Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-09-15 / 9. szám
6-IR OLDAL “KRÓNIKA” 1946 szeptember 15. elszántságán múlt volna, még ennyire sem lett volna kilátás. . . * * * . Párisban, az uj történelmi itélőszék előtt a magyar fájdalmak, sérelmek, élet-halál kérdések ügyében nem lehet, nem lett volna szabad semmiféle “vörös lakat” nak, semmiféle nemzetáruló meghunyászkodásnak történnie. Erkölcsi képtelenség és a nemzet elleni bűn minden hallgatás, minden lágyság nemcsak a magyar igazság, de a jóvátételi nyuzás az érdekszféra-szolgaság ,s a jóvátételi szipolyozás ügyében is, amelyek körül Gyöngyösinek a konferencia plenumábain elmondott beszéde szintén iskolapéldája, gyászos esete a felelőtlen, bátortalan megalkuvásnak. Egy magyar nyelven, de nem magyar érzéssel valahol, nem az U. S. A.-ban megjelenő heti lapnak nem tetszik a dinasztikus irány, amit lapunk követ, nem tetszik neki az sem, hogy kik írják a lapot, amiről eszünkbe jut az a királyi ügyész, aki az ügyvédet azzal akarta letorkolni, hogy ő a ■ királyt képviseli, mig az ügyvéd csak a vádlottat Kovács Bálintot. Amire az ügyvéd tapraesetten megjegyezte, hogy . ez tényleg úgy van, azonban ő azért képviaz tud-J3J B uiau AiaiUB -lauasJiuas ja, hogy a védelem nala jó kezekben van, de ha a király tudná, hogy ki az ügyésze, akkor bizonyosan nem vele képviseltetné magát. Megnyugtatjuk a kanadai kurucos külsejű kevésbbé kurucos belsejü időszaki nyomtatványt, hogy igenis a mi lapunk működésével, irányával a legilletékesebb, arra hivatott körök nagyon megvannak elégedve, mert az nem propaganda nyomtatvány, nem is akar az lenni, hanem csupán az igazság erejével akar rámutatni olyan tényekre, amelyek ez által önkéntelenül is a leghathatósabb propagandává alakulnak át. Ezért mi igenis joggal vallhatjuk magunkat a jó ügy hivatott képviselőinek. És szeretettel kérdezzük, hogy a magyar nép, mikor és miért bizta meg azt a bizonyos hetilapot azzal, hogy a nevében beszéljen? * * * 1 Kérem alássan, lehetetlen az, hogy ezer év óta egymás mellett, egyazon ország kebelében élő népeket egymástól elválasszanak, azután meg az is borzalmas igazságtalanság lenne, ha egy ország fővárosa csupán hatvan kilóméternyire lenne az ellenséges érzületű nép fővárosától." Nem magyar irredenták mondták ezeket a klasszikus szavakat, amelyeket a világsajtó annak idején székében és hosszában igen meleg kommentárokkal leközölt. Nem a magyarok mondták, mert ha ők mondták volna, akkor azt agyonhallgatta volna bizonyos sajtó, azután meg a magyarok fővárosa légvonalban nem hatvan kilóméternyire feküdt a trianoni béke jóvoltából egy olyan ország hatáBorzalmasan kiderült ennek a megalkuvásnak céltalansága s a mai magyar rendszer teljesen utat tévesztett rövidlátása és históriai rátermettség — s erélyhiánya. Nevetni kellene e molierei alakok tragikomédiáján, ha nem egy nemzet könnyes fatuma adná meg érte az árát! De a legnagyobbnak a tanulságnak kellene lennie, amelyet mind e keserves elményékből merit a nemzet: álljanak félre, akik igy vizsgáztak a történelem nagy óráján s adják át helyüket a nemzeti orientáció elnyomottjainak, akik elvonultságuk keservében, vagy börtöncellák mélyén epednek egy jobb kor utján való magyar elindulás sorsváltó pillanatára... rától, amely fülig felfegyverkezve háromszor is ultimátumot küldött a magyaroknak, hanem légvonalban csak húsz kilométerre van a hajózhatónak kinevezett Ipoly folyó mentén a cseh határtól. A fenti panaszokat