Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-09-15 / 9. szám
2-IK OlDAL "KRÓNIKA” 1946 szeptember 15. A DEMOKRÁCIA ELVESZTI A BÉKÉT!... “Meg fogjuk nyerni a háborút és a győzelemben nem keresünk bosszút, hanem olyan nemzetközi rendet, melyben az emberek és nemzetek szivén Krisztus uralkodik.” Emlékeztek ezekre a fenkölt szavakra, amelyeket az elköltözött elnök, Franklin D. Roosevelt mondott a naci-fascizmus kótyagos, barbár erőivel való világmérkőzés tetőpontján? Emlékeztek-e Amerika ez igéretteljes, emelkedett hangjára, amely olyan békét sóvárgott, melyből “soha többé ne hajthassanak ki semmiféle hitlerizmus csirái '? Hogyne emlékeznétek, hiszen ez az ígéret, Amerika fogadalma, erkölcsi kötelezvénye volt^ számotokra, az igazság, a szabadság, a demokrácia és emberiesség szerelmesei számára, a milliók szenvedése,, vére hullása fölötti fájdalmatok és lesujtottságotok számára az erkölcsi igazolás, az emberbecsület elégtételének reménye. Ez az igazolás, ez a remény, — bűn volna elhallgatni, becstelenség volna, nem világgá hörditeni, — ma nincs. Az ígéret nem a múlandó s alapjában jót vágyó emberé volt, hanem Amerikáé,, a halhatatlané. Az a "béke”, amely az eddigi kontúrokból már élesen- bontakozik ki, nem Krisztus békéje, nem a szeretetnek, az igazságosságnak, a néptestvériségnek békéje, hanem a nemzetek közötti még mélyebb, még sokrétűbb, még elfajultabb gyülölség, uj kárhozat, uj véres viszályok magvát elhintő hazug álbékéje, a rontás és a pokol szellemeinek szadista diadalmi öröme. * * * A naci-fascizmus szervezett katonai ereje összeomlott, de a háborús győzelmet nem követi olyan béke, amely erkölcsi nagyságával a náci téveszmék számára az ingadozók lelkében is megadná a végső kegyelemdöfést és megerősítené, szilárddá és rendíthetetlenné tenné a hitet abban, hogy a demokrácia tud olyan nemzetközi rendet teremteni, amely megfelel a népek családja magasabb erkölcsi kivánalmainak, a szív krisztusi eszményeinek. Hitler iránya többi közt ott vétette el végzetesen a maga eszmei alapját, amikor a néptestvéri egyenjogúság helyett a faji felsőbbrendűség zsarnoki gondolatát, minden imperializmus legalacsonyrendübbjét tette meg vezéreszméjéül. Nem az igazságtalanság, az elnyomás ellen bontott zászlót, hanem azt érezte sérelmének,, hogy éppen ő legyen az igazságtalanság, az elnyomás alanya, nem pedig az, akinek mód jut másokkal szemben igazságtalannak, elnyomónak lejmi, másokon uralkodni. — amire "faji felsőbbrendűségének” erkölcstelen és dőre rögeszméje alapján feljogosítottnak képzelte magát. A náci németség “urnépnek” adta ki magát és szolgaságba akart hajtani másokat, " segédnéppé'’ akarta degradálni őket,, akik csak eszközök legyenek az ő urnépi hatalma fenségének kiszolgálásában. Hitler, a félintelligens korcsma-politikus dilettáns önfejűségének döntő elméleti tévedése abban volt, hogy ahelyett, hogy a népek közötti demokratikus egyenlőség nevében az elszakított német területek szabadságát s az elvett német gyarmatokat visszakövetelte, volna, — ha más országoknak lehetnek gyarmatai, miért csak Németországnak ne lehessen egyse? — más országok népeinek szabadságára tört és náci “uj rend’’ gyarmatvilágát akarta megteremteni az emberi kultúra és a népszabadság legklasszikusabb földjén. Európában. Megérdemelte sorsát, — de ki tagadhatja, hogy a népek közötti demokratikus igazságtól távol, nagyon távol, kiábrándítón és feldúlón távol van az a békemü is, amelyet most azok tálalnak a világ elé, akik magukat a naci-fascizmus