Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-10-15 / 10. szám

8-IK OLDAL

“KRÓNIKA” v

1946 október 15.

gyár javak elkobzásáról, a fizetések és nyugdijak felfüggesztéséről az uj román agrártörvények kedvezőtlen kihatásairól a magyar parasztokra, a kényszerkitelepitésekről. kiutasításokról és letartóztatásokról. De egyben hangsúlyozta, hogy nem a vádló szerepében mondja el ezeket, hanem csak azért, hogy a bizottságnak tiszta képe legyen. Mindez együtt az indoka annak, hogy

Magyarország határkiigazitást kér,

a helyi közigazgatási autonómia kiépítésével és kisebbség védelmi intézkedésekkel. Különösen hangsúlyozta, hogy az autonómia 'legyen erőteljes ama hatszázezer magyar számára, akik Erdély keléi részében egy tizenkétezer négyzetkilométer kiterjedésű területen egységes tömbben élnek.

Ezek után összefoglalta beszédének és javaslatainak lényegét: Primo, a bizottság hagyja helyben a magyar-román határ ratifikálására vonatkozó javaslatunkat, hogy Magyarországhoz visszakerüljenek a magyartöbbségü határsávok.

Secundo: a bizottság szólítsa fel a két küldöttséget,'kezdjenek közvetlen tárgyalásokat a magyar kisebbség jogainak védelmére vonatkozó rendkívüli egyezmények megkötésére, valamint az Erdély keleti felében egységes tömbben élő magyarság széleskörű helyi ön kormányzatának biztosítására, az Egyesült Nemzetek garanciája mellett.

— Amennyiben a két delegáció meghatározott időn belül nem

egyeznék meg a közös javaslatban, a bizottság keressen igazságos megoldást — folytatja Auer. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez az ut vezethet a két ország végleges kiengesztelődéséhez. A tegnapi Erdély elválasztott bennünket, de a holnapi, amelyben a népek szabadok lesznek, egyesíthet majd.

— Uraim, legyenek arról meggyőződve >— mondja beszédének befejezéséül Auer — és legyen róla meggyőződve Románia is, hogy amit mi akarunk, az a béke. Őszintén és szivünk mélyéből ezt óhajtjuk. Ismerjük érdekeinket, de nemkevésbbé Románia érdekeit is.

— Még fülünkben csengenek a magyar történelem egyiik legnagyobb alakjának, az első magyar köztársaság elnökének, Kossuth Lajosnak szavai, aki közzétévén a dunavölgyi unióra vonatkozó tervezetét, ezt mondotta: “Az egekre esedezem a magyar, román és szláv testvérekhez, hogy vessünk fátyolt a múltra, fogjunk kezet, egy emberként keljünk közös harcra a szabadságért és küzdjünk valamennyien egyért és egy valamennyiünkért.”

Ezután egy neves román írótól, Gozsdu Emánueltől cijált Auer, majd beszédét igy zárta le:

— E szavakat szivünkbe kell Írni mindannyiunknak, románoknak és magyaroknak. Kölcsönös megértéssel és, az Önök segélyével, uraiim, megtaláljuk a megoldást, amely végetvet a magyarokat és románokat szembeállító ellentéteknek, hozzájárulván ezzel Európa békéjének biztosításához.

TATARESCU VÁLASZA

A román delegáció elnöke azzal kezdi, hogy a most folyó vitában már többször ítélt a történelem. Először huszonöt évvel ezelőtt, az első világháború után, amikor a békekonferencia Romániának juttatta a vitás területet. Másodszor akkor, amikor a magyarok a döntés után ugyanolyan kifogásokat emeltek, mint most, mire a békekonferencia vizsgálóbizottságot küldött ki a helyszínre, amely hosszú hónapok munkájával arra a konklúzióra jutott, hogy a békekonferencia helyesen ítélkezett, helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Harmadszor pedig 1946 május 7-én, amikor a külügyminiszterek tanácsa*» megsemmisítve a bécsi döntést, helyreállította az eredeti határt.