a világtörténelem legnagyobb szélhámosa, Benes mondta a müncheni egyezmény előtt. Ezzel akart hatni a világ közvéleményére. Azóta a tanulékony Benes elfelejtette, amit mondott, mások is elfelejtették, — azok, akik akkor oly viharosan helyeseltek Benesnek. * * * A nagy Molotov, ugyanaz a nagy Molotov, akik ezelőtt úgy hét évvel megegyezett Hitler Adolffal, igenis Hitler Adolffal, a meg nem hamisitható fényképek tanúbizonysága szerint mosolygó arccal, Lengyelország szétdarabolására nézve, ugyanaz a Molotov, aki reá pár héttel a róla elnevezett Molotov kenyérkosarakban kevésbbé emészhető dolgokat, borzalmasan pusztító bombákat dobatott le a kicsiny Finnország szép, kicsiny fővárosára, most beszédet mondott. Minden pirulás nélkül, arcátlanul, végtelenül szem teleniil az orosz szuronyok növelte elbizakodottsággal. Hitler és Ribbentrop egykori puszipajtása azt mondta a békekonferencia megnyitásánál, hogy a megvert nemzeteknek lakolni kell az uralkodóosztály által megüzent hadjáratért. % A nemes emberbarát, akinek a felszabadításai nyomán megtelnek a temetők éhenhalt proletárgyermekek sirjaival, a gyárak viszont gépeiktől kiürülnek, aki a megmaradt olasz, magyar finn, osztrák koldusoktól még a csehek részére is pénzt zsarol ki, megtorlásról beszél, de ő és mesterei annak idején az egész világot megtöltötték felháborodásuk zajával, hogy a brest litowski békében, — amely Molotov-féle békéhez úgy aránylik, mint a róla elnevezett kenyérkosár az igazi kenyeres kosárhoz, — a bolsevizmuson akarták behajtani a győztesek krs részét annak, amit a cárizmus indokolatlanul, jogtalanul okozott nekik. A muszkának mindent szabad, szabad elszedni Lengyelország felét, lenyelni az összes balti államokat. Pommerániát, Bukovinát, Beszarabiát, még azt is szabad hűséges csaholó ebe megfosztása után, hogy a magyar Felvidékből kebelezzen be magának egy darabot. AZ nem imperializmus, az nem hóditó hadjárat, amiképp nem azaz sem, ha a szerb nyel egy darab földet, amelyről ezelőtt még csak nem is mert álmodni, vagy pláne a kedvenc cseh, aki ugyebár hadat üzent Magyarországnak ezelőtt harminc évvel, hogy utána Budapestig és Mármaros közepéig terjeszkedjen az ősi magyar földön. Ezeknek szabad, de ha egy nemzet megragadja az alkalmat, hogy ősi földjéből nem is harcutján, hanem dontöbiróság által visszaszerezzen valamit, — igen keveset, az elraboltakból, — az támadó s ezért megbüntetendő annak még hetvenhetedik nemzedéke is meg kell emlegesse a hírhedt cárizmusnál és erőszakosabb, sovinisztább úgynevezett pánszláv nemzetköziséget. az igy értelmezett munkásszolidaritást megtoldva a nagy pártfogó sokkal aljasabb, hitványabb cselédeinek már nem is leplezett rablásaival. Valóban: a világ morálja igen megromlott, ha ezeket büntetlenül el lehet mondani oly gyülekezetben, amelynek legtöbb tagja végtelenül többször inflitott hóditó hadjáratot az öszszes tényezők helyeslése mellett, mint például Magyarország egész ezeréves történelme alatt. Igen vastag az arcbőre az ilusztris orosz politikusnak, vagy pedig tudja, hogy akinek beszél, egyik sem meri visszautasítani azt, aki nekik is tudna mondani egy pár kellemetlen szót viszonzásul. Trieszt fölött készülnek összekapni, amelyet az úgynevezett anyaország” nem akar sehogysem odaadni a szerbeknek. Hát kérjük alássan, az ilyen kiegyezés kissé túlzott elnézés azzal az országgal Olaszországgal szemben, amelyhez mindössze 26 éve tartozott Trieszt és ezalatt valószínűleg a