Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-02-15 / 2. szám

1947 február.151

‘K R Ó N I K A"

s: 5-IK OLDAL.

Szabad Magyarország vagy tovább az örvény felé?

NAGY FERENC A VÁLASZÚTON.

Az amerikai sajtó Budapesten időző munkatársai szerint a kommunisták néhány héten belül teljesen a hatalom urai lesznek Magyarországon. Me Cormac, a N. Y. Times tudósítója ezt úgy képzeli el, hogy vagy Nagy Ferenc marad meg, mint bábminiszterelnök vagy Szakasits Árpád szociáldemokrata vezért teszi helyére Rákosi teljesen hasonló szerepben. A kettő között külömbség van. mert Nagy Ferenc a Kisgazdapárt abszolút többségére hivatkozhat, mig Szakasits csak egy kisebbségi csoport képviselőjeként venné át a kormánygyeplőt. Ha Nagy Ferenc hozzájárulna is Szakasits miniszterelnökségéhez, nem kétes, hogy annak a szovjet-nyomásnak volna következése, amelylyel annakidején felkényszeritették a koalíciós kormányzást s amely voltakép a szabad 'népakarat méltánylását követelő yáltai és portsdami határozatok kijátszása és megsértése.

Dorothy Thompson még tovább megy, mint McCormac és megállapítja, hogy az a tény, hogy a kommunisták egy sereg fontos miniszteri tárcát a kezükben tartanak s amely minisztériumban nem kommunista a miniszter, ott kommunista államtitkár vigyáz és ellensúlyozza a kisgazda-párti miniszter tevékenységét, alapjában azt jelenti, hogy a hatalom minden ágában érvényesül a kommunista befolyás. Ez régtől nyilvánvaló. Kezdettől az volt a felfogásunk, hogy a koalíció és benne a kisgazdaminiszterek ötven százalékos tárca-aránya megtévesztő látszat, mert ott vannak mellettük a kommunista államtitkárok és egyébként is az orosz szuronyokra támaszkodó kommunista kisebbség és a járszalagjukon levő szocialista párt lényegében keresztül viszi' amit akar.

Mi ez a lényeg, nem titok. Révai József, kommunista vezér, a párt egyik, már Kun Béla idején is vezető teoretikusa, megmondotta az 1946 őszi budapesti kommunista pártkongresszuson, hogy ők az 1919-es célokat akarják újból megvalósítani, ezúttal “kevésbbé fájdalmas utón”. Rákosi pedjg a budapesti Kommunista Akadémián tartott néhány hét előtti előadásában nyíltan hirdette, hogy a marxizmus-leninizmus megvalósítása a cél. Ha ehhez hozzávesszük azokat a mesterséges választási sikereket, amelyeket a kommunisták közös-lista-manipulációikkal több keleteurópai országban legutóbb elértek, úgyszintén a megszállás időhöz kötöttségét, nehéz megérteni, hogy olyanok is lennének, akik még mindig nem hajlandók hitelt adni McCormac alapos helyszíni tájékozódáson épülő jóslásának.

Aki ismeri a kommunistákat, tudja, hogy nem céljuk a polgári demokrácia állandósítása, hanem azt csak ugródeszkául akarják felhasználni a lenini osztálydiktatura kezdetben burkolt, később pedig egészen nyílt formája felé. Egyelőre megkülömböztetésül “népi demokrácia” néven törnek a lenini célok irányába, — ha lehet, kevésbbé fájdalmas, kevésbbé véres módszerekkel. Ezt minden tapasztalt magyar régen tudja s ezért helytelenítettük, amikor mások fejbólintóan tudomásul vették, hogy a magyar rendőri karhatalommal rendelkező belügyminiszteri székbe kommunista került. Kezdettől vallottuk, hogy a kommunistákkal nincs lehetőség becsületes, tartós alkura, mert nem a demokrácia megszilárdítása, hanem aláásása a szivük vágya s épp úgy az egész kezet akarják, ha megkapták a kisujjat, mint a nácizmus, a másik totaliter és állandó támadásban levő, dinamikus irányzat, amely csak a hatalom teljes birtokában érzi magát célnál.

