Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-09-15 / 9. szám
8-IK OLDAL “KRÓNIKA’ 1946 szeptember 15. * NE HAGYJÁK MAGÁRA A NYUGATI DEMOKRÁCIA EGYETLEN BARÁTJÁT! A Református Presbiterek Szövetsége és a Lelkészegyesület távirata Byrnes külügyminiszterhez His Excellency J. Byrnes, Secretary of State American Embassy, Paris, France Mi, magyar származású amerikai polgárok, lelkipásztorok és presbiterek, akik évi konferenciánkon összegyűlvén, képviseljük az összes amerikai magyar presbiterianüs és református gyülekezetei, tisztelettel kérjük Önt, hogy tartson ki szilárdan azon magyar protestánsok vallási és emberi jogainak védelmezésében, akik most elnyomás igájában szenvednek azokban az országokban, ahol atyáik Isten végzése folytán békességben éltek. Engedtessék meg nekünk, hogy felhívjuk figyelmét arra a tényre, miszerint a vasfüggöny mögött élő nemzetek között Magyarország volt az egyetlen, amelynek a megszálló hatalom szinte kibirhatatlan nyomása dacára egyedül volt bátorsága a nyugati formájú demokrácia mellett dönteni a választások során. Amig a szóbanforgó nagyhatalom támogatja azokat a szomszédos országokat, amelyek pánszláv- és ideológiai alapon önkéntes szólgaállamaivá (satellitejaivá) lettek, — megengedhetik-e maguknak a nyugati hatalmak azt, hogy magára hagyják azt az országot, amely eszmei (ideológiai) szempontból egyedüli szövetségesük a Duna völgyében? Kérjük, hasson oda, hogy a kényszerű népcserék és kiüldöztetések, amelyek annak a nemzetnek feltétlen és teljes rabszolgasorsra jutását eredményeznék, minél előbb szüntessenek meg. DR. VINCZE KÁROLY, a Lelkészegyesület elnöke. KOVÁCS GUSZTÁV, a Presbiteri Szövetség elnöke. látszik, elintézettnek tartja. A magyar nemzet ezt a kérdést nem tekintheti végleg eldöntöttnek. A külügyminiszterek tanácsa a bécsi döntést, mint a fasiszta Németország müvét hatályon kívül Iiélffézte és ezzel Románia 1938-as határai automatikusan helyreálltak. Ez azonban távolról sem intézte el a problémát, amely a két ország között fennáll. A román fődelegátus ur volt szives kiemelni azt a tényt, hogy országa egyenjogúságot biztosit a nem román nemzetiségű állampolgárok számára is. Ezt a kijelentést örömmel vettük tudomásul, de sajnos, meg kell mondanom, hogy a román kormány bizonyára kitűnő intenciói kudarcot vallanak a sovinizmustól fütött hatóságok és a szervezett nacionalista tömegek magyarellenes szenvedélye miatt. A magyarság helyzete nemcsak a politikai jogok tekintetében aggasztó, hanem veszélyeztetve van a gazdasági egyenjogúság szempontjából is, ami máris a magyarság jelentős elszegényedésére vezetett. — Azt a baráti kezet, amelyet a román kormány felénk nyújt, örömmel ragadjuk meg, hiszen régi vágyunk, hogy jóviszonyban élhessünk keleti szomszédunkkal. Előbb azonban a közöttünk fennálló és letagadhatatlan ellentétet kell rendeznünk. — Készek vagyunk minden olyan rendezést elfogadni, amely észszerű, mind a két népre nézve aránylag a legkedvesebb áldozattal jár és alkalmas arra, hogy a megtartsuk köztünk a tartós béke és barátság előfeltételeit. Kérjük tehát Elnök urat, szólitsa fel Romániát, hogy delegátusai üljenek össze velünk. Kíséreljük meg együttesen problémáink megoldását. Ha ezek a közvetlen tárgyalások nem járnának eredménnyel, a konferencia küldjön a helyszínére olyan