességes láncolata, belekapcsoló­dik a polgári tisztesség közössé­gén át, az állami életbe. Itt nem öntik ágyuknak az Isten házába hívogató harangokat és az elnök dolgozó asztalán, a modern mik­rofon mellett, ott van az ima­könyv. Tudják meg odaát,, hogy mi itt mindennek az egyenes és tiszta ér­telmét követjük s nem hiszünk a szemfényvesztőknek, hogy az er­dő más, mint a tenger, a madárdal más mint az írás. Itt az isteni kap­csolatok csodálatos formáló ereje teszi széppé az életünket. Dr. Nyiri István-plébános ima­könyvének tartalma diktálta ne­kem ezeket a gondolatokat. El kell mondanom még, hogy az imakönyvben, a Mise imádságok­nál — mely az újszövetségnek folyton megújuló áldozata, — ez három nyelven: latin, magyar és angolul van írva. A legszebb aján­dék, mit második generációs gyer­mekeknek adtok és angol nyelvű barátaitoknak, hogy az anyanyel­vükön irt Mise imádságok csendes áhítatában legyenek és maradja­­janak testvéreink. Az imakönyv megrendelhető: Dr. Nyiri Jstván plébánosnál, 435 10th Ave.. Munhall. Pa. Ruby Erzsébet. GONDOLATOK A hagyomány nem azt jelenti, hogy az aki élt, már halott, hanem hogy az, aki meghalt, még él. * * * A gazdag ember igy szólt pap­jához. Miért mondja mindenki ró­lam, hogy, fukar vagyok, amikor minden vagyonomat jétókonycélra fogom hagyni. Végredeletemben gondoskodtam a szegényházról, az árvaházról, a kórházról, az isko­lákról és Főtisztelendőséged templomáról. Szelíden válaszolt a pap: “Hadd mondjak el Önnek egy régi állat­mesét. Panaszkodott a disznó a te­hénnek, hogy senki sem szereti őt, mig a tehénről állandóan elisme­rőleg szóltak. Hogy, milyen sze­líd, jámbor, tejet ad, tejfelt, túrót. De mi ez ahhoz képest, amit én adok az embereknek ... röfögött a kocza . . . szalonnát, sonkát, zsírt, hurkát, kolbászt, sörtét, ko­csonyát. Mi az oka, hogy még sem kedvelnek az emberek? Téged be­céznek, mosnak, simogatnak, en­gem piszkos ólban tartanak. Talán azért, válaszolt a tehén, mert te ezeket csak halálod után adod az embereknek, mig tőlem még életemben kapják az élelmet. Egyik budapesti lap Írja: A gézauccai áttelepítési kormány­biztosság hivatala előtt csoportok­ba verődve állnak az emberek. Azok, akik Szlovákiába akarnak menni s féllábbal már odaát van­nak, s azok, akik visszajöttek on­nan. Mert ilyenek is akadnak szépszámmal. Fiatalemberrel be­szélgetek a rombadőlt lépcsőfeljá­­rat alján: A visszaszivárgók... — Dági lakos vagyok, junius 11-én mentem át a szüleimmel, akiket megszéditett a propaganda. Hogy igy meg.úgy... Gyere haza testvér, szép, kis házat kapsz, uj ruhát, cipőt.. . Akkor épp benne voltunk nyakig az inflációban. Utolsó rongyunkat cseréltük el krumplira, olajra. Nem csoda., ha az öregeim kaptak az alkalmon és engem is erőltettek, hogy velük menjek. Már ahogy befutott ve­lünk a vonat, kezdődtek a csaló­dások. Még jóformán ki se száll­tunk, azt kiabálta a lakosság: “Nem kellenek ide magyarok! Mi­nek jöttetek!’' A handlovai bányá­ban kaptunk munkát. A megígért szép kis ház helyett hetedmagam­­mal zsúfoltak össze egy szobába. Amikor