Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-10-15 / 10. szám
4-IK OLDAL' i - r3»r"'s,.;-l "KRÓNIKA” 1946 október 15. Zsibó, Zilah, Biharfüred, Vaskoh, Rézbánya,, Almásegres, Lippa, Temesvár, Buziásfürdő, Denta (a Berzava folyónál) magyar határvárosok legyenek. . Ha az említett vármegyéket leszámítjuk a Romániának ítélt területből, nemcsak 4000, de közel 8000 négyzetkilométert nyerne Magyarország. A magyar delegáció tiltakozásának elmulasztása örökös keserűséget oltott a magyar szivekbe, melynek egyedüli enyhitési módja az, hogy — ha már mindenképen Romániának ajándékoznak a miénkből — világosítsuk fel úgy Truman elnököt, mint a konferenciát, hogy az említett hat vármegye nem Erdély része, tehát e többlet illesse Magyarországot, mig az más uton-módon vissza nem szerzi az ezer éves jogon őt illető Erdélyt is, mert annak elrablásába “Nem, nem, soha” sem nyugodhatik bele a Szentistváni Magyarország! Igazságot és szabadságot Magyarországnak! Uj háborútól fel a bezenyei bíró Az Amerikai Magyar Szövetség és a chicagói south sidei magyar egyházak és egyletek szeptember 15-én nagyszabású népgyülést tartottak, amelyről Nt. Borshy Kerekes György hatalmas beszéde és számosak hozzászólása után a következő táviratot küldték Párisbav Byrnes külügyminiszternek: “A Chicago és környékén élő amerikai magyar polgárok, 1946 szeptember 15-én, a Chicago Soutbsidei Egyházak és Egyletek nagybizottsága által össze hivott népgyülésről üdvözletüket és szerencsekivánatukat küldik külügyminiszter urnák. A Népgyülés méltányolva ismérte el külügyminiszter urnák a tartós béke érdekében addig kifejtett munkáját. Megelégedéssel vett tudomást arról, hogy az Egyesült Államok kormánya a tartós békét az Atlantic Charter-Szent meggyőződésünk ugyanis az, hogy egy kifelé független és befelé szabad Magyarország a legerősebb támasza lenne az európai békének. A tartós békét azonban csak az igazság érvényesítése garantálhatja. Amidőn Isten segítségét kérjük további nehéz és felelősségteljes A francia kormány felajánlja Magyarországnak közte és az utódállamok közt oly tárgyalások közvetítését, hogy egyrészt orvosoljanak bizonyos gazdasági és néprajzi igazságtalanságokat, ben lefektetett elvekre kívánja felépíteni és nem hajlandó megengelni azt, hogy a világ bármely részében erőszak jusson uralomra. Felbátorodva a Külügyminiszter ur legujabbi nyilatkozatán, melyben az amerikai külpolitika alapelveit még egyszer nyomatékosan leszögezte: a Népgyülés azon reményének adott kifejezést, hogy a párisi békekonferencia Magyarország részére is egyedül az igazságra alapozott békehatározatot fog hozni. Aggodalommal kellett azonban tudomást szereznünk arról, hogy a párisi békekonferencián az amerikai békeelvekkel homlokegyenest ellenkező törekvések próbálnak érvényesülni. Épen ezért arra kérjük külügyminiszter urat és az amerikai delegáció tagjait, hogy ragaszkodva az ismételten kifejtett elvekhez: munkájára, vagyunk teljes tisztelettel, Az Amerikai Magyar Szövetség Középnyugati Osztálya i és a Chicago Southsidei Egyházak és Egyletek Szövetsége nevében Sinkó Jánosné, Matányi János, elnök. elnök. György Árpád, Boros István, titkár. titkár. másrészt kiegészítsék a kisebbségek védelmének biztosítására már létesített határozatokat. (Fouchet budapesti francia főmegbizott, 1920 julius 24-iki jegyzéke a magyar kormányhoz.) Látogatás a cseheknek újonnan odaítélt dunántúli területen. Egyik budápesti lap munkatársa felkereste azokat a dunántúli területeket, amelyeket a csehek öt községgel együtt maguknak kértek a párisi konferencián s melyek bői három községet 30 amerikai mérfölddel meg is Ítéltek nekik. Az öt község egyike Bezenye. Onnan szól ez a tudósítás: “Fehér abrosz és tyúkhúsleves a “Kokas” különtermének hosszú asztalán. Kívül a nagyteremben a lócákon a festetlen asztalok mellett fülel és pusmog a falu népe. Szemben velem a falu bírája: mellettem a jegyző, meg három-négy hangadó gazda. Kortyolgatják a bort, mímelik az evést és beszélnek. Lassan mondják a szavakat, higgadtan, nagy fenntartással. Évszázados rezignáltság lehet bennük — most újra* és még erősebben érzem ezt. lApáról-|fiura szállhatott a tudat, hogy törekvéseik valahogy mindig elakadnak valahol, hogy vágyaiknak nincsen igazi visszhangja a világban. De azért beszélnek: — Nemcsak a csehszlovákok tudják, hogy ez az öt község rendkívül fontos hadiszempontból — mondja Haffner Mátyás, a biró — mi is tudjuk. A határ, amit követelnek, átvágná a Budapest—Bécs vasútvonalat, meg az országutat is. Van azonkívül Ajkán egy zsilip, ha azt elzárjuk, az egész