túlságos anyai szeretet folytán lefogyott alaposan. Igaz, hogy a másik, a jugoszláv álcába bujt moszkvai csatlós még jobban tönkretenné, igaz az is, hogy Trieszt lakossága és környéke Színtiszta olasz, de még igazabb az, hogy Trieszt igazi édesanyja Ausztria volt, amely naggyá tette, szeretettel támogatta, amellett respektálta mindenben annak olasz voltát és mai is csak akkor lenne ismét boldog Trieszt, ha az ál-anya és az ál-jugók~ nem akarnák agyonboldogitani, hanem visszaadnák igazi anyjának. Hjaj kérem, erre gondolni sem lehet. Tito kalandor követel és szavának súlyt tulajdonítanak, mert a kicsiny senki mögött ott látják a nagy fajrokon árnyékát, épp úgy mint. 1914-ben. Még megtörténhetik, hogy a nagy pártfogó úgy jár mint akkor. * * ♦ Nem garantáljuk, hogy igaz, de könnyen elhihető. Az a csúnya rablégyilkos, aki egy előkelő nőt meggyilkolt, leánya ellen pedig merényletet követett el, álíitólag azzal védekezik, hogy “demokrata” mig az áldozatok feudális,, arisztokrata, fasiszta, sőt názi érzelmüek, egyik ősük talán meg éppen kegyetlenkedett is valamikor 400 évvel ezelőtt az ő őseivel. Neki tehát büntetés helyett dicséret, jutalom jár és kárpótlás az áldozatok családjaitól. Nagyon csodálkozott, amikor kinevétték és amikor arra hivatkozott, hogy egy bizonyos demokrata állam épp ily címeken igy követel kártérítést attól az államtól, amelyet megrabolt és félig meddig le is gyilkolj. A nagy tolvajok boldogulnak, a kis tolvajokat felakasztják. KI TUD CSOMAGOT KÜLDENI ÉHEZŐ MAGYAROKNAK? Szinte teljesíthetetlen a fenti kérés. Hiszen majd minden amerikai magyar család hetenként küld az Xhazában szó szoros értelmében sínylődő rokonainak, barátainak élelmiszeres vagy ruhacsomagot. Mégis, a fenti kérdést teljes mértékében igazolják az alábbi fejlemények: Jelek szerint lehetetlenség megfelelő számú olyan amerikait találni, akik a hazulról érkező könyörgő levelekre csomagot küldenének. Már pedig a Segélyakció központi irodájába olyan mennyiségben futnak be hazulról, újabban a Szlovákiából kiüldözöttektől is, a levelek, hogy az abban foglalt kérések teljesítése csak vállvetett közreműködéssel oldható meg. Mivel a csomagküldésre vállalkozó amerikaiak száma előreláthatólag alatta marad az alamizsnáért esdeklő magyarországi levelek _számának, a Segélyakció most különösen azokhoz fordul, akik nem küldenek rendszeresen csomagot Magyarországba: ha úgy érzik, hogy tudnak időnként akár élelmiszert, de főképen viselt ruhát és cipőt postára adni egyenesen e nélkülözők címére, tudassák e szándékukat a Segélyakció központi titkárságával, 165 West 46th Street, New York 19, N. Y. írjon be tehát a Segélyakcióhoz hazai levélért mindenki, aki nem küld rendszeresen szeretetcsomagot közvetlen hozzátartozóinak! A trianoni békeszerződés cselszövények és zsákmányolás: vágy eredménye, értelmetlen és veszedelmes. (Lansing USA államtitkár, a békekonferencia résztvevője, 1920 jan. 2.) «_ KÖSZÖNETTEL NYUGTÁZZUK A KÖVETKEZŐ ELŐFIZETÉSEKET: Anna fiorváth. New York $1.00 Olga Bazár, Sanghaj 1.00 A. Hartman, Sanghai 1.00 Stefan T. Posony Princeton 1.00 S. Aldanic, Chicago 1.00 A. Tengelitsch, South Bend 1.00 University of Chicago 1.00 University of California, . Berkeley 1.00 S. v. Guldescu, Chicago 1.00 International House, N. Y. 1.00 Blue Danube Cafe. Chicago 1.00 Mary Kosanits, Dunellen 1.00 Mary Zavadi. Dunellen 1.00 Cornelia, L. Kennedy, Bloomfield 1-00 Joseph Elek George, McKeesport 1 00 Krónikás a Krónikának
