Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-10-15 / 10. szám
1946 október 15. “KRÓNIKA” 7-IK OLDAL “Nem mintha Magyarország területét akarnánk mindenáron növelni” így folyt le a történelmi tárgyalás az erdélyi jussról a párisi konferencián. Budapesti liberális polgári lap párisi tudósítójának jelentéséből módunkban van az amerikai magyar lapoknál bővebb részleteket közölni Auer Pál párisi követnek Magyarország nevében augusztus hó 29-én a párisi világ-békekonferencia magyar és román bizottságainak együttes ülésén az angolszász delegátusok kívánságára. — és az oroszok és csatlósállamaik megbizottainak hosszas és éles ellenzése dacára, — Erdély ügyében történt meghallgatásáról. Úgyszintén ismertetjük Tatarescu exfascista román külügyminiszter ugyanott szeptember 2-án elmondott, hamis állításoktól hemzsegő válaszát is. Maga az ügy voltakép nagyrészt már eldőlt, amikor Sztálin két ízben is Romániának Ígérte egész Erdélyt s azonkívül a külügyminiszterek párisi konferenciájának május 7-iki ülésén, ahol Amerika határkiigazitást hozott szóba Magyarország javára, de Molotov orosz külügyminiszter kategorikus követelésének simán engedve nem támasztott akadályokat a Szovjet kívánságának teljesülése elé. Néhány perc alatt, leggyorsabban végeztek ennek a szivünknek oly drága föld sorsa felől és másnap C. L. Sulzberger, a N. Y. Times tudósítója megírta, hogy "a kocka el van vetve”. Hozzátette azt is, hogyi eme gyors engedékenység óka az volt, hogy ennek fejében más ügyekben várnak hasonló engedékenységet az oroszoktól ... addsza-nesze alapon elsikkadt a magyar igazság, minden történelmi jog és emberi jog és bluffnak bizonyult az Atlantic Charter csakúgy mint annakidején Wilson 14 pontja. A magyar és román bizottság egyébként is már letárgyalta volt mindkét szerződés területi pontjait, amikor angolszász kívánságra mégis sor került a magyarok meghallgatására s igy a magyar felszólamlás csak utólagos és akadémikus jellegű volt. A magyar delegáció elmulasztotta beírni ugyanabba a levélbe, amelyben a felvidéki magyarság kiűzése ellen szót emelt, hogy az erdélyi kérdéshez is hozzá akar szólni. Ezt a magyar bizottság jugoszláv elnöke ki is használta, mert azzal akadékoskodott, hogy minek meghallgatni a magyarokat, amikor maguk sem kérték? Mint ismeretes, többféléi is azt hozzák fel mentségül, hogy az oroszok intették le a magyar kormányt. Már megírtuk, hogy a történelem és" a magyar öntudat és lelkiismeret előtt EBBEN AZ ÜGYBEN semmiféle terror, semmiféle úgynevezett kényszerhelyzet nem lehet mentség s úgy his3Z,f;k bármi legyen is valakinek nézete a magyar kormány helyzetéről ts politikájáról, ha igaz históriai felelősségtudatu magyar ember, el kell ismernie, hogy EBBEN AZ ÜGYBEN semmi* féle földi hatalom kedvéért nem szabadott volna lanyhaságot, meghátrálást tanusitani. Nem füzünk kommentárt Auer Pál beszédéhez, hiszen annak hangja felett s kivált a beszéd ama jellegzetes mondata felett, hogy “nem mintha Magyarország területet akarnánk mindenáron növelni” mindenki, aki olvassa megalkotja véleményét. Tatarescu elfogult, imperialista ferditéseire. amelyek Auer naiv lágyságával szemben Hitler legbuzgóbb csatlósának. Romániának kíméletlen nyers banditizmusát oly kirivó ellentétképen hozzák kifejezésre, még kevésbbé érdemes hosszasabban kitérni. Ideiktatjuk mint harmadik hírszolgálati érdekességet Auer Tatarescunak adott válaszát is, amely azonban már nem a bizottságok előtt hangzott el, hanem Auer követ csupáncsak egy párisi magyar ujságirónak mondta tollba egyik budapesti polgári lap számára. A kocka el van vetve, — de nem örökre. Erdélyt hiába kupeckedték el Párisban, magyarsága elpusztíthatatlan s vele a halhatatlan magyar juss is! AUER BESZÉDE Auer először köszönetét csolja a magyar álláspont hallgatásáért. — Az a két delegáció, amely ma megjelenik Önök előtt — mondja — nem ellenségként áll szemben egymással: e küldöttségek olyan országokat képviselnek, amelyek súlyos történelmi megrázkódtatáson estek át s egy gyökeres általakulás utján vannak. A párisi követ ezután a Magyarországon végbement változást ismerteti. A feudális és sovén reakció végleg megbukott és demokratikus pártok vették kezükbe a 'hatalmat, azok a pártok, amelyek mindig harcoltak az elhanyatlott rendszer belpolitikája elkisebbségi és külpolitikája ellen is. Ezek a pártok nem helyeselték a múlt rezsimek meddő revizionista politikáját és mindig hirdették a megértést a szomszéd népekkel. — Tudjuk, hogy Románia élén hasonlóképpen demokrata államférfiak állanak, akik a két nép egyetértéséi és barátságát kívánják. E szelid bevezetés után, amely megadja az egész szónoklat tónusát, Auer geográfiailag és néprajzilag ismerteti Erdélyt, majd rámutat a vitatott föld kulturális és történelmi szerepére is. Jelzi, hogy a trianoni szerződés az érdekelt