hatalmi elméleteinek, zsarnoki szellemiségének ellenpólusául hirdették és szabadságot, igazságot, a népek közötti demokráciát ígértek a világtörténelem legnagyobb háborújának az áldozatok nagyságához méltó gyümölcséül, az emberi faj igazabb, testvéribb jövőbeli alapjául, a népek együttélésének demokratikus uj rendjéül. A készülő békemü nem a népek közötti tulajdonjogi és hatalmi anarchiát megszüntető, a katonailag erősebb népnek a gyengébbel szembeni önkényét nemzetközi jogrend alapján kiküszöbölő rendezése a népek együttélésének. Nem törvényt, demokratikus erkölcsiséget hoz az egymás tulajdonáért való anarchikus marakodás ellen, hanem csupán a nyers erőszak fegyvertényei folytán kialakult hatalmi helyzetet szankcionál. Nem tiszta helyzetet, “tabula rázát” akar teremteni a nemzetközi jogbizonytalanságból következett régi és uj bűnökkel szemben, hanem kompromisszumokkal megint csak a magasabb elveket és feladatokat elodázó, feladó szükségmegoldáshoz folyamodik. Lemond arról, hogy figyelembe vegye azt a nemzetközi jogrendet, amelynek az első világháború utáni durva megsértése vezetett a második világháborúra s a sérelmek mostani orvosolatlanul maradása, sőt fokozása veti meg a harmadik alapját. * * * A San Franciscóban alakult uj népszövetség, a ŰN még akkor sem volna a népek közötti demokratikus jogrend biztositó intézményének tekinthető, ha a nagyhatalmi véltó nem fosztaná meg eleve attól, hogy ily szempontból egyáltalán komolyan vehető legyen. A főhiba azonban az, hogy épp úgy mint a csődbe került genfi nemzetközi sóhivatal, oly békerendszer védelmét kívánja szolgálni, amely nem az igazságon, a népek történelmi jogain, a nemzetközi tulajdoni jogrendet méltányló békén van épülőben. Nem kevesen vagyunk a világban, akik reménynyel néztünk Amerika felé s epedtünk azután, hogy a két totalitárius szélsőség eltévelyedéseinek veszélyeivel szemben legyen a világ helyes útra vezérlője, legyen az emberiség hőse, vigye át a demokrácia és egyéni jog szabad és igaz szellemét a népek társadalmának közéletébe, legyen apostoia és első harci csatára annak a békének, melyben "az emberek és nemzetek szivén Krisztus uralkodik.” Amerika századának reméltük a fegyverzaj elülése utáni uj világkorszakot s lehetetlen elhallgatnunk csalódásunk mérhetetlen keserűségét, hogy ez a reménységünk., forró bizodalmunk számunkra egyre tragikusabb érzetek között foszlik a semmibe. A készülő békemü nem a naci-fascizmus és a kommunizmus szabadság-gyilkos zátonyai között biztos partra vezérlő amerikai demokrácia történelmi hőstette lesz, hanem sztálini béke, a bolsevik világforradalmiság és a szláv imperializmus "uj rend”-jének kvártély-csinálása az oroszok által elért konkrét eredményeken felül nem utolsósorban az elv-feladások, megalkuvások, hozzá nem értés és érzéktelenség ama megdöbbentő hibáinak Sorozata miatt, amelyet méltán kisér kétségbeesett aggodalmunk, hogy e példátlan nagy történelmi alkalom nem a demokrácia szellemének világuralma kiépítését, hanem a demokrácia lejáratását, erkölcsi tekintélyének végzetes megfogyatkozását s a két totalitárius szélsőség, a nácizmus és a bolsevizmus hívei számának meggyarapodását fogja eredményezni. E békemü talán az utolsó nagy históriai alkalom lett volna a demokrácia világtekintélyének magasba, a legdicsőségesebb erkölcsi magaslatokig emelésére, amire soha nem volt ily végzetesen nagy szükség, mint a mostani óriási világnézeti aveszélyek áradása idején. S valóban aggályoktól tépett szívvel, önmarcangoló