bizottságot, amely a probléma kivizsgálásával legyen megbízva és jelentését a konferencia elé terjesztené. — A mi álláspontunk ismeretes benyújtott jegyzékeinkből. A győztes nagyhatalmak intencióit a román fegyverszünet szövegéből véltük kiolvashatni. Ezen szerződés 19. szakasza szerint ■Erdély, illetve annak nagyobb része Romániát illeti meg. Ezt a szöveget véve alapul, csak szerény igényekkel léptünk fel. Az első világháborút megelőzően Magyarországhoz tartozott 103,- 000 négyzetkilométer erdélyi területből csupán 22,000 négyzetkilométer visszaadását kértük abban a reményben, hogy ez a megoldás leginkább biztositja a két nép közti egyetértést. így Románia határain belül körülbelül ugyanannyi magyar maradna, amennyi román magyar területre kerülne. Ezáltal mindkét népnek azonos érdekei fűződnének a nemzetiségi probléma kielégítő megoldásához, aminek eredményeképen széleskörű területi autonómiát biztosíthatnánk a határon innen és túl élő kisebbségek számára. A román delegáció vezetője szükségesnek látta, hogy Magyárországtól itt elmondott beszédében jóvátételt követeljen, amit mi sem morális, sem jogi indokok alapján el nem ismerhetünk. Érdemben egyébként erről a kérdésről csak akkor tudok nyilatkozni, ha a román jóvátételi követelésre vonatkozó memorandum a magyar kormány rendelkezésére fog állni Félmillió ember jogaiért Magyarország másik fontos külpolitikai kérdése a magyarcsehszlovák viszony rendezése. A háborús zűrzavarból, kiemelkedő magyar demokrácia eleinte megdöbbenéssel, majd elkeseredéssel tapasztalta, hogy Csehszlovákiából az emberiesség elveit megtagadva sokszor néhány óra alatt, éjszakának idején kis ■kézipodgyásszal magyarok ezreit teszik át a határon. A Szlovákiában élő 650,000 magyart állampolgárságától, sőt emberi jogaitól megfosztották. Gyöngyösi ezután a szlovákiai magyarság magyar sérelmeit ismertette részletesen, majd megállapította, hogy a lakosságcsereegyezmény után is még félmillió magyar marad Szlovákiában. Az erkölcscsel és emberiességgel ellenkező követelés . — Ezt a jelentős magyar lakosságot a csehszlovák kormány részben Magyarországra akarja kiutasítani, részben asszimilációra kényszerítéssel akarja eltüntetni. Mindezeket a rendszabályokat a csehszlovák kormány azzal próbálja indokolni, hogy a magyarság a müncheni krizis idején elárulta Csehszlovákiát. — A külügyminiszter a továbbiakban hivatkozott arra, hogy Magyarországnak a csehszlovák felbomlásban nem volt döntő szerepe. — A szlovákiai magyarság kényszer-kitelepítése —> folytatta — nemcsak az erkölcsi és morális indokokat nélkülözi, hanem Magyarországot gazdaságilag, társadalmilag és politikailag megoldhatatlan probléma elé állítaná. Nem szabad elfelejteni, hogy paraszti tömegeknek otthonukból és ősi földjükből való kiűzéséről és újra való elhelyezéséről van szó. Uraim! Bármilyen súlyos és bármilyen kétségbeejtő legyen is helyzetünk, lehetetlen megtagadni a legyőzöttől azt a jogot, hogy ezt a követelést az erkölccsel és emberiességgel ellentétesnek ne találja. De ha akadna is magyar kormány, amely külső kényszer folytán ezt elfogadná, önmaga és a magyar demokrácia sírját' ásná meg vele. A néphez a föld, amelyet évszázadokon keresztül megművelt és az emberi civilizációba bekapcsolt, e 1 v álaszthatatlanul hozzátartozik. Ezt a kapcsolatot erőszakkal