Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-01-15 / 1. szám
2-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1947 január 15. régi lelkes hive és része volt az orosz fegyverletételi szerződés létrejövetelében is. ■> Ugyanakkor ismeretessé váltak más, a Kisgazdapártban prominens szerepet játszó katonatisztek és civilek nevei is, akik szintén resztvettek a németellenes ellentállási mozgalomban. Utóbb felbukkant az amerikai tudósításokban Veress Lajos, Faraghó Gábor és Vörös János neve is. Kivétel nélkül azon magasrangu tiszti csoporthoz tartoztak, amely nem ment Szálasival. Faraghónak szintén szerepe volt az orosz fegyverletételi szerződés nyélbeütése kerül, sőt ő volt az, aki Horthy megbízásából először jutott ki Moszkvába. Most letartóztatásban van, ellenben Veress Lajos tábornokot, akit az “összeesküvés” főkatonai mozgatójának tartanak, keresik. Úgyszintén Vörös János tábornokot is, az első számú magyar hadsereg vezérkari főnökét, aki Dalnoki Miklós Béla tábornokkal együtt vezetője volt a Horthy fegyverletételi parancsához alkalmazkodó és az oroszokhoz átpártolt csapatoknak. Moszkvában is járt s az ottani hivatalos rádióból intézett oroszbarát felhívást 1945 novemberében Magyarország népéhez az átcsatlakozás érdekében. Dalnoki Miklós kormányában honvédelmi miniszter lett együtt Faraghóval, aki a közélelmezési tárcát kapta, de a kommunisták mindkettőjüket ujságtámadásokkal és egyéb módszerekkel, mint Horthystákat hamar kiszorították a politikai életből. December 31-én végül Rajk László, a kommunista belügyminiszter részletes jelentést adott ki a nyilvánosság számára. Azt mondja ebben, hogy Veress Lajos tábornok és társai Horthyt és az általa kinevezett jelent. Ezenkívül hangoztatja, hogy több kisgazdapárti képviselő dolgozott pártján és az azzal szoros kapcsolatban levő Országos Parasztszövetségen belül a szervezkedés érdekében. Azt igyekszik bizonyítani, hogy a Kisgazdapárt és a Parasztszövetség (amely tudvalévőén Nagy Ferenc régi alapítása) teljesen át volt itatva a szervezkedéssel s ez alapon a kommunisták tulajdonképeni céljára lyukad ki: arra, hogy teljesen “meg kell tisztítani” a Kisgazdapártot. itt bújik ki a szög a zsákból. S ebből a szempontból kell nézni Rajk egész jelentését. A kommunisták régi vágya, hogy a népakarattól kapott többséget megtorpedózzák a “reakció” vádjával, holott saját pártjuk hemzseg a kisnyilasoktól. Le akarják faragni a Kisgazdapárt többségét, hogy a marxista blokk zavartalanul diktálhasson. Erre a célra akarják kiaknázni a mostani terror-akciójukat s Rajk jelentésében minden olyan vád benne van, amivel az uccát, a tömeget demagóg módon fel lehet izgatni a letartóztatottak ellen, kezdve attól, hogy a forintot alá akarták volna aknázni, aztán, hogy a falusi parasztságot arra akarták volna rávenni, hogy ne szolgáltassa be a termést, továbbá mindenféle parasztellenes eszméken. A N. Y. Times budapesti tudósítója is a legnagyobb kétely hangján ir Rajk jelentésének e részéről és logikuseszü ember nem hiheti, hogy a szervezkedők parasztellenességgel nyerték volna meg a Parasztszövetség vezetőit és a számos kisgazdapárti tagot. Rajk közleménye e részben nem látszik egyébnek mint “népitélet”-re való uszításnak és veszélye a^'demokratikus rend nek, amelynek állítólagos védelmében a letartóztatások történtek. OTTÓ TRÓNÖRÖKÖS utolsó kormányt akarták visszahozni a hatalomba a jogfolytonosság alapján. A letartóztatottak közül György Donáth volt nemzetgyűlési képviselőt, a volt horthysta Nemzeti Élet Pártja vezető tagját, Szentmiklóssy István, kisgazdapárti őrnagyot, Arany Bálint kisgazdapárti főszervezőt, dr. Héder János református világi vezérembert, a