Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-09-15 / 9. szám

1946 szeptember 15.

“KRÓNIK*'

ii-iK oldal

mértyt, csak egyszerű párttagok volfak. No meg az, hogy kipróbált hazafiakat, olyanokat, akik életüket kockáztatták a németek elleni harcban vagy üldöztetést szenvedtek a németektől, most megint üldöznek, mert most is csak jó magyarok. A politikai rendőrségen “kihallgatás közben’’ vagyis anélkül, hogy akár csak vádat emeltek volna ellenük, agyonvertek nem csak ártatlan embereket, hanem olyanokat is, akik nagy szolgálatokat tettek az ellenállás és ezáltal az orosz hadsereg ügyének. (E sorok írója szolgálhat közelebbi adatokkal is.)

A magyar igazságérzetnek ez már túl sok. "Ilyesmit nem tettek a németek,” — mondják még azok is, akik gyűlölik őket. “A németek legalább azokat nem bántották, akik szolgálatokat tettek nekik.”

Persze, ez megint túlzás. Bizony bántották a németek azokat is, akik szolgálatokat tettek nekik, elsősorban a magyar honvédeket.

A rettenetes "téli csata” alatt bajtársaim ezrei lettek a német önzés és kegyetlenség áldozataivá. A téli csatában azonban nem vett részt mindenki s akik részt vettünk benne, nem sokán tértünk haza. Azóta viszont végtelen szén védések áradata zudult emberek millióira. Ki emlékszik ma már a "téli csatára?” Akik az 1944-45-ös magyarországi harcokban elkövetett német aljasságokat tapasztalták, azok vagy nyugaton vannak, vagy ugyanúgy szenvednek otthon, mint mikor a németek oldalán harcoltak. Elfásultak már s hallgatnak, vagy, ha beszélnek, igazán nem lehet csodálni, hogy inkább mai szenvedéseiket emlegetik, mint a tegnapiakat.

Az oroszok és a magyar kormányhatóságok viselkedése s hazug propagandája belefojtotta a szót azokba, akik valóban hazafiak s mint ilyenek, valóban németellenesek s amellett állandóan ingerük a magyar igazságszeretetet és ellenzéki hajlamot.

Röviden: az oroszok és magyarországi csatlósaik előkészítették az utat, amelyen visszatérhet a németbarátság.

*

2. Még fenyegetőbbé teszi a német veszélyt az,, hogy nem szűntek meg azok az okok, amelyek Magyarországpn a németek malmára hajtották a vizet. Nézzük egyenként ezeket az okokat:

a. A nyomor. Hazánkban sokan azért lettek németbarátok, mert nyomorogtak. Éhbérért dolgoztak vagy munkanélküliek voltak. Látták azt a viszonylagos jóllétet, amelyben a német dolgozó élt a magyarhoz viszonyítva s látták, hogy Németországban megszűnt a munkanélküliség. Nem látták ('ionban, hogy ez csak látszat jólét s a munkanélküliség megszűnésének egyetlen oka a német háborús készülődés, az, hogy a hadiipar felvette a munkanélkülieket. Nem látták Angliát és Amerikát, fogalmuk sem volt az igazi jóllétről. A németektől várták sorsuk job'brafordufSKiát.

Mit látnak és tapasztalnak ma ezek az emberek? Azt, hogy előző nyomoruk szinte paradicsomi állapot volt a maihoz képest, amelybe az oroszok s a magyarországi kommunisták jóvoltából jutottak. Ugyanakkor azonban látják azt is, hogy az oroszoktól, az orosz rendszertől soha nem várhatják a nyomor megszűnését, hiszen Oroszországban, az orosz nép maga, amint ez az orosz katonák elbeszéléséből kitűnik s amint az egykori magyar frontharcosok is bizonyítják, a nép ugyanolyan nyomorban él. Kitől várhatják sorsuk jobbrafordulását a ma már az ország túlnyomó többségét képező nyomorgók? Angliától vagy Amerikától? Ettől a két birodalomtól ma talán még távolabb vagyunk, mint az elmúlt évtizedekben. Amit a magyar lapok Írnak róluk, abból inkább az tűnik ki, hogy ott sem fenékig tejfel az élet, sőt, sok a baj és nehézség. Hiszen a mai hazug propagandának is az az érdeke, ami a németekének volt, hogy leplezze honfitársaink előtt Anglia és Amerika nagyságát. Az az éleink rokonszenv és sok esetben valóságos rajongás', amelyet Magyarországon az angolszász népek iránt éreznek, inkább valami ismeretlen, nagyszerű és éppenezért szegény magyarok számára elérhetetlen ideálnak szól. Ha sokáig élvezi népünk a "Szovjet Paradicsom” áldásait, bizony nem sok kell hozzá, hogy visszasírja a németeket.

