Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-09-15 / 9. szám
4-IK OLDAL’ "KRÓNIKA” 1946 szeptember 15. az európai civilizáció végveszedelmének, a szabadság alkonyának az egész világon való siettetésére. Sztálin békéje ez, céljai, akarásai, ármányai teljes diadalt ülnek úgyszólván az egész vonalon. Nőnek, nőnek magasra a bolsevizmus fái és a csalódott lelkek millióit kisérti a kétség a demokrácia erkölcsi .erőiről. Elhintődnek újra a nácizmus csirái is az önvesztett lelkekben. Sztálin elégedetten dörzsöli kezét s a tulvilági téreken két árnyalak derűsen hunyorít egymásra a szemével: Lenin és Hitler. A demokrácia a békét mégis elveszíti; végeredményben mégis sikerülni látszik az üzlet s talán ’nemsokára újra összeállnak embereik... S ha összeáll a német és orosz, — ez elveszett béke után nyerhetünk-e uj háborút ellenük?! ÍGY VESZETT EL ÚJRA EGÉSZ ERDÉLY A magyar delegáció megdöbbentő, súlyos történelmi mulasztása következtében még csak elleninditvány sem hangzott el a magyar béketervezettel foglalkozó bizottságban egész Erdély újabb Romániának ítélése ellen. — Egyesült Állami, kanadai az ausztráliai delegátusok az oroszoknak és csatlósaiknak ádáz ellenzése dacára elérték, hogy legalább a román bizottságban hallgassák meg a magyarokat. ALTER MAGYAR DELEGÁTUS MINDÖSSZE NÉGYEZER KILÓMÉTERES ERDÉLYI SZEGÉLYT KÉRT, DE AZ OROSZ BLOKK DELEGÁTUSAINAK HEVES TILTAKOZÁSA MÉG AZT IS MEGHIÚSÍTOTTA, HOGY HARRIMAN AMERIKAI ÉS OFFICER AUSZTRÁLIAI DELEGÁTUSOK KÍVÁNSÁGA SZERINT EGYMÁSKÖZÖTTI TERÜLETI TÁRGYALÁSOK LEGYENEK A MAGYAR ÉS ROMÁN KORMÁNY KÖZÖTT. Villámcsapásként sújtott le minden amerikai magyart, de nyilván megdöbbentette a világ minden pontján élő magyarokat is a szinte hihetetlenül hangzó hir, hogy a magyar békét előkészítő bizottságban koldus Magyarország megszámlálhatatlan tagú és a párisi Claridge-luxusszállóban nem kevesebb, mint negyven szobát lefoglaló delegációja még csak javaslatot sem terjesztett elő a magyar békebizottságban a minden magyarok aggódó, sóvár szeretetétől övezett Erdélylyel kapcsolatos igények dolgában. A N. Y. Times párisi tudósításai a következőket írják a példátlanul, súlyos, történelmi mulasztás kapcsán: A magyar béketervezettel foglalkozó bizottság augusztus 28-iki ülésén tárgyalták a béketervezet második pontját, amely igy szól: “Az 1940 augusztus 30-iki bécsi jutalmazó (?! A szerk.) határozatok érvényüket vesztik. Ezáltal, Magyarország és Románia 1938 január 1-én fennállott határa helyreállittatik.’’ Brooke Claxton, kanadai delegátus, e pontnál azt javasolta, hogy Erdély határai ügyében hallgassák meg a magyar delegációt is. Álláspontját melegen támogatta Smith Bedell tábornok, moszkvai nagykövet, az Egyesült Államok delegátusa is. A bizottság elnöke, Stankovics Sinasha, jugoszláv delegátus azonban ellenezte ezt, még pedig azzal a meglepő indokolással, hogy a magyarok csak a csehszlovák lakosság kitelepitési kérdésében kérték meghalgatásukat és Erdély határai miatt nem jelentettek be kifogást. Sietett is kijelenteni, hogy ellenvetés nem lévén, a pontot elfogadottnak jelenti ki, ami egyértelmű lenne egész Erdély Romániának ítélésével. Brooke Claxton nem hagyta annyiban a dolgot és augusztus 29-én megjelent a román békét tárgyaló