Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-01-15 / 1. szám
12-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1947 január 15. AMERICAN T/FI/^ATTT/ A AMERIKAI HUNGARIAN fV IX C J IN I iV MAGYAR MONTHLY IViWllllVii. HAVILAP Editor — SÁNDOR TARCZ -szerkesztő Published every month by KRÓNIKA ” Hungarian Press 307-5TH AVENUE NEW YORK 16, N. Y. SUBSCRIPTION! Jf* mijL ELŐFIZETÉSI DIJ: U. S. of AMERICA 9 N az Egyesült Államokban and CANADA W $1.00 PER YEAR Ü* Mr is Canadában 51.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c - EGY PÉLDÁNY ARA HAJNAL ELŐTT MINDIG A LEGSÖTÉTEBB. Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk, A kidőlt fában őrlő szu lakik... Tompa “A gólyához” cimü verséből. Riasztó híreket hoz naponta a posta, újság, rádió szegény szülőhazánkból. Nem elég, hogy a megcsonkított országot hatalmas “szomszédja” az orosz alaposan felszabaDULTA, ami zsenge nemzeti és gazdasági élet esetleg még kicsirázhatna a romokból, megfojtja azt egy kisebbségi politikai párt, a magyar kommunisták pártja. Nem múlik el egy nap sem, hogy Rákosi Mátyás, Magyarország vörös diktátora, Kun Béla utóda, ne fenyegetné meg azt a magyar néposztályt, mely évszázadokon át gerince alkotója volt a magyar nemzetnek. Ferencz József idejében polgárságnak nevezték ezt az osztályt, Kun Béla rövid uraskodása alatt burzsoáziának, ma, Rákosi Matyi kiskirálykodása napjaiban — “fascistáknak.” Fascista, názi, nyilas és reakciós mindenki Magyarországon, aki nem tapsol a Matyinak és nem üvölti torkaszakadtából, hogy halál a reakcióra. Az utóbbi időben olyan ideges kapkodást lehetett észlelni a magyar kormány kommunista tagjai körében, hogy annak okát keresnünk kell. Hasonlítanak ezek az idők az 1919-es magyar kommun utolsó heteihez. Akkor is tömegesen tartóztatták le a magyar nemzet nagy fiait, tartották őket túszként az úgynevezett ellenforradalom megfékezésére. Most nincs szegedi kormány, most nem fenyegeti a "munkáskormányt” külellenség, sőt inkább védi a megszálló orosz hadsereg, mégis összeesküvők után szimatol, tisztességes férfiakat vet fogságba a magyar kormány kommunista belügyminisztere. Nyugtalan lehet az éjszaka Rajknak, Rákosinak. Noha szép, kellemesen fütött palotákban laknak, megfelelő számú háztartási alkalmazottak, magánautóval, egyenruhás soffőrrel, ebédlő asztalukon minden van, amit a magyar nép esztendők óta nélkülöz, nem mindig ízlik a jó falat és nem mindig puha a párna. És illik is, hogy ezek az emberbőrbe bujt farkasok hébe-hóba felriadjanak. Jegyezzék meg jól, hogy hajnal előtt mindig a legsötétebb. Porkoláb szerepüket még játszhatják egy ideig, amíg uruk és parancsolójuk, a muszka védi őket. De közeledik az idő, amikor az orosznak ki kell vonulni. Matyiék ma váltig hangoztatják hogy ebben az esetben is helyükön maradnak és ha kell, a barrikádokon fognak harcolni a reakció ellen. Mi azonban éppen az ellenkezőjét hisszük. Hisszük és valljuk, hogy amikor Stalin Jóska muszka kürtöse takaródét fuj, Matyiék sebbel-lobbal és minden elvihető értékkel, külföldi valutával és ékszerrel megrakodva fognak menekülni a nemzet haragja elől. A barrikádokon való harc csak a szabadságharcosokhoz illő szerep. Rákosiék nem szabadságharcosok, hanem