Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-08-15 / 8. szám
“K R Ó N I K A" 1946 augusztus 15. 6-IK OLDAL A magyar kormány békejavaslatai Amerikába érkezett budapesti lapok a következőben ismertetik a magyar kormány a békekonferencia elé terjesztett békejavaslatát. A 'Krónika" álláspontja a revíziós kérdésben ismeretes az olvasók előtt s természetesen a békejavaslatokat csak tájékoztatásul közöljük, mert azokkal nemzeti vonatkozásban nem értünk egyet. A Krónika változatlanul a szent istváni eszme és a Szent Korona tana alapján áll Magyarország területi kérdéseiben és a “háborús bűnösök” kapcsán nem téveszti szem elől, hogy azokat a TRIANONI BÉKEBÜNÖSÖK imperialista parancsbékéjének bűnei termelték ki. szabad emberek, pillanatnyi földi javak által el nem csábittatva. Szent István eszméi mellett teszünk tanúságot Szent István napján. Mi ezzel a nyugati szabadság eszmék mellett teszünk hitvallást, azon eszmék mellett, amelyek a mostani korszak legnagyobb csapása ellen küzdenek, a területhóditások. meghódított területen levő idegenfaju. máshitü népek elnyomatása ellen. Mi vagyunk a demokraták, nem pedig a népkitelepitők, az erőszakkal elnemzetlenftők. mi állunk az isteni és emberi jogok alapján, nem pedig az időlegesen, orosz kegyelemből, nyugati elnézés révén uj életre galvanizált kisantant hóhérok, pribékek, a cselédeik. Amikor pedig a világnak a figyelmébe gyenge hangon, de az igazság erejétől megsokszorozva a világ bajai egyik fő gyógyszerének azt ajánljuk, hogy állítsa vissza a szent jstváni birodalmat élén a Szent István szent koronájával megkoronázott uralkodóval, aki ezzel a jelvénnyel a fején tesz nyilvános esküt, hogy népe jogait megtart- , ja és megtartatja, akkor az egész világ javára beszélünk, amely addig volt boldog, addig volt gazdag. addig éltek- biztonságbán, amig ez az uralkodó esküjének híven élhetett népei javára dicső szent elődje példájára, amely min'dcn tekintetben inkább volt számára kötelező, mint a mostani nagyok hazug, szégyentelen fogadkozásai, még szégyentelenebb felrúgása azoknak és mindennek, aminek szentnek kellene lenni civilizált emberek között. Felemelt fejjel, de áhítatra lesütött szemekkel valljuk a Szent Istváni igazságokat és hittel hiszszük, hogy a világ előbb utóbb rá fog eszmélni az igazságra és akkor Szent István helyreállított birodalmában ismét úrrá lesznek minden nép javára a szentistváni eszmék is. Akik Szent István! kigunvoTják, akik minden hűből orosz parancsra gúnyt űznek, akik az elrabolt magyar területeken ráadásul elakarják kobozni a magyar nép hitét, a többi magyar területen lakott nép hitét, azok látni fogják, hogy kősziklára akadtak, amelyen karmaik megtörnek. Ezen a gyászos Szent István napon hittel reménykedve gondoljunk arra, hogy az igazságok örök életűek. Igen nagy világbirodalmak elbukhatnak, mind el is buktak, ennek az évszázadnak első felében eddig nem tapasztalt mértékben semmisültek meg örökéletünek tartott egyéni és tömeghatalmak, de az igazságok értéke nem változott és értékelése csak azoknak a szemében, akik nem értenek az igazi értékek felbecsüléséhez. S ha erre gondolunk, akkor kényekkel a szemeinkben bár, igen megnehezült szívvel bár, állunk a nagybeteg szentistváni ország ágyánál, de temetésére nem gondolánk. Amit ezer esztendő alatt isten akarata, emberek tevékenysége jónak bizonyított be, azt felfújt apró emberek és országok nem tudják megsemmisíteni. Lesz még egyszer ünnep a vr’ágon. Szent István napja, Szent István koronája az ősrégi vih írálló egységes épületben, a szerit istváni palást védelme alatt. A bevezetés ezeket mondja: Minden ország gazdaságpolitikai