* * *

Régen leszögeztük e hasábokon, hogy előbb-utóbb összeütközésbe kell kerülnie Nagy Ferencnek és a magántulajdon és magángazdálkodás alapján álló kisgazdapárti mentalitásnak a kommunisták egyoldalú osztályuralmi és magántulajdon-ellenes törtetésével. A kommunisták most a földalatti szervezkedéssel kapcsolatos tömegletartóztatásokat ki akarják aknázni törekvéseik előrelenditésére és Nagy Ferenc szabad kezet adott nekik mindazok letartóztatására, akik részesei a titkos szervezkedésnek. így, reméli megtartani a saját és pártja pozícióját, elkerülni a párt többségének elvesztését. Áldozatokat hoz s abban bízik, hogy annyi kisgazdaképviselőt mégsem lehet a földalatti szervezkedés gyanújába hozni, hogy pártja kisebbséggé olvadjon. Eltűri azt is, hogy a Kisgazdapárt politikai támaszát jelentő országos Parasztszövetség minden vezető tisztviselőjét menesztették, sőt hogy fia, ifj. Nagy Ferenc is kénytelen sürgősen Amerikába jönni a bolsevik terror elöl. .;

Sikerülni fog-e ‘‘nyeregben maradni” Nagy Ferencnek, kétes, mert a marxista blokk a választójog korlátozásával uj választásokat sürget. Nagy szerint választások esetén is biztos a kisgazdatöbbség, de, — úgy véljük, — akár a mostani, akár az uj többség mitsem érne, ha a kormány működése továbbra is a marxista kívánságok teljesítéséből áll, ha azok a társadalmi osztályok, amelyek a nemzeti eszmények alapján állanak, a kormány intézkedései folytán egyre gyengülnek a marxista osztályuralmi szándékokkal szembeni ellentálló lehetőségben, egyre inkább elvesztik politikai és gazdasági erőtartalékaikat, prolatarizálódnak és tehetetlenné válnak. Beigazolódik a régi aggodalom, hogy Nagy Ferencnek a koalícióhoz való ragaszkodása és a marxisták iránti engedékenysége csak a bolsevik célok számára könnyíti a talajt,

Nagy Ferenc és a magyar polgári osztályok baleki közreműködése segít ama “kevésbbé fájdalmas ut” kiépítésében, amelyről Róvai József oly világos nyíltsággal beszélt.

Az is régóta nyilvánvaló volt a látó magyarok előtt, hogy Rákosiék a kevésbbé fájdalmas ut nehezén túl akarnak lenni, mielőtt az őket támogató és fedező orosz vörös hadsereg kénytelen kivonulni az országból s igy Nagy Ferenc és társai “időnyerő” szándéka fölötte illuzorius. Ezért js tartottuk elejétől fogva helyénvalónak, hogy Nagy Ferenc hagyja el a folytonos engedmények sikamlós talaját és álljon két lábbal a maga, a yaltai és potsdami egyezmények szelleme szerint az egyedüli kormányzásra jogosult abszolút többsége jogainak alapjára; Ha igy történik, ha már régen hozzáfogott volna a demokratikus társadalmi rendet alááknázó marxista mesterkedések háttérbeszoritásához, alkalmasint a földalatti szervezkedés, a nemzeti antibolsevik szellemű uj szabadságmozgalom sem vált volna oly nagyarányúvá mint a letartóztatások tömegéből látszik... S előbb lehetett volna rokonszenvet keltenie, szolidaritást kiprovokálnia a demokratikus Nyugattól, előbb lehetett volna megértetni vele, hogy Magyarország népének lelkisége nem hajlandó befogadni sem a moszkvai érdekszféra-alárendeltség, sem a Rákosi-féle orosz magyar Qujslingek politikáját s méltó arra, hogy a Nyugat megsegítse a demokrácia melletti kipróbált hűségében.