nemzettiprók. Követni fogják Kun Béla páldáját, aki a Kommun bukása után igy búcsúzott a félrevezetett munkásságtól: “A proletáriátus cserben hagyta nem a vezetőit, hanem önmagát. Nagyon mérlegeltem, nagyon meggondoltam, mit tegyek. Hidegen és nyugodtan meg kell állapítanom; megbukott a proletárdiktatúra; megbukott gazdaságilag, politikailag és katonailag. , Majd igy folytatta: Szerettem volna más véget. Szerettem volna, ha a proletáriátus a barrikádokon harcolt volna, ha kijelentette volna: inkább meghal, de nem hagyja ott az uralmat. De arra gondoltam: mi magunk álljunk ki a barrikádokra tömegek nélkül? Azután tovább igy sirt: A proletáriátus, amely elégedetlen volt a mi kormányzásunkkal szemben, amely immár a gyárakban hangosan kiabálta minden agitáció ellenére, hogy le a proletárdiktatúrával, az elégedetlen lesz meg inkább bármilyen kormányzattal szemben. * * * Vájjon Rákosi Matyi milyen sirámot fog elzokogni azon a bizonyos utolsó estén, amikor utrakészen fog utoljára szerepelni Magyarországon? DÜHÖNG A CSEH DEMOKRÁCIA. Télviz idején, amikor az óra az éjfélt elütötte, fegyveres cseh zsandárok kökülvesznek egy-egy magyar falut a Felvidéken, a házak lakóit felriasztják álmukból és kiparancsolják őket a hideg éjszakába. A falu szélén, vagy a párkilóméteres szomszéd községben türelmetlenül prüszköl a befütött mozdony. Százszámra gyömöszölik vagonokbaj hitleri módszerrel ezeket a szerencsétlen testvéreinket és viszik őket a Szudétaföldre, kényszermunkára. A férjet a feleségtől, gyermekeket az anyjuktól szakítanak el ezek a barbár csehek és hiába tiltakozott e bestiális cselekedett ellen a magyar kormány, folyik tovább büntetlenül ez a modern rabszolgavásár. így raboltak néger férfiakat, nőket, gyermekeket kétszázévvel ezelőtt. Ilyen brutálisan dolgozott Hitler és bandája. De megáll az ember esze, hogy ilyen aljas fajtisztitó üldöző munkát megengednek annak az országnak, amely megalakulását, létezését majd rövid és a többi leigázolt és felszabadult országhoz képest kevésbbé kínos rabsága után feltámasztott szuverénitását a nyugati demokráciának köszönheti. Hát nincs, aki a cseh kézből kicsavarja a kancsukát? Mit vétett a magyar nép a cseh ellen, hogy a Felvidéken rekedt egyszerű, földmives családokkal ily kegyetlenül végezzenek? Hol van az Ur Isten parancsolta, hogy “szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!?” Vagy talán a csehek igy akarnak nyílt lázadást kierőszakolni, hogy azután hamis propagandájukkal telehazudják a világot holmi magyar reakcióval? Sem magyar, sem osztrák-magyar uralkodó alatt ilyen fajtiszti tó öldöklés nem folyt a monarchiában. Teljesen megvadult a cseh nép, vagy a cseh nép vezetősége? Mióta bűnös a csecsszopó gyermek, vagy a kilencedik hónapos magzat, hogy szülőanyjával kiverik a havas éjszakába? Ne mondja nekünk senki baloldalról, hogy a csehek ellen izgatunk. A valóságot írjuk, mint ahogyan a valóságot irta meg a budapesti HÉTFŐI KOSSUTH NÉPE cimü lap munkatársa, akinek cikkét bizonyságul ebben a számunkban közöljük. TRUMAN ELNÖK A BÉKESZERZŐDÉSRŐL A törvényhozás két házához intézett üzenetében Truman elnök kitért az európai kisnemzetekkel kötendő békeszerződésekre is. Kurtán átsiklott a szerződések