megbontani csak az emberi élet alaptörvényeinek megsértésével lehet. — Ha Csehszlovákia meg akarja tartani azt a területet, amelyen magyarok élnek, meg kell tartania a magyarokat, emberi és állampolgári jogaik teljességében. Ha ezt Csehszlovákia bármi okból nem vállalhatná és mindenkép meg akarna szabadulni a magyar kisebbségtől, akkor a magyar kormánynak ragaszkod kellene ahhoz az elvhez, hogy a népnek a földhöz joga Van. A magyar és csehszlovák probléma megoldását az is megnehezíti, hogy a fentiekben vázolt ténybeli adatok tekintetében lényeges különbségek vannak magyar és csehszlovák álláspontok között. — Ezért a magyar kormány arra kéri a békekonferenciát, hogy az egész kérdéskomplexum felülvizsgálására nemzet közi szakértői bizottságot küldjön ki, amely a szükséghez képest helyszíni kiszállást is foganatosíthat. A békeszerződés gazdasági követelései állandósítanák a nyomort —• A gazdasági kérdésekre térve át, engedjék meg, Uraim — folytatta Gyöngyösi János külügy miniszter, — hogy felhivjam figyelmüket arra a veszedelemre, amelyet bármely országban a nyomor állandósulása jelent. Demokratikus békés fejlődés nehezen képzelhető el olyan gazdasági helyzetben, amely a tömegeknek éppen csak annyit biztosit, hogy ne haljanak éhen. A békeszerződés-tervezet gazdasági rendelkezéseinek első szemügyrevétele m e g m u t atja, hogy azok terhesebbek, mint a fegyverszüneti szerződésnek már önmagukban is súlyos feltételei. »Megerősítve az előbbi alapelveit és részleteiben súlyosbítva azokat, különféle uj rendelkezéseket tartalmaz, amelyek fokozzák azokat a nehézségeket, amelyekkel Magyarország máris küzd és veszélyeztetik az újjáépítését, amely nemzetünk kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. Nem akarok másra utalni, mint azokra a cikkelyekre, amelyek az Egyesült Nemzetek területén lévő magyar javak likvidációjáról intézkednék, vagy azokra, amelyek törlik a Németországgal és volt szövetségeseivel szemben fennálló követeléseket és kártérítési igényeket. — Akkor, amikor a magyar kormány a fegyverszüneti szerződést aláírta még nem volt pontos képe az ország gazdasági helyzetéről, csak akkor tudta nagyságát, amikor a közös ellenséget kiűzték és amikor hozzákezdett az újjáépítés munkájához. A külügyminiszter ezek után ismertette azokat a mérhetetlen anyagi károkat és veszteségeket, amelyeket hazánk a háború során szenvedett s a nyomorból előálló inflációt. — Az országunkban dúló infláció olyan méreteket öltött, hogy a magyar kormány arra kényszerült, hogy bármilyen áron és minden külföldi segítség nélkül is megkísérelje a pénz stabilizálását. Ez természetesen nagy áldozatokat kívánt a tömegektől. A reálbérek valójában nem képviselnek többet, mint a békebérek 25 százalékát, pedig már ezek is igen alacsonyak voltak és álig érték el az amerikai munkás bérének egytized részét. Az 1946— 47-es évben <tz égy főre eső nemzeti jövedelem nem lesz több, mint 350 háboruelőtti pengő, azaz 70 dollár, amiből körülbelül 25 százalékot vesznek igénybe a közterhek. A népesség azon részének fejadagjai, amely nem részesül a munkások különleges kategóriáinak pótlékaiban, csak napi 1100 kalóriát tesznek ki és ennek is majdnem a felét az UNRRA-segitség teszi lehetővé. A Szovjetunió “jóindulata'' — A stabilizációs költségvetés erőfeszítéseinknek felső határát