* * *

Csak a többségi jogok melletti férfias kiállás mentheti meg Nagy Ferencet attól, hogy végleg a marxizmus-leninizmus bábjává sülyedjen. A tömegletartóztatások, a földalatti mozgalom súlyos mementó kellene legyen számára, hogy tulmessze ment el Rákosiék kiszolgálásában. Azt is mondhatnék, hogy Nagy Ferenc engedékenységével egyenes arányban nőtt a földalatti mozgalom, nőtt az ország vágya a teljes felszabadulás felé. S nőni fog elementáris erővel továbbra is, amíg Nagy Ferenc nem azokkal szövetkezik, akik a nyugati szellemiség és a nemzeti hagyományok jegyében akarják megszilárdítani az ország jövőjét, haladását és szabadságát, hanem tovább játszik olyan tűzzel, amelynél nemcsak magát égeti meg, hanem felperzseli az ország demokratikus polgári alapjainak végső maradékait is.

Ki a koalícióból, vissza a polgári, nemzetti politikához, előre a Kisgazdapárt saját kormányalakítása megvalósításához s a bolsevizálódás visszacsinálásához, a polgári osztályok újból való megerősödését szolgáló politikához! Külömben beválik McCormac jóslata és még súlyosabban igazolódik Dorothy Thompson, aki szerint már ma is nem koalíciós, hanem bolsevik uralom van Magyarországon.

* * *

E cikkünk már készen állott, amikor az Associated Press budapesti tudósítója azt jelentette, hogy magasállásu magyar politikai személyiségtől arról értesült, miszerint az Egyesült Államok kormánya értésére adta a magyar kormánynak, hogy az 1945 november másodiki választások bármiféle erőszakos megváltoztatását súlyosan helytelenítené. Ugyanezen magasállásu személyiség szerint az oroszok hajlandók Rákosinak és a többi moszkvai kommunista báboknak a Kisgazdapárt, elleni iríóhadjáratát “leinteni”, ha Oroszország megkapja a hatalmas magyar bauxittelepek és a magyar petroleum monopóliumát.

Amerika lépése újabb nagysulyu érv az eréíy ama politikája mellett, amely egyedül lehet üdvös Magyarországnak a bolsevizmustól való megmentése érdekében. A bauxit, — és kőolaj — monopolium átengedése Oroszország számára nagy hiba volna, mert Rákosiékat csak időlegesen fékezné meg s a kommunista mohóság és totális törekvések ismert módszerei szerint rövidesen elölről kezdődne a terror és zsarolás. Ez csak Magyarországnak a Szovjet és a bolsevizmus számára való végkiárusitására vezethet, ami kettős bűn és végzetes esztelenség volna, amikor Amerika figyelme végre mintha komolyan ébredni kezdene az orosz érdekszféra-uralomtól szabadulni vágyó, nyugati lelkületű Magyarország iránt. . .

KOMMENTÁR NÉLKÜL

Demokrácia csak korrupcióval lehetséges?

Zsolt Béla “Haladás” cimü budapesti hetilapja írja január 9-iki számában az amerikai magyarsághoz intézett Horoszkóp Magyarországról Amerika számára” cimü cikkben:

"Itt egy grandiózus birkózás folyik, de a nézők panaszkodnak, hogy a birkózó, aki életéért küzd.

nem parfömözte be önmagát, iz- . zadságtól büdös, még az orrából is veríték folyik.

Köznyelven ezeket a rossz szagú leveket korrupciónak, pártvisszaélésnek, nepotizmusnak hívják — amit ha el is kell Ítélni, csodálkozni rajta nem -lehet.

Mert: ki a fene látott, mióta a világ világ, olyan birkózót, aki decens, aki parfömöt lehel és aki miközben az életéért küzd, ügy-et a jómodor betartására?”