b. Trianoni megcsonkitottságunk. Hiába hirdetik az oroszok s a magyar baloldal, hogy Trianon csak egy kis "reakciós és soviniszta” rétegnek fájt s csak azok használták ki ügyesen propagandájuk számára, nehogy a nép ráérjen fontosabb kérdésekkel foglalkozni. Trianon mindenkinek fáj, jobban,, mint 1920-ban, hiszen mindenki érzi a rettenetes igazságtalanságot s mindenki látja a Felvidékről és Bácskából őseik földjéről koldusként kiüldözött magyarokat s tudja a bácskai és felvidéki szlovák, jugoszláv kegyetlenkedéseket.

Ma már világos, hogy az újabb, az elsőnél talán még rettenetesebb ítéletet az oroszok mondták ki fejünkre, az angolszász nagyhatalmakban minden jószándék meg- X'Jh. Ezt azonban az otthoni propaganda bölcsen elhallgatja s elferdíti. A nép többsége ennek a propagandának a hatása alatt azt hiszi, hogy Amerika és Anglia nem törődik velünk s azt is látja, ez utóbbit helyesen,, hogy az orosz mindig ellenségünk marad. Kitől várhatja az igazságot? Bizony, sokan ismét a németek újjáéledésétől várják.

Adja a jó Isten, hogy ne legyen soha többé alkalmunk csalódni ebben a nagyon is hiú és együgyű csak a kétségbeesés által menthető reménységben.

c. A német szellemiség. E sorok írója sokat foglalkozott a német és szláv szellemiség jellegzetességeivel. Ha Isten engedi, szeretné megállapításait egyszer egy tanulmányban összefoglalni. Itt most erre nincs idő. Röviden csak anynyit, hogy ha mélyebben vizsgáljuk, a német és a szláv szellem — bármilyen különböző is, — kisértetiesen hasonló eredményekre vezet, ,

Mind a kettő szereti a sötétséget, a zavaros dolgokat, fél a világosságtól és az igazságtól. Mind a kettő ugyanazokkal a módszerekkel él: zsarnoksággal, hazug propagandával, az igazság eltitkolásával, üres jelszavak nagyhangú ismételgetésével. Egyik sem bírja a demokráciát, a szabadságot és az észszerüséget.

Sajnos, népünket belenevelték ebbe a szellemiségbe s ezt erősítette még a német nyelvterület szomszédsága, a kötelező német nyelvtanulás a középiskolákban s a hazai németség, amelyek mind azt eredményezték, hogy hazánkban sokan, túl sokan tudtak németül, olvastak németül és beszéltek németekkel, mig más népektől a nyelvtudás hiánya miatt el voltunk vágva.

Ennél sokkal nagyobb baj azonban az, ami most az orosz megszállással következett be. Az, hogy a mai propaganda széltébenhosszában azt hazudja, hogy a mai rendszer ellentéte a németnek, az orosz szellemiség ellentéte a németnek.

Azt hirdetik, hogy ma "demokrácia” van; ’szabadság’ van, hogy az orosz szellemiség a legnagyszerűbb Európában. Éppen elég ok volt ez arra, hogy az utolsó rövid egy esztendő alatt a magyar nép megutálja a demokráciát s elveszítse hitét a szabadságban. Mint mondottuk, az igazi demokrácia és igazi szabadság hazájától, Nyugateurópától és Amerikától ma szellemileg sokkal jobban el vagyunk szigetelve, mint valaha.