gyötrelemmel gondolunk arra, hogy a tévelygők megigazulása helyett hányáknál fog olyan kiábrándultságot kiváltani a demokráciák e nagy történelmi vizsgájának kudarca, amely érzületüket még inkább szélsőségek lelki örvénye, a demokrácia kigunyolóinak és ellenségeinek tábora felé sodorja... * * * A háborúban nem alakulhattak ki kifogástalan világnézeti frontok, mert a bolsevik totalitarizmus, amely kezdetben cinkosa és segítőtársa volt a náci totalitarizmus háborújának, szintén rákerült a betyárbecsü-letet nem ismert náci hatalmi mohóság étlapjára. De a békeasztalnál a demokráciáknak egységesen tartaniok kellett volna a világnézeti hadállások frontját s az egyik diktatórikus rendszer letörése után más fegyverekkel, a tárgyaló erély s kemény gerinc fegyvereivel visszaszorítani a másik veszedelmet, a másik totalitarizmus és imperialista világveszély előretörését. Már a harmadik világháború megelőzésének érdeke is ezt diktálta volna, kivált amig Amerika, az angolszász világ még egymaga rendelkezik az atombomba szörnyű pusztító fegyverével. Mily isteni adottság volt ez a gerinc megedzésére a. háború alatt az egykori Hitler-cimborától kizsarolt jogtalan engedmények, az érdekszféra-zsarnokság s az idegen népi területek kisajátítása ellen! Mit követelne Oroszország, hol állna már a világbolsevizmus megvalósításában, ha történetesen neki juttatja a Gondviselés a bomba feltalálásának monopóliumát! A demokráciák Hitlertől való elintézésére spekulálásáért népe sokmillióinak életével fizetett Sztálin sokkal kevésbbé vállalhatná egy uj háború kockázatát, mint Amerika s — diktátorokkal szemben csak a kemény szó segít a békeasztalnál is... * * * A bolsevizmus halálos ellensége a demokráciának. Sztálin nem is csinált ebből titkot győzelmi beszédeiben, kijelentve, hogy szerinte a demokráciák kapitalizmusának rendszere»oka a háborúknak, amiből eléggé kivilágiig az a nézete, hogy az egyéni szabadság rendjét el pusztitandóknak tartja. S aki egyszer már szövetkezett a demokrácia egy halálos ellenségével, szabadságlevelet adva neki a második világháborúra, ma is a demokráciák megdöntésén dolgozik úgy diplomáciai utón, mint minden országban levő ötödik hadoszlopai utján. A béketárgyalás sem egyéb számára, mint módok szerzése ez ötödik hadoszlopok munkájának megkönnyítésére, a remélt eredmény sikerének siettetésére, biztosítására, a világnak a bolsevizmusra való kikészítése,, behálózása terepének még jobb megalapozására. A demokrácia jóhiszeműsége, nem jár a demokrácia ellenségeinek, akiknek orv szándékai bebizonyosultak s folyton újból bebizonyulnak. Minden engedékenységgel, engeszteléssel, appeasementtel a demokráciák csak önmaguk alatt vágják a fát. Még pedig saját tömegeiknél is. A mostani békemüvei nemcsak a békét vesztik el, de sok millió ember,, sok millió hívük szivében keltenek kételyeket maguk iránt s már a demokrácia e becsületmentésének érdeke is az erős kéz politikáját kellett volna diktálja Amerikának, a békealkotásnál. Csak az erő számit a bolsevik szemében s minden lanyhaság csak növeli vérszemét. Nácizmus, bolsevizmus ebben teljesen egyivásu és Ráris bizony mondom Nektek, a vörös München. . . Erős keze azonban csak oly demokratának lehet, akiben erősen él a demokrácia öntudata s a történelmi felelősség és lélekjelenléte. Nem vitatjuk el Amerikától a jóindulatot a demokratikus megoldásokra és a bolsevizmus visszaszorítására való elvi hajlamot. Igazságtalan volna azt állítani, hogy vezetői vizet prédikáltak, mialatt a tömegek