bizottságban, hogy ha már a magyar békebizottságban túlhaladták a magyarok meghallgatása lehetőségét, legalább ott szerezze meg azt, az idevágó pont tárgyalásánál. F. K. Officer, a román békebizottság ausztráliai delegátus tagja, erre nézve az ülés elején konkrét javaslatot terjesztett be. Az Egyesült Államok és Anglia képviselői azonnal Claxton követelése mellé állottak, azonban Bogumilov E. Alexander orosz delegátus és az orosz blokk többi tagjainak képviselői a szőrszálhasogatások, kifogások, kifárasztó ismétlések és a csökönyös ellenzékiség minden fajtáját igénybe vették az ellenzés céljára, hogy a kérdés* feletti szavazást meggátolják. Bogumilov azt állította, hogy a román bizottság már tárgyalta a kérdést s utalt arra, hogy a magyar kormány a román békebizöttságtól sem kért meghallgatást s nem jelezte, hogy mit mondana, ha meghallgatnák. “A magyar békedelegáció illetékesége kétségtelen s ha nem tett lépéseket, a bizottságnak még kevésbbé kell tennie.” Támogatja Canada és Ausztrália a magyar követelést Erdélyre? vetette fel a kérdést Bogumilov. Ha nem, minek meghallgatni a magyarokat ebben a kérdésben. Ha támogatják a magyar kérdést, — tette még hozzá, ezáel a Nagy Négyek határozatának mondanak ellent. S egyébként is a magyarok meghallgatása esetén vissza kellene vonni a magyar-román határokról már meghozott határozatot. I W. Averell, az Egyesült Államok delegátusa a román bizottságban, felolvasta a jegyzőkönyvet annak bizonyságául, hogy a határkérdésben még nem történt határozat. Az orosz blokk emberei erre a jegyzőkönyv helyességét vonták kétségbe. A vitát a bizottság jegyzője döntötte el, kijelentve, hogy a jegyzőkönyvbe ugyan nem vették fel, de a határozat tényleg meg történt. Arra az érvre, hogy a magyarok meghallgatása még nem jelenti, hogy megvitatják a magyar kívánságokat, sem volt hajlandó engedni Bogumilov és folytonos akadékoskodással, sőt megsértődésekkel négy és félórán át támadta Officer javaslatát. Azt kívánta, hogy napolják el az indítványt. Az ausztráliai delegátus azonban ragaszkodott hozzá és 8:4 arányban, kétharmad többséggel el is fogadták, hogy az erdélyi határok ügyében meghallgatják a békedelegációt. Ennek következtében augusztus 31-én, a román és magyar békeelbiráló bizottságok közös ülést tartottak, hogy meghallgassák a magyarokat Erdély ügyében. Meglepetésként a magyarok részéről, nem mint várták, Gyöngyösi külügyminiszter, hanem Auer Pál, párisi követ terjesztette elő a kívánságokat. Mig Gyöngyösi a teljes gyűlésen 22 ezer négyzetkilométerről beszélt addig Auer csupán 4000 négyzetkilométerre jelentette be az igényt és a még Romániában maradó 1 millió 200 ezer .magyar számára kisebbségi jogokat kért, valamint önkormányzatot a székelység számára. Az Auer által kért terület lakossága 550 ezpr s ebből 67 százalék magyar. Szatmár, Nagykároly, Nagyvárad, Nagyszalonta és Arad tartoznak e területrészhez. s Auer rámutatott beszédében arra, hogy Romániában 300 ezer magyar elvesztette állampolgársgát, ami vagyonuk elvesztésével járt együtt. A magyar parasztokat kizárták a román földreformból s az erdélyi magyarság rengeteget szenvedett a vagyonelkobzások, gazdasági elnyomás, Kiutasítások és üldözések miatt. Román részről Tatarescu