kérdeztük, hogy mi lesz a házzal? — azt felelték: Attól kér­jük, aki Ígérte nekünk. Alig vár­tam, hogy haza kerüljek. Ha szá­raz kenyeret eszem ezentúl, akkor se mozdulok innen. Nyuzottképü asszonyka szól a beszélgetésbe. Ő is visszaszivárgó. Férje hadifogoly., ő meg nem ta­lálta itthon a helyét. Szlovákiába ment s ott próbált eljárni a ható­ságoknál, hozzák haza a férjét. Azt felelték, nem érnek rá magya­rokat keresni. Most itt áll kereset, lakás nélkül s várja, hogy mi tör­ténjék vele. Súlyos probléma a magyar kor­mány számára a visszaszivárgók ügyének megoldása. Állampolgár­ságukat elvesztették, a külföldie­ket ellenőrző hivatal tartja őket nyilván. Megnehezíti a dolgot, hogy az ő terhűkre Szlovákiából embereket tesznek át Magyaror­szágra, viszont ők is visszajönnek, így duplán szaporítják a munka­­nélküliek számát. Természetesen csupa nincstelen jön vissza. Az egyezmény szerint eddig ugyanis csak teljesen vagyontalanok me­hettek ki. A nagy cserebere... Kilencvenkétezren jelentkeztek kitelepülésre, azaz, hogy. . . Ere­detileg ennyi volt a jelentkező, de időközben 35.000 hivatalosan visszalépett. A visszalépést a szlo­vák kormány nem akarja elfogad­ni, mert nem az áttelepülők száma szerint teszik át Szlovákiából a magyarokat, hanem a jelentkezők száma szerint. A bankuccai szlovák áttelepülé­si hivatalnál izaglmas jelenetek játszódnak le. Akik időközben meggondolták magukat, könyö­rögnek, vitatkoznak s váltig erő­­sitgetik: erőszakkal mégsem lehet rávenni embereket, hogy hazát változtassanak. Az áttelepülők listáján a követ­kező nevek szerepelnek: Balogh, Botond, Csörgő, Kincses, Németh. Fogarasi, Tárnok, Török, Újhelyi. Nádasy. Vájjon ezek mind szlová­kok? Az egyezmény értelmében a magyar kormány ellenőrzi a kite­lepülőket. Le kell venni a listáról a nemszlovák nemzetiségüeket, a nem magyar állampolgárokat. A kvótába csak magyar állampol­gárságú szlovák vehető fel. A megállapodás szerint 500 családot telepítenek át Szlovákiába, termé­szetesen, valamennyi vagyontár­gyukat magukkal vihetik. A szlo­vákok azt kérik, hogy az áttelepü­lő családok számát ezerre emel­jék. A magyar kormány csak ak­kor hajlandó teljesíteni kívánsá­gukat, ha a csehszlovák kormány megfelel az egyezményben kikö­tött feltételeknek. Egyik legfonto­sabb feltétel, hogy az elbocsátott közalkalmazottak létminimumát haladéktalanul folyósítsák. A ma­gyar közalkalmazottak ugyanis másfél év óta egy fillért sem kap­tak. Az “önkéntes" csereakcióban egyébként is fennakadás állott be. mert mint ismeretes a magyar kor­mány felfüggesztette a cserét a szlovákiai kényszer-deportálások miatt. KOMMENTÁR NÉLKÜL A politikamentes Szovjet­­művelődés. A vörös hadsereg budapesti lapja, az Uj Szó jelenti: Sztálin generalisszimusz a kö­vetkező táviratot intézte a Ma­gyar-Szovjet Művelődési Társa­sághoz: “Kérem átadni a Magyar-Szov­jet Művelődési Társaság tagjainak köszönetemet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 29. évfor­dulója alkalmából, küldött üdvöz­letért. . J. SZTÁLIN."" RUBY ERZSÉBET ROVATA

Next

/
Thumbnails
Contents