Szigetközt elárasztja a viz. De a cseh szlovákok többek között azért is ragaszkodnak olyan mereven az öt községhez, mert ki akarják szélesiteni pozsonyi hídfőállásukat, azt akarják, hogy a pozsonyi kikötő lőtávolságon kívül kerüljön a magyar területtől. Ugylátszik már a békekonferencián uj háborúra «készülődnek. .. — Nekünk borzalmas lenne, ha idejönnének, a szlovákok — veszi át tőle a szót Árvái Ferenc 15 holdas gazda. — Senki nem biztosíthat bennünket arról, hogy nem leszünk földönfutók. A fegyverszüneti feltételben is benne volt, hogy nem szabad üldözni a kisebbségeket és a szlovákok mégis megtették. A békeszerződésben is benne lesz és az sem fo|[ segíteni rajtunk. Mindenféle törvény tele van kibúvóval s a nagyhatalmak nem állíthatnak őrséget minden szlovák hivatalnok háta mögé. De különben is azt mondják, hogy önrendelkezési joguk van a népeknek. Ez itt öt szinmagyar község. A lakosságnak vagy tizenöt százalékának horvát neve van,, hallom ezekre is hivatkoznak a cseh-szlovákok. Dehát az, hogy ki melyik országhoz akar tartozni, az igazán nem azon múlik, hogy milyen neve van. Egy öreg és nagyon értelmes “horvát”, Martinitz Mihály bácsi egész kis történelmi tanulmányt kerekít. Elmondja, hogy ez a vidék valamikor Zrínyi- és Frangepán-birtok volt. Ök hozták magukkal háromszáz évvel ezelőtt, horvát váljobbágyaikat. A "horvát” ezen a vidéken csak attól horvát, hogy a neve az és tud horvátul. De még ez sem jelent semmit,, mert a határszélen mi/'.den ember beszél legalább három nyel ven. (A' fiatal Afner János például hét nyelven tud.) Az 1938-as népszámláláskor magyarnak vallották magukat, ami a szlovákoknál egymagában megpecsételi sorsukat. — Most, mikor követelnek bennünket, azt mondják, hogy horvátok vagyunk — mondja Martinitz Mihály. — Ha már megkaptak minket, magyarok leszünk. Nem tudom megérteni, miért macerálják folyton az embereket. Mi csak kapálni akarunk meg csépelni, hagyjanak nekünk békét! A bezenyei parasztok, akiknek tányérján magyarázkodás közben elhült az étel, értelmesek, higgadtak és főleg tudják, hogy mit akar nak. Nincsenek hamis illúzióik, tudják, látják a hibákat. De úgy vélekednek, hogy ezeket a hibákat ők maguk tudják a legjobban kiigazítani, életüket ők maguk tudják a legjobban formálni és hozzáformálni a kerethez, amelyet százféle emlék és ösztön glorifikált a szemükben. Pataki Nagy János ki is mondja mint végső konklúziót: — Majd elrendezzük, mi a magunk dolgát, csak hagyjanak nekünk békét. A nagyhatalmak azt mondják, hogy békét akarnak a Duna mellett. Hát akkor, ne dobálják ide-oda az embereket', mert abból csak nyugtalanság jön ki meg gyűlölködés. Az apám is magyar volt, én is magyar akarok lenni. Ez csak igazán nem olyasmi, amit nem lehetne megérteni... Igen, meg lehet érteni. Az irtózásnak és félelemnek, amellyel a határmenti magyar lakosság a Csehszlovákiához való visszacsatolás ellen tiltakozik, van egy egészen világos, alapos oka: a csehszlovákiai üldözöttek tragédiája, amely it játszódik le, sötét jeleneteivel napról-napra a szemünk előtt. Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter azt mondja: a csehszlovákok békességet akarnak a Duna völgyében. Ez az öt község nem kér a csehszlovák békességből.” És az utódállamok? A budapesti "Magyar Nemzet” írja a kommunisták ‘‘Ifjúság’ cimü lapja egyik cikkéről: “Az Ifjuság-ban olvassuk (szívesen tanulunk az ifjúságtól is). “A Dunamedence népeinek rossz kabala a fehér ló. Szvatopluk rossz vásárt csinált vele és nálunk 25 éves . országlása majdnem az utolsó kenetet jelentette. Most azonban végleg leszámoltunk a különböző soviniszta lovakkal.” — Helyes a bőgés, ifjú oroszlán! Csakhogy a környező juhok, kecskék és egyéb háziállatok sovinizmusával is már torkig vagyunk!” akadályozzák meg Európának érdekszférákra való osztását; biztosítsák Magyarország számára hagyományos és jogos helyét anyugati demokratikus népek családjában, mint ahogyan erre vonatkozó őszinte óhaját és akaratát a magyar nép a legutóbb tartott szabad választásokon kifejezésre jutatta; érvényesítsék a magyar békeszerződésben az Atlantic Charter elveit, tehát a magyar határok megvonásánál alkalmazzák a trianoni békéből kifelejtett néprajzi elvet, még pedig Magyarországgal szembeni előítélet nélkül; akadályozzák meg a kisebbségeknek faji alapon való üldözését és tiltsák meg a magyar származásúaknak Csehszlovákiából való kiűzését; állítsák helyre Erdély történelmi függetlenségét, egy dunai federáció keretein belül; szabadítsák fel Magyarországot az elviselhetetlen jóvátételi kötelezettség és a nyomasztó megszállás alól.