néptömbök meghallgatása nélkül tolmá-len, valamint megszületett meg és ezt a szerződést a Szovjetunió sohasem irta alá, de megtagadták ratifikálását az Egyesült Államok is, — Hogy az ebben a szerződésben megállapított határok nem esnek egybe a néprajzi határokkal, azt az a tény bizonyitja legjobban, hogy most egyik szomszádállam a másik után kér engedélyt arra, hogy a határok közelében élő magyar lakosságnak legalább egy részét a mi területünkre telepíthesse át. Ennél semmi sem világíthatja meg jobban az elkövetett tévedéseket. így Romániának ítéltek másfélmillió magyar lelket, akiknek a sorsa iránt nem maradhatunk közönyösek. A továbbiakban Auer rámutat arra, hogy az 1919 december 19-én megkötött kisebbségvédelmi egyezményt a románok sosem hajtották végre. — Ez kényszeríti Magyarországot arra, hogy Erdély kérdésével foglalkozzék, nem pedig mintha Magyarország területét akarnánk mindenáron növelni. A magyar kormány szándéka az, hogy enyhítse a határokon túli magyarok sorsát és ezzel megjavitva a Dunavölgye légkörét, a tartós béke ügyét szolgálja. — Jól tudjuk, hogy a határkérdéseknek nem volna szabad többé szerepet játszaniok. Ha az egész világ az emberi jogok teljességének, feltétlen politikai, gazdasági és kulturális egyenlőségnek örvendhetne, akkor a határok csak közigazgatási megjelölésül szolgálnának. Sajnálatosan mind az utóbbi huszonöt év, mind a jelen tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a Duna völgyében a kisebbségi sors nem irigylésreméltó. És hogy holt betűkkel, vagy zengzetes, de üres deklarációkkal nem lehet rajta segíteni. Ezzel Auer Pál rátért beszédének lényeges részére, a javaslatokra. Szószerint ezt mondta: — Felvetjük az erdélyi magyarság problémáját. Kénytelenek vagyunk két fontos tényt szem előtt tartani. Az első az, hogy a szövetséges hatalmak és Románia között létrejött fegyverszüneti " egyezmény értelmében “Erdély, vagy annak nagyobb része” Romániát illeti meg. — A második tény az a határozat, amellyel a külügyminiszterek tanácsa semmisnek és érvénytelennek nyilvánította az 1940 augusztus 30-iki bécsi döntést, amelyet nem a mi kezdeményezésünkre hoztak meg s amely Észak Erdélynek 44,000 négyzetkilométernyi területét visszacsatolta Magyarországhoz. Tekintettel e két tényre, a magyar kormány a külügyminiszterek tanácsához intézett emlékiratában, valamint a magyar békeküldöttség elnökének a plenáris ülés előtt, elmondott beszédében Erdélyből csak egy 22.000 négyzetkilométer kiterjedésű rész visszacsatolását kérte Magyarországhoz. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy ezt a javaslatot a külügyminiszterek tanácsa elutasította és azt az önök bizottsága sem fogadta kedvezően. Ezután Auer előterjeszti uj javaslatát, amely igy hangzik: — Tisztelettel az etnikai viszonyoknak megfelelő határmódositásra vontkozóan terjesztünk elő kérelmet. Négyezer négyzetkilométer kiterjedésű területről lesz szó, amely alig négy százalékát teszi ki annak a területnek, amelyet az első világháború végén Romániának ítéltek. Ez a terület egyáltalában nem tartozik Erdély földrajzi egységéhez és a történelem folyamán nem alkotta annak integráns részét. Egyszerű határkiigazitásról van szó. — A szóbanforgó terület ötszázezer léleknyi lakosságának 67 százaléka magyar. A határkiigazitás magában foglalná Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad, Nagy* szalonta és Arad városokat. Engedje meg, Elnök ur, hogy átnyújtsam a javasolt határmegvonásra vonatkozó és fontos utalásokat feltüntető térképét. — E szerény megoldás előnye, hogy olyan területet kapcsol viszsza Magyarországhoz, amelyen a magyarok nagyon jelentős többséget jelentettek. Hangsúlyoznom kell ezt a tényt, hogy indítványunk csak az esetben jelentene megoldást, ha szervesen kiegészitődnék a román állam keretei között maradó, több mint 1,200.000 főnyi magyar kisebbség jogaira és védelmére vonatkozó. minden biztosítékot megadó szabályzattal. E szabályzat tiszteletbentartása az Egyesült Nemzetekre hárulna. Ezután Auer Pál utalt arra, hogy Magyarország az erdélyi helyi kormányzat kiépítését főképen azért kérk mert az erdélyi magyarság jelenlegi helyzete aggasztóvá vált. — Miután a két országot — amint megjegyeztem már — most demokratikus rendszerek kormányozzák, kívánatosnak ítéljük, hogy az itt jelenlevő magyar és román küldöttség közvetlen tárgyalásokat kezdjen egymással, hogy azután az erdélyi magyarok jogainak biztosítására vonatkozó közös javaslatot terjesszen a bizottság elé. Auer Pál ezután fenti javaslatának indokolásaképpen elismerte azt, hogy az erdélyi magyarságnak vannak ugyan némely jogai most, de a gyakorlatban sok megkülönböztetésnek szenvedő alanya és élete nem mentes sem a félelemtől, sem az ínségtől. Beszélt a menekültek szorongató problémájáról, a háromszázezer állampolgárságnélküli magyarról, a ma-