— Eme hármas ítélet ellen fellebbezett Magyarország. Meg voltunk győződve arról, hogy egyszersmindenkorra igazság szol gáltatott Romániának és most nagy csodálkozással látjuk, hogy a pör ismét megnyílik. Azonban meg fogjuk védeni hazánk jogait, bebizonyítva, hogy a mai helyzet megfelel az igazságnak.

Ezzel Tatarescu hosszabb történelmi visszapillantást vet Wilsonra hivatkozva és számtalan angol, francia és amerikai szerzőtől idézve, bizonygatja, hogy Erdély joga Romániát illeti. Tiltakozik Auernak ama vádja ellen, hogy Trianon idején nem kérdezték meg Erdély nemzetiségét. A valóság az, hogy a szerbek, horvátok, szlovákok és románok leverték évszázados láncaikat. Az erdélyi román nép 1918 október 18-án a budapesti parlamentben tett deklarációjával elszakadt Magyarországtól, majd 1918 december 1-én a gyulafehérvári nagygyűlésen kimondta a Romániával való feltételnéliküli egyesülést.

Ezután Tatarescu Erdély etnikai problémáira tér át s azt fejtegeti, hogy Erdély egész területe román őstelep, amelybe a magyarok kényszertelepitéssel magyar és német szigeteket ékeltek be.

Tiszta etnikai határt megvonni lehetetlenség ezen a vidéken, de ez nem jelenti azt, hogy egy terület egységét meg lehessen törni.

A következőkben Tatarescu három pontot állít fel. Az első az, hogy a Magyarország által vitatott terület a román nép bölcsője. Ä második az, hogyha a magyarok pillanatnyi többségben vannak, ez csak azért lehetséges, mert az őslakó románokat a gazdag Alföldről hátraszoritották a szegény hegyvidék felé. A harmadik pedig az, hogy Erdély tökéletes gazdasági egység.

Ezután visszaveti azt a magyar tételt, hogy a bécsi döntést Románia kérte. Ezt a döntést Hitler kényszeritette rá Romániára.

Beszédének következő szakasza a kisebbségi kérdés.

Azt mondja, hogy a magyarok gazdaságilag, kulturálisan, politikailag teljes egyenlőségnek örvendenek. Iskoláiknak száma több mint hajdanán. A magyar tantestülettel ugyanúgy bánnak, mint a románokkal. A papság helyzete sem más, mint a román papságé. Általában kénytelen a magyar delegáció szószólójának minden vádját hangsúlyozottan visszautasítani a kisebbségek sorsával kapcsolatban.

— Nem felel meg a valóságnak, hogy a magyar javakat elkobozzuk. Nem felel meg, hogy gazdasági megkülönböztetéseket teszünk. Nem felel meg, hogy kiutasítanánk a magyarokat. Ha volt is olyan fegyverszüneti kötelezettségünk, hogy a háborús bűnösökre lesújtsunk, e kérdésben a románokat úgy kezeltük, mint a magyarokat. Valótlan, hogy az agrárreform során a magyarokat kedvezőtlen bánásmódban részesítettük volna.

Tatarescu állításainak bizonyítására az erdélyi Magyar Népi Szövetségre hivatkozik, mint az erdélyi magyarság hivatott képviselőjére. E népi szövetség a mai helyzet fenntartása mellett foglalt állást és ezt az erdélyi népek békés együttélése és fejlődése biztosítékának tekinti.

Egy papírlapról felolvassa a Magyar Népi Szövetség 1945 november 15-ike és 18-ika között tartott végrehajtóbizottsági ülésének határozati javaslatát, amely minden újabb határigény ellen tiltakozik és bizalmát fejezi ki a Groza-kormánynak.

A következőkben válaszol Auernek amaz állítására, hogy Er délyben háromszázezer magyartól megtagadják az állampolgárságot. Nem igaz, — feleli — csak azoktól tagadjuk meg, akik a Horthyokkupáció alatt jöttek Erdélybe.

Ezzel kezdődik csak Tatarescu rendkívüli hosszú 33 gépelt oldalra terjedő beszédének lényeges része. Azt mondja, hogy Magyarország a 22,000 négyzetkilométerről 4000 négyzetkilométerre ment le. Ezt a követelést a magyarok határkiigazitásnak és szerénynek nevezik, de ugyanezt mondották a 22,000 négyzetkilométerre is.