célkitűzéseit elsősorban földrajzi fekvése szabja meg. Különösen áll ez a Dunamedence országaira, amelyek annyira egymásra utaltak, hogy gazdaságpolitikájukban is szükségszerűen egy,másfelé kell fordulniok, ha megélhetésüket és boldogságukat meg akarják találni. Most, amikor az 1939—1945. évi háború a békekötéssel befejeződik, minden állam, győző és legyőzött egyaránt abban reménykedik, hogy ez a béke olyan lesz, amely a sebeket begyógyítja és az illető ország gazdasági létét biztosítja. Mindenki tudja, hogy politikai megbékélés feltétele a biztosított gazdasági élet. Tudja ezt Magyarország is, amely ismeri a Dunamedence összes problémáit. A magyar kormány, amelytől a revizionizmus nemzetközi zavartkeltő és háborút okozó szelleme teljesen távol áll, a legmesszebbmenő és a legőszintébb készséggel kíván a Dunamedence problémáinak rendezésében a maga részéről tevékeny és együttműködő módon résztvenni. A magyar kormány tudatában van annak, hogy az előző reakciós és fasiszta rendszer Hitler oldalán viselt háborút és hogy a ■háboruvesztésnek súlyos gazdasági, politikai és erkölcsi következményei vannak. Mégis minden bizalmát az Atlantic Charter igazságos szellemébe, a nagyhatalmak vezetőférfiainak ismételt méltányos kijelentéseibe és abba a gazdaságpolitikai igazságba helyezi, hógy Európa tartós békéjének egyik fundamentuma a Dunavölgy békéje és hogy a Dunavölgy békéjének feltétele, hogy soha többé fel ne támadjon egyes országok favorizálásának és más országok elnyomásának rendszere. Magyarországot nemcsak a katonai, hanem az erkölcsi erő is le,győzte. Ismeri a legyőzött helyzetét. De kellő szerénységgel rámutat arra, hogy a magatartás, amelyet bukott rendszere tanúsított, nem volt egyedülálló a Dunavöl,gyében és- Jugoszláviát kivéve, minden dunai állam többé vagy ■kevésbé bűnös,, az európai béke megbontásában és a fasizmus kiszolgálásában. Ilyen körülmények között Magyarország úgy véli, fiogy igen szerényre tartott és létének elengedhetetlen feltételeit jelentő kivánságokat ő is nyilváníthat. A magyar kormány véleménye szerint a Dunamedence békéjének megteremtésénél a gazdasági tényeket és szükségszerűségeket messzemenően figyelembe kell venni. Ezután következnek a magyar kormány békeprogramjának pontjai. Az első pont a területi kérdéseket tárgyalja, második pont (Magyarország nemzetközi kötelezettségeiről szól, a harmadik pont a Nyugatra hurcolt javak, a negyedik a stabilizálás, az ötödik a nemzetközi együttműködés problémáját tárgyalja, a hatodik a magyarországi német javakra vonatkozó potsdami határozat értelmezéséről szól, a hetedik a Németországgal szemben, fennálló magyar követeléseket részletezi. Az előterjesztés hivatkozik arra, hogy a nyugatra hurcolt magyar javak részletes jegyzékét a magyar kormány külön jegyzékben juttatja el a szövetséges hatalmakhoz. Közli, hogy a kiszállított értékek között volt a Nemzeti Bank 28.500 kg. szinaranyat kitevő aranykészlete, továbbá a zsidó tulajdonban lévő nagymennyiségű arany- és ezüsttárgy, drágakövek és ékszerek s egyéb értéktárgyak. “Ezek az elhurcolt javak jelenítették Magyarország nemzeti vagyonának igen tekintélyes hányájáét, de jelentették Magyarország ^termelő kapacitásának alapvető ■alátámasztását is. Ezek nélkül .Magyarország dolgozó népének minden hősies erőfeszítése, megmaradt tőkéjének minden mozgékonysága ellenére sem képes arra, (hogy magát egy nemzedéken belül restituálja. Ezek nélkül a javak nélkül Magyarország nem a stabilizált szegénység, hanem a forrongó nyomor országa lesz és igy nemcsak magyar, fje dunavölgyi és európai érdekek fűződnek ahoz, hogy ezek a javak Magyarországra visszakerüljenek/' A