Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-10-15 / 10. szám

6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1946 október 15. A magyar parasztság követelései Gondolatok a békekongresszus felöl Irta: ARANY JÄNOS. A múlt időnek bölcsei Századokon keresztül Örök mozgót követeltek A véges emberésztül: Az uj kor bölcsessége mely Amazokat neveli. Az örök béke, nyugalom Vesszőlovát kergeti. Nagy gondolat! Képzelni is Dicső, fenséges eszme! Az embernem, mint egy család Szeretettől, övezve. Testvériségben, mint talán Kain előtt élhetett: Az írás, hol jegyezni kezd, Jegyez csak gyűlöletet. Mikép egy Isten-atyja van Az égben e családnak, Kit a müveiteken kivül Minden népek imádnak: Úgy lenne földön józan ész Az egy közös hatalom, Törvény, igazság . akitől Jő büntetés, jutalom. Hogy vér a vért ne ontaná Hiú bálvány végett. ^ Bosszulni sértett áljogot, Vagy nemzetbüszkességet. Hogy fajra fajt ne költené Az ápolt népgyülölség S nemzet ne kisérné tapssal Más nemzet sirbadöltét. Hogy a világ és a gyümölcs. Mit a jó föld hoz ingyen, Soha ne lenne had miatt Feldúlva téreinken. S a vérvonalt, hol lengtenek Hazug hírnév zászlói. Ne kisérnék az éhhalál Sötét szárnyú hollói. ' Hogy ne siratná az anya Élő fiát, halottul: Ne retteghetne a jegyes A mátkái napoktul; Ne venné fel a kora gyászt Kicsiny árvákkal, árván A nő, ki nem virraszta még Férje halálos ágyán. Hogy az utódok sírjait Ne számlálná meg a vén. Hazája, vagy idegen föld Vidékeit nevezvén: S ne nézne könnyező szemmel A kéklő messzeségbe, Keresve, kérdve hasztalan: Ki fogja már szemét be? Hogy a késő emlékezet Mikép gyermekkorára. Álom gyanánt eszmélne csak A rég eltűnt csatákra; És lenne béke, oly örök Mint Isten szellemében; Megkezdve itt — állandóul Folytatva majd az égben. Hiú szándék! Vesztett erő Ily küzdelemre szállni Megáradott nemes lelkek Sziklába vert hullám! A megkövült gonoszságból, Melynek tövén kihaltok, Nem érdemes, ha mit talán Századokig lenyaltok. Mióta és mig a világ, Nem volt-e, nem leend-e Erős, ki elnyomni kész . S ki elnyomassák, gyenge? Amazt mikép mérséklitek Hogy enyhe legyen lánca? Mikép ezt, hogy nagyon súlyos Békóit meg ne rázza? Avagy ki fékezendi meg Az ember szenvedélyét, Midőn iszappal hányja fel Háborgó lelke mélyét? Midőn az ész, a bölcseség Megbántva, meggyalázva, Mint a hajdan prófétái Vonul remeteházba? Nem lophat-e megint egy uj Prométheusz égi lángot, Kinek fénylő szővétneke Felgyújtsa e világot? Nem lehet-e ismét egy uj Népáradás e földön? Nézzétek a történetet! S mondjátok, képzelődöm. Oh, a világ története Szomorú egy tanulmány! Mint buborék tűnik fel ott Nép, nép után kimúlván. Jaj annak, mely már tündökölt! Annak közéig halála. Elsimul a viz tükre és Uj hab tóiul reája. Isten egészbe' működik. Egészre fordít gondot: Midőn egy nép - mint a kovász - Megérett és . . . megromlott. Midőn satnyulva testben és Lélekben tulmüvelve. Békét óhajt a gyáva test. Az elcsigázott elme: Midőn a renyhe társaság Büzhödt állóvizében Uj bűnök milliárdjai Vannak keletkezőben; Midőn a munka és vagyon Egymástól messze esnek. És a tökélyre vitt csalás Mondhatni rendszeresnek; Midőn eltűnve a szerény Családiság zamatja, A nő erényét ... s a mi több A férj nejét eladja: Midőn apát öl a fiú. Rokont öl a rokonság, S mérsékli bűne-tudatát A kétes vér-azonosság. Midőn a gazdag megkövül És a szegény elfásul. . . Egy szóval a polgárodás Fordul ránk csapásul: Akkor előtör egy vad nép Szilaj vére és erényei És elborít, mint a tenger Hullámi, vagy fővénye. Hagyjátok e meddő vitát!­­Bölcs Isten az, ki rendel; , Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember. Méltó képmása Istennek S polgára a hazának. Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának. Budapesten szeptember első fe­lében országos parasztgyülést rendezett a kisgadapárti Paraszt­szövetség. Többszáz ezer ember vett részt az ország minden ré­széből, beszélt Tildy Zoltán és Nagy Ferenc is. A határozati javaslat leszögezi, hogy a parasztság számra, hű­ségre, munkára nézve első a nem­zetalkotó rétegek között. Ennek ellenére eddig osztályuralmak akadályozták meg, hogy a pa­rasztság megkapja azt, ami több­ségénél és végzett munkájánál fogva megilleti. Az egész nemzet jóléte és boldogulása nein lehet­séges paraszti népmilliók nélkül. Kinyilatkoztatja a parasztság, hogy a magyar állam demokrati­kus berendezkedéséhéz ragaszko­dik. A demokráciát azonban az élet minden területén demokrati­kus intézményekkel kell biztosí­tani Három nemzetalkotó réteg: a parasztság, az ipari s üzemi mun­kásság és a dolgozó értelmiség részére biztosítani kell az érdek-Hisztérikus nyugtalanság, a köz­társaság felerőszakolói között A budapesti kommunista párt­napilap. a “Szabad Nép” szep­tember 6-iki számában olvassuk “Királypárti propaganda” címen: “Ugyan mit gondolhat az a pa­rasztolvasó, aki a Kisgazdapárt hetilapjából, az “Igazságból" ol­vassa ki. hogy nfi történt Görög­országban? Megtudja-e az igaz­ságot? Megtudja-e, hogy terror, vérontás és idegen fegyverek na­gyon is csörgő hangja mellett, a nép akarata ellen hozták létre a királypárt győzelmét? Nem, nem tudja meg. Az Igazság vidéki ki­adásából csak ezt olvassa ki: “A királypártiak a szavazatok 70 szá­zalékát kapták meg. igy a görög király visszatér trónjára.” A pa­raszt-olvasó ebből a híradásból csak egyet gondolhat: a nép sza­vazott és többségében királyt akart. Vájjon egyedül áll-e az “Igaz­ság” ezzel a monarchista propa­gandának beillő híradással? Nem, nem áll egyedül. A Kisgazdapárt uj napilapja, a “Hírlap” megírja ugyan, hogy a szovjet rádió sze­rint “hamis népszavazást” (igy, idézőjelben) tartottak és hogy összeütközések voltak, de egy szót sem olvasunk a “Hirlap”­­ban a terrorról* fenyegetésekről, a katonaság kétszeri leszavazásá­ról. Ellenben megtudjuk, hogy a "Reuter athéni értesülése szerint a népszavazás békésen és teljes szabadsággal ment végbe." Pedig még a londoni Reuter is rendza­varásokat jelentett. De a "Hírlap" erről nem tud. Vagy nem akar tudni. A “Kis Újság” semmit sem kö­zöl a görög monarchisták véres terrorjáról* Csak annyit jegyez meg szerényen: "A köztársasá­giak lapja azt írja, hogy a szava­védelmi szervezet megalkotását. A mezőgazdasági érdekképvise­letről szóló törvényjavaslatot mi­előbb le kell tárgyalni. A Paraszt­szövetségnek a szakszervezetek­kel egyenlőjoga elismerését kérik. A nagygyűlésről 5 millió paraszt­­lélek nevében követeljük — mondja a javaslat — a közgazda­­sági élet átszervezését, a sérelmes forint árrendszer módosítását és a termény- és jószágbeszolgálta­tás emberséges és méltányos vég­rehajtását. A kiosztott földeket telekkönyvezni kell. A határozati javaslat kiemeli a jogbiztonság megteremtésének fontosságát. Az átlagos mezőgazdasági haszon­kulcs kétszeresénél nagyobbat az ipari áruknál se lehessen alkalmaz ni. Fontos a szövetkezeti rendszer országos kiépítése. Sürgősen tart­sák meg az önkormányzati vá­lasztásokat. Az iskolarendszer át­szervezésére is szükség van. Ma­gyar szellemben irt tankönyvek és magyar észjárással irt újságok kellenek. záson nagyon iok szabálytalan­ság történt.” Szeretnők tudni: miért hallgat­ják el a Kisgazdapárt lapjai kö­vetkezetesen, hogy a görög nép­szavazás eredményét reakciós ter­ror és fegyveres nyomás hozta létre? Miért akarják olvasóikban azt a hitet kelteni, mintha a gö­rög nép szavazott volna a király mellett? Szeretnők tudni: a köztársaság hive-e a Kisgazdapárt, vagy pe­dig visszasírja a királyt, a Habs­burgokat és az egész kócsagtollas grófi nagybirtokos pereputtyot? Ha a köztársaság hive, akkor miért tűri, hogy lapjai a valóság elferdítésével királypárti propa­gandát üzzennek?” * Nem állhat valami jól a köztár­saság ügye Magyarországon, ha a kommunista lapot már az is hisztérikus kirohanásra készteti, hogy egyes budapesti napilapok szerint — és a köztudomású igaz­ságnak megfelelően — a nép többsége a királyságra szavazott a távoli Görögországban. Magyarországon terror és ide­gen fegyverek hangja mellett sietett dönteni a parlament az államformáról. A NÉPET MEG SEM KÉDEZTÉK A MAI DE­MOKRATÁK. .. KOMMENTÁR NÉLKÜL Párisi magyar vélemény a béke­delegációról Az amerikai Erdélyi Szövetség franciaországi megbízottja, Nagy Károly írja a bridgeporti “A Mi Lapunk” október 5-iki számában: “A magyar békedelegáció ké­sőn jött, későn érkezett, későn kezdett dolgozni és rosszul. Ennek köszönhetjük, hogy mindent elve­szítettünk.” Idegen fegyverek hangja mellett

Next

/
Thumbnails
Contents