World- Council of Churches magyarországi megbízottját, Kiss Károlyt, a Fővárosi Gázmüvek igazolt igazgatóját, továbbá Szentiványi Domokost és Veress Lajost, mint az “összeesküvés” héttagú intézőbizottságának tagjait említi, akik Veress kivételével letartóztatásban is vannak. Rajk szerint arra készültek, hogy vagy a békeszerződés aláírása, vagy az oroszok kivonulása után megkísérlik a hatalom megszerzését Horthy kormányzóságának visszaállítására. E célból, mondja Rajk, kapcsolatuk vo't a nyugati országokban tartózkodó katonai és polgári menekültekkel, akiknek nagyrésze felsőbb parancsra hagyta el az országot vagy menekült az ostrom elől, továbbá a hadsereg számos antibolsevik tagjával s a leépített régi csendőrség és rendőrség tagjaival. Rajk jelentése azt állítja, hogy volt nehány szétszedett és beraktározott repülőgépjük is; fegyverkészletekről nem számol be. Említésre méltó még, hogy Rajk is csak szervezkedésről beszél s szerinte egy külföldön felállítandó ellenkormányról ií szó volt az “összeesküvők” megbeszélésein. A letartóztatottak számát Rajk ötvenötben jelöli meg. Újabb hírek 130 letartóztatásról vélnek tudni. A letartóztatások az orosz katonai csapatokkal körülvett honvédelmi minisztériumban folynak. * * * Rajk belügyminiszter január 11-én újabb közleményt adott ki, amelyben megnevezi Dr. Saláta Kálmán, kisgazdapárti képviselőt, a parlament külügyi bizottságának tagját, mint aki nyolcadik tagja volt az eddig héttagúnak említett szervezkedési vezérkarnak. ..Saláta hir szerint Nagy Ferenc miniszterelnök belső barátja és tanácsadóinak egyike. Rajk tiz magasáílásu miniszteri tisztviselő letartóztatásáról is Kisgazdapárti körökben a kommunisták által felfújt ügynek tartják az egész “összeeskiivés’-sel kapcsolatos letartóztatásokat s azt hiszik, hogy az ügyet a Kisgazdapárt gyengítésére és a kommunisták hatalmi előretörésére akarják politikailag kiaknázni. A kommunisták ily irányú céljai felett nem is lehet kétség, ugyanakkor azonban nem lehet tagadásba venni, hogy az ország fejlett és öntudatos politikai gondolkodású köreiben, mint a nép legszélesebb rétegeiben egyaránt nagy az elkeseredés az egyre fenyegetőbb arányú bolsevizálás, a tervszerű általános elszegényités és az országban egyébként is uralkodó nyomor miatt. Minden magyar tudja azt is, hogy Moszkva volt a legfőbb oka annak, hogy Erdélyből talpalattnyi földet sem kapott vissza Magyarország s hogy Sztálin a Kárpátalja felében támogatta a cseheket abban, hogy megtarthassák a Felvidék többi részét és kiűzhessék onnan a magyarokat. Mindezek tetejében pedig külpolitikailag orosz érdekszféra-gyarmatiság belpolitikáikig pedig bolsevizntus, Moszkva magyar Quislingjeinek, Rákosi Mátyás és társainak diktatúrája fenyegeti a magyar népet. # Avatott politikai érzékű magyarok tisztában vannak azzal is, hogy a kommunizmus a nácizmushoz hasonlóan a végső célokig megállást nem ismerő, dinamikus irányzat s reménytelennek tartják Nagy Ferenc miniszterelnök ama kísérletezgetéseit, amelyekkel tartós megegyezést vél létrehozhatni a magántulajdon és magángazdaság alapján álló parasztság és az állami mindenhatóság fanatikusai, a kommunisták és egyéb marxisták között. Nézetük szerint az ország igy csak egyre inkább bolsevizálódik, alááknázódik és mind mélyebbre sodródik a kommunista uralmi teljességhez vezető lejtőn. Mi sem érthetőbb ekként mint hogy a Nyugat demokratikus szellemének hivei, mindazok, akiknek Magyarország nemzeti szabadságának és egyéni életrendszerének, valamint történelmi hagyományainak megtartása szívügyük, nyugtalanok és abban a reményben, hogy az oroszoknak egyszer csak ki kell menniök az országból, megbeszéléseket folytatnak és párt-