felett, de nem állhatta meg, hogy a túlságosan rossz szerződések feletti sajnálkozását ki ne fejezze. Bizonyos, hogy nem a román vagy bolgár békeszerződések miatt röstelkedett az elnök. Mindkét ország szerencsésen megúszta a náziszövetséget. Az olasz békeszerződés is rosszabb lenne, ha az angol és amerikai nem kardoskodott volna. Elnökünk a magyar és finn békeszerződésekre gondolt és ha már ezt a kis eredményt feltudjuk mutatni olvasóinknak, hadd jegyezzük meg, hogy ezt elsősorban az amerikai magyarságnak, az Amerikai Magyar Szövetségnek, az amerikai magyar katholikus és református lelkészi karnak köszönhetjük. Memorandumaikat személyesen adták át a State Dpmt.-nek és bizony nem az amerikai delegátusokon múlt, hogy a magyar békeszerződés ily kegyetlen lesz. Az orosz külügyi népbiztos, akit ma szalonképesen külügyminiszternek hívnak, elgáncsolta az amerikai, canadai és ausztráliai delegátusok enyhítő javaslatait. Magyarországot ez a béke nem a porba sújtotta, hanem iszapba, vörös iszapba lökte. Ez se nem béke, se nem békeszerződés. Ez súlyos büntetés, amelynek kihirdetésénél semmiféle enyhítő körülményt nem vettek figyelembe Sulyosbbitó körülményeket pedig az utódállamok, különösen Csehszlovákia és a Szovjet (immár a Szovjet is utódállam) szolgátatott. AZ ERDÉLYI TRAGÉDIA. Miközben Groza román miniszterelnök játssza a magyarság nagy barátjának és a kisebbségi jogok védőjének ravasz szerepét, olyan hirek érkeznek, amelyekből kitűnik, hogy a magyarokat egyre másra utasítják ki Erdélyből a román hatóságok. Joggal kérdezzük ily körülmények között, vájjon az egyik kéz nem tudja mit csinál a másik, vagy pedig ügyesen kiosztott szerepekről van szó. Groza játsza a jófiut s közben alárendeltjei odasuhintanak az erdélyi magyarok nyakába... A választások óta, — szólnak a hirek, — még keservesebb lett a gyakorlatban erdélyi magyar és székelymagyar testvéreink sorsa s úgy hírlik, hogy a békeszerződés aláírása után már egyáltalán nem lesz fontos Grozának, hogy hangoztassa a magyarok iránti, oly kétes értékű jóindulatát, amelynek az volt a célja, hogy Párisban könnyebben kapják meg Erdélyt. Most, hogy biztosnak látszik a zsákmány, egyik vezető román agitátor a kolozsvári lapok jelentése szerint már a magyarok kiutasítását is meri követelni benesi és titói módra. így bizonyosodik be, hogy Erdély újabb Romániának ítélését, mily elvtelenség, felelőtlenség döntötte el: még az 1920-as döntésnél is komiszabb a mostani, amely egyáltalán semmiben sem intézkedik a kisebbségi jog védelméről. Groza régi titkos tagja a kommunista pártnak, “Ekés Front ’ nevű pártja a kommunisták paraszti fedőszervezete s alatta is gyötrelmes a magyarok helyzete a valóságban. Mi lesz, ha a kommunisták egynap a helyére ülnek? Az uj román békeszerződés nem beszél a nemzetiségek jogairól, hanem teljesen kiszolgáltatja kényre kedvre Erdély magyarságát s valóban még soha nem határoztak igazságtalanabbul, lelkiismeretlenebbül és kevésbbé demokratikus és humánus módon emberek sorsa felett, soha nem történt hanyagabb, nemtörödöbb meghátrálás az imperializmus vakmerősége előtt, mint amikor hagyták érvényesülni Sztálin akaratát és játszi gondtalansággal jóváhagyták egész Erdély Romániához csatolását!