nagy munka meggyőző erővel fejtegeti a továbbiakban azt a sziszifuszi küzdelmet, amelyet Magyarország folytatott a felszabadulás óta a gazdasági újjáépítés érdekében. Hivatkozik a kritikussá vált pénzügyi helyzetre és a kormányzatnak a stabilizálás érdekében folytatott munkájára. A stabilizálás előfeltételei “A valuta stabilizálás sikerének előfeltétele — mondja a további,akban, — a nyugatra hurcolt áruk hazahozatala és a magyar közgazdaság szolgálatába állítása mellett olyan arany- és devizakészlet,, amelynek segítségével a valuta külföldi értéke biztosítható. Az az arany- és devizaösszeg, amely felett most Magyarország szabadon rendelkezik, mindössze hatmillió dollár. A szövetséges hatalmak birtokában van a Nemzeti Bank harminckétmillió dollár értéket képviselő aranykészlete, a szövetségesek által zárolt magyar devizakövetelések pedig tízmillió dollárt tesznek ki. A szóbanforgó arany visszaadása, illetve az említett devizaösszegek feletti szabad rendelkezési jog helyreállítása lényegesen hozzájárulna a stabilizáció sikeréhez szükséges arany- és devizakészlet megteremtéséhez.” A javaslat ezután hivatkozik arra, hogy a stabilizálás előfeLételeinek megteremtése céljából a fentieken kívül szükség van arra, hogy a szövetséges hatalmak Magyarország számára két-három évi moratórium engedélyezése és a Nyugatra vitt magyar javak visszaadása mellett teremtsék meg az előfeltételeit annak, hogy Magyarország az újjáépítéssel és valutastabilizálással kapcsolatos ■rendkívüli szükségek fedezésére hosszúlejáratú külföldi kölcsönt vehe&enek igénybe. Követeléseink Németországgal szemben A Németországgal szemben fennálló magyar követelések tételei az alábbiakból állnak: Magyarország a magyar-német rendes fizetési forgalomból eredő aktiv egyenlege 1050 millió márka, ehhez járul a német katonai célokra teljesített pengőkiadások címén keletkezett követelése, 2000 millió pengő, amely összeg 299 millió dollárnak felel meg. A német hadsereg által okozott, valamint a német katonai és polgári hatóságok intézkedése folytán előállott károk 889 millió dollárt tesznek ki. Magyarország fennállónak tekinti mind a magyar-német fizetési forgalomból keletkezett követelését, mind a Németország által okozott károk megtérítésére ■vonatkozó igényt. E követelések elsődleges fedezete Magyarországnak és a magyar állampolgároknak Németországgal szemben fennálló tartozásai. Területi igények. Dr. Borsody István washingtoni követségi tanácsos a következő hivatalos kijelentést tette a magyar kormány békeszerződési követeléseiről: “A magyar kormány a békeelőkészítés során tudományos tárgyilagossággal uj szempontok szerint feldolgozta a dunavölgyi nemzetiségi kérdések egész komplexumát. E munka során péprajzi alapon kivizsgálták a magyar-szlovák határproblémát is. A néprajzi elv alapján Csehszlovákiától 3380 négyzetmértföld járna vissza Magyarországnak. Ehhez a területhez 612 helység tartozik, köztük olyan városok mint Érsekújvár, Komárom, Párkány, Léva, Ipolyság, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó és keleten Királyhelmec. Ezen a területen 1941-es magyar népszámlálás szerint 651,061 lélek élt, ebből 603 ezer 534, azaz 98 százalék magyar. De az 1930-as csehszlovák pépszámlálás szerint is ez a terület 71.8 százalékban magyar többségű, mig az 1921-es csehszlovák népszámlálás még 80.3 százalékos magyar többséget mutatott ki. De arra az esetre, ha a néprajzi (határ nem lenne alkalmazható, a magyar békeelőkészitő munka során kidolgoztak egy másik javaslatot is, amely kisebb határkiigazitásokkal oldaná meg á magyarcsehszlovák kérdést. Ez a javaslat (Folytatása a 9-ik oldalon)