válaszolt, szeptember 2-án és tagadásba vette a magyar igények jogosultságát. Románia, úgymond ragaszkodik Erdély teljes birtokához és igyekezett megcáfolni az Auer részéről a magyarok elnyomásáról felhozott súlyos panaszokat. A fekete nap dátuma szeptember 5, amikor is W. Averell Hariman am’erikai delegátus felszólalt a román bizottságban, miután a magyarban a magyar kormány mulasztása következtében nem kerülhetett többé napirendre az uj erdélyi justiemord ügye. Hariman hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok szívesen látna olyan tárgyalásokat a magyar és román kormány között, amelyek a határkérdésekben való megegyezésre irányulnának. Javasolta is, hogy a bizottság ily értelemben tegyen indítványt. Hasonlóképen akciót kívánt az ellen, hogy miért kell magyar lakosság-töm;böket román uralom alá helyezni, Officer ausztráliai delegátus is, A választ, a N. Y. Times szerint — Bogumilov orosz delegátus, párisi követ adta meg azzal, hogy "el kell venni Magyarországtól minden területet, amelyet Hitler segélyével kapott.” Sajnos, senki sem volt jelen olyan, akinek forró szívügye Volga a népek joga s emellett valóban .ismerné is az ügy lényegét s megmondhatná, hogy Magyarország .csupán a sajátjának, ősrégi tulajdonának egy csekélyke részét kap ta vissza s hogy sokkal, oh többszörösen sokkal több az a terület, amit a Szovjet Hitlerrel való gálád, önkéntes ( és nem kényszerű, mint a magyar) szövetkezésben kapott s mégis vígan megtarthat továbbra is... A Times kihangsúlyozza, hogy a szovjet és csatlósai delegátusainak, az "orosz blokk”nak ellenzése döntötte el az ügyet s a szavazásnál 10:2 volt az arány a román bitorlók javára. Ki szavazott a* igazság és becsület mellett,, nem közli az amerikai világlap tudósítója. Lehet, hogy Ausztrália és New Zeeland, lehet, — szeretjük hinni, hogy igy volt, ■— Ausztrália és az Egyesült Államok képviselője. ♦ t ♦ Ugyancsak a N. Y. Times jelentése szerint szeptember 7-én a román bizottságban a román békeszerződés 8-ik pontja kapcsán újra mód nyilt a magyar és román kormányok közötti területi tárgyalások indítványozására. W, Avarell Hariman amerikai delegátus ezt az alkalmat sem mulasztotta el, hogy újólag ajánlja a két kormány közvetlen megegyezését* Azonban az oroszok és csatlósaik újra beavatkoztak s kijelentették, hogy a szeptember 5-iki döntés .után a románok érthetőleg nem látják semmi célját az ily tárgyalásoknak s ezért ők is ellenzik Hariman indítványát. Persze nem lehet elhallgatni, hogy az ausztráliai és amerikai indítványok konkrétebb formát is ölthettek volna, annál inkább, mert Amerika a fegyverszüneti szerződés alkalmával a területi kérdésekre nézve szabad kezet kötött ki magának a békeasztal ^számára. Egymás közötti tárgyalások helyett közvetlen területi döntést is proponálhatott volna a demokratikusabb megoldást kívánó két delegátus. Annyi azonban kétségtelen, hogy az oroszok és csatlósaik kegyetlen imperialista álláspontja döntötte el Magyarország hoppon maradását. A N. Y. Times fenti tudósításainak mindegyike megállapítja ezt, de még a magyar fejlemények felett utólag meditáló szeptember 9-iki Times tudósítás is azt mondja: “Kétségtelen, hogy az orosz blokk mindent megtett a párisi konferencián, ami csak hatalmá-