Igaz, mostani követelésük csak négy százalékát teszi ki Erdély területének, de a lakosságnak nyolc és fél százaléka lakik rajta. Ezenkívül három nagy város esik a követelt területre: Arad, Nagyvárad és Szatmár, amelyek közigazgatási, jogi és- gazdasági központok és nélkülözhetetlenek Erdély számára.

Hogyha a békekonferencia Magyarországnak ítélné e részt, az gazdasági összeomlásra, vasúti dézorganizációra, ipari széthullásra vezetne. Ezen a sávon Magyarországnak elég városa van: Nyíregyháza, Debrecen, Szolnok és Szeged. Ez kielégítheti gazdasági szükségletüket. Ami pedig a néprajzi arányt illeti, a magyarok 57 és nem 67 százalékos többséget alkotnak. A 483.000 összlakosból a magyarok száma csak 67 ezerrel több, mint a többieké. Ezért a 67.000-ért nem lehet egy 1,572 ezer lakos által lakott, négy megyéből álló területtömböt dezorganizálni.

A beszéd következő szakasza a magyarok által kért román-magyar közvetlen tárgyalásokra vonatkozik. Tatarescu nem érti ezt a kérést. A magyarok azt mondják, hogy a kisebbségek törvényes védelmét keresik általa. De a törvényes védelem már adva van. Ezzel felsorolja az erdélyi magyarság állítólagos jogait.

Áttér a magyarok által kért és a Székelyfölddel kapcsolatos helyi autonómia kérdésére. Azt igyekszik bizőnyitani, hogy a. helyi autonómia csak anarchiává fejlődhetik. “Vájjon milyen célt követ Magyarország ezzel az óhajjal?" —> kérdi ironikusan.

A román küldöttség a magyar propoziciókat, ámbár azok a szerénynél is kevesebbek voltak, teljes egészükben és határozottan visszaveti. Sem területi, sem kisebbségi egyezményről és egyezkedésről nem akar Bukarest tudni.

Ehelyett a békekonferencia előtt ígéreteket tesz az erdélyi magyar kisebbség jövendő sorsát illetőleg. Azt Ígéri, hogy Románia ezentúl csak együttlakó népeket fog ismerni, nem pedig kisebbségeket.

Említsük meg, hogy Tatarescu a bizottság elé óriási domborművű térképet hozott magával s ezen mutogatta a beszédszakaszhoz illő etnikai és területi megjelöléseket.

AUER FELELI:

, — Tatarescu állításainak nagyrészét könnyű megcáfolni. így például tagadja, hogy a trianoni szerződés az érdekelt lakosság megkérdezése nélkül jött létre és azt állítja, hogy az 1918 december 1-ig gyulafehérvári gyűlésen Erdély lakossága megnyilatkozott. Ezzel szemben a valóság az, hogy a gyűlésen az erdélyi magyarság egyetlenegy emberrel sem volt képviselve és egy Kolozsváron tartott másik gyűlésen éppen tiltakozott Erdélynek Romániához való csatolása ellen.

A gyulafehérvári gyűlésen megjelent románok sem az erdélyi románság népszavazás utján megválasztott képviselői voltak. Ezen a gyűlésen egyébként sem arról volt szó, hogy Erdélynek ilyen

vagy olyan része hová tartozzék, hanem egész Erdélynek Romániához való csatolásáról.

— Tatarescu arra hivatkozik, hogy az első világháooru után kiküldött határmegállapitó bizottságok rendkívül alaposan vizsgálták meg a határproblémákat és a legjobb 'lelkiismeretük szerint döntöttek.

— Véletlenül én voltam a határmegállapitó központ jogi szakértője és nagyon jól emlékezem az akkori eseményekre. Sajnos, azok a katonatisztek, akik a helyszínen a határmegállapitással foglalkoztak, kénytelenek voltak a vett utasításaik következtében túlnyomóan politikai szempontokhoz igazodni.

.— Tatarescu amerikaiakat em-