Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-01-15 / 1. szám
1947 január 15. "KRÓNIK A" 11-1K OLDAL. 1947 “AZ ELŐKÉSZÜLET ESZTENDEJE” rr The Year oj Preparation 5>5 Mi ugyan szüntelen készenlétben voltunk az elmúlt 50 év alatt is a testvériség szolgálatára, ezt az évet azonban még fokozottabb felkészülésre szánjuk. A háború után itt vannak a béke nagy problémái. Azoknak megoldására, a mi vonalunkon is, készen kell lenni. 1948 a magyar szabadságharc százéves fordulóját hozza. Nem volnánk méltóak a nevünkre, ha ezt nyomtalanul elmúlni hagynánk. Közgyűlésünk ideje egybeesik ezzel az évfordulóval. A szabadság és testvériség édes testvérek. Készülnünk kell ennek demonstrálására is. Testvér! Jöjj közénk és készülj velünk 1947-ben az 1948-as eseményekre! Washington 6, D. C. Kossuth Building 1726 PENNSYLVANIA AVENUE, N. W. (A Fehér Ház mellett) Az Amerikai Magyar Református Egyesület Milyen volt a régi magyar katonaélet? (Folytatás) A poroszokkal való háború uj éra kezdetét jelentette. Ez a háború szebbnél szebb nótákat teremtett köztök talán legszebb ez: Szemeimet felvetettem A csillagos egekre, Ott láték egy bus gerlicét Hazám felé repülve. Állj meg. te bus gerlice. Vidd el ezt a levelet, Mondd meg az én édesemnek, Nesirasson engemet. Csehországnak külső Szélén A csaiába kell menni, Búcsúztató levelemet Most akarom megírni. ■ Felnevelő-dajkámtól. Búcsúzom a hazámtól, Jap Istenem, gyenge rózsám. Hogy váljunk el egymástól! . . . S megtudjuk a nótából, hogy nagy veszedelemben voltak a magyar fiuk Csehországban. “Ott hűl lőtt el sok szép magyar a földre.’’ Hallottuk szóval is eleget a haza került katonáktól. Ötpt is lőtt a hurkos, mig ők egyet. Az alkotmányos éra beköszöntővel nagyot változott a világ. A Katonaéletnek is uj érája kezdődött. A'népszerűbb magyar nóták polgárjogot nyertek s a gyakorlaton elfáradt baka könnyebben emelte a lábát, mikor megzendült a banda s magyar nótát harsogott. Most már nem keseregett a miatt, hogy lengyel leányt kell ölelnie, 'a kit hn ölel, fájnak a karjai, ha csókol. hallanak a könnyei. • Mi más a huszár élete! Sokkal terhesebb volt a szolgálat, de lovon járt s ezért irigyelte a baka. A lovas katona mikor masírozik. Felül a lovára, csak úgy dohányzik: A szegény bakancsos mikor masírozik. Kerüli a nagy sárt. csakúgy káromkodik. Átkozott csizmája! mily rövid a szára, Hej, minden órában elmerül a sárba! Verje meg az Isten a mészáros bárdját! Miért vagdosta el a kis borjú lábát Mostan a kis borjú nem tud lábán járni. Szegény bakancsosnak hátán kell ■ hordani. Huszár és baka tűz és viz. Örö-LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86 ík uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-fele könyvkereskedésben kapható. kös hadilábán voltak. A huszár kicsinylette a pocsolyakerülőt. A királynak a neve a nótában akárhányszor Ferenc Jóska vak. De meguntam Ferenc Jóskát szolgálni, Abb a hunszfut kaszárnyába sétálni, A prófuntját a mellembe hordani. Rugós lovát mindig tisztán tartani! Pedig de szép a huszár élet, ha igy a nótát hallja az ember. A nótát, mely azt mondja: Rózsa virít, rózsa nyílik, A babám udvarán. Magyar huszár karirozik Sötét pej paripán. Ne karirozz, magyar huszár, Még letalálsz esni, Nincsen itten édes anyád. Ki fog megsiratni? Ne sirasson engem senki. Jól vagyok tanítva. Se galoppba', se lyarélyba Le nem esem róla. Magyar huszár, magyar huszár, A nyeregbe termett. Mint a jó földbe a búza Belegyőkeredzett! A huszárnak sorozott fiú így vigasztalta édes anyját: Édes szülém, ne búsuljon érettem, Örüljön, hogy magyar huszár lehettem! Hiszen szép a baka is. mondja a nóta, de gúnyolódva mondja — hanem a huszár, a huszár! A baka kiáll glédába: három megy egy sorjába, a káplárja utána s marsot ver a dobosa. Ellenben: Szép a huszár, ha felül a lovára, Kardot köt oldalára. Megcsókolja babája. Úgy megyen a csatáha. A besorozott legényre ugyancsak állt ez a mondás: egyik szeme sir, a másik nevet. Sirt az egy ik szeme, hogy két-három esztendőre el kellett hagyni kedves faluját, el övéit, s nevetett a másik, hogy szégyenszemre nem dobták ki a sorozó urak. Mikor a sorozó urak elé lépett s inget, gatyát “ledobott az asztalra”, “Könnyes szemmel nézett az urakra . de a min; kijő a sorozó szobából, letörii a könyét. ■ e* Könnyeimet, ej, haj! letörölöm orcámról. Úgy búcsúzom el a gyönge rózsámtól. (Folyt, köv.)