Szegény magyar nép, nem tudja, hogy a mai rendszer éppen ellentéte a demokráciának és a szabadságnak. Elhiszi, hogy valóban demokrácia. Azt azonban érzi, hogy elviselhetetlen. Könnyen bekövetkezhet, hogy nem ismerve az igazi demokráciát, annak elkeseredett ellenségévé válik s ismét azokhoz szegődik, akik ezt a de(Folytatás)

Rákóczi a legmagyarabb szándékkal ébreszti fel Ilyenformán nemzeti öntudatukat, ^melyet azután megállítani már nem lehetett, maguk pedig nem akartak ennek józan határt szabni.

Amikor nagyobb iramban I. Lipót alatt megindul a katolikus restauráció, akkor az erdélyi jezsuiták ugyanazt a célt tűzik ki, amit Rákóczi, csupán a katolicizmus javára. Ennek egyik határállomása az 1690-ben bekövetkezett unió, mely a románság rendjét vallásilag megbontotta, de fajilag nem bírta. Ellenkezőleg, ebben .csak megerősödött, különösen mikor létrejött egyebek közt a ba- Jázsfalvi vallási és kulturális gócpontjuk, mely a román öntudatot a legmagasabbra hevitette. Ebből a légkörből származott Major és Sinkai, akik még jobban kinyitották a románság szemét, főképen az utóbbi azzal a széleskörű kultúrával, amit Rómából hozott magával Balázsfalvára.

Az unizáltakhoz hasonlóképen .küzdenek fajiságuk érvényesülémokráciát kárhoztatják. A németek pedig előbb-utóbb, ha csak szellemi téren is, újra szembe fognak szállni a demokrácia és szabadság eszméivel, hiszen ezt a két dolgot nem bírja el a német ember természete.

Ha, — Isten ne adja, — sikerül felnevelni egy nemzedéket a mai "demokrácia” és ‘szabadság’ uralma alatt, az a nemzedék szükségszerűen demokrácia-ellenes lesz, nem fog hinni a szabadságban és rajongani fog azokért, akik demokráci-ellenes, zavaros tanokat hirdetnek majd. Ezek pedig, —• nem kell jóstehetség hozzá, — ismét a németek lesznek.

*

Honnan várhatunk segítséget az ismét felmerülő német rém ellen? Csak Amerikától, Angliától és az európai nem német szellemiségű nagy kultúráktól, a franciától és az olasztól. Ez utóbbi kettőtől azonban csak akkor, ha Franciaországban s Olaszországban megerősödik a nyugati szellemű demokrácia, mert ellenkező esetben Francia és Olaszország nem ismerve a kommunizmus és az orosz nép igazi arcát, könnyen a demokrácia-ellenes bolsevizmus által felidézendő, — kétségtelenül nem sokáig tartó, de súlyos, — válságokon lesz kénytelen átvergődni.

S. O. S.! Német veszély! Segítséget kérünk Amerika és Anglia népétől s a nyugati, igazi demokrácia híveitől, hogy ezt a veszélyt elháríthassuk még idejében.

Bennük van minden bizodalmunk, a szláv veszély fenyegető rémével való harcban is, mert csak a Nyugat segítségével lehet helyreállítani a történelmi hagyományok nyomán haladó, szabad Magyarországot, amelyet a német mint a szláv veszedelemmel szemben a királyság rendfentartó, demokratikus intézménye tudna leghatásosabban biztosítani.

séért az ortodoxok is. Ennek eredpiényeképen 1761-ben sikerült magukat függetleníteni a karlócai rác pátriárkátustól s Mária Teréziától elnyeilhették az első exempt püspökségüket. 1848-ban már mint bevett vallás szerepelhetnek, 1864-ben pedig megkapták Ferenc Józseftől az erdélyi autokefál egyháztartományukat, melynek élére báró Saguna András püspök került.

(Folytatjuk.)

Sohasem titkoltam, hogy Európa felosztásának müve nem tökéletes s hajlandó is vagyok ennek helyesbítéséről tárgyalni, de csak az érdekelt államokkal és nem agitációszerüen. (Masaryk beszéde a cseh nemzeti ünnepen, 1918 október 28-án.)

*

Helytelenítem Magyarország agresszív politikáját, de megértem a magyarokat s ha megváltoztatják taktikájukat, fontolóra veszem a javukra szóló határmódositást. (Masaryk nyilatkozata 1930 szeptember 29-én a londoni General Press- munkatársának.)

Erdély elr ománosi tása